123-125. Adónijjá királyságra tör; Salamon király lesz; Dávid utolsó intelmei; Parancs a templom építésére; Salamon megbünteti Adónijját, Ebjátárt, Jóábot és Simeit

Üzenet – Téma:

* A hatalomvágy egymás és Isten ellen fordít.
* Életünkben az első helyet az Úrnak kell elfoglalnia.
* Az Úr szolgája békével vehet búcsút az élettől.
* Az ember felelős a tetteiért: bűnéért jogos a büntetés.

Előzmények:

Dávid azt a feladatot adta Jóábnak, hogy számolja meg a népet, ami nem volt helyes. Dávid ezért három büntetés közül választhatott, és ő az Úr kezére bízta magát. Három napon keresztül pusztított a dögvész az országban. Arauná szérűjén ott állt az angyal kivont karddal, készen megütközni Izráellel. A szérűn végzett áldozat után az Úr megszüntette a csapást.

Dávid élete végéhez közeledett. A 2Sám 22-ben egy gyönyörű búcsúzsoltárát olvashatjuk. A 2Sám 23-ban pedig arról a szövetségről beszél, amelyet az Úr vele és utódaival kötött (5. vers): „Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad.” Dávid az eljövendő Szabadítóval bátorítja őket, aki Dávid Fia, az Úr Jézus (lásd ApCsel 2,29–32).

1. történet:

Dávid már idős ember volt, nem tudott fölmelegedni, „ruhákkal” takargatták. Emberei egy fiatal szűzlányt kerestek, hogy a gondját viselje, melengesse. A súnémi* Abiságot találták neki, aki különösen szép lány volt. Ő gondoskodott a királyról, bár „a király nem élt vele”, igazából nem lett a felesége.

Adónijjá*, Dávid fia, Absolon halála után az első hercegnek érezte magát. Ugyanolyan szép szál férfi volt, mint ő. Elérkezettnek látta az időt, hogy Dávid utódaként a trónra lépjen. Absolonhoz hasonlóan Adónijjá is szerzett magának harci kocsikat, lovasokat, és ötven férfit, akik előtte futottak. Adónijjá mindig apja kedvence volt. Dávid teljesen megbízott benne, és nem vette észre a hátsó szándékot fia fegyverkezésében. Bár az Absolonnal történtek után bölcsebb is lehetett volna!

Adónijjá tárgyalt terveiről Jóábbal, Cerújá fiával, Dávid hadvezérével, és Ebjátár pappal. Ők úgy döntöttek, hogy támogatják a királyfit. Dávid más bizalmasai, mint Cádók pap, Benájá, Jójádá fia és Nátán próféta nem tartottak az összeesküvőkkel, akik az eszükre támaszkodtak inkább, mint a Tórára. Pedig Ebjátár igen sokat köszönhetett Dávidnak, hisz ő védte meg Saultól, miután az edómi Dóég lemészárolta a nóbi papokat és családtagjaikat (lásd 1Sám 22; 102. lecke). Idősek is botladozhatnak és elbukhatnak, ezért kell először mindig Istent megkérdeznünk, hogy mit tegyünk.

Egyik nap Adónijjá a városon kívül a Rógél-forrás mellett lakomát készített elő, juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldoztak. Meghívta minden testvérét, kivéve Salamont. Az Úr Dávidnak azt a feladatot adta, Salamont nevezze ki utódjának (lásd 2Sám 7,13; 1Krón 28,5). Adónijjá azt is tudta, hogy Nátán teljes mértékben támogatja Dávidot, mégis, Isten tervével szembeszegülve, ő akart király lenni. Készülődése hasonlít az Absolonéra Hebrónban (lásd 2Sám 15,10–12; 119. lecke). A lakomának istentiszteleti színezete volt, pláne, hogy Ebjátár főpap is részt vett rajta. Az ünneplés tetőfokán Adónijjá bejelentette, hogy királlyá teszi magát. Mindenki így kiáltott: „Éljen Adónijjá király!”

Nátán próféta fülébe jutott a hír, és a palotába sietett. Odaérve először Salamon anyjával, Betsabéval beszélt. „Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggit fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?! Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.” Nátán látta előre, hogy Adónijjá Salamont és anyját is eltenné az útból. Betsabé jól teszi hát, ha bemegy Dávid királyhoz, és emlékezteti a neki tett ígéretére, hogy Salamon lesz utána a király. Miért Adónijjá?

