Pages Navigation Menu

329-330. Péter Liddában és Joppéban; Kornéliusz keresztyén lesz

Üzenet – Téma:

* Az imádságnak nagy ereje van.
* Az evangélium mindenkié.

Előzmények:

Fülöp diakónus az üldözések miatt Samáriában hirdette az evangéliumot. Prédikálására so­kan megkeresztelkedtek. Köztük volt Simon, a varázsló is, akinek megtérése nem volt őszinte. Később Fülöp a gázai úton találkozott az etióp királynő főkomornyikjával, s neki is Jézus Krisztust hirdette az Írás alapján. A főember hitvallást tett, és azonnal megkeresztelkedett.

Bevezetés:

Hogy a Pál körüli eseményekkel majd egészben tudjunk foglalkozni, most három olyan történet következik, ahol Péter áll a középpontban.

Megfigyelhetjük, hogy a Péterről szóló történetek sok mindenben hasonlóak Pál utazásaihoz: gyógyítások, fogság, halott feltámasztása, varázslóval való vita. Feltételezhető, hogy Lukács e párhuzamokat azért mutatja be, hogy Pál tekintélyét megerősítse a gyülekezetekben.

1. történet:

A jeruzsálemi gyülekezet szétszóratása után Júdeában, Galileában és Samáriában is kelet­keztek gyülekezetek. E fiatal gyülekezeteknek — olvassuk — békessége volt: nem találkoztak ellenségeskedéssel, ezért egymással teljes nyugalomban éltek, miközben erősödtek. Az Úr félelmében* jártak: szent életútjukkal példává lettek a környezetükben élő embereknek. Így lélekszámban is gyarapodtak: egyre több ember csatlakozott hozzájuk.

Péter látogatni indult ezeket a fiatal gyülekezeteket. Így jutott el a liddai szentekhez* is. Lidda* egy régi városka a Jeruzsálemből Joppe kikötőjébe vezető út mentén. Péter ott egy bizonyos Éneász nevű emberrel találkozott, aki már nyolc éve feküdt az ágyán bénán. Azt mondta neki: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!” Éneász erre felkelt! Lidda és Sáron* lakói, akik látták őt gyógyultan, megdöbbentek a csodán, és megtértek az Úrhoz.

Nagy csoda történt a közelben fekvő Joppéban* is. E kikötővárosban lakott Tábita, akit görögösen Dorkásznak* is szólítottak. Tábita tagja volt a joppéi gyülekezetnek. Áldással szolgált, róla olvassuk: „Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát*.”

Míg Péter Liddában időzött, Tábita súlyosan megbetegedett, és meghalt. Megmosták, s kiterítették a felső szobában. A hely külön van említve, ami jelentheti a gyülekezeti termet, ahol találkozni szoktak. Az is föltűnik, hogy Tábitát nem temették el azonnal, ahogy az akko­riban Izráelben szokás volt. Vajon csodában reménykedett a gyülekezet, ezért vitték volna a holtat a felső szobába?

Két követet küldtek Péterért a közeli Liddába, megkérni, hogy amilyen gyorsan csak tud, jöjjön Joppéba. Péter nem habozott, hanem a két testvérrel Joppéba utazott. Amikor odaért, egyből a felső szobába vezették. Odajött a gyülekezet minden özvegyasszonya. Sírtak, és megmutatták ruháikat, amiket Dorkász még életében készített nekik. Csöndes méltatása ez az asszonynak, aki talán nem a szavaival, hanem inkább tetteivel mutatta keresztyénségét.

Péter azonban mindenkit kiküldött*. Nem nyilvános előadásra készült. Letérdelt, és imád­kozott*. Majd a holttest felé fordult, s így szólt: „Tábita, kelj fel!”

Tábita kinyitotta a szemeit. Amikor Pétert meglátta, felült.

Péter odanyújtotta a kezét, felállította az asszonyt, és behívta a gyülekezet tagjait Megmutatta, hogy Tábita él.

