30. Jákób másodszor Bételben
Üzenet – Téma:
* Mielőtt Jákób újra találkozna Bétel Istenével, az idegen isteneket el kell tüntetnie.
* Ígéreteink megtartása. A szövetség megújítása.
Előzmények:
Megtörtént az Ézsauval való találkozás, melytől Jákób nagyon félt. Egy darabig Szukkótban, majd Sikemben lakott.
Történet:
A sikemi tartózkodás rosszul végződött (1Móz 34). Jákób és fiai gyűlöltté tették magukat a kánaániak előtt.
Az Úr azt mondta Jákóbnak: „Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!”
Amikor Jákób álmában az égig érő létrát és azon az angyalokat látta (1Móz 28,10–22), megfogadta az Úrnak, hogy ugyanezen a helyen fogja tisztelni, ha baj nélkül visszatér. Már itt tartózkodott ebben az országban, mégsem teljesítette azonnal, amit Istennek fogadott. Az Úrnak kellett erre őt figyelmeztetnie. Milyen türelmes is Ő velünk, engedetlen emberekkel!
Jákób tudott családja és szolganépe helytelen szokásairól. Magukkal hozták bálványaikat is. Ezeket kellett először eltávolítani, mielőtt Jákób Bétel Istenével találkozott volna. Megparancsolta családjának, és mindazoknak, akik vele voltak, hogy a náluk levő idegen isteneket adják át neki. Azután tisztítsák meg magukat, és váltsanak ruhát. „Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.”
Mindenki engedelmeskedett. Jákóbhoz hozták összes bálványszobrocskáikat és pogány fülbevalóikat is. Köztük voltak minden bizonnyal azok a háziistenek is, melyeket Ráhel ellopott. Jákób mindezt elásta egy cserfa alá Sikemnél.
Aztán tovább vonultak. Akadály nélkül haladtak át az országon. Isten gondoskodott róla, hogy a kánaániak útközben békén hagyják őket.
Amikor Jákób Lúzba, azaz Bételbe érkezett, ott oltárt épített, ahogy Isten megparancsolta neki. Hadd tudja minden kánaáni, hogy Jákóbnak más Istene van, mint az ő bálványaik! A helyet elnevezte Él-Bételnek („Isten van Bételben”).
Nem sokkal ezután olyan esemény történt, mely kérdéseket vet föl. Meghalt Debóra*, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet Allon-Bákhut-nak, a Siratás Tölgyfájának neveztek el. Nincs szó arról, hogyan került egyszeriben Jákób mellé. Rebeka halála után talán visszament Paddan-Arámba, és most Jákóbbal együtt jött Kánaánba? Jákób még mindig nem jutott el Hebrónba, Izsák sátortáborának a közelébe. Az is lehet, hogy ez az asszony, aki gyermekkorában Jákóbot és Ézsaut gondozta, eléjük jött, amikor meghallotta, hogy Jákób ismét az országba érkezett. A Siratás Tölgyfája névből arra következtethetünk, hogy az idős asszonyt nagyon szerette.
Isten megint megjelent Jákóbnak. Újból megáldotta őt. Biztosította, hogy többé nem Jákób, „sarokfogó” lesz a neve, hanem Izráel. Isten tehát megismételte mindazt, amit Penúélnél mondott a tusakodás után. Jákób még egyszer magkapta az ígéretet: „Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.”
Ezután Jákób helyreállította azt az emlékoszlopot, melyet több, mint húsz éve emelt. Italáldozatot* (bort?) és olajat öntött rá. Megerősítette megint a hely nevét: Bétel, azaz „Isten háza”.
E rendkívüli esemény után elindult Bételből Kirjat Arba, azaz Hebrón felé, ahol öreg édesapja lakott.
Ebben az időben várta Ráhel második gyermekét. Amikor a karaván nem messze Bételtől, Efráta*, a később Betlehemnek* nevezett városka közelébe érkezett, Ráhel fiút szült. A nagyon nehéz szülés közben a bába bátorította: „Most is fiad lett!” De baj történt. Ráhel haldokolni kezdett. Mielőtt meghalt, újszülött fiacskájának: a Benóni* nevet adta, amivel kínját és szomorúságát fejezte ki.
Jákób azonban Benjáminnak* nevezte el legkisebb fiát, amiből kitűnik, hogy a kicsi fiút azonnal nagyon a szívébe zárta.
Ráhelt az Efrátába vezető út mellett temették el. Sírja fölé emlékoszlopot állítottak, hogy éveken át jelezze, ott van Ráhel sírja*. Végül Jákób megérkezett a Hebrón melletti Mamréba, ahol Ábrahám évekig lakott, és ahol az öreg Izsák is élt. A hosszú út végéhez ért. Az Úr beteljesítette ígéretét.
Izsák száznyolcvan esztendős korában meghalt, „öregen, betelve az élettel”. Ő valóban megelégedett lehetett az életével. Fiai, Ézsau(!) és Jákób a makpélai barlangba temették el, melyet Ábrahám vett meg, hogy feleségét, Sárát oda temesse (1Móz 23). Itt megint együtt látjuk Ézsaut* és Jákóbot.
Jegyzetek:
Debóra – „Méh”.
Italáldozat – A 2Móz 29,40-ben azt olvassuk, hogy a törvény szerint az italáldozat „egy negyed hin bor”. (Egy hin 6 liter volt, negyed hin tehát 1,5 liter.)
Efráta – Termékeny vidék Betlehem környékén, általában „Efráta mezőségeinek” nevezték.