Megállapodtak, hogy először Betsabé megy be a királyhoz, majd Nátán, megerősíteni a királyné szavait. Így is tettek. „Mit kívánsz?” – kérdezte Dávid. Betsabé pedig ezt mondta: „Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az Úrra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni! Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla.” Beszélt a Rógél-forrásnál levő lakomáról, ahova minden királyfit meghívtak, kivéve Salamont. Elmondta azt is, hogy Ebjátár papot és a hadsereg parancsnokát is meghívták. „Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra! Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.”

Még beszélt Betsabé, amikor Nátán belépett a királyhoz. A királyné visszavonult. Nátán alátámasztotta, hogy igaz, amit Betsabé mondott, s megjegyezte: „De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont. Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?” Ezután eltávozott Nátán.

A király hívatta Betsabét. Megesküdött az Úrra, Izráel Istenére, aki megváltotta őt minden nyomorúságából: „Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon!” Majd magához hívatta Dávid Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját. „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gihónhoz!” (Gihón forrása Jreuzsálem keleti részén fekszik. A Rógél-forrás pedig déli részén található. A város vízellátásának legnagyobb részét ez a két forrás fedezte.)

Cádók pap és Nátán próféta a király öszvérére ültetve levezette tehát Salamont a Gihón forráshoz, és egy olajosszaruból* királlyá kente. Mindenki így kiáltott: „Éljen Salamon király!” Majd követték Salamont a palotáig, ahol ő helyet foglalt a trónon. A gyorsan összesereglett nép sípolt és örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól.

Még Adónijjá és barátai is meghallották a Rógél-forrásnál ezt az örömujjongást. Éppen akkor fejezték be az ünnepi ebédet. Jóáb, aki hallotta a kürt hangját, megkérdezte: „Miért van ilyen nagy zaj a városban?”

Közben Jónátán, Ebjátár pap fia sietve megérkezett. Adónijjá magához hívatta: „Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol.” Jónátán így válaszolt: „Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá… Cádók pap Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gihónnál… ezt mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra.” Ekkor minden meghívott rémülten fölkelt és elsietett, cserbenhagyva Adónijját. Így teljesedett be Isten terve.

Adónijjá félt Salamon haragjától, ezért a szent sátorhoz menekült, és megragadva az oltár szarvait* kegyelmet kért. Mikor Salamon megtudta, mit kér Adónijjá, azt válaszolta: „Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia.” Adónijjá ezután elment Salamon királyhoz, és tiszteletteljesen meghajolt a trón előtt. Salamon hazaküldte. A jövőben nagyon meg kell gondolnia, hogy mit tesz.

2. történet:

Dávid érezte, hogy közeledik a vég. Még egyszer összeszedte erejét, és maga elé hívatta a törzsfőket, a hadsereg vezetőit, udvari embereit, kiváló vitézeit és tanácsadóit. Ezen a gyűlésen elmondta Dávid, hogy az Úr rábízta, iktassa be Salamont, mint utódát. Ő fogja felépíttetni a templomot. Az Úr megsegíti Salamont, ha megtartja parancsolatait. S akkor leszármazottainak megmarad a királyság örökké. Dávid buzdította a népet, hogy ragaszkodjanak az Úr törvényeihez.

Dávid elmondta Salamonnak, hogy az Úr szerint hogyan kell megépíteni a templomot (lásd 1Krón 28,11–21). Elkészült már a teljes építési terv. Ez megmutatta még a papok és léviták teendőit és csoportjait is. Dávid elmondta a gyűlésen, hogy uralkodása alatt mindent összegyűjtött Isten házához (1Krón 29,1–5). A családfők maguktól ajánlottak fel különféle kincseket az Úr templomának javára: aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, sőt drágakövet is. És a nép örömmel adakozott (1Krón 25,6–9).

Dávid ezután hálaimát, dicséretet mondott: „Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! …Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.” Arra is megkérte az Urat, ajándékozza meg Salamont őszinte szívvel, hogy tartsa magát Isten parancsolataihoz. (1Krón 29,10–19) Az egész gyülekezet dicsérte az Urat. Áldozati

ünnepet is tartottak, ezer bikát, ezer kost és ezer bárányt áldoztak fel, amit természetesen közös lakoma követett.

