Pages Navigation Menu

196-197. Mordokaj kitüntetése; Hámán bukása és halála; a zsidók megmenekülése

Üzenet – Téma:

* Isten megmenti népét a bukástól.
* Isten megbünteti népének ellenségeit.
* Emlékezés különleges eseményekre.

Előzmények:

Hámán kivetítette Mordokaj elleni gyűlöletét, aki nem akart meghajolni előtte, egy egész népre, és a birodalomban élő összes zsidót ki akarta irtani. Eszter hívatlanul járult a király elé, amivel az életét kockáztatta. A király kegyelmes volt, és Eszter meghívhatta őt Hámánnal együtt egy lakomára. Meghívta őket a következő estére is. Akkor mondja el a királynak a kérését.

1. történet:

Hámán nagyon boldog volt Eszter lakomája után. Bár éktelen haragra gerjedt, mikor a kapun ment keresztül, és Mordokaj ismét nem hajolt meg előtte, mégis visszafogta magát.

Hazaérve Hámán egybehívta barátait és feleségét, Zerest. Elsorolta nekik, milyen nagy vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél. Büszkeséggel telve mesélt arról is, hogy Eszter királyné csak őt és a királyt hívta meg lakomára. Aztán szomorúan folytatta, hogy mindez neki nem elég, amíg Mordokaj az udvarban van. A többiek azt tanácsolták, csináltasson egy magas oszlopot, és a királytól kérjen engedélyt, hogy Mordokajt arra akasszák fel. Hámánnak tetszett az ötlet, és rögtön kiadta a parancsot az oszlop elkészítésére.

Éjszaka Ahasvérós király nem tudott aludni, és a krónikák könyvéből olvastatott magának. Felolvasták neki Mordokaj történetét is, mikor egy király elleni összeesküvést leplezett le. Ahasvérós megkérdezte udvaroncait, hogy milyen jutalmat kapott ő ezért. A szolgái elmondták, hogy semmiféle kitüntetésben nem részesült Mordokaj.

Közben megvirradt, és a király megkérdezte, ki vár kint. Hámán állt ott a külső kertben. A király nem tudta, hogy Hámán csak azért jött, hogy engedélyt kérjen Mordokaj akasztására. Ahasvérós behívatta Hámánt, és megkérdezte tőle: „Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király?”

Hámán persze magára gondolt, ezért gyorsan azt válaszolta: „Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát. Adják át az öltönyt és a lovat az egyik királyi nemes úrnak. Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város terén, és ezt kiáltsák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.”

Akkor a király ezt mondta Hámánnak: „Siess, hozd az öltönyt és a lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordokajjal, aki a királyi udvarban van. Semmit se hagyj el abból, amit mondtál!”

Nagy csalódás volt ez Hámán számára, de muszáj volt engedelmeskednie. Máshogy történtek a dolgok, mint ahogy eltervezte… Most azt az embert, akit fel akart akasztatni, dicsőségben kell végigvonultatnia az utcákon, ahogy azt magának képzelte.

Hámán ráadta Mordokajra a királyi öltözéket, és elhozta neki a lovat. Felültette rá Mordokajt, megfogta a kantárszárat, és végigvezette az utcákon hangos kiáltással: „Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.”

Mordokaj ezután visszament a palota kapujába, Hámán pedig búsan hazasietett. Elmesélte feleségének, Zeresnek és barátainak, hogy mi történt vele. Ők megijedtek, és figyelmeztették: „Ha a zsidó származású Mordokajjal szemben már az elején elbuksz, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben.” Vajon tudták, hogy a zsidók olyan Istenben hisznek, aki meg tudja szabadítani népét az ellenség kezéből?

Még beszélt barátaihoz, mikor megjelentek a király szolgái, és már vitték is Hámánt az Eszter királyné által készített lakomára.

2. történet:

A király és Hámán megérkeztek Eszter lakomájára. A király újra megkérdezte Esztert: „Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz!”

Eszter így válaszolt: „Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem! Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabnőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt.”

Ahasvérós dühösen kérdezte: „Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen?”

Eszter azt válaszolta: „Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk!” Hámán nagyon megrémült, mikor látta, mennyire felindult a király és a királyné. Ahasvérós felállt, és kiment a palota udvarára. Hámán ott maradt Eszterrel, felismerve, hogy a király már eldöntötte kivégzését. Ahasvéróstól már nem számíthatott kegyelemre, így Eszternél próbálkozott. Könyörgött az életéért, még Eszter kerevetére is ráborult.