Betlehem – „A kenyér háza”; a vidék Kánaán éléskamrája volt. Gondoljunk Boáz és Ruth történetére: az árpaaratás után a búzaaratás következett. Később Dávid és az Úr Jézus születési helye.
Benóni – „Fájdalmam fia”.
Benjámin – „Jobb kezem fia”.
Ráhel sírja – Ráhelről és Ráhel sírjáról még szó van a Bibliában a következő helyeken: 1Sám 10,2; Jer 31,15: „Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.” Ez utóbbi prófécia a betlehemi gyermekgyilkosságról (Mt 2,16–18).
Ézsau – A következő fejezetben, az 1Móz 36-ban Ézsau nemzetségéről kapunk áttekintést. Öccse, Jákób miatt elköltözött Kánaánból. Bár Jákób évekig nem volt Kánaánban, mégis ő volt Izsák vagyonának törvényes örököse. Nem volt elég hely két akkora nyáj számára azon a földön, ahol Izsák (majd Jákób) és Ézsau jövevényként éltek.
Ézsau fiait és unokáit „fejedelmek”-nek nevezi a Károli fordítás. Az új fordítás már nemzetségfőknek említi őket, tehát inkább sejkek voltak, mint uralkodó fejedelmek.
Ézsau leszármazottai közé tartoznak az amálékiak, ez a harcos beduin törzs, Ézsau unokájának leszármazottai (1Móz 36,12), Izráel ősellenségei. Tudjuk, mennyi bajt okozott az izráelitáknak ez a testvérnép. Lásd többek közt: 2Móz 17,8–16: megtámadták Izráelt a pusztában, de az Úr azt ígérte: „harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre”; 5Móz 25,17–19: „töröld el Amálék emlékét is az ég alól. El ne felejtsd!”; Bír 3,13; 6 és 7: más népekkel együtt támadja meg Izráelt; 1Sám 15: Saul és Agág Amálék királya; Eszter 3,1: az agági Hámán. Az edómiak, Ézsau egyenes leszármazottai sem viselkedtek testvérnépként az izráelitákkal szemben (4Móz 20,14–21).
Énekek:
Református énekeskönyv: 81:1.10; 135:1–3.9; 167:1–2; 264:2–5; 265
Jertek, énekeljünk!: 65:1; 161; 197
Harangszó: 40:1.6; 41; 51:1–2; 52:1–4; 54:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 53:1–4; 55:1; 149:1.5; 175
Erőm és énekem az Úr: 36; 41; 55; 58:1.3; 134:1–2
Megjegyzések:
Idegen istenek eltávolítása – Az Istennel való találkozás előtt, ahogy Jákób is tette, mindent el kell távolítani, ami megakadályoz bennünket abban, hogy igazán találkozzunk Istennel. Aki mégis saját isteneit tiszteli, az nem jelenhet meg őszinte szívvel Isten előtt. Amikor imádkozunk, legyen szívünk tiszta. Amikor templomba megyünk, távolítsunk el mindent, ami eltéríthet az Ő igaz tiszteletétől. Sőt: ha méltóképpen akarunk Isten előtt megjelenni, legyen szívünk megtisztítva. Ezt mi magunk nem tudjuk megtenni, csak Jézus Krisztus vére tisztíthat meg minket minden bűntől. Ezért fontos, hogy higgyünk Benne. Ez vonatkozik gyermekre és felnőttre egyaránt. Jákób családtagjainak, és mindazoknak, akik vele voltak, meg kellett mosdaniuk, és tiszta ruhát kellett váltaniuk. Erről nagyon jól el lehet beszélgetni a gyerekekkel!
Ígéretet megtartani – Jákób, azután, hogy az égig érő létrát látta álmában, megígérte Istennek, hogy Őt fogja tisztelni, és tizedet ad mindenből, ha baj nélkül visszahozza Kánaán földjére. Ígéretéről megfeledkezett, ezért Istennek kellett erre őt figyelmeztetni. Mi mindig megtartjuk ígéreteinket? Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Ez érvényes Istenre is. És a számunkra?
Az ígéret megismétlése – Amit az Úr mondott, az biztos. Mégis többször bátorítja Jákóbot és Ábrahámot is ugyanezzel az ígérettel.
Nekünk van egy kincsünk: a Biblia, amelyből Isten szól hozzánk. Ha rendszeresen olvassuk, Isten nekünk is újra és újra elmondja ígéreteit.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Az ígéretek szerepe emberi kapcsolatainkban. Ígéreteink betartása. (** ***)
- Születés és haláleset a családban. A halál, mint az élet rendjébe tartozó esemény. Mi van a halál után? Beszélgetés a gyerekek által felvetődő kérdésekről. (** ***)
- Emlékezés elődeinkre. A nemzedékek egymáshoz kapcsolódása. Nagyszülők, szülők, gyerekek a családban. Családi emlékek, családfa. (***)
Társadalmi ismeretek / Történelem / Vizuális kultúra (Művészettörténet)
- Az ókori népek istenei, mitológiái. Istenszobrok és ékszerek. Adatok, képek és ábrázolások gyűjtése a témában. (***)
- Temetkezési szokások, síremlékek lakóhelyünkön (** ***), különböző népeknél és kultúrákban. (***)
Magyar nyelv és irodalom
- Közmondás értelmezése és alkalmazása: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.” Elbeszélő fogalmazás írása a közmondás jelentéséhez kapcsolódóan. (** ***)
Vázlat:
Jákób
Bétel – oltár – idegen istenek elvetése
Ráhel – Benóni (Benjámin)
Izsák – 180 év
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!