Karácsonyi gyertyák díszítése egyszerűen. Az aranyozás lépéseit képekkel illusztrálva megtalálod a Kézügyes blogon.
https://szinesotletek.blog.hu/2012/12/11/gyertyadiszites_egyszeruen#more4957537
A Veszprém hittan oldalán több mint száz power point bemutatót találtok, többek között két újévit is.
A Kreatív hittan oldalon megtaláljátok az óra részletes leírását.
https://kreativhittan.blogspot.hu/2012/02/jatek-hittanon-miert-jott-jezus.html
Vízkereszt avagy a három királyok napján néhány olyan oldalt ajánlunk, ahol segítséget találtok a napkeleti bölcsek megjelenítéséhez.
https://catholicicing.com/2010/01/3-kings-epiphany-crafts/
https://www.notimeforflashcards.com/2010/12/shampoo-bottle-wise-men.html
Az Énekek éneke igéi, valamint népi játékok felhasználásával készült menyegzői drámajáték, a forgatókönyve letölthető a csatolt fájlból:
Láttál-e már valaha?
menyegzői játék népi gyermekdalok
és az Énekek éneke verseinek* felhasználásával
Szerkesztette: Miklya Zsolt
lányok furulyáznak, bevonul mindenki
ének, lányok mozgásos játéka
Fehér liliomszál, Ugorj a Dunába,
Támaszd meg magadat Két aranypálcával!
Meg is mosakodjál, Meg is fésülködjél,
Valakinek kötényébe Meg is törülközzél!
ének, fiúk mozgásos játéka
Kék liliomszál, Ugorj a Dunába,
Támaszd meg magadat két aranypálcába!
Meg is támasztottam, El is hervasztottam,
Mosakodó kedvesemnek folyóvizet hoztam.
FIÚ:
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!
LEÁNY:
Sárón nárcisza vagyok én,
a völgyek lilioma.
FIÚ:
Mint a liliom a tövisek közt,
olyan kedvesem a lányok közt.
LEÁNY:
Mint az almafa az erdő fái közt,
olyan szerelmesem a legények közt.
Árnyékában vágyom ülni,
gyümölcse édes ínyemnek.
KÓRUS:
Kérve kérlek titeket,
Jeruzsálem lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne keltsétek, ne ébresszétek föl
a szerelmet, amíg nem akarja!
Lányok éneke, Anya, Leány játéka
Kis kece lányom fehérbe’ vagyon.
Fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom, mondom fordulj ide mátkám asszony,
Mondom, mondom fordulj ide mátkám asszony.
FIÚ: (fel-alá rohanva keres)
Éjjelente kerestem őt,
akit lelkemből szeretek,
kerestem, de nem találtam.
Bejárom a várost,
az utcákat és a tereket,
megkeresem…
Nem láttátok?
Nem láttátok,
akit lelkemből szeretek?
KÓRUS:
Kérve kérlek titeket,
Jeruzsálem lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne keltsétek, ne ébresszétek föl
a szerelmet, amíg nem akarja!
Fiúk éneke, Fiú és Barátja játéka
Cidrusi menta, kajtai rózsa,
Elmennék véle, ha enyém volna.
Mondom, mondom fordulj ide mátkám asszony,
Mondom, mondom fordulj ide mátkám asszony.
Fiú a Leányhoz megy
FIÚ:
Nyiss ajtót, húgom, kedvesem,
galambom, gyönyörűségem!
Mert fejem belepte a harmat,
fürtjeimet az éjszaka cseppjei.
LEÁNY:
Levettem alsóruhámat,
hogyan ölthetném fel?
Megmostam lábaimat,
hogyan piszkolhatnám be?
Fiú elmegy, Leány keresi
Ajtót nyitottam szerelmesemnek,
de szerelmesem már megfordult, elment.
Kerestem őt, de nem találtam,
kiáltottam, de nem válaszolt.
