Pages Navigation Menu

278. A tékozló fiú

Üzenet – Téma:

* Az elégedetlenség vétekbe sodor.
* Az Atya visszafogadja a vétkeseket. Bármikor mehetsz hozzá.

Előzmények:

Az Úr Jézus két példázatot mondott a farize­usok és az írástudók ama megjegyzésére, hogy Ő a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik együtt.

Példázat:

A harmadik példázat is az „elveszett”-ről szól:

Egy embernek két fia volt. A fiatalabb azt mondta az édesapjának: „Add ki nekem a vagyon rám eső részét.”*

Az apa megosztotta a vagyonát a két fiú között.

Nem sokkal azután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan tékozló módon élt, hogy rövid idő alatt elfogyott a pénze.

Akkor nagy éhínség támadt abban az országban. Az ifjú nélkülözni kezdett. Elment az egyik polgárhoz, aki kiküldte a földjére disznókat legeltetni (ami egy zsidó számára nagyon piszkos munka, mivel a disznó az ő számára tisztátalan állat).

Az ifjú éhezett, és szívesen jól lakott volna azzal a moslékkal is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (Valószínűleg a disznók a legelés után otthon még moslékot is kaptak).

Elkezdett gondolkodni a helyzetén. „Az én apámnak hány bérese* bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.”

Útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor meglátta az édesapja, és megszánta. A fiához futott, átölelte és megcsókolta őt.

A fiú így szólt apjához: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Ugyanis örökségét már kikövetelte és eltékozolta!)

Az apa azonban azt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (A fiút édesapja így visszahelyezte fiúi méltóságába: megkapta a legszebb ruhát, a gyűrűt és sarut. A rabszolgák nem viseltek sarut. Megbecsült vendégként bántak vele, mert a különleges alkalmakra hízlalt borjút vágták le.)

És vigadoztak.

Az idősebb fiú a mezőn volt. Amikor a ház közelébe ért, hallotta a zenét és a táncot*. Előhívott egy szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik itt.

A szolga elmondta: „A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.”

Akkor az idősebb fiú megharagudott; nem akart bemenni.

Apja kijött, és kérlelte, hogy jöjjön be, vegyen részt az ünnepségen. Ő azonban azt mondta az apjának: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.” (A kecskegida csekélység volt a hízott borjúhoz képest.)

Az apa azt felelte: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Az apának sajnos még egy „elveszett” fia volt, az idősebb!

(A tékozló fiút minden más nyelvben elveszett fiúnak nevezik. Csak a magyarban tékozló fiú. Ezért van az édesapának két „elveszett” fia! A fordító megjegyzése.)

Néhány megjegyzés a példázathoz:

A tékozló fiú példázata a legmegragadóbb a három példázat közül. Tisztán emberi történet. A hétköznapi szóhasználatban is beszélünk „tékozló fiúkról és leányokról”, akik elhagyják a szüleiket, a családot és/vagy a barátokat, hogy belevessék magukat az állítólag élvezetes életbe.

Itt újra szó van egy elveszett visszakerülése fölötti örömről. De most valami új történik: az elveszettet nem megkeresik és megtalálják, mint az első két példázatban, hanem magától jön vissza. Keresés helyett itt várja az apa elveszett fiát, s mikor közeledni látja, maga megy eléje.

A fiatalabb fiú elveszett minden jó számára, elveszett az apja számára. Azoknak is példája, akik nincsenek megelégedve a mennyei Atya gondoskodásával, a nyugalommal és biztonsággal, a mindennapok megszokott kicsi dolgaival, hanem elmerülnek a látszatboldogság világába.

A fiatalabb fiú kikövetelte a részét. Nem akart várni az örökséggel apja haláláig. Ez annak az embernek a képe, aki ebben az életben akar élvezni, és nem vár az örök élet boldogságára.

Végső szükségében jut eszébe az apai ház bősége. Idáig jutott. Nem mer többé a fiú kiváltságos helyzete után vágyakozni, megelégedne azzal is, ha béres lehetne apja gazdaságában.