Ekkor tért vissza a király a kertből, s látta, hogy Hámán milyen tiszteletlenül fekszik a királyné közelében. Azonnal elítélte Hámánt, ami egyébként nehéz lett volna, mert ő adott neki engedélyt a zsidók legyilkolásához. Azt kiáltotta: „Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?” Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát betakarták (ami az azonnali ítéletet jelentette).

Harbóná pedig, a király egyik háremőre ezt mondta: „Van itt egy fa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak, akinek a szava a király javát szolgálta.” A király parancsot adott, hogy Hámánt akasszák arra a fára. A parancsot rögtön végre is hajtották. Azután lecsillapodott a király haragja.

3. történet:

A zsidógyűlölő Hámán házát Ahasvérós király még aznap Eszter királynénak adományozta*. Eszter elmondta a királynak, hogy Mordokaj a nevelőapja. Ekkor a király Hámán tisztségét ajándékozta Mordokajnak. A pecsétgyűrű is Mordokajra került. Eszter pedig őt nevezte ki Hámán házának felügyelőjévé.

Eszter ezután újra kegyelemért könyörgött. Megkérte a királyt, írjon levelet a tartományokba, hogy Hámán gonosz tervét a zsidók ellen meghiúsítsa. „Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?”

A király azonban nem vonhatott vissza semmit, mert a parancs a királyi pecséttel volt lezárva, és a Perzsa birodalomban nem lehetett megmásítani a törvényeket. De a király felhatalmazta Esztert és Mordokajt, hogy írjanak a nevében, amit a zsidók érdekében jónak látnak, és pecsételjék le a gyűrűjével. Így ez az irat is visszavonhatatlan rendeletté válik.

Egybehívták a király írnokait a harmadik hónap 23. napján. A leveleket Mordokaj diktálta. Az egész birodalom területén minden zsidónak joga van a városokban gyülekezni és megvédeni magát. Megölhetik ellenségeiket a családjukkal együtt, és kincseiket elvehetik a 12. hónap 13. napján. A leveleket lovas futárok vitték szét az ország minden területére.

Súsán városa örült, hogy a zsidók megvédhetik magukat. Hirtelen sok városlakó tisztelte őket. Az ország más területein is, ahova megérkezett a levél, örvendeztek és boldogok voltak a zsidók. Lakomákat is rendeztek. Sok nem zsidó vált zsidóvá, remélve, hogy így megmaradnak.

Tehát a 12. hónap 13. napján lehetett volna a zsidókat elpusztítani. De ez a nap épp az ellenkezőjét hozta, mert a zsidók megvédhették magukat. Minden kormányzó és elöljáró a zsidók oldalára állt, mert féltek Mordokaj haragjától. Látták ugyanis, hogy ő nagyhatalmú, és egyre feljebb kerül.

Súsán várában a kitűzött napon a zsidók 500 embert öltek meg. Hámán tíz fia is meghalt. De a megöltek tulajdonához nem nyúltak, bár megtehették volna. Ahasvérós a zsidók győzelmét hallva így fordult Eszterhez: „Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz!”

Eszter így válaszolt: „Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák föl!”

Így is történt. Hámán tíz fiát felakasztották, és a zsidók másnap is megvédhették magukat. Aznap Súsánban még 300 embert öltek meg. De a zsákmányhoz nem nyúltak továbbra se.

Más területeken is megvédték magukat a zsidók. A szomorú eredmény 75.000 ember halála*. De zsákmányt sehol sem szereztek.

A 15. nap már nyugalomban telt el. Mordokaj parancsot adott, hogy minden évben emlékezzenek meg erről a napról. Elküldték a parancsot a birodalom minden tartományába. Ezentúl a 12. hónap 14. és 15. napja púrim ünnep*, megemlékezés a púr-ról, hogy az agági Hámán sorsot vetett a zsidók ellen, de terve visszájára fordult.

Ezután Ahasvérós király minden tartományra és szigetre adót vetett ki. Lehet, hogy így büntette azokat, akik a zsidók ellen voltak, és így tanította engedelmességre alattvalóit.

A perzsák és médek krónikáiban Ahasvérós király hatalmas dolgai mellett megemlítik Mordokaj nagyságát is. Mordokaj az egész birodalomban a király utáni második ember volt. Tekintélye volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a békéjén tevékenykedett.

Jegyzetek:

Hámán házának elajándékozása – Mindig elkobozták a halálra ítélt emberek házát és vagyonát. Hérodotos történetíró szerint ez egy perzsa hagyomány volt. Később többek között II. Fülöp is ugyanezt tette egy eretnekkel.