A csoda egész Joppé előtt ismert lett. Sokan hittek ezáltal az Úrban, hisz megmutatkozott: az evangélium nem emberi kitalálás, hanem Istentől van. Péter még sokáig maradt Joppéban. Érthető, hiszen a gyülekezet Tábita feltámadásával megerősödött. Péter bizonyára megkeresztelte a sok megtérőt, és tanította őket Jézus Krisztusról.

Péter egész idő alatt egy Simon nevű tímárnál* lakott.

2. történet:

Cézáreában* élt egy bizonyos Kornéliusz, aki római százados* volt az itáliai csapatnál*. Istenfélő*, ami azt jelenti, hogy valóban az Urat szolgálta, neki adott dicsőséget. Lelkiismeretesen élt, sok alamizsnát adott a népnek. Imádkozott is rendszeresen.

Föltehetően a zsidók imádkozási idejét megtartva, Kornéliusz a kilencedik órában (du. három óra) imádkozott éppen. A jeruzsálemi templomban ilyenkor mutatták be a délutáni áldozatot. Kornéliusz akkor világosan látta, hogy Istennek egy angyala megy be hozzá. Az angyal megszólította: „Kornéliusz!” „Mi az, Uram,” — kérdezte rémülten a százados. „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé — folytatta az angyal. — Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.”

Amint az angyal eltűnt, Kornéliusz hívatta két szolgáját, és egy istenfélő katonáját. Elmondott nekik mindent, és elküldte őket Joppéba. Ez kb. egy napi út (mintegy 50 km), vagyis csak a következő napon érhettek Joppéba.

Másnap, mialatt Kornéliusz követei közeledtek, Péter a hatodik órában (déli 12 óra; a déli étkezés ideje) Simon házának lapos tetejére ment imádkozni. Közben megéhezett, és enni kért. Mialatt az ételt készítették, Péter révületbe esett. Látta, hogy megnyílik az ég, és valami lepedőszerű ereszkedik le a négy sarkánál fogva. Ebben mindenféle négylábú és csúszómászó állat, s mindenféle madár volt. (Vagyis a többség tisztátalan*!) Egy mennyei hang azt mondta: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” De Péter lelkiismeretesen betartotta az étkezési törvényeket. Mondta is: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” Újra szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”

Még kétszer megismétlődött a látomás. Péter elgondolkodott rajta, de nem értette, mit je­lent.

Közben Kornéliusz követei Simon házához érkeztek. Simon után érdeklődtek, akit Péternek is hívnak.

Amíg Péter a látomáson tűnődött, azt mondta neki a Szentlélek: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!”

Péter lement hát a követekhez, akik elmondták neki az üzenetet: „Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.”

Péter ekkor megértette a látomását Fogadta a követeket Simon házában, másnap pedig útnak indult velük Cézáreába. Néhány joppéi testvér* is vele tartott.

Kornéliusz már várta őket. A különleges alkalomra összehívta családját és a legjobb barátait. Elég sokan lehettek együtt.

Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, a lábához borult, és imádni akarta. Péter azonban elhárította ezt, s Kornéliusszal beszélgetve ment be a házba. Ott vette észre, hogy mennyien gyűltek össze. Így szólította meg őket:

„Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartani.* De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?”

Kornéliusz erre beszélt Isten angyaláról, s hogy milyen utasítást kapott tőle. Így fejezte be: „Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.”

Péter beszélni kezdett: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!” Arra emlékeztette Péter Kornéliuszt és a háza népét, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a názáreti Jézussal, aki járta az országot, jót téve, és meggyógyítva mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert Isten volt vele. „Őt azonban fára feszítve megölték; de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

Míg ezeket mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. Elámultak a zsidó származású (körülmetélt) hívők (akik Joppéból jöttek), hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kitöltetett. Hallották ugyanis, amint nyelveken szólva magasztalták az Istent. (Figyeljünk rá: azelőtt kapták a Szentlelket, mielőtt megkeresztelkedtek volna!)

