224. A samáriai asszony

Üzenet – Téma:

* Az üdvösség után ugyanúgy lehet szomjazni, mint a víz után.
* Hinni az Úr Jézus szavának.
* Mindenhol és minden körülmények közt imádkozhatunk.
* Jézus szereti a diszkrimináltakat is.

Előzmények:

Az Úr Jézust éjszaka kereste föl Nikodémus, a zsidó Nagytanács tagja. Az újjászületésről és Jézusnak, az Isten Fiának munkájáról beszélgettek.

Bevezetés:

János 3,22–36.

A templom megtisztítása miatt Jézus a zsidó Nagytanács számára nemkívánatos lett. Ahogy a húsvét ünnepe elmúlt, az Úr Jézus bejárta Júdeát, és prédikált. Jézus tanítványai (lásd Jn 4,2) meg is keresztelték azokat, akik megbánták bűneiket. Közben Keresztelő János Ainonban*, Szálim közelében tartózkodott, ahol sok víz volt, melyben sokan megkeresztelkedtek.

János tanítványai nem értették, miért van az, hogy Jézus is keresztel, és sokan Őhozzá mennek Jánostól.

János akkor azt válaszolta, hogy a vőlegény barátja örül a vőlegény hangjának. Ezt teszi ő is: örül annak, hogy Jézus, a Krisztus elkezdte földi munkáját. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” – mondta János. Megmagyarázta, hogy Krisztus lejött a mennyből, és emberként jelent meg a földön. Ezért Jézus sokkal jelentősebb, mint ő. De János most már tudta, hogy senki sem fogadja el az Úr Jézus bizonyságtételét. Akik azonban ezt mégis megteszik, tudják, hogy Isten igaz (hogy amit Jézus mond, igaz). János így szólt: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.” (A „mértékkel”, itt nem meghatározott mennyiséget jelent, hanem állandó folyamatosságot.)

Nagyon fontos a Keresztelő következő kijelentése is: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Csak megtérés és hit kell ahhoz, hogy megkapjuk azt az üdvösséget, mely Krisztusban van. Egyedül csak Ő segíthet és menthet meg bennünket az örök életre!

Történet:

Az Úr Jézus húsvét után körülbelül kilenc hónapig* Júdeában maradt. Erről az időről kevés szó esik, csupán csak annyi, hogy sokan követték őt, és sokan megkeresztelkedtek. Jézus tudta, a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt (követőt) szerez, mint János. Jézus maga nem keresztelt, azt a tanítványaira hagyta*. Hogy Jézus több tanítványt szerzett, mint János, annak az oka kétségtelenül az volt, hogy csodákat cselekedett. Ezek különösen odavonzották az embereket.

Látjuk, hogy a farizeusok Jézus cselekedeteit szemmel tartották. Sokszor olvassuk, hogy kémekkel figyeltették.

Közben Keresztelő Jánost Heródes Antipás börtönbe vettette (lásd Lk 3,19–20; 250. lecke). A farizeusok örültek, hogy Jánostól megszabadultak. És most itt van Jézus. Sokkal jobban haragudtak rá, mint Jánosra, különösen azért, mert annyi követője volt.

Az Úr Jézus elhatározta, hogy kitér a farizeusok elől. Visszaindult Galileiába. Azonban nem a szokott utat választotta, a Jordánon túl, hanem úgy döntött, hogy az általánosan gyűlölt Samárián át megy. „Samárián kellett pedig átmennie.” Ennek a mondatnak mély értelme van: Jézusnak Samáriában valami fontosat kellett elvégeznie; ezért kellett arra mennie. Az Úr Jézus tanítványaival ahhoz a régi kis városhoz, Sikárhoz érkezett, mely Sikem* közelében volt, ahol Jákób nagyon régen egy ideig lakott (lásd 1Móz 33,18–20). Jézus leült a forrásnál, melyet még Jákób ásott, és még mindig „Jákób forrásá”-nak neveztek. Elfáradt az úttól. Hat óra volt, tehát dél, amikor a nap legforróbban sütött. Az emberek akkor tartották déli pihenőjüket.

