Mi a te „Egyiptomod?”

Zsolt 105,16–38

Egyiptom, mint a kísértés, vagy éppen a megőrzés helye, végigkíséri Izráel egész történetét. Az ókorban nagyhatalom, az egyik legkülönlegesebb ország, tele csodákkal. Máig csak érteni próbáljuk építkezésüket, vallásukat, gazdagságukat.

A fáraón keresztül Isten már József idejében is megmutatja, hogy Egyiptom az Ő eszköze, hogy szolgálja céljait. Itt tartja népét, míg felnövekednek, s nagy néppé lesznek. De a később bekövetkezett rabszolgaság nem célja, ezért a megfelelő időben a választott népnek ki kell jönnie ebből az országból.

Egyiptom tehát nem jó és nem rossz. Eszköz, amelyet nem szabad imádni az eszköz használója helyett, de nem szabad lenézni sem, mert Isten eszköze. Így lesz jelképpé: minden olyan dolog szimbólumává, mely időlegesen adatik az embernek haszonra, de amelytől el is kell szakadnia, ha Isten helyébe nőne, s ezzel tönkretenné életének célját.

Mi lett számunkra „Egyiptommá”? Mi az, amit csodálunk, ahová menekülünk, ha bajunk van, s amit azután „megmentőként” emlegetünk Isten helyett? Lehet, hogy minket is ki kellene már szabadítani valahonnan?

„Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.” (2Pét 2,19)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024