Leány visszatér a többi lányhoz
LEÁNY A KÓRUSBÓL:
Hová ment szerelmesed
asszonyok szépe?
Merre indult szerelmesed?
Hadd keressük veled együtt!
LEÁNY:
Szerelmesem a kertjébe ment,
hogy gyönyörködjék a kertben,
és liliomokat szedjen.
Én szerelmesemé vagyok,
s szerelmesem az enyém,
a liliomokban gyönyörködik ő.
A fiúk elindulnak a lányok körül, a lányok készülődnek fogadásukra
Most viszik, most viszik Danikáné lányát,
Bíborba, bársonyba, aranykoszorúba.
A Fiú barátja, a Kérő, és az Anya párbeszéde
KÉRŐ:
Kakas-bakas jó napot!
ANYA:
Adjonisten, fogadom!
Mit kerülik, fordulják az én házam tájékát?
KÉRŐ:
Azt kerülöm, fordulom
A te házad táját,
Meg akarom kérni
Danikáné lányát.
ANYA: (énekelve)
Nem adom a lányomat Aranyhintó nélkül,
Abba pedig hat ló legyen,
Mind a hatnak aranyfarka legyen.
Fiú és Leány mint Vőlegény és Menyasszony kezet fognak, mögöttük a többiek párosával, vonuló játék
Most viszik, most viszik Danikáné lányát,
Bíborba, bársonyba, aranykoszorúba.
Nem adom a lányomat Aranyhintó nélkül,
Abba pedig hat ló legyen,
Mind a hatnak aranyfarka legyen.
Eskü, a házasság megpecsételése
FIÚ:
Én szerelmesemé vagyok,
és ő is utánam vágyódik.
LEÁNY:
Tégy engem, mint pecsétet a szívedre,
mint pecsétet a karodra!
LEÁNY A KÓRUSBÓL:
Bizony, erős a szeretet, mint a halál,
legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.
Úgy lobog, mint a lobogó tűz,
mint az Úrnak lángja.
KÓRUS:
Kérve kérlek titeket,
Jeruzsálem lányai,
ne keltsétek, ne ébresszétek föl
a szerelmet, amíg nem akarja!
Fiúk-lányok körtánca, középen a Vőlegény és Menyasszony tánca
Láttál-e már valaha
Csipkebokor rózsát,
Csipkebokor rózsa közt,
Két szál majoránnát?
Egyik szál majoránna
Virág Erzsi lenne,
Másik szál majoránna
Váci Gábor lenne.
(megfelelő nevekkel helyettesíthető)
ÁMEN
* Énekek éneke 1,15; 2,1-3; 3,1-3; 5,2-3.6; 6,1-3; 7,11; 8,6.4
Az alábbi oldalakon a zsidó esküvői szokásokkal ismerkedhettek meg.
https://hagyomanyaink.blogspot.hu/2008/10/pr-krds-az-eskvrl.html
https://hagyomanyaink.blogspot.hu/2008/11/s-akkor-lssuk-zsid-eskvt.html
A „Neveden hívtalak” drámajáték kiinduló története, amely a Reformátusok Lapja 2013/3 lapszámában jelent meg először. Miklya Luzsányi Mónika folytatásos történeteit Balu a suliban címmel kötetben is kiadta a Parakletos Könyvesház. A gyerektörténetek az első osztályos etika tantárgy tanításához adnak indukciós anyagot.
A történet a csatolt pdf-ből teljes terjedelmében letölthető.
Egy baptista gyülekezet alkalmi versgyűjteménye az „Ötezer ember megvendégelése” témához.
Tanítványok a hegyen
Uram,
a tanítás kissé hosszúra nyúlt…
Az emberek nemcsak lelkiekkel élnek,
néha a test is követelőzik,
a test, mely megfárad és éhes…
Köröttünk itt a tétova tömeg,
szánandó, tehetetlen emberek.
Az egyik lázad, a másik vádol,
Itt-ott felsír egy kisgyerek…
Leszáll a nap és közel már az est,
mondd, az éhesek hová menjenek?