Majd megszólalt Péter: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresz­telkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” És megkeresztelték őket Jézus Krisztus nevében.

Kornéliusz és övéi pedig megkérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.

Kiegészítés:

Az apostolok, és a júdeai testvérek hallották, hogy pogányok is elnyerték Isten igéjét. Ami­kor Péter Jeruzsálembe visszaérkezett, vitatkoztak vele, amiért pogányok házába ment be. Pé­ter elmondta látomását a különböző állatokkal teli lepedőről, s a közvetlenül ezután odaérkező követekről, akik arra kérték, menjen el velük Kornéliuszhoz. Beszélt róla, mit mondott neki a Szentlélek, s hogy Kornéliusznak angyal jelent meg, ezért hívta őt, Simon Pétert magához, hogy megmondja, mit tegyenek, ki által üdvözülnek. Elmondta azt is Péter, hogy a Szentlélek mindazokra kitöltetett, akik Kornéliusz házában voltak, miközben ő még beszélt, ugyanúgy, ahogy az első pünkösdön velük is történt. „Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?”

Amint társai hallották ezt a beszámolót, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és hálásan mondták: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”

Jegyzetek:

Az Úr félelmében — Ez a kifejezés az Ószövetségből ered, lásd a 2Krón 19,9-et és a Péld 1,29-et.

Szentek — „Szenteken” nem néhány, az egyházban nagy tiszteletet elért embert értünk, mint a római katolikusok, hanem minden hívőt, aki tiszta szívvel vallja Jézus Krisztust urának („A szentekben, akik a földön élnek… telik minden kedvem”; Zsolt 16,3). Emlékezzünk csak, az Apostoli Hitvallásban is valljuk: „hiszem a szentek közösségét”. Pál a levelei elején lévő köszöntésében is gyakran szólítja meg a „szenteket”.

Lidda — Valószínűleg Lód települése, Benjámin törzsi területének a határán, az 1Krón 8,12 szerint. Lidda a Földközi-tenger partján feküdt, közvetlenül Joppe (Jaffa, Jáfó) mellett.

Sáron — Ezt a vidéket az Ézs 65,10 említi: „Sárón juhok legelője lesz.” Termékeny síkság a tengerparton, Karmel és Joppe között, elismert a szépsége és a termékenysége. Lásd Énekek 2,1: „Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma”, és Ézs 35,1-2: a puszta és a szomjú föld virágba borul és örvendezik. „Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében.”

Joppe — Jáfó régi város a Földközi-tenger partján, Dán törzse kapta meg, 50 km-re fekszik Jeruzsálemtől. Lakói régen föníciaiak lehettek, Tírusz és Szidon hajósai. A tíruszi Hírám királya templomépítésre szánt cédrusfát Libanonból ide hozta tutajon (2Krón 2,15). Innen ment Jónás Tarsisba (Jónás 1,3). Az Újszövetségben a helyet Joppénak nevezték. A mai Izráelben is Joppénak hívják, és Tel Aviv részévé vált.

Tábita; Dorkász — Tábita héber név. Tábita és Dorkász, mindkettő „zergét” jelent, őzsutát, kedves állatot. „Szerelmes szarvasünő és kedves őzike”, ahogyan Salamon a barátságos és drága házastársat nevezi (Péld 5,19). Látjuk, hogy ez a Tábita (Dorkász) valóban kedvessé, tiszteletreméltóvá vált. (Keresztyén női egyesületeket, diakóniai szolgálatokat neveztek el róla.)

Alamizsnát osztott — Az „osztott” szó eredetije a görög „poieoo”, ami „tenni, cselekedni, gyártani” jelentéssel bír. Vagyis nem csupán „osztogatta a szegényeknek”, hanem maga készítette: az özvegyasszonyok mutogatták Péternek az ingeket és más ruhadarabokat.

