Pages Navigation Menu

238. Jézus feltámasztja a naini ifjút

Üzenet – Téma:

Az Úrnak hatalma van a halálon is.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus meggyógyította a római százados szolgáját.

Történet:

Másnap a Úr Jézus elhagyta Kapernaumot, és a galileai Nain* nevű városba ment, amelyik a Samárián át Jeruzsálembe vivő kereskedelmi út mellett feküdt. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt.

Amikor közeledett a város kapujához, egy másik menet jött kifelé a városból. Egy nagy gyászmenet. A halottat, egy özvegyasszony egyetlen fiát, koporsóban hozták. A szomorú édesanyával együtt nagy sokaság követte a koporsót.

Amikor az Úr Jézus meglátta a gyászoló anyát, „megszánta”. „Ne sírj!” mondta neki.

Jézus odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”

Erre a halott felült, és elkezdett beszélni.

Az Úr Jézus pedig átadta az ifjút az anyjának.

Az, ami történt, nagy hatással volt az emberekre: „Félelem fogta el mindnyájukat.” Dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk; és meglátogatta Isten az ő népét!”

Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken. Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai.

Magyarázat:

Az esetnek sok szemtanúja volt. Meglepő, hogy a négy evangélista közül csak Lukács ír erről, aki nem is volt ott. Igaz, Máté írja, hogy Jézus János két tanítványának azt mondta: „halottak támadnak fel” (Mt 11,5). Ez egyúttal arra is utal, hogy ez után a feltámadás után legalább még egy valaki feltámadt, nevezetesen Jairus leánya (Mt 9,18–26; 247. lecke).

Az elhunyt még fiatal volt, Lukács azt írta, hogy ifjú. Tehát még nőtlen. Izráelben abban az időben korán nősültek, tehát az ifjú feltehetően nem volt több tizenöt évesnél.

Mindig rendkívüli eset, ha valaki nagyon fiatalon hal meg. Ez megrázóbb, nagyobb részvétet kelt a közvetlen környezetben, mint ha egy idősebb valaki hal meg. Látjuk, hogy Nainból is sokan vettek részt a temetésen*. Lehet, hogy az egész falu népe ott volt. Ez így helyes. Mindenki vigasztalni akarta a szegény özvegyet, és vele akart gyászolni.

Hiszen szörnyű, hogy ez az asszony nemcsak a fiát vesztette el, hanem fia halálával teljesen egyedül maradt, és öregségében nem lesz majd senki támasza.

Hogy Jézus „megszánta”, az azt jelenti, hogy nemcsak mély részvétet érzett iránta, hanem segíteni is akart rajta. Ha Isten megszán valakit, az sohasem eredménytelen. Ő mindig segít, még ha nem is kérik. Itt is ez az eset. Jézus szavai: „Ne sírj!”, csak hiábavaló tanács lett volna, ha

nem követi azt egy csodatett. Soha ne tanácsoljuk annak, aki nagyon szomorú, hogy ne sírjon! Azt csak az Úr Jézus mondhatta, mert tudta, hogy föltámasztja az ifjút, és visszaadja az anyjának. Nem kell siratnia halott fiát, mert élő fiút fog visszakapni! Ez azt juttatja eszünkbe: A keresztyén embernek Isten egy gyermeke elvesztése miatti szomorúsága egészen más, mint annak a halála miatti szomorúsága, aki nem Jézusban aludt el. Szabad szomorkodnunk Isten gyermekének elhunyta miatt, de nem úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. Az ifjú meghalt, és Jézus mégis azt mondta, hogy keljen fel. Hogyan teljesíthet a halott parancsot? Az lehetetlen. De az Úr Jézus számára ebben nem volt semmi különös. Lelke ereje által az ifjú teljesíthette a parancsot. Gondoljunk itt erre az igére: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14), ez lelki halálos álomról szól; a meg nem tért embert szólítja fel a megtérésre. Élő emberek tehát lehetnek „halottak” a bűnben s nyomorúságban, viszont, akik Krisztusban hisznek, ha meghalnak is, „élnek” általa (lásd Jn 11,25).

A halott ifjú magától felült. Isten ereje feltámasztotta. Elkezdett beszélni is. Ennél nincs jobb bizonysága annak, hogy valaki él. Hogy mit mondott, nem tudjuk. Isten dicsőítése volt az? Vagy édesanyját hívta?

Jézus átadta az anyjának. Az ifjúnak nem Jézussal kellett maradnia, hanem az édesanyjához kellett mennie, akinek szüksége volt rá, és aki szerette. Együtt lehettek, amíg éltek, és mélységes hálával gondolhattak vissza erre a csodára.

Az, hogy „félelem fogta el mindnyájukat”, érthető. Lenyűgöző kellett, hogy legyen, amikor egy halott visszatért az életbe, de egyúttal arra is késztetett, hogy Istent dicsőítsék. Ezt meg is tették, akik ott voltak. De csak annyit tudtak mondani, hogy nagy próféta támadt köztük, és meglátogatta Isten az Ő népét. Természetesen dicséretes az bennük, hogy hálásak voltak Istennek, és elismerték azt, hogy a csodák, melyeket Jézus tett, Isten munkája. De azt nem tették meg, hogy Jézust Üdvözítőjüknek ismerjék el.