A tanítványok elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Amikor az Úr Jézus egyedül ült ott a forrásnál, egy asszony jött Sikárból vizet meríteni. (A továbbiakban samáriai asszonynak fogjuk őt nevezni). Szokatlan valami volt az, amit ez az asszony cselekedett. Ki az, aki vízért járt a tűző napon? Ezt kora reggel vagy estefelé szokták tenni, amikor nem volt olyan meleg. Jézus kérte az asszonyt: „Adj innom!” (Figyeljünk csak! Az Isten Fia az, aki alázatosan vizet kér ettől az asszonytól.)

A samáriai asszony csodálkozva felelte: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Ugyanis a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal! (A gyűlölet kölcsönös volt). Ezért is feltűnő, hogy Jézus Samárián át akart átmenni.

Jézus nem válaszolt az asszonynak a zsidók és a samáriaiak közti ellentétre vonatkozó megjegyzésére. Hogy Ő ezt az ellentétet nem élezte ki, tanítás a számunkra. A különbözőségekről beszélni rossz szokás. Nem az Istenhez való személyes viszonyunk a legfontosabb? Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Jézus önmagáról mondja, hogy Ő Isten ajándéka (Gondoljunk itt a Jn 3,16-ra „Úgy szerette..:” – Isten a Fiát adta!). „Az élő víz” az asszony számára a folyóvíz* volt, mely mindig friss, egészen más, mint a kútvíz.

Az asszony hódolattal és tisztelettel így szólt: „Uram, merítő edényed nincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál*, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?”

Jézus folytatta a „leckét”, anélkül hogy reagált volna az asszony utóbbi megjegyzésére: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszom­jazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha töb­bé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó (állandóan folyó, felszökő) víz forrásává lesz benne.”

Az Úr Jézus itt kétségtelenül a Szentlélek különleges munkájára utal. A „közönséges víz”, amely a földi, bűnös élet, és az itt említett „élő víz” közti ellentét mérhetetlen. Aki földi, bűnös marad, az soha nem lesz „szomjazás” nélkül. Az az élet nem ad maradandó kielégülést. Az élő víz, a Szentlélek munkája gondoskodik arról, hogy aki abból „iszik”, a Krisztusban való hit által örökre megelégszik, és már most megismeri a szívében az örök békét. Krisztus tehát ebben „az élő víz forrása”. Ez a forrás sohasem szárad ki, hanem az örök életre buzgó marad.

Az asszony szerette volna a zsidó idegentől azt a vizet megkapni: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni!”

Bár egyáltalán nem értette Jézus szavainak mély jelentését, de legalább nem idegenkedett tőle, és kívánság ébredt benne. Ez egy új élet, egy teljesen új lét kezdete volt benne, más szóval, megtérésének a kezdete. Előbb azonban még valaminek történnie kellett: az asszonynak rá kellett ébrednie, hogy ő bűnös Isten előtt!

Az Úr Jézus azt mondta neki: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!”

Az asszony leverten állt. „Nincs férjem…”, válaszolta. Pontosabban, nem volt férje, csak együtt lakott egy férfival.

„Jól mondtad, hogy nincs férjed, mondta Jézus, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.”

Az asszony még nem hagyta magát legyőzni. Megpróbálta a beszélgetést más útra terelni. „Uram, látom, hogy próféta vagy”, mondta. Természetesen, egy idegen, aki csak úgy meg tudta mondani, hogy mi játszódott le az életében, annak prófétának kell lennie. Így folytatta: „A mi atyáink ezen a hegyen – a Garizim-hegyre célzott – imádták az Istent, ti pedig – zsidók – azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.” Az asszony megpróbálta a figyelmet elterelni azzal, hogy vallási vitába bocsátkozik Jézussal (milyen sokszor elterelő taktika ez ma is). Abból indult ki, hogy a samáriaiaknak éppen úgy „joguk van Istenhez”, mint a zsidóknak. Ennek az a pogány elgondolás az alapja: az ország istene egy meghatározott helyről kormányozza a népet, és ott kell őt imádni. Továbbá ez: a jeruzsálemi templom régi dicsőségéből már nem sok maradt, ezért a samáriaiak a Garizim-hegyen is nyugodtan imádkozhattak.

Az Úr Jézus komolyan így válaszolt: „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” Arra célzott, hogy nem lesz többé szükség egyik istentiszteletre sem. Ugyanis föltámadása után a „régi korszak” teljesen lezárul.

