336. Gyűlés Jeruzsálemben
Üzenet – Téma:
* A törvény Krisztushoz vezető tanítómester.
* A szeretet törvénye azt kívánja: legyünk tekintettel másokra.
Előzmények:
Első missziói útja után Pál és Barnabás visszatért Antiókhia gyülekezetébe, abba a gyülekezetbe, mely misszióra kiküldte őket. Ciprus, a kis-ázsiai Antiókhia, Ikónium, Lisztra és Derbé után.
Történet:
Pál és Barnabás már jó ideje az antiókhiai gyülekezetben szolgált ismét, mikor Júdeából néhány zsidó keresztyén érkezett hozzájuk. Ők így tanították az antiókhiai testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.” Azt követelték, hogy a pogányokból lett hívők is tartsák meg Mózes törvényét. (Tanításukat júdaizmusnak* nevezzük.)
Pál és Barnabás egyáltalán nem értett egyet a júdai testvérekkel. Heves vitába elegyedtek. A gyülekezet pedig úgy határozott, hogy Pálék néhány más testvérrel együtt menjenek el Jeruzsálembe az apostolokhoz és vénekhez, hogy a vitatott kérdést megbeszéljék velük.
Fönícián és Samárián keresztül utaztak. Meglátogatták az útba eső gyülekezeteket, s beszéltek missziói útjukról, a pogányok megtéréséről. Nagy örömet szereztek ezzel minden testvérnek.
Jeruzsálemben fogadta őket a gyülekezet, az apostolok és presbiterek. Elmondták nekik, milyen nagy dolgokat vitt rajtuk keresztül végbe az Úr. S elmondták azt is, milyen követeléssel álltak elő a farizeusok pártjából megtért keresztyének.
Az apostolok és a presbiterek gyűlést tartottak a kérdésről. (A gyűlés „apostoli zsinat”-ként ismert.) Nagy vita támadt, nem tudtak megegyezni. Akkor fölállt Péter, s emlékeztette a testvéreket, hogy Isten őt már jó ideje kiválasztotta arra, hogy pogányoknak hirdesse az evangéliumot. „A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk”, hangsúlyozta Péter. Kétségtelenül Kornéliusz római százados megtérésére gondolt, s az ő családjára, ami vagy tíz évvel korábban történhetett (vö. ApCsel 10; 330. lecke). Ha ezek a pogányok nem hittek volna, nem nyerték volna el a Szentlelket, jelezte Péter. Az Úr ezzel megmutatta, hogy Ő a pogányok megtérését akarja!
Péter még tovább ment. Isten „nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket”. Ennyi elég, a test körülmetéléssel való megtisztítására nincs szükség!
„Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?” Ezzel Mózes törvényére utal. „Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők (a pogányok).”
A gyűlés akkor elcsöndesedett, s újra meghallgatták Pál és Barnabás beszámolóját, milyen sok jelet és csodát tett általuk Isten a pogányok között.
Majd Jakab, az Úr testvére, aki a jeruzsálemi gyülekezet egyik „oszlopa” volt (vö. Gal 2,9), döntő fontosságú beszédet mondott. Megismételte a Péter által mondottakat, s a próféták szavaiból igazolta, hogy Isten akarata a pogányok Úrhoz való térése (Ámósz 9,11-12 alapján). Jakab ezért úgy gondolta, hogy a megtért pogányokat Mózes törvényének a betartásával békén kell hagyni. Annyit azonban helyénvalónak talált, hogy tartózkodniuk kell bizonyos dolgoktól (mindenekelőtt ételektől), amiket a bálványáldozat beszennyezett. (A piacon árult húst a görög kultúrában előbb mindig pogány bálványoknak ajánlották.) Tartózkodniuk kell továbbá a paráznaságtól*, ami szintén gyakori volt akkor (vö. 1Kor 5,1; 6,9-18).
Jakab azt is jobbnak találta, hogyha a pogányok közül lett hívők nem fogadják el a megfulladt állat húsát, amiben ott maradt a vér*. Jobban teszik, ha nem élnek vele, nehogy a zsidók megbotránkozzanak. (Egyébként egészségesebb is olyan húst enni, amiből kicsöpögött a vér.)
Jakab tehát tekintettel volta zsidókra, akik minden városban ott voltak, s minden szombaton olvasták a zsinagógákban a törvényt.