Mindenkit kiküldött — Vagyis nincs nyilvánosság. Korunkban is hallunk gyógyításokról, amik nyilvánosan történnek; sokan a tanúi lehetnek. Ez nem aszerint történik, ahogyan az Úr Jézus tanította nekünk. Amennyire lehetett, ő a csodáit csöndben és elkülönülten tette. Péter itt hasonló példát adott.

Letérdelt és imádkozott — Péter maga semmit sem tehetett Tábitáért. Amikor az elhalt asszony közelébe lépett, nem ő volt erős. Feltámasztásának a csodája csupán Istentől jöhetett, „Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm 4,17). Imádkozás közben ne a problémákra figyeljünk, hanem legyen teljes bizodalmunk az Úrban.

Tímár — Simon bőrkikészítő, tímár volt. Tehenek és más állatok bőrét tisztítani és cserezni kellett. E munka közben kellemetlen, átható illat terjengett. Simon a tengerparton lakott (ApCsel 10,6), ami jól megfelelt bűzös tevékenységének.
A tímárság a zsidó ember szemében megvetett volt. A tímárok döglött állatokkal foglal­koztak, ezért állandóan tisztátalanok voltak. Tipikus hát, hogy Péter épp ilyen embernél szállt meg!

Cézárea — ,Palesztina Cézáreája”, a Földközi-tenger partján fekszik, egy napi út Joppétól (Jaffa). Kr. u. 12-ben Nagy Heródes építtette át, megerősítette, és Cézáreának nevezte el Augustus császár tiszteletére. A város a prokurátor (római helytartó) székhelye volt. He­ródes Agrippának is volt ott palotája, aki iszonyatos halállal halt meg (ApCsel 12,20-23; 331. lecke). Mielőtt Pál Jeruzsálembe ment, a cézáreai gyülekezetben maradt, és Fülöp evangélista házánál lakott, akinek négy prófétáló leánya volt (ApCsel 21,8-14; 344. lecke). Pált sokáig tartotta itt fogva Félix és Fesztusz helytartó (ApCsel 23,33 — 26,32; 348-349. lecke).

Százados — Egy „centurió” a római seregben magas rangú, tekintélyes tiszt volt.

Itáliai csapat — Ez a „speira” vagy „cohorte” olyan katonákból állt, akik Itáliából származtak, és római állampolgárok voltak. Nevük: „Cohors II Miliaria Italica Civium Romanorum Voluntariorum”, vagyis itáliai ezerszeres római polgári önkéntesekből álló csapat Önkéntesként vették fel tehát a szolgálatot. Hogy bizonyosak legyenek a hűségükben, mind született rómaiak voltak.

Kornéliusz istenfélő — Ne vegyük ezt olyan könnyen. A rómaiak bálványimádók voltak, lazább erkölcsökkel. Amikor egy római parancsnok Isten akaratát elfogadta, s lelkiismeretes életet kezdett élni, ez kétségtelenül érintette kollégáit és alárendeltjeit, katonáit és házicselédeit is, akiknek most jobb élete lett őnála, mint más katonáknak és szolgáknak.

Tisztátalan állatok — Mózes 3. könyve 11. részében találjuk leírva a tisztátalan állatok hosszú sorát, amiket zsidóknak nem volt szabad megenniük.

Néhány joppéi testvér — Az ApCsel 11,12 szerint hatan voltak.

Nem-zsidóval való kapcsolat — A zsidók ilyenkor tisztasági és étkezési törvényekkel kerültek ellentétbe.

