Pages Navigation Menu

286. Jakab és János édesanyjának kérése

Üzenet – Téma:

* A nagyravágyót Jézus figyelmezteti: az a nagy, aki szolgál.
* A Jézussal való közösségünk szenvedést is jelent.

Előzmények:

Lázár feltámasztása után az Úr Jézus elhagyta Betániát. Tudta, hogy a nagytanács az elfogatását tervezi. De az Ő ideje még nem érkezett el. Közeledett a húsvét.

Bevezetés:

Amikor az Úr Jézus először beszélt arról, hogy szenvednie kell (Mt 16,21kk), a tanítványok méltatlankodva tiltakoztak: „Ez nem történhet meg veled!”

Amikor Jézus másodszor szólt szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról (Mt 17,22–23), elszomorodtak, de már nem tiltakoztak.

Amikor harmadszor utalt szenvedésére (Mt 20,17–19), az Írás nem említi, hogyan reagáltak a tanítványok. Úgy látszik, hogy nem értették, vagy nem hitték el. A feltámadás napján az asszonyok beszámolóját az üres sírról és a feltámadott Úrral való találkozásukról sem hitték el, pedig Jézus háromszor is megjövendölte nekik.

Jézus harmadszor szól szenvedéséről

Mt 20,17–19: Az Úr Jézus tizenkét tanítványával felment Jeruzsálembe. (A „felmenni” itt azt jelenti, hogy fel kellett kapaszkodni azokra a dombokra, melyeken a város épült. De azt is jelenti: „ünnepélyesen vonul”.) Jézus maga mellé vette külön a tanítványait, és azt mondta: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.” (A „pogányok” itt a rómaiak.)

Történet:

Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak édesanyja* fiaival együtt Jézus elé borult.

Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?”

Ő így felelt: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik a jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön a te országodban.”

Ebből kitűnik, hogy az asszony és fiai úgy vélték, Jézus rövidesen királyként fog uralkodni Izráelen. A többi tanítvány is így gondolkodott, hiszen Jézus mennybemenetele előtt azt kérdezték tőle (ApCsel 1,6): „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Mesterüket földi Messiásnak tekintették, mint ahogy a legtöbb zsidó évszázadokon át a megígért Szabadítót várta. (Néhány külföldi bibliafordításban a Máté evangéliumában az „Ország” nagy kezdőbetűvel szerepel, de a tanítványok és ez az asszony nem a mennyek országára gondoltak, hanem földi királyságra.)

Nem értették meg Jézus jövendölését, hogy hamarosan szenvedni fog, és meg fog halni? Lehet, hogy azt gondolták, feltámadása után mégis csak újra felállítja Izráelnek a királyságot, és királyként az ország feje lesz. (Az ApCsel 1,6 erre utal.)

Mi volt a célja Jakab és János édesanyja kérésének? Szerette volna, hogy fiai Jézus király udvarában a legfontosabb beosztásba kerüljenek. Ami nagyravágyást is jelent. Fiai pedig egyetértettek, különben nem mentek volna vele.

Az Úr Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat*, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel*, amellyel én megkeresztelkedem?” Jézus ezzel szenvedésére és halálára utalt, ahogyan azt éppen előbb a tanítványoknak vázolta: kigúnyolják, megkorbácsolják, és végül keresztre feszítik. Jakab és János azt felelték: „Meg tudjuk tenni.” Úgy lelkesítette őket a dicső jövendő, amikor Jézus király lesz, hogy habozás nélkül készek voltak előbb vele együtt szenvedni.

Jézus így folytatta: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.” Gondolataikat az Úr Jézus jövendő szenvedésükre irányította. Jézus ugyanis tudta, mi vár Jakabra és Jánosra. (Jakabot karddal végezték ki [ApCsel 12,2]; Jánost pedig Patmosz szigetére száműzték [Jel 1,9].)

Az Úr Jézus azután kijelentette, hogy nem az Ő dolga a díszhelyek osztogatása az Ő országában (itt a mennyek országáról van szó). „Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.” A mennyben a dicsőség fokozatairól az Atya dönt majd. Díszhelyet bizonyára nem azok kapnak, akik azt képzelik, hogy nekik joguk van rá, hanem a boldogmondások alázatosai (Mt 5,3 és 5), a lelki szegények és szelídek. A vendégségen főhelyeket válogató meghívottakat pedig így figyelmeztette: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 14,11)

A többi tanítvány a kérést meghallva megharagudott Jánosra és Jakabra. (Ebből kitűnik, hogy a testvérek édesanyjukat szószólónak használták. Márk szerint maguk a testvérek kérték meg Jézust.) Az Úr Jézus magához hívta őket, és azt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul (váltságdíjul)* sokakért.”

