Napi áhítat Archívum - Oldal 10 a 31-ből

Teremtési rend

1Móz 1,26–31

Az embert Isten a hatodik napon teremtette. Minden szárazföldi állattal egy napon, hogy tudja: földi lény, s alázatot tanuljon. Mégis egészen külön teremtményként formálta meg, a maga Lelkét adta neki, s ezzel kiemelte – minden élőlénynek urává tette. Ez az ember méltósága. Így alázat és méltóság egyszerre kell, hogy legyen bennünk.

Az embert férfivá és nővé teremtette. A kettő együtt lehet csak emberré. Nem a férfi az ember, a nő pedig csak nő, hanem együtt, kettős megbízatással válhatnak csak emberré. Ezért, a feladatok különbözősége miatt kaptak külön személyiséget, különböző alkatot, így mindkettő rászorul a másikra.

Lényeges, hogy Isten nem két férfit vagy két nőt teremtett a kezdetekben, hanem kétneműen kötötte össze őket, így lehetetlenné vált minden homoszexualitás igazolása az egészséges ember számára.

Isten mindenre, amit teremtett, azt mondta, hogy jó. Ezzel vállalta is a felelősséget: teremtményeit képessé tette arra, hogy ezen a földön éljenek. Sok „tartalék-lehetőséggel” látta el őket, hogy életfeltételeiket megtalálhassák. Az ember pedig „istenképűséget” kapott, mindazt, ami Isten felé való vonzódását jelenti: ilyen a szeretet, gondolkodás, beszéd, alkotás, szépség, öröm, döntések, a dolgok értékelése, felfogása, önmaga s a világ léte értelmének keresése, a mérték, a lelkiismeret, megannyi csoda…

A világban a legtökéletesebb az ember.

Az emberben a legtökéletesebb a lélek.

A lélekben a legtökéletesebb a szeretet.

A szeretetben a legtökéletesebb az Isten.

Szalézi Szent Ferenc

2024-08-01

Nem fogsz ölni!

Napi áhítat

Jak 2,8–13

A parancsolat jelen, vagy jövő időben szól. Lehet olvasni ígéretként is: „Nem fogsz ölni.” Milyen biztonságot ad ez így nekünk? Nem tiltás, nem szabály, hanem lehetőség. Amit Isten ígér. Nemcsak az élet kioltásáról van benne szó, hanem mindarról, amit a parancsolat nem mond ki, de mégis benne van, amit a Hegyi beszéd elmond nekünk.

Záródjon e hónap egy rövid, az ifjúságnak szánt úrvacsorai liturgiából való elmélkedéssel:

Szabad lehetsz az élet tiszteletére!

Nem kell immár farkastörvények szerint élned,

kíméletlen konkurrenciaharcban és pusztításban.

Meg fogod becsülni a másik életét és egészségét,

még csak gondolatban sem kell őt a pokolra kívánnod.

Szemed megnyílik az erdő és madarak

szépségére,

még a meztelen csigát sem fogod eltaposni.

Nem kell agyonhajszold magad,

tönkretéve egészségedet,

szívinfarktust vagy gyomorfekélyt szerezve.

Felismerheted, hogy a teremtettségben

minden ajándék,

amit én szeretnék átadni neked, hogy vigyázz rá.

Ha engem szeretsz, szabad lehetsz az élet

tiszteletére!

Fabiny Tamás

2024-07-31

Kezek

Napi áhítat

Mt 17,22–23

Áhítatos könyvünk jelképe a két kéz, melyek ujjai egy-egy parancsolatot fejeznek ki. Kezek a főszereplői e rövid elmélkedésnek is, melyet jó, ha lassan olvasol:

Isten megteremtette az embert és kezet adott neki.

Kezet adott arra, hogy építsen,

de az ember megtanult rombolni.

Kezet adott arra, hogy simogasson,

de az ember megtanult ütni.

Kezet adott arra, hogy vigasztaljon,

és ő bánt.

Kezet adott arra, hogy adjon,

és ő megtanult lopni.

Kezet adott arra, hogy hívjon,

és az ember elutasítja magától a másikat.

Kezet adott arra, hogy fölemeljen,

és ő sokszor tétlen marad.

Kezet adott arra, hogy azzal az életet óvja,

és ő megtanult ölni.

Kezet adott arra, hogy imádkozzon,

és ő megtanult átkozni.

Ezért Isten adott Valakit, akinek a keze:

simogat – vigasztal – ad – hív – fölemel – áld.

De a többi kéz átszegezte az Ő kezét.

Pilátus keze,

a katonák keze,

a tanítványok keze,

a mi kezünk,

a te kezed,

az én kezem!

