Pages Navigation Menu

325. Az apostolok kiszabadulnak a börtönből

Üzenet – Téma:

* A hitvallás szenvedéssel jár.
* Istennek kell inkább engedni, mint az em­bereknek.

Előzmények:

Az első gyülekezetben minden közös volt. De Anániás és Szafira nem voltak becsületesek. Péter megbüntette őket, s azután meghaltak.

Történet:

Az apostolok és a gyülekezet általában a Salamon tornácában volt együtt. A Szentlélek az apostolokon keresztül különlegesen munkálkodott. Sok csoda és jel történt. Ezért a nép nagyra értékelte őket, annyira, hogy mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni.

Az Úrban hívők közül azonban egész sereg férfi és nő csatlakozott a gyülekezethez. Sok beteget vitt a nép az utcára azzal a reménnyel, hogy meggyógyulnak, amikor Péter arra jár, és árnyéka rájuk esik. Még a Jeruzsálem környéki településekről is sokan jöttek betegekkel és megszállottakkal a városba, hogy gyógyítsák meg őket az apostolok.

Mindez nem tetszett a főpapnak és kíséretének, akik főként szadduceusok voltak. Ők nem hittek a feltámadásban, és rendkívül zokon vették az apostoloktól, hogy azok Jézus feltámadásáról prédikáltak. Amint észrevették, hogy mekkora befolyásuk van a népre, gyűlöletük nem ismert többé határokat. Hatalmukat vetették latba, hogy Pétert és a többi apostolt elhallgattassák. Közönséges bűnözőkkel zárták őket egybe.

Az Úr azonban angyalt küldött éjjel a börtönbe, aki megnyitotta a börtön ajtaját. Kivezette az apostolokat az őrök mellett, akik mindebből semmit sem vettek észre. Az angyal azt mondta az apostoloknak: „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.”

Az apostolok engedelmeskedtek a parancsnak. Kora reggel a templomba mentek, és tanították a népet, mintha mi sem történt volna.

Amikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a nagytanácsot, és Izráel véneit*. A cél az apostolok kihallgatása, s további működésük leállítása volt. Szolgákat küldtek a börtönbe az apostolokat elővezetni.

Ám a szolgák nem találták ott őket. Visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.” Tehát valami különlegesnek kellett történnie, hiszen a börtön ajtói zárva voltak, semmi sem utalt be- vagy kitörésre; az őrök is a helyükön álltak.

Ezt hallva a templomőrség parancsnoka és a főpapok igencsak meglepődtek. Nyugtalanul kérdezgették egymást, vajon mi történhetett. Isten közbelépése valahogy nem jutott eszükbe. Inkább a pozíciójukra gondoltak, ami eléggé megrendülhetett az apostolok fellépése miatt.

Bizonytalanságuk nem tartott sokáig, rövidesen hírrel jött valaki: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet!”

A parancsnok már ment is embereivel az apostolokért. Nem akart erőszakot alkalmazni, mert félt a néptől. Bevezette a tanácsterembe, és a nagytanács elé állította őket.

Annás főpap, az elnök egyetlen szót sem kérdezett szabadulásukról, bármilyen különleges volt is. És hiába volt feltűnő az is, hogy az apostolok nem hátráltak meg, hanem nyugodtan tanítottak a templomban, dühösen kérdezte tőlük: „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” A főpap nem törődött a csodák eredetével, csak azzal, hogy milyen nyugtalanságot kelt az apostolok tanítása. Azzal vádolta az apostolokat, hogy a népet heccelik fől a nagytanács ellen, amikor őket teszik felelőssé Jézus haláláért.

Péter és társai nemigen kerültek a vádak hatása alá. Péter vihette a szót. Hangja nyugodt: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik enge­delmeskednek neki.”

Ez már sok volta nagytanácsnak! A bátor szavakon földühödtek, s arról beszéltek egymás közt, hogy megölik őket.

Akkor felállt egy farizeus, Gamáliél, az egész nép által tisztelt törvénytanító. Megparancsolta, hogy az apostolokat vezessék ki egy kis időre a teremből. Amint azok kimentek, így szólt a tanács tagjaihoz: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. Azután az összeírás idején* felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül: ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.”

Ez ellen a főpap és követői semmit sem tudtak szólni. Hagyták, hogy Gamáliél meggyőzze őket. Nem ölhetik meg most az apostolokat. Akkor elővezettették és megverették őket*, s megparancsolták, hogy ne szóljanak többet Jézus nevében. Aztán mehettek az útjukra.