Ez a hír elterjedt egész Júdeában és az egész környéken. De arról nem olvasunk, hogy ez a halottak közül való feltámasztás az embereket a lelki halál állapotából is feltámasztotta.

Ezzel a halálból való feltámasztással az Úr Jézus földi munkájának külön „fejezete” kezdődött el. Le fogja győzni a halált. Már most ízelítőt lehetett látni belőle. Nem közönséges próféta, hanem a megígért legnagyobb Próféta jelent meg! Róla prófétálta Ézsaiás (Ézs 25,8): „Véget vet a halálnak örökre!” (Lásd 1Kor 15,55–57-et is!)

Kiegészítés:

Lukács 7,18–23: Ennek a feltámasztásnak a híre eljutott a Heródes Antipás börtönében levő Keresztelő Jánoshoz is. Tanítványai mondták el neki. A 250. leckében majd szólunk arról, hogyan került Keresztelő János börtönbe.

János elküldte két tanítványát Jézushoz, kérdezzék meg tőle, hogy Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak. Amikor a két tanítvány odaérkezett Jézushoz, Ő éppen betegeket gyógyított. Gonosz lelkeket űzött ki, és vakoknak adta vissza a látását. Jézus azt válaszolta a két tanítványnak, menjenek vissza Jánoshoz, és mondják el neki, amit látnak. Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. „És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem”, mondja az Úr Jézus. Ez figyelmeztetés Jánosnak, hogy ne kételkedjék Jézusban, a Messiásban.

Jegyzetek:

Nain – „Kedves”. A mai szegényes kis falu, Nain, kétségtelenül az egykori Nain. A még ma is látható romok azt bizonyítják, hogy valamikor fallal kerített, kapukkal zárható város volt. A helység csak 4–5 km-re feküdt Názárettől. Így bizonyosan ismerték ott Jézust. A mai Nain határában az egykori város keleti kapuja előtt még sok barlangsír látható.
Meglepő, hogy régebben Elizeus próféta a súnemi asszony fiát támasztotta fel. Súnem ugyanis csak pár kilométerre van Naintól délre.

Temetés – A meleg éghajlat miatt keleten szokás volt (és sok helyen ma is), hogy a halottat lehetőleg még aznap, naplemente előtt eltemették. A holttestet megmosták, a család anyagi erejéhez mérten illatos kenőccsel kenték be, lepelbe takarták, arcát kendővel bekötötték, és „szentmihálylován” (halottszállító hordágy), menetben vitték a barlangsírhoz, hogy ott egy a sziklából kifaragott padra helyezzék.

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1–2; 400:1–7; 404:1–8; 415:1–4
Jertek, énekeljünk: 127; 174
Harangszó: 26; 37:1.3; 51:1–2; 52:1–2; 53:1.5.7
Dicsérjétek az Urat!: 35; 50:1.5–6; 51; 53:1–2; 55:1–2; 62
Erőm és énekem az Úr: 6; 18:2–3; 106

Megjegyzés:

Az Úrnak hatalma van még a halálon is – A halál az ember számára félelmetes és megváltoztathatatlan. Hogy Isten hatalma a halottakat megelevenítheti, nagyon vigasztaló. Vigyázzunk azonban arra, hogy a gyerekek ne gondolják, minden elhunyt azonnal megelevenedhet. Arra mutassunk inkább rá, hogy a halottak egyszer majd feltámadnak, és hogy Krisztus legyőzte a halált. Ez mindenki számára, aki hisz, óriási vigasztalás és bátorítás. Így a gyermekek nem gondolnak olyan félve a halálra, hanem inkább kívánnak Krisztussal lenni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Történelem / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Élet és halál. Visszatérés a halálból. Élet a halál után. Jézus, mint élet és halál Ura. (** ***)
  • Gyász a családban, a helyi közösség életében. Temetkezési szokások lakóhelyünkön és a magyar néphagyomány szerint. (** ***)
    Összehasonlíthatjuk ezt más népek, nemzetiségek szokásaival, hagyományaival.
  • Temetkezési szokások és a gyász formái az ókori Izraelben, más ókori népeknél, valamint a honfoglaló magyaroknál. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Versrészlet feldolgozása: Túrmezei Erzsébet: „Egy igécske”. Élet és halál ellentéte költői képeken keresztül. Illusztráció készítése valamelyik kép alapján. A vers kifejező olvasása, verstanulás, versmondás. (**)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai történet alapján, valamelyik szereplő nevében. (**)
  • Hálaadó zsoltár feldolgozása kérdések segítségével: 30. zsoltár. A zsoltár hangos, kifejező olvasása. (***)
  • Kreatív írásbeli szövegalkotás: hálaadás, magasztalás a naini ifjú nevében, imádság- vagy zsoltárformában. (***)

Vázlat:

Jézus
Nain – gyászmenet
„Ne sírj!”
„Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
„Nagy próféta”
Keresztelő János

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.