Énekek:

Református énekeskönyv: 67:1-2; 86:1.5; 140:6.12.; 474; 380:1-2; 426; 458; 459; 460
Jertek, énekeljünk: 63; 75; 105; 108:1-2; 134; 238; 243
Harangszó: 35; 43; 45; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 56; 62:1; 67; 71; 84; 146
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 21; 29; 46; 59; 66; 111; 117

Megjegyzések:

Az imádság ereje — Péter a felső szobában először imádkozott Tábita feltámasztásáért. Lázár feltámasztása előtt Jézus is imádkozott előbb (Jn 11; 284. lecke). De különbség volt Péter és az Úr Jézus imádsága között: Péter térdelve imádkozott, megalázva magát, mint egy szolga, aki teljesen függ az ő Mesterétől. Péternek könyörögnie kellett, hogy Isten mutassa meg a halál feletti hatalmát. Az Úr Jézus felemelte a szemeit Atyjára, és úgy imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.” Vagyis úgy imádkozott, mint Isten Fia, aki megeleveníti, akit csak akar. Látjuk, hogy az imádság ereje nem az imádkozóé, hiszen mi nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, hanem „maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26).
Éneász (és mások) meggyógyításánál nem olvassuk, hogy Péter előbb imádkozott. De nyugodtan feltételezhetjük, hogy a csodához hozzátartozik az imádság. Ezzel kapcsolatban Jakab apostolt idézhetjük (5,14-15; olvassátok el, és beszéljétek meg): „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”

Pogányoknak is adatott az evangélium — Jézus Krisztus gyülekezetének a története Kornéliusz megtérésével új irányba kanyarodik, most látszik, hogy nem csupán zsidók, hanem pogányok is juthatnak hitre egy apostol prédikálására. Látomás által mutatta ezt meg a Szentlélek Péternek. De főleg akkor lett világossá, hogy az üdvösség úgy a zsidóké, minta pogányoké is, amikor a Szentlélek Kornéliuszra és az övéire kitöltetett. Ez nagyon fontos mindazoknak, akik származás szerint nem zsidók.
Megjegyzésre méltó, hogy az apostolokat előbb meg kellett győzni erről, annak ellenére, hogy Mesterük egyértelműen parancsolta: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). S még hozzátette: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül…(Mk 16,16). Szó sincs itt meghatározott származásról vagy népről. Utolsó beszédei egyikében mondta az Úr Jézus: „…hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve” (Lk 24,47). Utolsó szavaiban pedig, mielőtt a mennybe vitetett volna, megismételte: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).
Az apostolok és más jeruzsálemi testvérek eddig nem igazán fogták fel, hogy a minden nép közötti prédikálással vele jár az is, hogy körülmetélt zsidóként a pogányok között forgolódjanak. Az a látomás viszont, amit Péter látott, világos helyzetet teremtett.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Kapcsolatteremtő játék — játék a nevekkel (latin és héber eredetű nevek). A nevekhez tartozó személyek összetartozása. (**)
  • Misszió, missziói lehetőségek a társadalom nem keresztyén tagjai felé. (** ***)
  • Diszkrimináció a közvetlen és tágabb környezetünkben. Hogyan forduljunk a hátrányos helyzetű emberek felé? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Rövid hír megfogalmazása a történet alapján. (**)
  • A történet(ek) főszereplőinek tulajdonságai. Jellemzésük szóban vagy írásban valamelyik szereplő nevében. (** ***)
  • Jelenetek dramatizálása a történet(ek)ből. (** ***)
  • Latin, görög, héber és arám eredetű keresztnevek megismerése. (***)
  • Jellemábrázolás Siklós József: Tábita c. versében. (***)
  • A személyiségváltozás ábrázolása Füle Lajos: „Egyenruha” c. versében. Párhuzam a történettel. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Jellemábrázolás rajzzal: Hogyan képzeled el Tábitát? (***)

Vázlat:

Péter
Lidda
Éneász — gyógyítás

Joppe
Tábita (Dorkász) — feltámasztás
sokan hisznek
Simon, a tímár

Cézárea — Kornéliusz
római százados — Istent szolgálja
angyal — „Hívasd Pétert!”
Joppe — Péter látomása
mindenféle állattal teli lepedő — tisztátalanok is
„Öld és egyél!”
Péter tiltakozik
„Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.”
Péter elmegy Kornéliuszhoz
Szentlélek kitöltetése a pogányokra
keresztség

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.