Mt 6,1–18
Isten előtt kedves kegyesség: adakozás, imádság, böjt. Együtt a három. Nem egyik, vagy másik csupán, hanem így láncra fűzve, hármasban.
Mindegyik titokban, Isten, s nem mások szeme előtt gyakorolva.
Mi, reformátusok nem nagyon szoktunk böjtölni. Az adakozás és az imádság talán megkapja a megfelelő hangsúlyt istentiszteleteinken, de a böjtről nemigen szólunk. Pedig bizonyára nem véletlen, hogy a Hegyi beszédben együtt szerepel e három. Lehet, hogy meg kellene tanulnunk böjtölni? Hogyan kezdjük el?
Kezdjük úgy, hogy étkezés előtt hosszabban imádkozunk. Már ez is komoly önfegyelmet igényel. Egy másik alkalommal csak folyadékot vegyünk magunkhoz egész nap, pl. tejet vagy gyümölcslevet, s minden étkezési időben imádkozzunk. Nagyon vigyázzunk, nehogy rögtön ne együnk semmit, mert könnyen rosszul leszünk. Lényeges, hogy örömmel tegyük. Ha csak a korgó gyomrunkra tudunk figyelni, jobb, ha azonnal abbahagyjuk.
Urunk tanítása szerint a böjt olyan, mint egy „ünnep”. A Vele való közösség megélésének alkalma, melyből mindig gyümölcsök születnek. Ezért a böjtre lelkileg is fel kell készülni, előre végiggondolni mindazt, amiért gyakorolni kívánjuk.
Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem.
Pál apostol
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024