339-340. Második missziói út (2): Pál és Szilász Thesszalonikában és Béreában; két levél Thesszalonikába
Üzenet – Téma:
* Isten igéje megmozgatja a világot.
* Kutassátok az Írásokat!
Előzmények:
Pál és Szilász Tróászból Macedóniába utazott. Filippiben egy Lídia nevű bíborárus asszony keresztyén lett, és vendégül látta az evangélium követeit. Pál gonosz lelket parancsolt ki egy jövőmondó nőből, amiért Szilásszal börtönbe került. Földrengés miatt megszabadultak bilincseiktől, de nem hagyták el a börtönt. Ezután a börtönőr és egész háza népe hitt Jézus Krisztusban.
Történet:
Pál, Szilász és Timóteus elindultak Filippiből. Délnek utaztak, a Macedónián át vezető úton (Via Egnatia: a kor kereskedelmi útja), Amfipolisz és Apollónia városok mellett. Thesszalonikába* értek, ahol a zsidóknak zsinagógája volt.
Amint Pál szokta, szombaton elment a zsinagógába. Három egymás utáni szombaton beszélt a zsidóknak az Írások alapján. Isten igéjéből bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, feltámadnia a halálból, s hogy Jézus a Krisztus, akit ők is várnak. Néhány zsidó hitre jutott, és csatlakozott Pálékhoz. Hívővé lett sok istenfélő görög is, akik már korábban kapcsolódtak a zsidó hithez, s volt közöttük egy sereg előkelő asszony.
De itt is voltak a zsidók közt, akik nem akartak tudni az evangéliumról, s irigyelték Pál és Szilász „sikerét”. Maguk mellé vettek néhány embert a piaci csavargók közül, akik aztán felzaklatták a népet az új tanítás ellen.
Pál és Szilász egy bizonyos Jázonnál* szállt meg, aki szintén zsidó lehetett. Az összecsődített emberek Jázon házához vonultak azzal a szándékkal, hogy Pált és Szilászt elfogják, de ők nem voltak ott. Ekkor Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, azt kiáltozva: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Jázon befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást tartanak királynak: Jézust.”
Így izgatták fel a sokaságot, és a város vezetőit, akik hallották ezt. De Jázon és társai jóban lehettek a város vezetőivel, akik miután „kezességet kaptak” Jázonéktól, elengedték őket. Hogy a kezesség kaució fizetésével is járt-e, nem tudjuk pontosan. Van, aki ezt feltételezi.
A testvérek nem vállaltak további kockázatot, még azon az éjszakán útnak indították Pálékat Béreába, ami ugyan 55 km-re volt mindössze, de már egy másik körzethez, államigazgatási egységhez tartozott.
Béreában Pál és Szilász újra elmentek a zsinagógába. A zsidók itt „nemesebb lelkűek” voltak, mint Thesszalonikában. „Teljes készséggel” fogadták az Úr igéjét, nyitva álltak előtte. Naponta érdeklődve kutatták az Írásokat, hogy meglássák, igaz-e, amit Pál Krisztusról hirdet.
Sokan hittek közülük! Sok tekintélyes görög asszony és férfi is csatlakozott a még csak most keletkező gyülekezethez. De mikor a Thesszalonikában élő zsidók meghallották, hogy Pál Béreában hirdeti az igét, eljöttek, hogy a népet ellenük ingereljék.
A fiatal gyülekezet atyafiai azonnal továbbküldték Pált, néhány testvér egészen Athénig kísérte. Szilász és Timóteus Béreában maradtak, de Pál üzent értük, hogy „minél hamarabb menjenek hozzá”.
Levelek Thesszalonikába:
Timóteus Athénban csatlakozott Pálhoz, aki visszaküldte Thesszalonikába, hogy bátorítsa a fiatal gyülekezetet, s hírt hozzon felőle (1Thessz 3). Pál már Korinthusban volt, amikor Timóteus a vigasztaló jó hírrel visszajött. Pál nem sokkal ezután írta első levelét Thesszalonikába, valószínűleg még Korinthusból. A második levél nagyon hasonlít az elsőhöz, keletkezésük között néhány hónap telhetett csak el. Pál legrégebbről ránk maradt levelei ezek (talán a Galatákhoz írt kivételével).
