Pages Navigation Menu

211. A pásztorok, az angyal, és az angyalok éneke

Üzenet – Téma:

* Az emberiség nagyon örülhet az Üdvözítő­nek.
* Aki hisz Őbenne, örök élete lesz.
* Isten békességét ajándékozza az embereknek.

Előzmények:

Az Úr Jézus éjszaka megszületett Betlehemben. Az Üdvözítőt Mária bepólyálta, és a jászolba fek­tette. Józsefen és Márián kívül még senki sem tud­ta a földön, hogy az Üdvözítő világra jött.

Történet:

Az efrátai Betlehem körüli mezőkön pásztorok őrködtek a nyájuk mellett. „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.” Erre szükség volt, mert vadállatok* lopózhattak a nyáj közé, elrabolhatták s megölhették a juhokat. A pásztorok valószínűleg tüzet rakhattak, hogy a vadállatokat elriasszák, ők pedig melegedhessenek.

A pásztorokat évszázadokon át lenézték (lásd 1Móz 46,34). Izráelben másként lehetett, mert az izráeliták eredetileg pásztornép voltak. A pásztorok mégsem tartoztak a nép felsőbb köreihez. Jó erre a történet elmondása közben ügyelni.

Váratlanul az Úr angyala állt meg a pásztorok mellett. Azt látták, hogy isteni fény veszi őket körül: „És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége.” Ez az angyal a menny isteni dicsőségét kapta útravalóul, hogy ezzel jobban meggyőzze a pásztorokat arról, hogy ő Isten követe. Ugyanezt olvassuk a Bibliában azokról az angyalokról is, akik az ószövetségi korban jelentek meg a földön.

Nem csoda, ha az angyaltól nagyon féltek! „És nagy félelem vett erőt rajtuk.” Az angyal nyugtatta a pásztorokat: „Ne féljetek!” Ezt mondta Gábriel angyal is Zakariásnak és Máriának. Érthető, hogy az emberek féltek, ha Isten követét meglátták.

Az angyal így szólt: „…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet!” Az örömhöz nem illik a félelem. Az evangélium, az örömhír, melyet az angyal hirdetett, nem félelmet kellett hogy okozzon, hanem örömet.

„…mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész nép* öröme lesz.” Ez a legnagyszerűbb evangélium! Nagy öröm Isten minden népe számára (lásd Mt 1,21)! Mindenki számára lehetséges lesz a szabadulás, a megváltás, aki Jézus Krisztustól várja az üdvösségét.

Mi ez a nagy öröm? Az angyal folytatta: „Üdvözítő született ma nektek.” Az Úr tudta, hogy ezek a pásztorok várják az Üdvözítőt* , másként az angyal meg kellett volna magyarázza, hogy mi lesz a feladata. Ahogy Gábriel magyarázta meg Zakariásnak, mi lesz a fia feladata.

Az angyal tovább beszélt. Megmondta, ki az Üdvözítő: „aki az Úr Krisztus*”. Népe felkent Ura, Királya és Papja most megjelent, hogy üdvözítse azt, aki elveszett. Mindenki, aki hisz benne, a világ Világosságában, nem marad sötétségben (Jn 12,46).

A pásztorok tudták, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni. A betlehemiek kétségtelenül ismerték a Mik 5,1-et. Hogy a pásztorok biztosak legyenek abban, hogy a megígért Messiás megszületett, az angyal azt mondta: „a Dávid városában”, azaz Betlehemben.

A pásztorok, anélkül, hogy kérték volna, még jelet is kaptak: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Az egyszerű pásztoroknak ezzel azt mondta meg az angyal, hogy az Üdvözítő nem gazdag királyfi, hanem egyszerű kisgyermek, olyan, mint az ő gyermekeik. Be van pólyálva, mint az ő csecsemőik, és jobb híján, egy etetővályúban fekszik. Hogy ez a pásztoroknak nem adott okot a megvetésre, kitűnik abból, hogy sietve elmentek a Gyermeket imádni.