2024-07-30

Levetett saruval

Napi áhítat

Jób 38,1–5.31–38

Eddig az ölésről volt szó.

De mi van az élet létrehozásával? Nem az ölés valamiféle változata ez? Sok etikai kérdés merül fel ezzel kapcsolatban is. E témával foglalkozik többek között a „Genetika – Génetika” c. könyv, mely a szórím mellett nagyon is komoly kérdéseket vet föl. Aldous Huxley: „Szép új világ” c. könyve olvastán megretten az ember szinte saját magától is, mire képes az ember?

Valósággá válik egyszer, hogy az emberek is keltetőben „születnek”? Vagy előállítható egy ember, mint gépek terméke? Megengedhető az, hogy emberek belenyúljanak a teremtés rendjébe, s genetikai manipulációkkal hozzanak létre egyedeket? (Külföldi tudósok megjelentették az ember géntérképét, mely segítségével „irányítani” lehet genetikai folyamatokat.) Megengedhető az, hogy 5–6 megtermékenyített petesejtből kiválasszák a legideálisabbat? Teremthet a teremtmény? De ide tartozik a fajnemesítés és a klónozás kérdése is, melyek ma már nemcsak fantasztikus filmek témái, hanem tudományos kutatások „eredményei” is.

Szabad-e megtennünk, amire eljutottunk a tudomány terén, amire képesek lettünk? Életet alkotni, teremteni? A tudomány kérdését is alázattal kell kezelni. Sok tudós volt a történelem során, aki valóban Isten iránti alázattal kutatta a titkokat.

S a mai tudományból ez a megállás, a levett sarukkal való megállás hiányzik.

Ádám: Oh, Lucifer, jőj, jerünk;

nem bírja lelkem e látványt tovább.

Aggastyán: Ma két gyerek tölti be az időt,

Melyben szükséges volt az anyagond.

Most a közös növelde várja őket,

Elő, elő.

Madách Imre

2024-07-29

„Isten halála”

Napi áhítat

Zsolt 14

A XX. századi filozófiában nagy hangsúlyt kapott az „Isten halott” gondolat. Sokan a felvilágosodással hozzák kapcsolatba, hiszen ott kezdődött Isten tekintélyének megkérdőjelezése. Folytatódott azzal, hogy a különböző tudományok megkérdőjelezték Isten létét, máshonnan közelítették meg a kérdést az egzisztencialista filozófusok, majd mások azt kérdezték: „Hol volt Isten Auschwitz idején?”

Mindezek leginkább Isten hiányáról szólnak. Sokan nem a filozófia magasságaiból ismerik a szállóigét, hanem a falfirka gyűjteményből, melynek „szellemes” mondása így hangzik: „Isten halott – Nietzsche” – „Nietzsche halott – Isten”. Nietzsche, a múlt században élt filozófus nevéhez kapcsolják „Isten halálának” kimondását, de ő nem csupán azt állította, hogy meghalt, hanem azt, hogy az emberek ölték meg őt. „Hallottatok arról a bolond emberről, aki fényes délelőtt lámpát gyújtott, a piacra futott és szüntelenül kiáltozott: – Istent keresem! Istent keresem! Mivel ott épp sokan álltak, akik nem hittek Istenben, nagy hahotázást váltott ki viselkedése. – Hát elveszett? – mondta az egyik… A bolond ember közéjük ugrott, s átfúrta őket tekintetével. – Hová lett Isten? – ordította. – Én megmondom nektek! Mi öltük meg őt, ti is és én! Mi valamennyien az Ő gyilkosai vagyunk!”

A Biblia bolondnak mondja azt, aki nem hisz Istenben. S ha mélyebben belegondolunk: valóban milyen rossz az, hogy sokan megfosztják magukat Isten megismerésétől. Ezáltal élve szegényebb, „bolondabb” életet.

Ültem az Isten sírján,

megkönnyebültem:

enyém a lelkem s irhám,

megmenekültem.

Fölálltam, s viszarogytam,

nem volt hová mennem,

erőm sem volt, a harcban

megöregedtem.

Kányádi Sándor

2024-07-28

Bűn és bűnhődés

Napi áhítat

Ez 33,7–9

Dosztojevszkij klasszikus regénye egy kettős gyilkosság elkövetését, s annak lelki következményét vizsgálja: a bűnhöz mennyire tartozik hozzá a bűn megbánása és megvallása? Lehetséges-e valamilyen „ideológiával” megmagyarázni tettünket? El lehet-e kerülni a bűnbánatot? S mi van, ha valaki meg van arról győződve, hogy nem követett el vétket?