1. Thesszalonikai levél
Pál a levelet Szilvánusz (Szilász római neve) és Timóteus nevében is írja. Isten munkája az, ami a thesszalonikai gyülekezettel történt, ezért is lehettek példává görög földön minden keresztyén számára. (1)
Pál ellenségei megpróbálják a gyülekezetet ellene hangolni. Ezért emlékezteti Pál testvéreit arra, hogyan végezte köztük a munkáját. Munkatársaival bátran vitték az evangéliumot, nem az emberek, hanem Isten tetszését keresve. Keményen dolgoztak éjjel és nappal, nehogy megterheljenek közülük bárkit is. Pál hálás, hogy a fiatal gyülekezet a prédikációt nem emberi szóként, hanem Isten üzeneteként fogadta. (2)
Pál maga helyett Timóteust küldi, hogy erősítse őket a hitben, hisz erős üldözés indult ellenük. S amikor Timóteus jó hírekkel tér vissza, hálát ad a gyülekezet hitéért, ami neki is erősítést jelent. (3)
Pál figyelmezteti a fiatal gyülekezetet, hogy tartsák távol magukat a körülöttük élők pogány szokásaitól. Csendes munkára inti őket, tisztességes életvitelre. Majd válaszol a feltámadással kapcsolatos kérdéseikre. (4)
Jézus visszajövetelének a napjáról is beszél Pál, ami hirtelen és váratlanul érkezik el. A hívek ne féljenek tőle, hanem éberen és józanul várják e napot. S közben éljenek egymással békességben. (5)
Mielőtt Pál a levelet áldással és köszöntéssel zárná, néhány rövid, de sokat mondó figyelmeztetést ad: Mindenkor örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok. Mindenért hálát adjatok (ez az Isten akarata veletek Krisztus Jézusban). A Lelket ne oltsátok ki. A prófétálást ne vessétek meg. Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg. (Vagyis ne fogadjatok el semmit kritikátlanul, mindent az ige szerint tekintsetek meg.) A gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. (5,16-22)
„A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!” (5,28)
2. Thesszalonikai levél
Pál újra hálát ad Istennek a gyülekezet hitéért, amellyel elviselik az üldözést. Szüntelen imádkozik értük: Isten tegye méltóvá őket, hogy Krisztussal megdicsőíttessenek. (1)
Pál józan hitre int az Úr visszajövetelével kapcsolatban, s figyelmeztet, nehogy valaki félrevezesse őket, mert az a nap nem jön el hamarabb, mint amikor eljön a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a kárhozat fia, a törvénytipró*, „a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával”. Azért kap hatalmat, hogy akik az igazságot nem fogadják el, „elvegyék ítéletüket”. Akiket viszont az igazságra hívott el Isten, azok álljanak meg szilárdan a tanításban, és fogadják el vigasztalását. (2)
Pál a gyülekezet imádságát kéri maga és a munkatársai számára, hogy az evangélium továbbra is áldás sal terjedjen. Figyelmezteti őket, hogy tartsák magukat távol azoktól, akik nem akarnak dolgozni, s haszontalan dolgokat műveinek. Magát állítja megint példának, aki nem tétlenkedett, hanem dolgozott éjjel-nappal, hogy senkinek se legyen terhére. (3)
„Ti pedig testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” (3,13)
Jegyzetek:
Thesszalonika — A mai Szaloniki; régóta egyik fontos városa a Balkán-félszigetnek, kereskedelmi és közlekedési központ, a Via Egnatia mentén fekszik, kora kereskedelmi útján, az Adriától a Hellespontosig vivő út mentén. A római korban Thesszalonika Macedónia fó’városa volt, szabad város, saját szenátussal és népgyűléssel. Hogyha egy ilyen városban fölkelés törne ki, a rómaiak akár el is vehetnék a szabad város jogát!
Néhány keresztyén testvér, akik Pált kísérték, onnan származnak: Arisztarkhosz és Szekundusz (ApCsel 20,4), s valószínűleg Démász is, aki később hűtlen lett, és Thesszalonikába utazott (2Tim 4,10). Az ApCsel 27,2-ben olvassuk, hogy a „thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is” Pállal (és Lukáccsal) utazott Rómába.
Jázon — Józua vagy Jézus — görög néven. Talán ő van megnevezve a Róma 16,21-ben is.
Kárhozat fia, törvénytipró — Nem világos, kire vagy mire céloz Pál e kifejezésekkel. Említi, hogy majd Isten ellen áll, és felülemelkedik mindazon, amit Isten szentnek nevezett. Ez a „személy” (a megszemélyesített gonosz), bizonyára az antikrisztus, „beül az Isten templomába”, hogy megmutassa: „ő isten”. Arra utalna ezzel Pál, hogy a gonosz Krisztus gyülekezetében támad, és minden hatalmat magához ragad? Amikor az Úr visszajön, meg fogja őt ölni „szájának leheletével”, „eljövetelének fenségével”.