Az angyal befejezte a beszédét. Az újszülött Üdvözítő evangéliuma ismertté lett a földön. A mag el van vetve, nem egy fejedelem, Nagy Heródes, Augustus császár, Cirénius, Sziria helytartója udvarában, hanem ezeknek az egyszerű pásztoroknak a szívében. „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek” (1Kor 1,28). És ezt azért teszi, hogy gondoskodjék arról, a világ hatalmasai ne dicsekedjenek magukkal (1Kor 1,29).

Mindjárt azután, hogy az angyal befejezte a beszédét, „mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!”

Milyen nagyszerű látvány volt ez, az angyalok ezreit látták a pásztorok a sötét égbolton! Érthetetlen, hogy nem futott ki egész Betlehem megnézni a látványosságot. Vagy csak a pásztorok látták ezt? Csak ők hallották a hatalmas énekkart? Erre kell gondolnunk, annak a ténynek a láttán, hogy mindenki, akinek elmondták, mit hallottak és láttak, elcsodálkozott azon. Az angyalok Istent dicsérték énekükben. Ő ezt a dicsőítést kegyelméért kapta, mert megemlékezett arról az ígéretéről, melyet Évának, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, Dávidnak és egész Izráelnek tett prófétái által, valamint Zakariásnak és Máriának is mondott!

Az angyalének így szólt: „a földön békesség”. Nem földi békességről jövendölt, mert a földön addig sohasem lesz békesség, amíg Krisztus egyszer vissza nem jön az ég felhőin. Lesz ugyan békéje azoknak, akik hit által megigazultak. Békességük lesz Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, írja Pál a rómaiaknak a Róm 5,1-ben. Természetesen, minden embernek arra kell törekednie, hogy békességben éljen felebarátjával. Annak a békének, melyet az angyal hirdetett, érezhetően ki kell sugároznia a földre. Aki azonban csak földi békességre törekszik, csalódni fog. Pál a Fil 4,7-ben azt írja: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ez valóban meghaladja értelmünket. Erről a békességről szól az angyalok éneke.

„…az emberekhez jóakarat”. Ennek a jelentését a 2Thessz 1,11-ben találjuk, ahol Pál azért imádkozik, hogy Istenünk a gyülekezetet töltse meg „teljesen a jóban való gyönyörködéssel”. A gyönyörködés eszerint tehát: minden, amit Isten jóságában elhatározott, hogy azokat gyermekeinek adja.

Az angyali éneknek ezt a részét olvashatjuk másként is: „a jóakarat embereinek.” Az Ef 1,5 ad ehhez felvilágosítást: (Isten) „előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint.” A jóakarat emberei azok, akiket Isten, kegyelemből fiaivá fogad Jézus Krisztus által. A békesség a földön Isten örökbefogadott gyermekeiben ölt testet!

Jegyzetek:

Vadállatok – Az 1Sám 17,34–36-ban azt olvassuk, hogy Dávid elmondta Saul királynak, egyszer a nyáj legeltetése közben megölt egy oroszlánt és egy medvét. Dávid ugyancsak az efrátai Betlehem mezőin legeltette juhait.

Az egész nép – Nem „minden nép” van itt. Krisztus által nem minden nép, és nem minden ember részesül általános megbékélésben. A megbékélés csak azoké lesz, „akik hisznek benne”. Az az angyal, aki Józsefet álmában figyelmeztette, ezt a Mt 1,21-ben így mondta: „mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. A „népe” tehát itt nem Izráel népét jelenti, ahogy feltételezik, hanem Krisztus követőit, mind a zsidók, mind a pogányok közül valókat. Gondoljunk a Zsolt 2,7–8-ra: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.” Itt nemcsak a zsidókról van szó, hanem a földkerekség népeiről.