Salamont újra felkenték királlyá, Cádókot pedig főpappá. Így Éli házának főpapsága véget ért. Ezt előre megmondta az Úr (lásd 1Sám 2,31–36). Salamon elfoglalta a királyi trónt. A vezérek, testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon király alattvalói lesznek (1Krón 29,23–24).

Dávid néhány fontos személy dolgát is megtárgyalta Salamonnal (1Kir 2,5–9). Emlékeztette fiát, hogy Jóáb békeidőben gyilkolta meg Abnért és Amászát. Ezért ne jusson „békében megőszülve” a halottak házába. A gileádi Barzillaj fiaival viszont tisztelettel bánjon, hadd ülhessenek a királyi asztalhoz. Barzillaj ugyanis Dávid segítségére volt, mikor Absolon elől menekült, és Mahanaimban tartózkodott (2Sám 17–19; 119–120. lecke). A benjámini Simei szintén büntetést érdemel, mert gyalázta Dávidot, amikor Absolon elől menekült (2Sám 16,5–14, 119. lecke). Dávid megígérte neki a Jordánnál, hogy nem fogja megölni. Salamon viszont gondoljon rá, hogy Simei ne ússza meg a büntetést.

Dávid, az Isten szerint élő ember, 40 év uralkodás után halt meg, amiből 7 évet Hebrónban, 33 évet pedig Jeruzsálemben töltött, uralkodva egész Izráelen. Hetven évet ért meg, sok szenvedésben volt része, de most már mindörökre az Úrral lehet. Dávid uralkodása alatt elkövetett néhány nagy hibát és bűnt, és nem volt mindig elég bölcs. De újra és újra Istennek ajánlotta fel egész szívét. Megvallotta bűneit az Úrnak, magasztalta és dicsérte Őt énekekben és zsoltárokban. Dávid zsoltárai közül sok megtalálható még ma is az énekeskönyvünkben.

3. történet:

Nem sokkal Dávid halála után Betsabét, Salamon anyját meglátogatta Adónijjá. Üdvözölték egymást: „Békés szándékkal jössz-e?” „Békés szándékkal.”

Adónijjá emlékeztette Betsabét, hogy az övé volt a királyság, és már egész Izráel a kezében volt, de aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéréé lett a trón. „Mert neki adta az Úr.” Adónijjá hazudott, hisz nem volt övé a királyság, a meghívottakon kívül nem tudott az egészről senki. Nem ő engedte át az országot a testvérének. Az Úrra is hiába hivatkozott.

Adónijjá Betsabé pártfogását kérte, aki jóindulatúan meghallgatta. Nem vette észre, hogy Adónijját rossz szándék vezeti. „Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot*.” „Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal” – válaszolt Betsabé.

Az anyakirálynőt tisztelettel köszöntötte fia, a király. Felkelt trónjáról, elébe ment, és meghajolt előtte. Még azt a parancsot is kiadta, hogy egy másik trónt helyezzenek a sajátja jobbjára. Betsabé is tisztelettel szólította meg a királyt: „Egy kis kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el!”

„Kérj, anyám,” – mondta Salamon – „nem foglak elutasítani.”

„Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot!” – kérte Betsabé. Mintha olajat öntöttek volna a tűzre: Salamon fejében meg sem fordult, hogy hozzájáruljon! Azonnal átlátta a kérés mögött húzódó fortélyt.

„Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!” – hangzott a király válasza. Tudjuk, hogy Ebjátár és Jóáb Adónijjá szövetségesei voltak. Salamon megesküdött, hogy Adónijjá meg fog halni a kérése miatt: „Úgy segítsen engem az Isten most és ezután is, hogy az életébe kerül Adónijjának ez a dolog! Most azért az élő Úrra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma.”

A Betsabéval folytatott beszélgetés hirtelen félbeszakadt. Salamon kiadta a parancsot Adónijjá megölésére. Benájá, a testőrség vezetője hajtotta végre a parancsot.

Ebjátár papnak pedig azt üzente Salamon, hogy menjen Anátótba, különben meg kell halnia. A pap ugyan rászolgált a halálra, de Salamon most nem öleti meg, mert hosszú ideig szövetségese volt Dávidnak (2Sám 15,24, 119. lecke). Ebjátár száműzetésével teljesedett be az Úr igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban. Helyére Cádók papot állította a király, ő lett az új főpap.