Az apostolok, presbiterek és az egész gyülekezet jónak találta Jakab elképzelését. Elhatározták, hogy választanak néhány testvért, akik Pállal és Barnabással Antiókhiába utaznak. Júdás volt az egyik, más néven Barsabbás, Szilász a másik, a gyülekezet két elöljárója.
Levelet küldtek velük a pogányokból lett keresztyéneknek Antiókhiába, Szíriába és Ciliciába (ahol Tarzusz is feküdt). A levél tisztázna, hogy akik összezavarták az antiókhiai testvérek hitét, azok nem a jeruzsálemi gyülekezet megbízásából cselekedtek. Elküldik hát Pállal és Barnabással Júdást és Szilászt, hogy szóban is megerősítsék az üzenetet:
A Szentlélek vezetésével úgy látják jónak, hogy a pogányból lett keresztyénekre nem raknak nagyobb terhet, mint tartózkodni „a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól, és a paráznaságtól”. Ha erre vigyáznak, jól teszik. „Legyetek egészségben.”
Átadták a testvéreknek a levelet Antiókhiában, akik megörültek a bátorításnak. Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, saját szavaikkal is buzdították és erősítették a gyülekezetet. S miután ott időztek még egy darabig, a testvérek békével elbocsátották őket. Szilász azonban jobbnak látta, hogy ott maradjon.
A Galata levélben (2,11-14) Pál beszámol egy tapasztalatáról e kérdéssel kapcsolatban. Péter egy adott alkalommal meglátogatta az antiókhiai gyülekezetet. Ez még azelőtt történt, hogy a júdeai testvérek, akik fölkavarták a gyülekezetet, megérkeztek volna.
Péter nyugodtan evett együtt a pogányból lett keresztyénekkel.
De mikor a júdeai testvérek megjöttek, Péter elhúzódott tőlük.
Félt a „körülmetélkedett” testvérektől. A többi zsidóból lett keresztyén is így viselkedett. Még Barnabást is befolyásolta a képmutatás!
Pál ezt nem találta tisztességesnek Péter és a többiek részéről. Látta, hogy „nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak”. Meg is mondta Péternek: „Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?”
Pál a következő igeversekben rávilágít, hogyan gondolkodik e dologról.
A megtért zsidók is tudják, hogy az ember nem azáltal igazul meg, hogy pontosan tartja magát a törvényhez, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. Tévedés tehát újra felépíteni, amit az ember korábban lerombolt (a törvény megtartását, abból a célból, hogy általa megigazuljon Isten előtt).
Pál elmondja, hogy ő Krisztussal együtt megfeszíttetett, és mégis él. Úgy is, mint a többi ember, „testben”, de még inkább „az Isten Fiában való hitben”.
„Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.”
Később így folytatja: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«” (Gal 5,13-14).
Jegyzetek:
Júdaizmus — Ez a tanítás, amit Pál korában utazó zsidó keresztyének terjesztettek, igazán veszélyes volt fiatal gyülekezeteknek. A zsidó vallás keveredett benne a keresztyénséggel. Pál sokat küzdött ellene. Bőségesen írt róla leveleiben. Pl. a Kol 2,11-ben, amiben világossá teszi, hogy a testi körülmetélkedés nem szükséges többé a keresztyének számára: „Benne vagyok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által.” Az is világos, amit Pál a Gal 5,6-ban erről ír: „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.”
A júdaizmus azt tanította, hogy nemcsak a körülmetélkedés szükséges a keresztyéneknek, hanem minden zsidó törvény megtartása is, mint pl. a tiszta étel fogyasztása. Ami Jézus Krisztus tanításával ellentétes. „Krisztus megváltott minket a törvény átkától” — írja Pál a Gal 3,13-ban (vö. Róm 2,25-29.) Pálnak sok nyugtalanságot szereztek e nyugtalanságot hintő testvérek, akik nem akartak rosszat, de a tanításukkal zavarba hozták a gyülekezetet.
Paráznaság — Görögül „porneia”, ami fordítható akár „fajtalanság”-nak is. Nemcsak a prostituáltakkal való kapcsolatot tiltotta a törvény, hanem a concubinátust (vadházasságot) és a közeli rokonok közötti házasságot is. A pogányok ezt nem tartották paráznaságnak, de a zsidók igen.
