Minden a miénk!

Mk 10,28–31

A parancsolat tiltása tehát azt is jelenti, hogy ha Isten van az első helyen, mindenki mást szerethetünk és tisztelhetünk. Az Ő elsősége az életünkben nem kizárja a többit, hanem magában foglalja, sőt kiteljesíti.

Nélküle minden törékeny, esendő, oly könnyen elveszíthető. Benne, általa a dolgok és személyek más értéket nyernek. Nem velük fogunk kínlódni, hanem értük és velük tudunk élni. A „lemondás” csak első hallásra nehéz. Ha látom a következményét, már hálás leszek érte.

Jézus nem azért mondja, hogy „aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,37) – mert azt akarná, hogy gyűlöljem meg őket. Azt akarja, hogy másként szeressem őket. Ne tőlük várjam életem jobbrafordulását, s ne csak őket okoljam, ha valamit nem úgy tettek, ahogy kellett volna. Hiszen nem tőlük függök, hanem Isten szeretetétől, aki Atyám lehet, s mindent megadhat nekem, amire szüleim soha nem lettek volna képesek, mert ők is csak esendő emberek, hibákkal és gyengeségekkel.

A „százannyi” ígérete valóság: a gyülekezet közösségében több testvéri szeretetet ajándékoz nekünk a mi Urunk, mint amennyit gondoltunk.

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket.

B. Pascal

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024