Jézus még jobban kiélezte: „Ti azt imádjátok, akit nem ismertek.” Azaz a samáriaiak nem igazságban imádták Istent. Nemzeti Istent láttak benne, nem ismerték igazán. A zsidókról pedig azt mondta: „Mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.” Valóban, a Messiás, az Üdvözítő Izráelből származott!

Jön azonban egy kor, magyarázta az Úr Jézus, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ugyanis azokat keresi, akik így imádják Őt. „Isten Lélek”, mondta az Úr Jézus, „és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Nem az a fontos, hogy melyik helyen, hanem az, hogy hogyan imádják.

Az asszony Jézusnak azokra a szavaira felelt, hogy az üdvösség a zsidók közül támad. Azt mondta: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” Ezzel azt juttatta kifejezésre, hogy ő is és népe is várták a Messiást. Egyszeriben kitűnt, hogy ez az asszony tájékozottabb, s jobban hisz a jövőben és Krisztus munkájában, mint sok jeruzsálemi írástudó.

Aztán a beszélgetés elérkezett a csúcspontra! Jézus azt mondta az asszonynak: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Közben a tanítványok visszaérkeztek a városból. Csodálkoztak azon, hogy Mesterük asszonnyal beszél. (Abban az időben férfiak nem beszélgettek asszonnyal, különösen nem, hogy tanítsák őt!) De egyikük sem kérdezte meg tőle, hogy miről beszélt vele.

Az asszony eleget tudott! Elragadtatva sietett a városba. Még a korsóját is elfelejtette magával vinni. A városba érve izgatottan mondta a délutáni álmukból éppen felébredt embereknek, (akik eddig lenézték erkölcstelen élete miatt): „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem, vajon nem ez-e a Krisztus?” Így minden további nélkül nyíltan elismerte, milyen rossz életet élt. És levonta a következtetést: Az az ember ott a forrásnál, aki tudta, hogyan éltem, nem lehet más, csak Krisztus!

Közben az Úr Jézus és a tanítványok egészen másról beszélgettek. A tanítványok élelmet hoztak a városból, és unszolták a Mesterüket: „Mester, egyél!”

Az Úr Jézus erre azt mondta: „Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.”

A tanítványok csodálkozva kérdezték egymást: „Valaki talán hozott neki enni?”

Az Úr Jézus azonban más eledelre célzott: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.” Anélkül a munka nélkül, amit az Úr Jézus a földön végez és még végezni fog, senki sem „lakik jól”. Ugyanúgy, ahogy az asszonynak az élő vízről mondta: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” Más szóval: Aki benne hisz, annak örök élete van!

Az Úr Jézus most más tárgyra tért. A tanítványok tudják, hogy négy hónap múlva kezdődik az aratás. Nézzenek hát körül: a mezők már fehérek az aratásra. Ez célzás a világra, ahol annyi ember lakik, akiknek még hallaniuk kell Jézus Krisztus evangéliumát. Azok, akik hinni fognak benne, lesznek az aratás, nemcsak most, amikor Jézus azt mondja, hanem az utolsó napig!

Akkor Jézus rámutatott a tanítványok feladatára: azt fogják aratni, amit nem ők vetettek. Mesterük fog prédikálni, Ő fog szenvedni és meghalni; a tanítványok, mint apostolok („küldöttek”) fogják a termést begyűjteni.

Sikárból nagy embersereg jött sietve a forráshoz. Hittek az asszony szavainak, és most mind meggyőződhettek, hogy Ő a Krisztus. Milyen nagyszerű nap volt ez számukra… és az Úr Jézus számára!

Amikor Jézushoz értek, alázatosan kérték Őt (könyörögtek neki), hogy maradjon náluk. Jézus beleegyezett, és elment a samáriaiakkal a városba. Ott hirdette nekik evangéliumát.

A samáriaiak ezáltal még jobban hittek benne, és azt mondták az asszonynak: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” Két nap múlva eltávozott Jézus Sikárból, és elment Galileába.

Jegyzetek:

Ainon, Szálim közelében – Ez a helység Dekapolisz, egy római tartomány területén volt, mely részben a Jordán nyugati partján feküdt, de nagy része a Jordánon túlra nyúlt. Tíz római város (deca = tíz; polis = város) volt ott: Tibériász, Abila, Hipposz, Gadara, Szkitopolisz, Pella, Dion, Geresa, Filadelfia és Canatha.

Kilenc hónap – A Jn 4,35-ben az áll, hogy ez még négy hónappal az aratás előtt volt.