Ebből a nyomorúságból születik gyakran a vágy a mennyei Atyánál való elrejtettség után.

Az egyetlen, amit az ifjú tehet helyzete javítására, hogy bűnbánattal visszamegy az apjához. Ez a megtérés valójában. A bűnös alázata Isten előtt.

Az apa szánalommal telve siet a fia elé, átöleli és megcsókolja.

Ez Isten könyörülő szeretetének képe a megtérő bűnös iránt.

Isten kegyelme teljes. A bűnös fiúként térhet vissza az Atyához. Visszaadják becsületét, mint a fiúnak apja, aki felöltözteti, gyűrűt húzat az ujjára, sarut a lábára: A szegény csavargóból ismét fiú lesz.

Az idősebb fiú annak a képe, aki igaznak tartja magát. Ilyennek képzelték magukat a Jézus körül levő farizeusok és írástudók is.

Az idősebb fiúval nem lehet beszélni. Nem akar örülni testvére visszatérésének. Megveti őt, és apját igazságtalansággal vádolja. Ő, aki megérdemelt volna egy kecskegidát, nem kapta meg, de annak, akinek semmi joga többé, levágták a hízott borjút. Az idősebb fiú nem tudja, mi a kegyelem és megbocsátás. Aki jónak és igaznak tartja magát, nem gondol arra, hogy neki is szüksége van megtérésre.

Ő az apa szeretetét sem ismeri. Szemére veti, hogy ő soha semmit sem kap tőle. Az apa figyelmezteti rá, hogy az egész vagyon az övé. Szabadon rendelkezhet minden fölött.

Jegyzetek:

Örökösrész – Az 5Móz 21,17 szerint Izráelben az idősebb fiú apja vagyonából kétszeres részt kapott örökségül. A példázat esetében kétharmad rész volt az övé, egyharmad a fiatalabbiké.

Béresek – Bizonyos munkára felfogadott férfi napszámosok.

Tánc – Körtáncról lehetett szó, amikor összefogózva táncolnak és énekelnek.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1-2; 61:1.3-4; 205:3,7-8; 207: 7; 220; 256
Jertek, énekeljünk: 65:3-4; 123; 142:1-2; 197
Harangszó: 39
Dicsérjétek az Urat!: 15; 27:1; 30; 40; 55:1.3; 65; 74
Erőm és énekem az Úr: 14; 23; 52; 56:1-2.4; 65; 97

Megjegyzések:

Elégedetlenség – A fiatalabb fiú nincs megelégedve az apai háznál levő élettel. Többre vágyik. Ezt látjuk körülöttünk is, nem csak a családokban, hanem egyházainkban is. Ifjak és öregek elhagyják a mennyei Atya közelségének nyugalmát és biztonságát, hogy múló élvezetet keressenek. Kötelességünk ettől óvni a gyermekeket. E világ talmi csillogása mindenféle módon engedetlenségre akar csábítani minket.

Öröm a megtérésen – Az apa örül visszatérő fiának. A mennyei Atya ugyanígy vár minden megtérőt.

Figyelmeztetés az önhitt embereknek – Az idősebb fiú példája figyelmeztetés az önigazak számára, akik azt hiszik, hogy nincs szükségük megtérésre. Ők maguk utasítják el Istent. Felismerjük-e magunkat Isten igéjéből?
Kérdezzük meg a gyerekeket: Mikor mégy orvoshoz? Ha egészséges vagy? Nem, hanem amikor beteg. Ez a helyzet az Úrhoz való menetellel is: ha azt gondolod, hogy nagyon jó vagy, sohasem követsz el bűnt, akkor nincs szükséged bocsánatra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Távollét az otthontól, a honvágy. „Mindenütt jó, de legjobb otthon.” (* **)
  • A bűn, a vétek és azok következményei. Az elégedetlenség, mint vétkeink gyakori oka. (** ***)
  • Megbocsátás, a vétkező el- és visszafogadása. Az apai (atyai) szeretet. A megbocsátani nem tudás. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Tánc és dráma