Amikor Jóáb – öregemberként – hallotta, hogy Adónijját megölték, hamar bement a szent sátorba, és megfogta az áldozati oltár szarvait. Azt remélte, hogy így megússza a büntetést. Megüzenték Salamon királynak, hogy Jóáb az oltár szarvaihoz menekült. Salamonnak viszont esze ágában sem volt megkegyelmezni. Benáját küldte Jóáb ellen.

Benájá bement a szent sátorba, és a király nevében hívta Jóábot, jöjjön ki. Nem akarta az öreg hadvezért szent területen megölni.

Jóáb ezt megtagadta: „Nem megyek, itt akarok meghalni!”

Benájá jelentést tett a királynak, aki azt mondta: „Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért.”

Salamon emlékezett, milyen gyilkosságokat követett el Jóáb: két magánál igazabb és jobb embert fegyverrel gyilkolt meg, Abnér és Amászá hadseregparancsnokokat. Kiontott vérük így Jóáb és utódainak a fejére száll örökre. „Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az Úr békét örökké!”

Benájá visszasietett Gibeónba, ahol Jóáb még mindig fogta az oltár szarvait, s megölte Jóábot.

Hazájában, a pusztában temették el. Helyette a király Benáját állította a hadsereg élére.

Ezután Simei következett, aki szintén idős ember volt. Salamon nem ölethette meg ok nélkül, hisz Dávid megígérte a szitkozódónak, hogy nem gyilkolják meg. De Dávid azt is lelkére kötötte Salamonnak, találjon ki valamit, hogy Simei ne ússza meg a halálbüntetést.

Magához hívatta őt a király, és ezt parancsolta: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová! Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón patakját, meg fogsz halni, és véred a saját fejedre száll (a saját hibád lesz)!”

Simei örült, hogy ennyivel megúszta, és örömmel beleegyezett: „Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, a király.”

Már három éve lakott Jeruzsálemben Simei, mikor egy nap két rabszolgája elszökött Ákishoz, Gát királyához. Mikor ezt megtudta, felnyergelte a szamarát, és elment Gátba, hogy megkeresse a rabszolgáit. Vissza is hozta őket Jeruzsálembe.

Jelentették azonban Salamonnak, hogy Simei Jeruzsálemből Gátba ment, és visszatért. A király magához hívatta, és megkérdezte tőle: „Hát nem eskettelek meg téged az Úrra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhova távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod? Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem. Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit parancsoltam neked?” Salamon emlékeztette Simeit az apjával, Dáviddal szembeni helytelen magatartására is.

„Most majd visszahárítja fejedre gonoszságodat az Úr. Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állani az Úr előtt örökké.”

A király parancsot adott Benájának, az pedig leterítette Simeit. Így hald meg Dávidnak ez az ellensége is, és megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében.

Jegyzetek:

Súném – Issakár földjének egy része, Gilbóa hegyétől délre. A 2Kir 4,8–37-ben levő történetből ismert a súnémi asszony, akinél Elizeus szállást kapott. Az asszony gyermeket szült, aki meghalt, és Elizeus feltámasztotta.

Adónijjá – „Jahve az én uram”. Haggit fia, Dávid életben levő fiai közül feltehetőleg a legidősebb (vö. 2Sám 3,2–4).

Olajosszaru – Dávidot Sámuel kente fel királynak, az olajat pedig egy szarvból vette, amit nem lehet könnyen darabokra törni. Sault egy korsóból származó olajjal kenték királlyá, ami összetörik. Most Salamont is olajosszaruból kenték fel. Isten ígérete szerint Dávid királyságának nem lesz vége. Ezért használtak olajosszarut korsó helyett.

Az áldozati oltár szarvai – Egy régi szokás szerint bárki, aki valami bűnt követett el, megragadhatta az áldozati oltár szarvait (lásd 2Móz 21,14). Ilyenkor nem lehetett ott helyben megölni, hanem a bíró (a király) mondhatott ítéletet. Ez tehát az „ítélet-végrehajtás elhalasztása” volt, abban a reményben, hogy megkegyelmeznek a bűnösnek. Adónijjá kegyelmet kapott, Jóábot viszont kivégezték.