– Uram, ne nézz ránk, szegények vagyunk,
Túl kevés az, amit mi adhatunk!
Ami nékünk van, mi az ennyinek?
Mondd, mi tegyünk az éhezőkkel?
Az Úr szelíd mosollyal így felel:
Hozzátok ide, adjátok nekem,
azt a keveset tegyétek elém!
Az én Atyámnak nem a földi a mérték,
az a kevés az én kezemben: érték!
Adjátok bizalommal át nekem,
s vele az egész életet!
Ne fájjon néktek, ha széttördelem,
ne fájjon néktek a megtöretés!
Hisz így lesz megsokasítva a kevés!
Mert csodaképpen úgy adom eléd,
hogy a „kevésből” lesz majd az „elég”.
Ma: én magam cselekszem bennetek,
Ma rátok bízom én az ezreket,
Adjatok nékik eledelt!
Oláh Lajosné 1986.február. (Ige és élet c.kötetből )
Szorozd meg
Megoldhatatlan feladat felett
virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem!” Nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
aszott kéz nyúl betevő falatér?,
s a lelkem olyan kifosztott, szegény:
magam is éhes, hogy segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy álljak elő?
A keveset ezreknek osztani,
hogy mindenkinek jusson valami,
jusson valami, és jusson elég,
Mester, lehet?!” – „Hát szorozd meg elébb,
A szorzó az én kezem legyen.
Emlékezzél csak! Azon a hegyen…
az ezrek… és az öt árpakenyér…
s te búslakodnál a kevesedért?
Szorozz! – Enyém az éhező sereg.
Szorozz! – Én mindig megsegítelek.
Szorozz! – Az én szolgám szegény legyen,
s ha adni kell, mindig tőlem vegyen.
Szorozz!”
Szorzok… és hajnalfényben… és
a diadalmas eredmény: E L É G.”
Túrmezei Erzsébet (Hozsannázó napok, II. 347)
SZONETT AZ ÖT KENYÉRRŐL
Arról a régi öt kenyérről zengek,
arról a most is fénylő öt kenyérről!
– nem halványul két ezredév ködétől -,
amelyet Ő megáldott s Ő szegett meg.
Csak öt kis kenyér – mily parányi kezdet;
de mikor átvették az Ő kezéből
és úgy szolgáltak ebből a kevésből –
elég lett sok -sok éhező ezernek!
Uram! Te tudod, nekem ennyi sincsen
talentumokban, szolgálatban, hitben,
mégis, tudom, ha irgalmad megáldja –
bármily kevés az, mit Tetőled vettem,
ha hit kezével osztogatni kezdem
megújul az ötezrek csodája!
Haluszka Margit
AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE
Tágas mezőn ezernyi nép,
Tarkállik tőlük mind a rét.
Hallgatják, Jézus mit tanít:
Isten országa titkait.
Megéhezett a nagy sereg.
Így szól egy kedves kisgyerek:
„Van nálam két hal, öt kenyér.?
De ennyi népnek az mit ér?
Jézus kezébe fogja hát,
És áldja érte az Atyát:
„Ötezer szájnak oszthatok
Abból, mit egy gyerek hozott.?
Jézus kezéből átveszik,
Mindenki bőven jóllakik.
Bármi kevés úgy lesz elég,
Ha ma is Jézus osztja szét.
EDDI
Napsugaras vasárnap reggelen
a villamos sárgán megáll velem.
A kis téren keresztülsietek.
Iskola vár. Iskolásgyerekek.
Elhagyom az arany-sugárözönt,
és csendülő „Erős várunk!? köszönt.
Állok az ünneplőbe öltözött
pöttöm fiúk, pici lányok között.
Szívünkből ének, imádság fakad
és elhagyja a komor falakat.
Száll, száll a kéklő magasságon át.
Keresi Istennél az otthonát.