  • A példázat dramatikus feldolgozása a párbeszédek kibővítésével. (* ** ***)
  • A példázat „mesés” párhuzama egy bábjátékon keresztül. (*)
  • A példázat feldolgozása bábjáték formájában. (**)
  • Énekes-táncos elemek (körtánc) beépítése a dráma- és bábjátékba. (**)
  • A bibliai példatörténet fázisainak helyes sorrendje képek sorbarendezésével. Vázlatírás. A történet elmondása szóban, megfogalmazása írásban. (**)
  • „Mindenütt jó, de legjobb otthon” – Beszélgetés és elbeszélő fogalmazás írása a közmondás alapján. (**)
  • Petőfi Sándor: Füstbe ment c. versének összehasonlítása a tékozló fiú példázatával: távollét az otthontól, hazatérés, szülői szeretet. (**)
  • A példázat mai párhuzama dramatikus feldogozásban. (***)
  • A példázat és mai változatának dramatikus előadásához (vagy előadása nyomán) szövegkönyv írása párbeszédes formában. (***)
  • A példázat és mai párhuzamának megfogalmazása írásban, valamelyik szereplő nevében. (***)
  • Egy mai „tékozló fiú” és apja levélváltása. Írásbeli fogalmazás levélformában. (***)
  • Ady Endre: Az Úr érkezése c. versének és a tékozló fiú példázatának összehasonlítása gondolati szinten. Verstanulás, versmondás. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Kirakójáték készítése. Műveletek: színezés, nyírás, ragasztás (kasírozás). Egyéni és csoportos játék (forma- és színfelismerés) a kirakóval. (*)
  • Kirakójáték készítése a példázat fázisaihoz kapcsolódva. A kezdő fázis rajzi ábrázolása. A történet fázissorának összeállítása az összeillesztett képek segítségével. (**)
  • Fakanálbábok (vagy síkbábok) készítése a példázat előadásához fonal, textilhulladék, papírzacsó felhasználásával. Jellemző karakterek megjelenítése. (**)
  • Beszélgetés Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése c. festménye és hasonló témájú grafikái alapján a kép (képek) és a példázat kapcsolatáról, a kifejezés eszközeiről. (***)
  • Illusztrációk készítése a példázathoz vagy mai változatához grafikai eszközökkel. (***)
  • A példázat egy jellemző képének ábrázolása rajzzal, ill. festéssel. A formák, színek és a kompozíció kifejező szerepe. (***)

278

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Egy hozzászólás

  1. Olvasva az értelmezést és más írásokat is a témában az látom, hogy az esetek döntő hányadában az emberek nagy többsége tékozló fiú pártján áll és az idősebb fiút mindenki leszólja.
    Azt hiszem ez nem teljesen valós. Az élet nem ilyen. Ilyen történeteknél ha az ember közvetlenül nem érintett csak úgy elméletben alkot véleményt, mindenki előveszi a szép lelkét, hát persze, bocsássunk meg és aki ennek nem örül az egy önző szemét.
    De az életben ha valakinek az öccse elverné a családi vagyon felét és utána hazajönne, és a maradékból is újra kapna lenne ám óriási patália, mint ahogy az életben az esetek 95%-ban van is a testvérek között, hogy ki mennyit kapott az örökségből és mennyi járna neki.

    Azt hiszem a tisztességes megoldás az, hogy amikor az öcs kikéri a maga részét, ugyanakkora részt mi is kérjünk ki azonnal és ha nem költözünk el messze vidékre, akkor azonnal tegyük bankba a saját nevünkre. Így ha az öcs megjön a tékozlásból üres kézzel már csak abból a vagyonból részesedhet amit a család azóta termelt, és ha újra kér egy részt – mert “Holnap megint remél, és így lesz amíg csak él.” ahogy az OMEGA dalolta – azonnal mi is kérjünk ki ugyanakkora részt és tegyük be ismét a bankba. Így teljes szívvel örülhetünk öcsénk megtérésekor.

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.