239. A bűnös nő megkeni Jézus lábát
Üzenet – Téma:
* Jézus szeretetének megvetése megkeményedést eredményez.
* Az őszinte hit Jézus szolgálatára késztet.
Előzmények:
A naini ifjú feltámasztása még ismertebbé tette Jézust, mind Galileában, mind Júdeában. A nép nagy része elismerte, hogy Ő nagy próféta, akit Isten küldött. Mások kételkedtek küldetésében. Még Keresztelő János is elküldte két tanítványát, hogy kérdezzék meg, Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak?
Bevezetés:
Lk 7,24–34: Miután Jézus elmondta válaszát Keresztelő János két tanítványának, azok távozása után a sokaságnak még arról szólt, hogy milyen fontos szerepet játszott Keresztelő János, mint Krisztus előfutára.
Megkérdezte az emberektől: Miért mentek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? (Olyan valakit, aki nem biztos a dolgában?) Vagy puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotában vannak. (János nem úgy nézett ki, mint aki előkelően él, hanem csak hivatásához illő módon.) Akkor miért mentek ki? Prófétát látni? „Sőt – mondom nektek – prófétánál is nagyobbat”, mondta az Úr Jézus. Meg is magyarázta: János az, akiről Malakiás próféta ezt mondta (Mal 3,1): „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.” Itt világosan Krisztus előfutáráról van szó.
Aztán Jézus azt is mondta, hogy Keresztelő Jánosnál nagyobb, jelentősebb próféta nem született. De aki legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. Mire célzott ezzel Jézus? János meg fog halni, mielőtt kezdetét venné Krisztus királysága (az Ő feltámadása és mennybemenetele után). Krisztus legkisebb szolgája, aki akkor prédikálni fog majd, ezért nagyobb lesz, mint János.
Mindazok, még a vámszedők is, akiket János megkeresztelt, és meghallgatták Jézusnak e szavait, igazat adtak Istennek, aki olyan prófétát küldött, mint János.
De – a most következő történetből majd kitűnik – a jelen levő farizeusok és törvénytudók „elvetették Isten akaratát”, mivel akkor nem akartak megkeresztelkedni János által. Ezzel azt bizonyították, hogy nem bánták meg bűneiket. Úgy gondolták, hogy nincs szükségük Messiásra, aki megszabadítja őket bűneikből. Így Isten jótettét, akaratát nélkülözték. Valójában kizárták magukat Isten kegyelméből.
Jézus piacon játszó gyermekekhez hasonlítja őket, akik az ismert „éneket” kiáltják egymásnak: „Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem sírtatok.” (Ahogy a mai gyerekek, úgy játszottak az akkori izráelita gyerekek is ilyen fajta játékokat. Játékukkal a felnőtteket utánozták.) Így szólította fel János is ezeket a zsidó rabbikat, hogy örüljenek Krisztus eljövetelének, és szomorkodjanak bűneik miatt, de ezek a farizeusok és törvénytudók nem akartak rá hallgatni. Úgy tettek, mintha János hálára és megtérésre való felszólítása csak tréfa, játék volna.
Még az is megtörtént, mondta Jézus, hogy Keresztelő Jánosról azt mondták, ördög van benne, mert nem eszik kenyeret, és nem iszik bort, ugyanis nagyon egyszerűen sáskán és vadmézen élt. János számukra túlságosan komor volt; ezért nem kellett nekik. Az Emberfiáról, azaz Jézusról, aki eszik és iszik, – tehát úgy él, mint bárki más, – meg azt mondták, falánk és részeges ember. Azon is bosszankodtak, hogy a vámszedők és bűnösök barátja. Tehát mindig volt mit bíráljanak. A következő esemény megmutatja, hogyan bánt egy farizeus Jézussal, és azt is, hogy méltóságán alulinak tartotta, hogy egy bűnöst felebarátjának elfogadjon.
Történet:
Egy Simon nevű farizeus, aki hallgatta Jézus szavait, arra kérte Őt, hogy egyék vele. Lukács nem szól arról, hogy melyik városban. Jézus beleegyezett. Simon nem fogadta vendégét kellő tisztelettel*. Nem üdvözölte csókkal, nem mosatta meg lábát, és nem kente meg fejét olajjal.
Amikor Simon házánál asztalhoz telepedett, (egy kereveten, fekvő helyzetben, ahogy az szokás volt), egy asszony jött be. A városban úgy ismerték, hogy bűnös. Megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van. Merőben szokatlan, hogy egy nő csak úgy belépjen egy helyiségbe, ahol férfiak vannak. Tisztességes nő ezt sohasem tette volna. Ezt az asszonyt azonban feslettnek tartották. Ezen kívül meg nem is volt más lehetősége, hogy Jézussal találkozzék.