Üdvözítő – Különféle szavak utalnak ugyanarra a fogalomra: Megtartó, többek közt ezt a szót találjuk a Károli Bibliában az Ézs 19,20-ban: „hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és őket megszabadítsa” (az új fordítás nem a megtartó szót használja, hanem „vezetőt” ír). Az Ószövetség többször is használja a „Szabadító” szót. Ez ugyanazt jelenti, mint a Megtartó. Az „Üdvözítő” szó csak az Újszövetségben fordul elő, az evangéliumokban: Lk 2,11 és Jn 4,42. Az Apostolok Cselekedeteiben és az apostolok leveleiben többször is. Az „üdvösség” a héberben ugyanazt jelenti, mint a „megváltás”, mind az ideigvaló, mind az örökkévaló, vagy mind a kettő. Az Üdvözítő a Megváltó. (Lásd még a 209. leckét)

Krisztus – Héberül: „Messiás” (Dán 9,25.26) „Felkent”-et jelent. Jézus Krisztus a Közbenjáró, a Közvetítő övéi érdekében úgy, ahogy a főpap állt Isten és a nép között, amikor a Szentek szentjében szolgált. Az Úr Jézus Melkisédek rendje szerint való Főpap (Zsid 5,10; 6,20). Azaz Ő is népe Királya és Főpapja, mint ahogy Melkisédek, Sálem királya király is és főpap is volt (lásd 1Móz 14,18). Mint Király, uralkodik, mint Főpap, önmagát áldozta fel övéi bűnéért való engesztelésül. (Lásd még a 204. leckét)

Énekek:

Református énekeskönyv: 98:1–4; 311:1–4; 315:1–5; 316:1–6; 317:1–2; 323:1–2; 326:1–3
Jertek, énekeljünk!: 5; 8; 10; 11; 14; 22:1–3; 32; 36
Harangszó: 4; 5; 6; 7
Dicsérjétek az Urat!: 104; 107; 108; 109; 112; 113; 114
Erőm és énekem az Úr: 20; 42; 43; 71; 103; 142

Megjegyzések:

Egy nehéz bibliai rész – Első látásra az elbeszélés anyaga nem tűnik nehéznek. De amint a leírásából látható, sokat kell rajta gondolkodni, és sokat kell tanulmányozni. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a pásztorok az örömhírt hallották. Sokkal inkább azt kell a gyermekeknek megmagyaráznunk, hogy amit az angyal a pásztoroknak hirdetett, az magának Istennek a proklamációja. Krisztus megváltói munkáját hirdették az angyal és az angyalsereg. Csak a betlehemi Gyermek által lehetséges ez a békesség a földön: Isten jóakarata csak azé, aki benne hisz; annak lesz örök élete (Jn 3,16).

Egyszerű pásztorok – Egyszerű emberek hallják elsőként az evangéliumot az angyaltól. Nem szükséges tudósnak lenni, magas állást betölteni, hogy halljuk az evangéliumot. Jól mondják, hogy az Örömhír legjobb befogadói a gyermekek. Mondjuk el nekik, hogy az evangélium nekik is szól. Az Úr Jézus maga mondta ezt (Lk 18,16.17): „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

  • Jézus születéstörténete: az angyali üzenet. (***)

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Gyermek születése a családban. Értesítés a születésről. Születési, személyi adatok. (* **) Kinek küldtök értesítést, ha gyermek született a családban? Szegény rokonnak is? Kik kapnak meghívást, hogy jöjjenek megnézni egy újszülött herceget vagy hercegnőt? Meghívnának egy pásztort is?
  • Születési értesítés (karácsonyi üdvözlőlap) készítése. Írás emlékezetből, másolás nyomtatott szövegről. (* **)
  • Helyi hagyományok ápolása: betlehemes, ill. pásztorjáték vagy karácsonyi műsor készítése. (** ***)
  • A megkezdett dramatikus játék, karácsonyi műsor, párbeszédírás folytatása. (** ***)

Ének-zene

  • Karácsonyi dalok éneklése, válogatás népszokásdalainkból. (* ** ***)
  • Zenehallgatás: klasszikus karácsonyi zene és népszokásdallamok (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Születési értesítés, karácsonyi üdvözlőlap készítése. (* **)
  • A színek hangulata, kifejező ereje. Sötét-világos, hideg-meleg színkontraszt. (**)
  • Modellkészítés papírból. Papírkivágás. Borítólap (*), keret (**), lámpás (***).

Vázlat:

Betlehem – pásztorok
angyal: „Ne féljetek”
öröm – Üdvözítő született
jel – bepólyálva jászolban

Mennyei seregek:
dicsőség – békesség – jóakarat

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.