Iskola ez. Tanulunk valamit.
Nyitva a Bibliánk. Hinni tanít.
Elolvassuk a szent történetet,
ahogy a nép ezrével sietett
hallani a Mester szelíd szavát…
s a pusztaságban, ahol rátalált,
nem volt kenyér. Csak egy fiúgyerek
vitt két halat s öt árpakenyeret.
S ötezrek mind jóllaktak vele!
Hogyan lettek még kosarak tele
az eledellel, ami megmaradt
a kék galileai ég alatt!
Évi kételkedik. Az nem lehet!
Hogy ennék öt kenyérből eleget
ötezer ember. Nem sok egy falat,
annyi sem jut egynek, s dehogy marad!
Fürtös fejébe ez sehogy se fér.
Jól tudja ő, hogy mennyi egy kenyér,
és megtanulta, mi az egyszeregy.
Akárhogy számolgat, most mégse megy.
Nem látja Jézust. Hiába az egész.
De máris ugrik, bátor harcra kész
a másodikos, szőke kis Dezső.
Jézus tette! Mindenre képes Ő!
Ha egy darab kenyér lett volna csak,
akkor is elég, akkor is marad,
akkor is megcselekszi a csodát,
és ezereknek táplálékot ád!
Eddike is nagyon jelentkezik.
Felém mutatja csöpp, rózsás kezit
– Csak egy falat sima gyerektenyér – :
„Ha ekkora lett volna a kenyér!?
(kisujjából mutat egy darabot):
„Ha ennyi kenyér lett volna csak ott:
az ÚR Jézusnak nem nagy valami
ötezret ennyiből jóltartani!?
Boldogan, mosolyogva hallgatom.
Napsugár csillan be az ablakon.
Ó, most kilesett bennünket a nap!
Látta, hogy Eddiék tanítanak.
Hisz bárha mind idesereglenék
ez a hitetlen, koldus nemzedék
és megtanulná, mért olyan szegény,
elsős kis Eddi gömbölyű kezén!
Én, a tanítvány boldogan lesem.
Csak egy áment mondok még csendesen.
– Napfény nevet be a nagy ablakon. –
Hazafelé is elmondogatom
az új leckét… A Mester adta fel:
„Ha mint a gyermek, olyan nem leszel…?
Túrmezei Erzsébet
AKI ODAADTA
Egy gyermeknek volt – az Írás szerint –
öt árpakenyere és két hala,
amennyiből ötezren ehettek
még mielőtt leszállt az éjszaka.
A tanítást hallgathatta ő is
a többiekkel a tenger mellett.
Ráfüggesztette csillogó szemét
a Mesterre, és – adnia kellett.
Hogy aztán ámuló lélekkel
számolni se tudja: mennyivé lett
az a két hal, s az öt kenyér.
De a csodát nem Ő vitte véghez.
– Űrhódító távlatunkból nézve
se múlt még el a csodák világa,
ma sem, bárha minden utcasarkon
ott a világ automatája,
és kínálja tetszetős csomagban
éhség ellen a sok édességet;
S amíg egyre csak fizetünk érte,
mindenünk elfogy. Elfogy az élet.
Pedig tudjuk a lelkünk mélye-mélyén:
Senki sem jött üres tarisznyával,
Öt kenyerünket és két halunkat
Mindegyikünk elhozta magával.
Igaz, ez önmagunknak csak annyi,
hogy szűkösen is alighogy elég.
Ám egyszerre elkezd szaporodni
ha megtanul adni is a kéz…
De az út az „enyém? tudatából
éppen ez a bizonyos keskeny út,
melyre oly fenntartással lépünk,
s a lábunk alól oly sokszor kifut…
Mégis, ahol ilyesmi történik,
oda gyűlnek az éhes emberek.
– Áldott legyen, aki odaadja
a két halat és öt kenyeret.
Lukátsi Vilma
A KENYÉROSZTÁS CSODÁJA
És szólt: Anyám, az öt kenyér enyém volt!