Ezeket a kérdéseket teszi fel az író is a regényben. Hiszen Raszkolnyikov, noha elkövet egy szörnyű gyilkosságot, magát mégsem érzi bűnösnek. Gyárt magában egy elméletet arról, hogy kétféle ember van: gyilkos és áldozat, s egy uzsorás vénasszony halála senkinek sem árt. De már a kezdet kezdetén hiba csúszik számításába, hiszen meg kell ölnie az idős asszony húgát is, amire ő sem talál magyarázatot. Először a „mért nincs bűnöm, ha van” költői kérdést látjuk megvalósulni, majd feltámad mardosóan a lelkiismerete, s nem tud szabadulni tettének súlyától. Többször visszamegy a helyszínre, logikátlanul cselekszik, s nem nyúl a rablott pénzhez. Ahhoz, hogy végül feladja magát, mások is kellenek. S ezért lesz a nyolcéves büntetésben társa Szonya, aki vállalja vele a terhet, a bűnhődést.

Isten ma is másokon keresztül figyelmeztet bűneinkre és mulasztásainkra, s ezzel együtt megadja a kimenekedés útját.

Raszkolnyikov kénytelen feladni magát. Kénytelen, még ha belepusztul is a száműzetésbe, de újra az emberekhez közeledni; az emberiségtől való elszakítottság, a magányba taszítottság érzése oly elviselhetetlenül kínozza. Az igazság törvénye és az emberi természet megköveteli a magáét, kiöli a meggyőződést, ellenállás nélkül. A tettes maga határoz úgy, hogy vállalja a szenvedést, hogy kiválthassa bűnét. A gyilkosság az Istentől való eltávolodást jelenti Szonya szemében, bevallása a feltámadás záloga.

Dosztojevszkij

2024-07-27

Hideg szeretet

Napi áhítat

Mt 24,3–14

Kiránduljunk egyet az irodalom területére, hiszen sok író ragadja meg éppen az emberölés problematikáját, mint etikai kérdést!

Lev Tolsztoj: „Kreutzer szonáta” c. novellája, és Németh László: „Iszony” c. regénye ugyanazt a kérdést közelíti meg más-más oldalról: A házastárs meggyilkolásának megdöbbentő valóságát. Lehetséges, hogy akit az ember legjobban szeret, akivel összekapcsolja életét: mégis elpusztítsa? Hasonló családi tragédiákra sajnos sok példát tudnánk ma is mondani. Tolsztoj „hőse”, a férj vonaton utazva meséli el egy fiatalembernek a történetét. Németh László pedig Kárász Nelli Takaró Sándorral való házasságát az asszony belső vívódásain keresztül mutatja be, gyilkosságával együtt. Egyik műben sem találjuk a tettes egyértelmű elítélését. Tolsztoj egyáltalán nem ír róla, az Iszonyban pedig balesetként tűnik fel a gyilkosság. Mert mindkét mű egy dologról szól: a szeretet meghidegüléséről. Az ölés másodlagossá, mintegy szükségszerű következménnyé válik, sokkal borzasztóbb valóságra mutat rá a két mű: a szeretet hiányára.

Az utolsó idők jelei között mondja Jézus a ma is átélhető borzalmat: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” Nem magán a tetten van hát a hangsúly, hanem azon az időn, amíg oda eljut valaki. A bűn nem a tettet jelenti elsősorban, hanem azt az időszakot, amikor még szeretni lehetett volna egymást.

Tudok-e az egyre hidegebb világban a szeretet melegségével közelíteni másokhoz?

Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.

Ancsel Éva

2024-07-26

Aki gyűlöli testvérét…

Napi áhítat

1Jn 3,15

A 107. Káté-kérdés így hangzik: „De elég-e az, ha felebarátunkat az említett módon meg nem öljük?” És a felelet: „Nem elég; mert amikor Isten az irigységet, gyűlöletet és haragot kárhoztatja, ezzel már azt kívánja, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat, iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel, könyörületességgel, és szívességgel viseltessünk, kárát tőlünk telhetően elhárítsuk, és még ellenségeinkkel is jót tegyünk.”

A Hegyi beszédben Jézus nem azt akarja elmondani, hogy mit ne tegyünk, sokkal inkább azt, hogy mit tegyünk. A parancsolatnak sem csupán tiltása van, hanem ott rejtőzik „mögötte”: mit tehetünk a másikért. Hiszen azzal még nem lehetünk elégedettek, ha nem gyűlölünk valakit, csupán akkor, ha teszünk is valamit érte. Van, akinek ez módjában áll, aki több emberen tud segíteni, van, aki csak egyen. Ám: „Aki megment egy embert a pusztulástól, az egész világot megmenti” – szólal meg a Schindler listája c. film üzenete a XX. század végén. Orwell megdöbbentő politikai látomás-regényében, az „1984”-ben a totalitárius hatalom még az emberek fejébe is bele akar látni, s arra kényszeríti őket, hogy a gondolatban elkövetett vétkeket is bevallják.