Jézus maga nem keresztelt, azt a tanítványaira hagyta – Nem tudjuk, hogy Ő miért nem keresztelt. Jézus talán csak prédikálni akart, vagy azt akarta megmutatni, hogy Ő hatalmazta fel arra tanítványait. Vagy meg akarta előzni, hogy az emberek azzal dicsekedjenek, hogy Ő keresztelte meg őket. Pál is ezért nem keresztelt (lásd 1Kor 1,13–14). Fontos megjegyzés, hogy Jézus, amint Keresztelő János mondta, azért jött, hogy Szentlélekkel és tűzzel kereszteljen (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33). A sákramentumok kiszolgáltatása nem függ attól, aki azt végzi, ha az Jézus igazi szolgáinak egyike.

Sikem – Ez a helység a nagy karavánutak kereszteződésében feküdt. Ábrahám is (1Móz 12,6) és Jákób is (1Móz 33,18) a közelében lakott. A sikemiek családi kapcsolatba akartak kerülni Jákóbbal, de megölték őket (1Móz 34). Józsué ott gyűjtötte össze a népet, hogy megújítsa a szövetséget (Józs 24). Később Abimélek, Gedeon fia volt a királya (Bír 9). Jeroboámnak Sikem volt a székhelye (1Kir 12,25). Mai neve Nabluz (Neapolisról elnevezve). Ebben a városban még mindig van egy samáriai városrész. A samáriaiak húsvétjukat a közelben fekvő Garizim-hegyen ünneplik.
A város a Garizim-hegy és az Ébál hegye között fekszik.

Folyóvíz – Ez a víz forrásból bugyog fel, vagy egy patakban folyik. Az ilyen víz sok sót, oxigént tartalmaz, és ízletes. Az állóvízben betegségek csírái fejlődhetnek ki, bűzlők lehetnek. Izráelben kétféle kutat ismertek: kutakat, melyekben az esővizet gyűjtötték össze, tehát állóvíz volt; és olyanokat, melyeket források fölé építettek.

Atyánk, Jákób – Figyeljük meg, hogy ez a samáriai asszony is „atyánk, Jákób”-nak nevezi Izráel ősatyját! A samáriaiak Ábrahám, Izsák és Jákób valódi utódainak tekintették – és tekintik – magukat. A samáriaiak azonban azoknak a babiloni és más helyekről való telepeseknek az utódai, akiket Észar-Haddón küldött Palesztina e részébe, hogy a földet megműveljék (lásd 2Kir 17,24.29; Ezsd 4,10).
A samáriaiaknak valóban nem kellett büszkélkedniük állítólagos származásukkal, legalábbis Josephus zsidó történész szerint. Amikor a hírhedt szír IV. Antiochus Epiphanes a zsidókat üldözte, a samaritánusok, attól való félelmükben, hogy osztozniuk kell a zsidók szenvedéseiben, minden rokonságot megtagadtak velük.
Templomukat átadták Antiochusnak azzal a kéréssel, hogy azt Jupiternek szenteljék.
Az arabok is Ábrahám törvényes leszármazottainak tekintik magukat, Izmael révén. Azt állítják, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretei ezért Izmael révén minden mohamedán arabra érvényesek. Az arabok valóban Ábrahámtól származnak, de az Ábrahámnak tett ígéretek Izsák és Jákób leszármazottainak szólnak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 42:1; 162:3; 165:5; 379:1–3; 396:1–3; 465:1; 479:1–3
Jertek, énekeljünk: 113; 198; 224
Harangszó: 35; 36; 43; 47; 50:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 20; 27:1; 59; 60; 62:1.3; 64; 73; 85; 163
Erőm és énekem az Úr: 53:1; 74:1–3; 101; 128:1–3

Megjegyzések:

A víz jelentősége – Az emberi test 90 %-a víz. Létfontosságú testünk számára. Hiányában megsűrűsödne a vérünk, és kevés oxigén jutna el az agyba. A víz által áramlik a vérünk, és a vesénk kiválaszt sok hasznavehetetlen anyagot. Az igazi szomjúságot nem ismerjük. Ha egy napot víz nélkül töltenénk a sivatagban, szomjan halhatnánk. (A teve egy hétig is kibírja a sivatagban víz nélkül.)