Sütött a nap és tündöklött az égbolt.
Az emberek mind fáradtan ledőltek,
S nem voltak már búsak és elgyötörtek.
Őt hallgatták, az ács fiát, egész nap.
Azt mondják, ő az, kit régóta vártak.
Zenget a hangja. Szeme tűzben izzott.
Boldog, ki éhezik! – A Mester így szólt.
Igaz, mert jóllakhat kenyérrel, hallal…
És még maradt is tizenkét kosárral.
Először körülnézett nagy szemével.
Majd rámtekintett. Éreztem, hogy kérlel.
Egy perc se telt, és ott álltam előtte.
Halam, kenyerem átadtam kezébe.
Fohászkodott, és megtörte szelíden.
Nagy lett a csend. És csodát tett az Isten.
Mindenki jóllakott. Pedig sokezren
Ülték körül ámulva, meglepetten.
Sütött a nap és tündöklött az égbolt…
Boldog vagyok! Az öt kenyér enyém volt!
Gerzsenyi Sándor
A SZENT MARADÉK
Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.
Nos úgy-ahogy leéltük életünket
egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz,
mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt,
csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik,
ameddig csupa szín az eleje.
… lábunkban nagy futások remegése
orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere
túltengő önérzet, hangoskodás…
– Alkalmankénti felbuzdulásból
lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek
mekkora része volt kár és szemét?
Mi ajándékba kaptuk az Időt,
és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,
mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,
Akitől kaptuk.
Ha lehet ma még!
Ha úgy-ahogy leéltük életünket,
hadd legyen most már szent a maradék!
(Lukátsi Vilma)
AZ A HÁROM ÉV…
Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!
És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: „Elvégeztem, Atyám!?
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél…
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.
Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő évek zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jóízét.
(Túrmezei Erzsébet)
ÚJ CSODA KELL
Megvan, íme a tizenkét kosár,
csak hát üres, morzsányi sem maradt
egyikbe? sem, a tegnapi csodák
ötezre is eltűnt az ég alatt.
ÚJ CSODA KELL, ÚJ ÉHSÉG, ÚJ IGE!
Más ötezrek csodát váró szíve.
Füle Lajos
ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE
– Van itt egy gyermek és öt kenyér,
Ám ötezernek ugyan mit ér?
Oly fáradtak és oly éhesek!
– Csak bízzatok, ne féljetek!
– Hozzátok nékem azt mind ide,
Éhen ne menjen el senki se’!
Isten hatalma csodát tehet,
Csak bízzatok, ne féljetek!
Így lett kevésből éppen elég.
Ötezren áldják Isten nevét.
Ő egyedül, ki csodát tehet.
Csak bízzatok, ne féljetek!
Hála az ételért
Hálát adunk, jó Istenünk. Hogy kirendelted ételünk.
Add, hogy testünk tápláltassék, Neved mibennünk áldassék!
De nem csupán kenyérrel él Az ember, míg e testben él,
Isten beszéde a kenyér, Mely minden másnál többet ér.
Táplálj hát azzal bennünket, Töltsed be szívünk s lelkünket,
Így akkor testünk, s lelkünk él, Hálával magasztal, dicsér!
(A hit hangjai, 270)
Jézus, élet kenyere!
Földre hulló égi manna, Isten-küldte táplálék,
Megújítod napról napra Küzdő néped erejét.
Szívünk tárjuk most Eléd, Mint hűs harmat, hullj le arra;
Te vagy éltünk mindene, Jézus, élet kenyere!
Néped hajdan mannát evett Hosszú vándorútján át;
Tőled nyert ott forrásvizet, Míg elérte Kánaánt.
Mi is hittel nézünk Rád, Nyisd meg számunkra a mennyet;
Kérünk, szállj e földre le, Jézus élet kenyere!
Hosszú még az út, a pálya, Melyen néped halad itt;
S a halál zord pusztasága Számos hőst megtántorít.
