Aki „átlát a szitán”

Neh 6,1–16

Több helyen is olvasunk arról, hogy az ellenség egyik eszköze a „belefárasztás” a folytonos küzdelembe. Ha az ember állandóan ellenállásba ütközik, előbb-utóbb megadja magát.

Megpróbálják ezt Nehémiással is, s nincs túl egyszerű dolga, mert ellenségei kifogyhatatlanok az ötletekben. De ő átlát szándékukon, s tudja, hogy Isten akarata a fal megépülése. Hogy is nem bizonytalanodott el? Csak annyit tudott: ha az ellenség kitartó, neki még kitartóbbnak kell lennie. S nagyon kellett tudnia, hogy mit szabad és mit nem. Azért mert az ellenség szabálytalan, ő nem lehet az.

Résen kell lennünk, hogy a mi ellenségünk ki ne tudjon mozdítani erősségünkből. Csak az Isten törvényéhez való ragaszkodás őrizhet meg minket is minden helyzetben! Semmiféle cél nem szentesíti a törvénytelen eszközöket. Van, amibe nem mehet bele egy keresztyén ember.

Ehhez bölcsesség kell. Nem csupán a törvény ismerete, hanem annak meglátása, hogy mit tehetek, s azt hogyan tegyem. Tapasztalat és istenfélelem.

Aki kéri a világosságot, az megláthatja, vagyis „átlát a szitán” – ahogy a közmondás mondja.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024