Énekek:
Református énekeskönyv: 3:1-2; 119:53.58; 133; 164; 171; 396; 397
Jertek, énekeljünk: 180; 182; 183
Harangszó: 47; 50
Dicsérjétek az Urat!: 38; 67; 97; 146; 155; 158
Erőm és énekem az Úr: 51; 59; 66; 79; 117
Megjegyzések:
Isten igéje felkavarja a világot — Érdekes, hogy a piaci csavargók kimondják az igazságot azzal, hogy Pál és Szilász felforgatta a világot. Mindenütt, ahol kimondják az Úr Jézus igéjét, történik valami… pozitív vagy negatív értelemben. Senki sem marad változatlanul, mikor az ige megszólítja. Néha fölénybe kerülnek az ellenállók. Mennyi könyvet, cikket, doktori dolgozatot írtak mára tiszta evangélium ellen! Mennyi szónok koptatta a nyelvét, hogy Isten igéjét megpróbálja erőtlenné tenni! Szekták keletkeztek, már Pál idejében is. A legszörnyűbb, amikor magából az egyházból jön ellenállás az evangélium üzenete ellen: hogy Jézus Krisztus szenvedett, meghalt, eltemették, és a harmadik napon feltámadott (rövid tartalma Pál prédikálásának).
De mindig akadnak pártolók is. Sokan fognak még csatlakozni Jézus Krisztus gyülekezetéhez, amíg ő visszajön majd az ég felhőin. Pál ítélete az 1Thessz 2,16-ban pedig kemény azok ellen, akik Thesszalonikában Isten igéjét meg akarták állítani: „…akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen.”
Hálát adni isten előtt — Egy lelkész, misszionárius vagy evangelizátor mindig örül, ha észleli, hogy a munkáján áldás van. Pál is észlelte, amikor Timóteustól jó híreket kapott a thesszalonikai gyülekezetről. Hasznos és nagyszerű dolog imádkozni azért, hogy legyen áldás az istentiszteleten.
Hűséggel megállni üldözés idején — Pál hálás volt, hogy a fiatal gyülekezet megállt akkor is, amikor üldözés támadt. De utal rá, hogy ezt a hívek ne tulajdonítsák a saját erejüknek. Az Úr segítette őket.
Üldözés nem mindig a legkeményebb formájában fordul elő — fogság, mártírság, megöletés. Előfordulhat, hogy valamelyik keresztyént támadják, gúnyolják, lebecsülik. Ilyenkor is nehéz hűséggel kitartani, különösen ifjú keresztyéneknek. Segítségért való imádság különösen fontos ilyenkor.
Ne féljünk Krisztus visszajövetelétől — A thesszalonikai gyülekezet tele volt kérdéssel Jézus visszajövetelét illetően. Pál ennek külön figyelmet szentelt.
Aki az Urat igazán szolgálja, nem kell félnie az utolsó ítélettől. Valóban nagyon fontos, hogy készen legyünk az Ő visszajövetelére. Lásd ezzel kapcsolatban a tíz szűz példázatát — Máté 25,1-13 (300. lecke).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma
- A zsidó és keresztyén vallás különbségei. Az Ószövetség Messiásra vonatkozó próféciái. (***)
- Dramatikus játék: spontán vita a két vallás képviselői között, előzetes felkészülés alapján. (***)
- A Bibliát, keresztyén hitet ma érő támadások. Egy mai „hitvita” dramatikus játék formájában. (***)
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Pályaorientáció (Osztályfőnöki)
- A munka értéke, a munkavégzés lehetőségei a mai társadalomban. Felnőttként milyen munkát végeznének szívesen? Mik ennek a feltételei? (***)
Magyar nyelv és irodalom
- Egy közmondásunk — Aki nem dolgozik, ne is egyék — bibliai párhuzama és jelentése. (***)
Vázlat:
Pál, Szilász, Timóteus — Filippiből
Amfipoliszon, Apollónián át
Thesszalonika — zsinagóga
vita a zsidókkal az evangéliumról
piaci csavargók uszítanak
Pált és Szilászt nem találják
Jázont viszik el néhány testvérrel
város vezetői — vád
Jázon kezességet vállal
Pál és Szilász Béreába megy
készséggel fogadják az igét
thesszalonikai zsidók lázítanak
Pált elviszik Athénig
Timóteus — Pál követe
két levél Thesszalonikába
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!