De él bennünk az a hit, Hogy Te léssz erőnk forrása.
Jöjj, és szívünk töltsd tele, Jézus, élet kenyere!
(BGyÉ. 149. HH 227)
Gézzel betekert befőttesüvegből elkészíthetjük a tíz leprás lámpását.
Leprásaink akár meg is gyógyulhatnak, ha géz nélkül sárgára festjük az üveget, feketével pedig arcot rajzolunk rá.
https://increasinglydomestic.blogspot.hu/2010/09/jack-o-lantern-tealights.html
Az Imanap programja, részletes információk letölthetők a MEÖT oldaláról:
https://www.meot.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=16&Itemid=15
Az imanapról
Előzmények
Az Ökumenikus Világimanap története immár több évszázadosnak mondható, hiszen a kezdetek az 1870-es évekre nyúlnak vissza.
A nagyszerű ebben a kezdeményezésben, hogy nem halt el, sőt évről évre növekszik, újabb csoportok csatlakoznak , s a fiatalabb generációk átveszik a stafétabotot a szervezésben. Innen láthatjuk, hogy nem emberi szándék csupán , hanem Isten áldása kíséri.
Azokban az országokban, ahol régóta megtartják, egész mozgalommá nőtte ki magát. A szervezésben egyre többen vesznek részt, s a befolyt adományokból – melyek komoly summák már – elmaradott térségek asszonyainak életét, gyermekek tanulmányait segítik, vagy épp nehéz sorsú országok éhezőinek küldenek élelmiszert, ivóvizet. Gondot fordítanak arra, hogy globalizálódó világunk áldozatain segítsenek, nemcsak felvilágosító konferenciákkal,kurzusokkal, hanem konkrét tettekkel. (Lásd a lengyelországi La Strada tevékenységét, ahol gyermekkorú lányok prostitúcióra való elhurcolását igyekeznek megakadályozni.)
A program célja :
E program elsődleges célja az ismeret átadása, ezáltal a közösségek megerősítése, különböző országok keresztyén női csoportjai kapcsolatfelvételének elősegítése. Az ismeretanyag átadása közben mindig megfogalmazódik, hogy egy nagy keresztyén család tagjai vagyunk, s bár nagyon különbözőek életfeltételeink és lehetőségeink, mégis ugyannak az Istennek vagyunk a gyermekei, aki az ő Egyszülött Fiát adta értünk. Épp ezért tudjuk egymást különbözőségeink ellenére is szeretni és egymás terhét hordozni.
A program megvalósítása :
Minden esztendőben egy egy ország női bizottsága készíti el az imanapi liturgia anyagát, melyet megküld más országoknak, akik a mellékelt ismertető anyag segítségével előkészítik helyben az imanap megtartását. Nemcsak istentiszteleti alkalom, hanem a felkészülés több alkalmán az ismertető anyag megbeszélése, s minden év március első péntekjén egy kötetlen, szeretetvendégséggel egybekötött összejövetel.
Kettős haszna van:
-egyrészt akik elvállalják épp a felkészülést és országuk bemutatását, azok szembesülnek értékeikkel, összegyűjtik a történelmi, földrajzi, képzőművészeti, egyháztörténeti, felekezeti, társadalmi, gasztronómiai kincseiket, ezeket írásos és elekrtonikus formában rögzítik és sokszorosítják.
– másrészt, akik résztvevők : megismerkednek egy számukra alig, vagy kevésbé ismert területével a világnak a közösségek életén keresztül. Sokkal értékesebb információkhoz jutnak, mintha egy jól szervezett turista úton vennének részt.