Az asszony egy alabástromtartóban mirhát* hozott magával. Célja volt ezzel. Mint valami alázatos rabnő, megállt az Úr Jézus mögött. Tehát nem nézett rá. Sírva kezdte könnyeivel öntözni a lábát. Aztán hosszú hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül a magával hozott kenettel megkente.
Az asszony, talán egy prostituált*, ezzel azt mutatta, hogy megtért bűnös életéből. Bizonyára Jézus prédikációjának hatására. Jézus valóban a vámszedők és bűnösök barátja volt, anélkül, hogy helyeselte volna tetteiket. Ez az asszony azonban többet is tett. Elismerte Jézust Mesterének, és szeretetből mindent megtett érte. Simon, a farizeus azt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” Simon tehát kételkedett abban, hogy Jézus próféta, akit Isten küldött. Valójában akkor abban is kételkedett, hogy Jézus Isten erejével gyógyított, és azzal támasztotta fel a naini ifjút is. Ez azt jelenti, hogy azt hitte, Jézus ezt a hatalmat a Sátántól, a Belzebubtól kapta, ahogy azt már előbb a jeruzsálemi írástudók állították (lásd Márk 3,22).
Másképp hogy tűrné, hogy ez a bűnös asszony hozzáérjen? Ő, Simon, még a közelébe sem engedné ezt az asszonyt! Az Úr Jézus tudta, mit gondol Simon. Azt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked”. Simon így szólt: „Mester, mondd!”
Erre azt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” A farizeus így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ezzel Simon magát ítélte el, de vajon tudta-e? Jézus pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” És az asszony felé fordulva, aki még mindig mögötte állt, beszélt tovább Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Az asszonynak pedig azt mondta az Úr Jézus: „Megbocsáttattak a te bűneid.”
Megjegyzés: Vigyázzunk! Nem az Úr Jézus iránti szeretete tartotta meg ezt az asszonyt, hanem a hite. A Jézus iránti szeretet és a szeretetből származó cselekedet a hitből ered!
A többi vendég ezt mondta magában: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” Nem jutott eszükbe, hogy akkor Jézus a Messiás, az Isten Fia, hanem nyakasan kitartottak amellett, hogy Ő közönséges ember, akinek nem szabad ilyet mondani.
Jézus azonban azt mondta az asszonynak: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”. Tehát tudta, hogy az asszony hitt benne. Nem fog többé vétkezni, és Krisztusnak fogja szentelni az életét. Így nyugodtan és békességgel elmehet.
Megjegyzés: Hasonlítsd össze ezt a megkenést azzal, amit Mária tett a Jn 12,3-ban.
Jegyzetek:
A vendég tisztelettel fogadása – A vendéget Keleten még mindig szertartásosan fogadják. Ez volt a szokás Izráelben is. A vendéget érkezéskor megcsókolták, hagyták, hogy megmossa a lábát, vagy egy szolgával mosatták meg. Illatos olajat adtak neki, hogy azzal dörzsölje be a fejét. Aztán a főhelyre vezették, és először mindig őt szolgálták ki. Természetesen a vendégnek alázatosan kellett viselkednie, és a vendéglátójának is meg kellett adnia minden tiszteletet. Simon szándékosan mulasztotta el vendéglátói kötelességét, hogy ezzel megmutassa, lenézi Jézust. Talán azért is hívta meg, hogy ezzel megsérthesse?
Mirha alabástromtartóban – Elképzelhetjük, hogy az asszony nem volt szegény, ha egy alabástromtartónyi mirhával jött Jézushoz. Az ilyen kenet drága volt. Gondoljunk csak arra a nárdus kenetre, mellyel Mária, Márta és Lázár nővére kente meg Jézust (lásd többek közt Mt 26,6–13; 290. lecke). Bűnös élete tehát jól jövedelmezett. Ezért mondhatjuk, hogy ez egy bűnért bemutatott olyan áldozat volt, mint amilyet a vámszedő Zákeus is hozott, amikor megígérte, hogy mindent, amit lopott, négyszeresen fog visszafizetni (lásd Lk 19,1–10; 288. lecke).
