A keresztség tanúsága
Róm 6,1–10
A keresztség jelkép, szimbólum, szent jegy, pecsét. Nem a keresztség tisztít meg, az csak képe a megtisztíttatásnak. Ezért bármikor történjék életünkben, egyszer s mindenkorra érvényes. Nem kell és nem is lehet megismételni, mert azzal úja megfeszítenénk magunknak Krisztust!
A keresztség megmutatja Krisztusban való halálunkat, és benne való életünket. Meghaltunk a bűnnek, hogy éljünk az Istennek. Kegyelmi jel tehát, mely az Isten felől igaz – csak elfogadhatom magamra nézve!
A víz mennyisége legfeljebb szemünknek szól, a valódi halál és feltámadás a lélekben belül történik meg, amikor azt Isten kegyelme elvégzi bennünk. Ezért maga a keresztség csak „eljegyzés” arra a reménységre nézve, ami már a miénk, de életünk végén teljesedhet ki az örökkévalóságban.
A keresztség egy nagy közösség részévé tesz, felhatalmaz rá, hogy abba a világ kezdetétől kiválasztott emberi sokaságba tartozzam, akik a történelem porondján elpecsételtek voltak, s tanúságot tettek Krisztus váltságába vetett hitükről.
Luther Mártonnak egyik legnagyobb erőssége volt a Sátán kísértései között, hogy meg van keresztelve. Fel is írta asztalára, hogy bármikor kétsége támad afelől, hogy nem uralkodhat rajta a bűn – emlékeztesse őt a Krisztusban kapott kegyelemre: „Meg vagyok keresztelve!”
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!