(Megjegyzés: Az „uralkodni” és „hatalmaskodni” szavak a világ urait jellemzik. A „szolga”, „rabszolga” pedig jellegzetesen az Isten országára vonatkozó szavak.)

Követőinek minden tekintetben a gyülekezetet kell szolgálniuk, ahogy az Úr életét is odaadta népéért. Így lesznek elsők a mennyek országában. Gondoljunk csak Jézus szavaira a gazdag ifjú történetével kapcsolatban: „Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” (Mt 19,30; 282. lecke)

Jegyzetek:

Édesanya – Ezt az asszonyt valószínűleg Salóménak hívták („Jáhve ajándékoz”) (lásd Mk 15,40). Egyes vélemények szerint Jézus anyjának nővére volt, akiről a Jn 19,25-ben van szó. (Lásd még a Mt 27,56-ot is!) Jakab és János eszerint Jézus unokatestvérei lettek volna.

Pohár – Mintha pohárban nyújtanák Jézusnak a szenvedést, amit kötelessége fenékig üríteni. A Gecsemáné kertben az Üdvözítő így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39; 305. lecke) A pohár kiivása jellegzetes ószövetségi szimbólum. (Pl. Zsolt 16,5; 116,13)

Keresztség – A keresztség példája a megkeresztelkedő teljes alámerítésére utal: Jézus is alámerül, tehát meghal; de utal arra is, hogy fel fog támadni, ahogy a megkeresztelt feljön a vízből.

Váltságdíj – Görögül „lutron”; jogi fogalom. Ha valaki egy hadifoglyot ki akart váltani, váltságdíjat, lutront fizetett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 65:2–3; 133; 152; 312:3; 455:5–8; 464:1.5; 469: 2–5
Jertek, énekeljünk: 130; 223:1.3; 239
Harangszó: 41; 55
Dicsérjétek az Urat!: 54; 82; 89:1–2; 97; 146; 162
Erőm és énekem az Úr: 29; 127; 129

Megjegyzés:

Nagyravágyás – Jakab és János édesanyjának a kérése látszólag korrekt volt. Jézus azonban rögtön felismerte a benne rejlő gőgös vágyat. Ettől a bűntől a Biblia gyakran óv, mivel más bűnök melegágya. Ugyanez a helyzet a kívánsággal is. Mindkettőnél arról van szó, hogy elsők akarunk lenni, a többiek fölé emelve magunkat. Nem csoda, hogy a többi tanítvány megharagudott.
A mindennapi életben, sajnos, gyakran előfordul, hogy az emberek hagyják, ez az indulat irányítsa őket. Jól tesszük – és ezt a gyerekeknek is ajánlani kell –, ha megvizsgáljuk, vajon jó forrásból fakadnak-e kívánságaink. Ha nem, akkor nem szabad azoknak engedni.
A nagyravágyás és gőg ellentéte, az alázatosság, szerénység kell hogy jellemezze a keresztyén embert.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A nagyravágyás indítékai. A nagyravágyás, gőg romboló szerepe emberi kapcsolatainkban. Mit jelent: Az a nagy, aki szolgál. (***)
  • Spontán, szóbeli párbeszédalkotás a bibliai történethez kapcsolódva: A nagyravágyó testvérekre haragvó tanítványok beszélgetése. (***)
  • Személyes kérés megfogalmazása írásban a bibliai történethez kapcsolódva. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • A pohár/kehely motívum megfigyelése az egyházművészetben (eredeti ábrázolások, templombelső) (***)
  • A motívum felhasználásával
    – mai templomba készülő tárgyak tervezése;
    – színes kép alkotása (papírkivágás, -tépés, ragasztás). (***)

Vázlat:

édesanya
– Jakab és János
Zebedeus fiai

kérés: magas beosztás
Jézus: földi Messiás?

szenvedés – halál

Jakab – karddal végezték ki
János – száműzték

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.