75.000 – Ennyi áldozat hihetetlennek hangzik. Emlékeznünk kell, hogy a kormányzók és helytartók is a zsidók oldalán álltak. A seregüknek biztos kiadták a parancsot, hogy harcoljanak a zsidók oldalán.

Púrim-ünnep – A zsidók még mindig tartják ezt az ünnepet. Az ünnep alatt felolvassák a zsinagógákban az Eszter könyvét. Ha Mordokaj nevét felolvassák, mindenki azt kiáltja, hogy „Áldott legyen Mordokaj”. Nagy lakomákat készítenek. A szegények adományokat kapnak, a családtagok pedig megajándékozzák egymást.

196-197

Énekek:

Református énekeskönyv: 47.1–2.5; 52:1.7; 68:1–2; 91:1–2.8; 99:1–4; 167:1–2; 236:1–2.5–7; 254:1–3; 380:1; 397:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–4; 145; 239
Harangszó: 49:1–2.5–7; 51:1–2; 52:1.3–4; 53:1.6
Dicsérjétek az Urat!: 24:1–2.5; 35:1–4; 40; 53:1.3–4; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 46; 84; 91; 97; 129

Megjegyzések:

Isten megmenti népét a bukástól – Gyakran halljuk, hogy az Úr megoltalmazza népét, és segít a szükség idején. Eszter könyvében ez a fő téma, bár Isten neve egyszer sincs megemlítve. Azonban mindenen, ami történik, Isten „ujjlenyomata” van.

Isten megbünteti népének ellenségeit – Nem mindig következik be rögtön, hogy Isten megbünteti népének ellenségeit. Gyakran ez csak a történelem későbbi szakaszaiban válik valóra. Az Ótestamentumban is gyakran így van. A zsidó nép sem nézi mindig vidáman gyűlölőinek tetteit. Az Újszövetségben azonban azt tanítja Jézus, hogy szeressük ellenségeinket. Ez az új törvény sem azt jelenti, hogy az ellenség ne kapná meg büntetését. Ha eljön az ember Fia, szétválasztja a kecskebakokat a bárányoktól. A bakoknak, akik balkeze felől állnak, ezt mondja majd: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.” (Mt 25,31–33 és 41).

Emlékezés különleges eseményekre – Mi is ismerünk több egyházi és világi ünnepet. Nálunk ebben világos különbség van. Március 15-e nem vallási ünnep, a karácsony viszont az. A zsidók nem ismerték ezt a különbséget. A lombsátrak ünnepe – a pusztai vándorlás alatti sátras életmódra emlékeztet – egy nemzeti esemény, de a gyülekezetben ünnepelték. Ilyen a púrim-ünnep is, amit a zsinagógában kezdtek ünnepelni, és otthon is folytatták. Jó dolog a nemzeti eseményekről megemlékezni. A keresztények ezeket az alkalmakat különleges ima és hálaadó napként élhetnék meg!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Könyvtárhasználat

  • Embert ölni önvédelemből. Az önvédelmi harc, háború problémája. Önvédelem vagy önbíráskodás. (** ***)
  • A púrim ünnep szokásai. Púrimi játékok. (** ***)
  • Nemzeti ünnepeink ünneplése. Ünnepi szokások. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékezete. (** ***)
  • A személyes odafigyelés, törődés próbái: Adomány a rászorulóknak, ajándék a barátoknak. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Névvadászat: Felolvasás az Eszter könyvéből – Hámán nevére ricsaj, dobogás. (**)
  • Maszkos, jelmezes alakoskodás – azonosulás egy-egy bibliai szereplővel. (**)
  • Jelmezes játék: a bibliai történet dramatizálása parodisztikus elemekkel: Hámán kifigurázása. (***)
  • Petőfi Sándor Nemzeti dal és Szörnyű idő c. verse. A 12 pont: Mit kíván a magyar nemzet. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Maszkkészítés papírból (festés, színespapír ragasztás): egy-egy szereplő a bibliai történetből. (**)
  • Púrimi sütemény készítése: Hámán-táska (derelyéhez hasonló tésztaféle). (***)

Vázlat:

Hámán büszkesége
akasztófát állít Mordokajnak

Mordokaj jutalma
Hámán hatja végre

Eszter kérése
Hámán kivégzése

Ahasvérós parancsa
a zsidók védekezhetnek
sok halott

Púrim-ünnep – 12. hónap 14–15. napja

Mordokaj az ország második embere

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.