Az apostolok örömmel távoztak a nagytanács elől, hisz méltónak bizonyultak Jézus nevéért a gyalázatra. És tanítottak, a tilalom ellenére is, nap mint nap a templomban és házaknál, kijelentve, hogy Jézus a Krisztus.

Jegyzetek:

Izráel vénei — A főpap és követői szükségesnek találták, hogy e kérdésben ne csupán a szanhedrin — melyet 70 vén alkotott — üljön össze, hanem a másik két bíróság is, melyek mindegyike 23 bíróból állt. Az egyik bíróság a külső templomkapunál ülésezett, melyet Ékes Kapunak neveztek. Így, mire mind egybegyűltek, legalább 116 tanácstag volt együtt az apostolokat elítélni! Ennyire fontosnak találták ezt a kérdést.

Összeírás — Archelaosnak, Nagy Heródes fiának az idejében történt, amikor királlyá lett Júdeában. A rómaiaknak akkor helytartója volt Júdeában; a népet újra megszámolták.

Megverették — Az Úr Jézus ezt előre megmondta, vö. Mt 10,17 és 23,34. Tettlegességük törvénytelen volt, hiszen a tanács nem mondott ítéletet az apostolokra. Úgy bántak velük, mintha rabszolgák lettek volna.
A rómaiak óvakodtak egy másik rómait megverni. Gondoljunk Páka, aki elkerült egy megkorbácsolást azzal, hogy az Antónia erődben elmondta a századosnak, ő római polgár (vö. ApCsel 22,25-26).

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1-4; 35:1.13; 42:7; 125:1-2; 254:1.3; 380:1-3; 466:1-4
Jertek, énekeljünk: 75; 120; 158; 160; 186
Harangszó: 46; 47; 49:5-7
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 88:1-4; 162
Erőm és énekem az Úr: 12; 30; 119; 120

Megjegyzés:

Szenvedni az Úr Jézusért — Jézus előre megmondta a tanítványainak, hogy szenvedniük kell majd érte, de fölösleges emiatt aggódniuk: „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik… Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” Vagyis dicsőség érte szenvedni, mert az Üdvözítő is szenvedett az övéiért. „A tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél.” Az apostolok ezt jól megértették, hiszen örvendeztek, amikor az Úrért szenvedhettek. Emlékeztek szavaira: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Vö. Mt 10,17-33; Károli szerint)
Ma is van sok olyan keresztyén, akinek szenvednie kell az Úr Jézusért. Gondoljunk Kínára, Vietnamra, sok muzulmán országra, vagy akár közöttünk élő emberekre is, akiknek megnehezült az élete, mert hitvallók maradtak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalomismeret / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet) / Dráma

  • A szenvedés okai és hatása az életünkben. A hitért vállalt szenvedés. (** ***)
  • Példák az egyháztörténetből a keresztyének szenvedésére:
  • lelkészek a vésztörvényszék előtt, börtön, gályarabság vállalása;
  • lelkészek a kommunista diktatúra börtöneiben (Visky Ferenc erdélyi lelkipásztor). (***)
  • Mai élethelyzetek, amikor nehéz keresztyénnek megmaradni. Dramatizálás. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Íráselőkészítés: tájékozódás a papíron (labirintus), vonalvezetési gyakorlatok. (*)
  • Szabadság — fogság közötti különbség egy-egy példatörténeten keresztül:
  • Max Veldhuis: A fiú és a hal c. könyvéből (*);
  • Szepes Mária: Csipp és csupp c. meséjéből (**).
  • Engedetlenség — engedelmesség példája: Bob maci és Mama maci — tréfás bábjáték. (*)
  • Nyelvi rejtvény: titkosírás forgatható kódráccsal. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Börtönképek különböző technikákkal: rajz, festés; vagy papír-, textilkivágás és -ragasztás. (*)
  • Mozgatható papírmakett készítése a történethez: színezés, kivágás, hajtogatás, ragasztás. (**)

Vázlat:

apostolok — jelek és csodák
gyarapodik a gyülekezet
szadduceusok — féltékenyek
az apostolok újra fogságban
angyal — „hirdessétek a népnek”

nagytanács — Annás: számonkérés
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”
Gamáliél tanácsa
Jézusért szenvedni öröm

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.