Kivitelezése:
A felkészítő ország egy ökumenikus női csoportot alakít, akik:összeállítják
- ● tájegységük fontos történelmi ismereteit
- ● földrajzi tudnivalóit,
- ● építészeti remekeiket
- ● egyháztörténeti eseményeit
- ● bemutatják múltjukat
- ● felekezeteik múltját és jelenét
- ● jelen gazdasági helyzetüket általánosságban és lokálisan
- ● helyi közösségeiket
- ● családok, férfiak és nők, gyermekek mai életét
- ● kiválasztják híres embereiket, akiknek életrajzát leírják
- ● válogatnak zenei kincsükből – kiválasztanak énekeket, amit tanulásra ajánlanak
- ● közzétesznek recepteket, hogy gasztronómiai ismeretekkel is gazdagítsák a többieket (ezeket a recepteket felhasználva lehet előkészülni otthon a vendégfogadásra)
- ● bemutatják népművészeti értékeiket
E csoport
- ● egy felkészítő konferencián ismerteti az összegyűjtött anyagokat
- ● meghívja más országok képviselőit e konferenciára
- ● ismerteti a választott Igék aktualitását, bibliamagyarázatokat tart
- ● kirándulást szervez az ország természeti és épített kincseinek megismerésére
- ● a közös étkezéseken gasztronómiai specialitásokkal szolgál
- ● kulturális estet szervez
- ● az utolsó napokon a konferencia tagjai lokális közösségeket látogatnak meg.
- ● Szétosztja a megfelelő számban készített CD-ket és nyomtatott ismertető anyagokat a résztvevők között, hogy otthon továbbítsák, ill. sokszorosítsák
A résztvevők
- ● Hazatérve először lefordítják anyanyelvükre a liturgiát és a kapott segédanyagot
- ● Országuk ökumenikus női munkacsoportjával az adott ország sajátosságait figyelembe véve kialakítják a programot
- ● Maguk is aktualizálják a választott bibliai Igéket
- ● saját területükön több konferenciát szerveznek az ismeretanyagok átadására
- ● Megfelelő példányszámban sokszorosított anyaggal látják el a helyi közösségek képviselőit
- ● Reklám és szóróanyagot készítenek a program ismertetésére és népszerűsítésére
- ● A médiában közzé teszik a hírt, riportokat készítenek
- ● Postázzák az anyagokat. ill. a neten közzéteszik
- ● Egy kiértékelő konferencián összegzik eredményeiket
- ● Döntenek a befolyt adományok szétosztásáról
Az eddigi anyagok a netről megismerhetők. ( reformatus.hu/ misszio/archivum)
A ref. Lap cikkei elérhetők, valamint a társegyházak újságcikkei
2013-as imanap? Franciaország
Hatása egyházunk életére és társadalmunkra :
Mivel az Ökumenikus Világimanap programjában, azaz a március első pénteki liturgia előkészületeiben több ezer keresztyén nő vesz részt , így az ismeretanyag átadásával elérhetjük, hogy személyiségük fejlődjön, kinyíljanak egymás felé, s egymást jobban el tudják fogadni. Érdeklődjenek egymás élete iránt, segítőkészek legyenek. Saját értékeink tudatosítása hozzájárul a nemzettudat és az összetartozás erősítéséhez.
Kapcsolataink bővülnek újabb személyek bekapcsolásával , az önkéntesség tudatosításával a személyes felelősségvállalásra való nevelés és a civil szerveződések bővítésének elősegítése valósul meg.
Mai magyar életünkben is égető szükség van arra, hogy egymás elfogadását necsak szavakban hangoztassuk , hanem cselekedeteink igazolják. Amikor évekkel ezelőtt a francia nők ezt az anyagot előkészítették, még nem gondoltunk rá, hogy ennyire aktuális imatéma lesz nálunk is mások elfogadása, segítése. ( Máté 25: 35) S nemcsak a bevándorlókra kell gondoljunk, hanem határon túlról érkezett honfitársainkra, etnikai kisebbségben élőkre, falunkban/városunkban a más településekről érkezettekre, s családunk új tagjaira, menyünkre, vejünkre, nem vérszerinti gyermekeinkre, unokáinkra.
P.Tóthné Szakács ZIta