A hosszú élet titka?

Zsolt 90

Nagymamám 90 éves koráig élt, s nagyon tisztelte a ­szüleit. Nem tudom, hogy valóban ilyen egyenes összefüggés van-e a két dolog között, de ő mindig ezt hangsúlyozta. S valóban láttam sokakat nagyon korán elmenni, akiket szüleik temettek el, s nagyon elkényeztetett, szüleiket semmire tartó emberek voltak. Néhányan közülük olyanok is, akiket a nagyszülők ellen neveltek, mert azok fegyelmezni próbálták unokáikat.

S láttam késő öregségig megőrzött ép elmével, gazdag méltóságos emberséggel elbúcsúzni olyanokat, akik ismerték az élet bölcsességét. Amióta őket láttam – nem félek az öregségtől, mert tudom, hogy nemcsak mindent lassan elveszítők vannak, hanem olyanok is, akiknek életében minden lassan beérik abból, amit tettek. S a késő öregség gazdag aratás ideje lehet!

Érdemes meghallgatni őket, mert a hosszú élet sok tanulsággal járhat. Ők, mint egy „élő történelemkönyv” hordozzák sebeik­ben, ünnepeikben, tapasztalataikban mindazt, amit az elmúlt hatalmas korszakok változásai hoztak. S érdemes odafigyelni megcsendesedéseikre, s arra, hogy mi az, amit még ilyen idősen is tisztelnek! Még mindig kevesebb időbe telik tőlük kérdezgetni, mint magunknak mindent megtapasztalni.

A hosszú élet tehát Isten parancsainak tiszteletéből fakad.

„Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje.” (Préd 8,5)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024