Nem enni húst a vérrel együtt (véres húst) — Az Úr parancsolja ezt Noénak (1Móz 9,4: „De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!”), amit aztán a mózesi törvényekben is megtalálunk (3Móz 3,17; 7,26-27; 19,26; 5Móz 12,23). Olyan állat húsáról van szó, amit nem levágtak, hanem megfulladt, vagy valamilyen természetes halállal halt meg, esetleg agyonütötték. Az állat vérét teljesen ki kellett folyatni a levágás után, mielőtt a húst hasznosíthatták volna. Ami egyébként a világon szinte mindenütt szokás volt.
Énekek:
Református énekeskönyv: 19,4.7; 133; 135:1.8; 162:1-2; 380:1-3.7; 392:1-2; 397; 458,2-3
Jertek, énekeljünk: 65; 101; 134
Harangszó: 41; 44; 47; 52:1.4-5
Dicsérjétek az Urat!: 53:1.4-5; 55:4; 97; 153; 155
Erőm és énekem az Úr: 12; 29:2; 87:1-2; 127
Megjegyzések:
A törvény Krisztushoz vezető tanítómester — Pál, mint a Galatáknak is írta (Gal 1,14), szerfelett rajongott, harcolt az atyák hagyományáért. Megtérése után arra a következtetésre jutott, hogy a törvény őt nem igazíthatja meg Isten előtt. Mégis „tanítómester” a törvény, nevelő (görög: paidagogos — paedagogos, olyan rabszolga, akire a család gyermekeinek a nevelése volt bízva), hogy őket Krisztushoz vezesse. (Vö. Gal 3,24-25.)
Valóban úgy van, hogy a törvény (a Tízparancsolat) még mindig megmutatja a bűnöket. Törvény nélkül nem volna világos, hogy mi a bűnös dolog. És az a fölismerés, hogy újra vétkeztem Isten parancsolatai ellen, a hívőt Krisztus karjaiba vezeti. Ezt naponkénti megtérésnek nevezhetjük.
Megváltásunkat Krisztus végezte el a kereszten. Aki bármi emberi munkát kíván meg az üdvösség előfeltételeként, az kivonja a szívet a kegyelem evangéliumából! De a nyomorúságunkból való megváltásért hálából igyekeznünk kell Isten törvénye szerint élni, hogy így jelezzük hálánkat Istennek.
Tekintettel másokra — Jakab megoldása azt példázza, hogy a pogányokból lett hívőknek tekintettel kell lenni a zsidóból lett hívők érzéseire. Abban a korban ez nagyon is érthető. Jakab és a jeruzsálemi testvérek el akarták kerülni, hogy két irányzata, két csoportja legyen a gyülekezeteknek, melyek egymást nem ismerik el igazi híveknek és Krisztusban testvéreknek.
Amennyiben lehetséges — és nem a lelkiismeretünk ellen való —, akkor jó, ha mi is tekintettel vagyunk a másképpen gondolkodók érzéseire a keresztyén egyházon belül. Nehogy mi kötözzünk „súlyos és elhordozhatatlan terheket” (vö. Mt 23,4) mások vállára. Pál a galatabelieknek utal a törvény legelőkelőbb részére: a felebarát iránti szeretetre. Ha ezt minden keresztyén gyakorolná, elkezdené a saját környezetében lévő felebaráttal, akkor magától értetődő lenne, hogy tekintettel vagyunk egymásra.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténet) /Dráma
- A szabályok, törvények szerepe a kisebb-nagyobb közösségek, a társadalom életében. (***)
- A református egyház (illetve a különböző keresztyén egyházak) szervezeti felépítése. (***)
- A zsinat fogalma, jelentősége. Nevezetes zsinatok az egyháztörténelemből. (***)
- Zsinat a hittancsoportban: élő szerepjáték. (***)
- Hogyan lehet valaki egy közösség „oszlopává”? Az „oszlopszemélyiségek” és a közösség viszonya. Az ősegyház „oszlopai”. (***)
Vázlat:
antiókhiai (Szíria) gyülekezet
jeruzsálemi zsidók látogatóban
körülmetélkedés, zsidó törvények
Pál és Barnabás a jeruzsálemi apostoloknál
gyűlés — vita
Péter — pogányok (Kornéliusz)
Jakab — hozzászólás — határozat:
pogányból lett keresztyének:
– ne egyenek bálványáldozati húst
– megfulladt állatot és húst vérrel
– ne paráználkodjanak
Szilász és társai — levél Antiókhiába
a keresztyének öröme
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!