Prostituált – A nagyobb gyerekekkel talán lehet beszélni arról, mi az, hogy „prostituált” és „kurva”. Legtöbbjük bizonyára már tisztában van ezzel. (A „kurva” eléggé „kedvelt” szitkozódás!) Arra is rá lehet mutatni, hogy azok a férfiak, akik ilyen nőkkel érintkeznek, éppen olyan rosszak, mint azok a nők. És arra is, hogy az Úr férfit és nőt teremtett, s hogy csak a házasságban megengedett az, amit sokan lelkiismeretfurdalás nélkül tesznek. Nők és férfiak váltogatják a partnereiket, és így nem sokkal jobbak, mint a prostituáltak. Jó szólni ezzel kapcsolatban az ilyen élet higiéniai veszélyeiről is: nemibetegségek, aids!
Főleg arra mutassunk rá, hogy az Úr Jézus éppen ezzel az asszonnyal beszélt nagy szeretettel és komolyan, de arra is, hogy aztán megbocsátotta a bűneit!
Énekek:
Református énekeskönyv: 51:1–2.4; 130:1–3; 460:1–6; 469:1–5
Jertek, énekeljünk: 132; 160; 174; 198:1–3
Harangszó: 36; 40:1.5–6; 47; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 38; 55:1.3; 60; 63; 64; 67; 85; 159:1–3; 161; 163
Erőm és énekem az Úr: 8:1–3; 23; 98; 110; 130; 133
Megjegyzések:
Jézus szeretetének megvetése megkeményedést eredményez – Simon, a farizeus azoknak az embereknek a példája, akik közelről ismerik ugyan Jézust, de nem akarják hittel átölelni. Az Üdvözítőnek egy bűnbánó bűnös iránti szeretete bosszantja ezeket az embereket. Így szívük megkeményedik, és emberileg szólva, magukra vannak hagyatva. Kizárták magukat Krisztus szeretetéből. Jól jegyezzük meg, hogy Simon vallásos ember volt. A külső vallásosság nem garancia arra, hogy valakinek őszinte hite van! Gondoljunk csak arra az emberre, aki házát saját kegyessége homokjára építette! Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy sohase vessék meg Jézus szeretetét!
Az őszinte hit Jézus szolgálatára késztet – Hogy megváltozott ez a bűnös nő! Hitből jött Jézushoz. Miért szerette meg Őt? Mert hitte, hogy meg tud neki bocsátani! Annyira szerette és tisztelte Őt, hogy könnyeivel öntözte és hajával törölte meg a lábát, s aztán a magával hozott kenettel megkente. Az, hogy kenetet vitt magával, azt mutatja, nem véletlenül jutott Jézus közelébe, és ment oda hozzá. A kenetet készakarva hozta, hogy így mutassa meg tiszteletét. Ez hitből fakadó cselekedet volt, melyet Jézus is annak tartott és ismert el. Az ilyen alabástromtartó egy vagyonba került. Tehát nagyon sokat adott az Úr Jézusnak, talán mindenét, amije volt.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Kicsi és nagy bűnök. A bűn, mint visszafizethetetlen tartozás. A bűnbocsánat szerepe és jelentősége. (**)
- Illemszabályok, konvencionális viselkedésformák szerepe az életünkben. Viselkedésünk, és belső mozgatói. (***)
- Szerelem és szexualitás. A szeretet (szerelem) kifejezésének árnyalt formái. Ismerkedés, barátkozás, udvarlás, együtt járás. A párválasztás bibliai alapjai. (***)
- Házasságon kívüli szerelem és prostitúció. Szexuális úton szerezhető betegségek (nemibetegségek, AIDS). Egyetlen hatékony védekezés a monogám házasság. (***)
Matematika
- A negatív szám fogalmának szemléleti alapozása: adósság-vagyon. Negatív számokkal végzett műveletek előkészítése tevékenységen keresztül. (**)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Bibliai példázat feldolgozása dramatizálással. Élethelyzet a Biblia korába és a mai korba helyezve. (**)
- Bibliai példázat kibővítése elbeszélő fogalmazássá vázlat segítségével. (**)
- Bibliai példázat átvitt jelentése. Beszélgetés konkrét példákon keresztül. (**)
- Élethelyzetek némajátékkal. Jellemábrázolás mozgással, viselkedéssel, metakommunikatív eszközökkel. (***)
- Írásbeli szövegalkotás: elbeszélő fogalmazás jellemzéssel. A szereplők viselkedése, mint a jellemábrázolás eszköze. (***)
Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Földünk és környezetünk (Földrajz)
- Viselkedésformák az emberi közösségekben. A vendéglátás és vendégfogadás szokásai, illemszabályai régen és ma; különböző társadalmi rétegeknél; különböző országokban és népeknél. (***)
Vázlat:
Jézus – Keresztelő János
Simon, a farizeus
étkezés
egy asszony
Jézus megkenetése
két adós: sok adósság, kevés adósság
„Megbocsáttattak a te bűneid.”
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!