Lehetetlenséget kér hát Jézus? Ki az, aki ennek meg tudna felelni?

Szabad kérnünk Istent, hogy tisztítsa meg gondolatainkat, s az Ő akarata valósuljon meg életünkben!

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Mt 15,19–20)

2024-07-25

A kimondott szó hatalma

Napi áhítat

Ef 4,29–32

A Hegyi beszédben Jézus két kifejezést használ, ami ma nehezen érthető. Mindegyik arra utal, hogy valaki indulatosan megbántja, megsérti a másikat. Az eredeti szöveg szerint a „ráka” (ostoba) szó üreset jelent. S hiába enyhítjük ezt kedvesebb kifejezésekkel (fajankó, tökfej), az indulattal kimondott szó is tud ölni. A másik szó a „bolond”, ami mindennapos szóhasználatunkban a „hülyét” jelenti. Tágabb értelemben hitehagyottat, gazembert is. (Mt 5,21–22)

E parancsolat súlyát magunkon tudjuk lemérni. Hogy esik nekünk, ha ilyen jelzővel illetnek minket? Ha a szemünkbe, vagy a hátunk mögött mondják nekünk? A Tízparancsolatban többször is szó van nyelvünkről, beszédünkről, kimondott szavainkról, ezért itt a szó, csak mint ölésre alkalmas eszköz kerül elő. S tényleg lehet, hogy valaki szavak miatt lesz öngyilkos, hal meg benne egy barátság, egy házasság, vagy maga a hit. (lásd a Kátéban)

Hány gyilkossági hír elején áll ez a mondat: „Szóváltásba elegyedett…” S hány példát tudnánk mondani a közlekedésből, áruházi tülekedésből, a mindennapi életünkből erre. Gimnazista koromban történt, hogy karácsony ünnepére készülve olyat mondtam valakinek, akit pedig szerettem, hogy utána nagyon nehezemre esett bocsánatot kérni. Pedig még konfliktus sem volt köztünk, hanem barátság. Még ma is szomorúan gondolok erre a beszélgetésre.

Vegyük hát komolyan: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”

Réka: Istenem, Istenem, ó én fennvaló Istenem!

Bódi: Mit tettetek, mit csináltatok?

Réka: Gábor odalett. Megöltem, Vencel bácsi. Az igazamat kiáltottam utána, s megöltem! Megöltem!

Sütő András

2024-07-24

Aki haragszik…

Napi áhítat

Mt 5,21–22

Jézus a Hegyi beszédben elsősorban a farizeusok szűklátókörűségére akar rámutatni, akik azt mondták: ha nem öltünk, nem vétkeztünk. Ez a szemléletmód ma is érvényes, hiszen sokan tartják úgy, ha nem vétenek valami nagyot (emberölés), akkor minden rendben az életben (Istennel). Káténk jól teszi fel a kérdést: „De hát nem csupán a gyilkosság megtiltásáról van-e szó ebben a parancsolatban?” „A gyilkosság megtiltása által azonban arra is tanít Isten bennünket, hogy Ő a gyilkosságnak még a gyökerét, úgymint az irigységet, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat is gyűlöli, és mindezt már titokban való gyilkosságnak tekinti.” (106. kérdés-felelet)

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a gyilkosság valahol gyökér-kérdés. A haragot nem leplezni kell, nem elfedezni, hanem kivetni a szívünkből. Szép példa Mezei Máriáé, aki levelében ezt írta Latinovits Zoltánnak: „A haragot tanuld meg úgy kimosni magadból, mint este amikor fogat mosol.” Jézus azt mondja, hogy „aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Ami nem azt jelenti, hogy ha felindulunk egymás ellen, akkor már várhatjuk is az ítéletet, mint valami villámcsapást az égből. Hanem azt, hogy a harag elrendezhető az életünkben. Hogy Isten elé vihetjük indulatainkat. Egy hívő ember lobbanékony természetét is megtanulhatja kezelni. Pál ezt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.” (Ef 4,26)

Azt dörögte, hogy aki gyilkolni akar, az gyilkos, s ha vért akarnak, akkor folyni fog. Szó szerint ezt dörögte. És ha tíz év múlva megint patakokban fog folyni, akkor majd gondoljanak arra, hogy az ilyen beszédektől folyik, ezektől a szavaktól, nem mástól.

Nádas Péter

2024-07-23