Szomjúság az üdvösség után, mely Krisztusban van – Aki nagyon szomjazik, eped a víz után, mely szomját olthatja. Így vágyakozhatunk mi is az Úr Jézus után, aki az élő vizet Lelke által odaajándékozza azoknak, akik hisznek benne, úgy, ahogy a sikárbeli samáriai asszonynak. Rajta kívül más források nem adnak üdítő vizet. Az a víz, melyet azok adnak, inkább felkeltik a szomjúságot, mintsem eloltják. Más szóval, amit a világ és más „istenek” vagy „messiások” nyújthatnak, teljesen értéktelen, sőt veszélyes az ember számára. Lelki vonatkozásban nem kapunk többé „oxigént” (lásd a „Folyóvíz” jegyzetet). Az egyetlen helyes kívánság, megtalálni a szomjúságot az üdvösség után, mely Krisztusban van! (Lásd az Ézs 55,1-et is, ahol vízárusról van szó, mint példáról.)

Hinni az Úr Jézus szavának – A samáriai asszony és később városának lakói is példák számunkra. Hittek az Úr Jézus szavának. Nem volt szükségük közelebbi magyarázatra, szőrszálhasogató dogmatikai szakkifejezésekre. Elég volt a szava. Mutassunk rá mi is a gyermekeknek arra, hogy az ilyen „gyermeki hit” az egyetlen módja annak, hogy üdvözüljünk!

Mindenhol és minden körülmények között imádkozhatunk – Egy kislány szüleivel Kanadába emigrált. Megkérdezte, hogy ott is imádkozhat-e az Úr Jézushoz. Az Úr Jézushoz mindenütt lehet imádkozni, volt a válasz, egy bányában is 2000 méternyire a föld alatt, vagy egy űrállomáson is, mely a Föld körül kering.

Jézus szereti a diszkrimináltakat is – Feltűnő ebben a történetben, hogy hangsúlyozza, az Úr Jézus Samárián ment át. Fölkereste azt a népet, bár a zsidók megvetették. A nép közül kiválasztott egy asszonyt, ami már magában véve is különös volt, mivel abban az időben a nőket kevesebbre értékelték a férfiaknál. És végül egy rossznak ismert nőt választott ki. Ez a háromszorosan diszkriminált asszony abban a kiváltságban részesült, hogy népe közül legelsőként ismerkedhetett meg az Úr Jézus szeretetével.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi ismeretek

• Epizódok a külmisszió történetéből. (***)
  Olvassunk vagy mondjunk el jellemző történeteket, hogy a gyerekek megértsék, a hit minden népé!

Természetismeret (Környezetismeret) / Földrajz / Biológia

• A víz fontossága. Kutak a meleg égövi országokban. A vízellátás és különböző eljárásai hazánkban és más országokban. (***)
• A vízburok elhelyezkedése, tagolódása, víztípusai. A felszíni és felszín alatti vizek típusai. Képek, képeslapok gyűjtése. (***)
• A víz felhasználása hazánkban és más országokban. Földművelés, kertészet, állattenyésztés. Öntözéses gazdálkodás. (***)
  A Jordánt Izráel öntözőberendezései működtetésére használja. A Jordán vize miatt háború fenyeget Szíria és Jordánia között.
• Környezetszennyezés. Az édesvízkészletek veszélyeztetettsége és védelme. A víztisztaság vizsgálata. (***)
  A jövőben drága lesz a tiszta víz!
• A víz életfontosságú szerepe az emberi szervezetben. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Képes irattartó készítése. A színek kifejező ereje. „Hűvös” színek, hideg-meleg, sötét­világos színkontraszt. Hiányos rajz kiegészítése. Rajzsorozat készítése különböző felszíni vizekről. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• A történet párbeszédének kifejező olvasása. (***)
• A történet dramatizálása. (***)
• Kreatív szövegalkotás: párbeszéd írása. Az asszony és a sikáriak beszélgetése. (***)

Vázlat:

Keresztelő János – Jézus
keresztelés

Samária
Jákób forrása
Samáriai asszony – beszélgetés Jézussal
közönséges víz – újból megszomjazás
„élő víz” – soha többé nem szomjazni –
Krisztus = élő víz forrása
imádkozás – Jeruzsálem vagy Garizim-hegy?
imádkozás lélekben és igazságban
„Én vagyok az, aki veled beszélek”
eledel

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!