Adónijjá kérése – Volt egy keleti szokás, miszerint egy elhalálozott király feleségét vagy feleségeit az új királyhoz adják hozzá. Abiság annak ellenére a király háreméhez tartozott, hogy az idős Dávid nem élt vele nemi életet. Adónijjá kérését tehát, hogy hozzáadják Abiságot, Salamon helyesen úgy értelmezte, hogy ez támadás az ő királysága ellen.

Énekek:

Református énekeskönyv: 71:5–6; 72:1; 132:1.7–9; 161:4–6; 296:1; 233:1–4; 390
Jertek, énekeljünk: 145; 180
Harangszó: 41; 44; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 49; 53:1.4; 74:1; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 35:1.3; 56:1; 81:1; 130

Megjegyzések:

Hatalomvágy – Adónijjá azért követte el az államcsínyt, mert hatalomvágy élt benne, nem pedig a népe iránti szeretet. Más területen is előfordulhat a hatalom utáni vágy: családban, gyülekezetben, iskolában, munkahelyen, sőt még a gyerekek között is. Ősbűn, ami már Ádámnál és Évánál is felfedezhető: olyanok akartak lenni, mint Isten, innen származik a törvényes hatalom és tekintély aláásása. „Ki a legnagyobb?” – ezen vitatkoznak Jézus tanítványai is (Mk 9,34). Ha magunkban is felfedezzük ezt a vágyat, akkor jó így imádkozni: „Ne vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”

Dávid fontosnak tartotta a templom megépítését – Dávid életében a templomot nem építhették fel. Ő mégis előkészítette a munkálatokat. Utolsó feladata az volt, hogy rávegye Salamont és a népet, minél hamarabb kezdjék el építeni a templomot. Dávid példája is mutatja: életünkben az első helyet az Úrnak kell elfoglalnia.

Nyugodtan meghalni – Aki az Urat szereti, nyugodtan fejezheti be utolsó feladatait itt a földön, és békében búcsúzhat el. Dávid búcsúja jó példa erre.

Isten megtartja a szavát – Az Úr megígérte Dávidnak, hogy Saul után ő lesz majd a király. Salamon pedig még Dávid életében követte őt a trónon.

Saját hiba – Ez a kifejezés: „szálljon kiontott vérük a fejére”, amit Salamon Jóábról mond, elég mély tartalommal bír: a saját hibád, ha megbüntetnek. Adónijjá, Ebjátár, Jóáb és Simei büntetései igazságosak voltak. Csak Dávid, és később Salamon béketűrése miatt maradtak sokáig büntetlenül. Bírók – és gyakran ügyvédek is – arra hivatkoznak, hogy a körülmények vagy valaki más a hibás. Vagy hogy a vádlott a bűncselekmény időpontjában beszámíthatatlan volt. Lehetnek bűncselekményt elősegítő körülmények. De az ember mindig felelős a tetteiért! Egyszer majd minden embernek el kell számolnia azzal, amit tett és amit mondott. Jaj azoknak, akik úgy állnak majd Isten színe előtt, hogy nem mosták meg magukat Krisztus vérében!
A gyerekek szintén gyakran próbálják úgy megúszni a büntetésüket, hogy a körülményekre vagy egymásra mutogatnak.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A hatalomvágy, mint a politika, történelem egyik fő mozgatója. Államcsínyek, hatalom-átvételi kísérletek példái a történelemben. (***)
• Igazságszolgáltatás régen és ma. Az ítélethozatal módja, körülményei és feltételei. Kegyelemgyakorlás, végrehajtás. (***)
• Szent István uralomra jutása, és uralkodói intézkedései. Közös vonások Salamonnal. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Részletek megismerése, olvasása Szent István: Intelmek c munkájából. (***)
• Egy mai édesapa intelmei, tanácsai serdülő gyermekének. Dramatizált helyzetek. Levélírás. (***)
• Dávid jellemzése ifjú, érett felnőtt és idős korában. Jellemző zsoltárversek keresése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Jellemzés karakterábrázolással: az ifjú, a felnőtt és az idős Dávid. (Portré vagy teljes alak, a gyerekek választása alapján.) (***)

Vázlat:

1. történet:

az öreg Dávid – Abiság
Adónijjá a trónkövetelő
Jóáb – Ebjátár
Rógel-forrás melletti ünneplés
Nátán – Cádók – Benájá
Betsabé
Salamon az utód
Gihón forrás
olajosszaru – felkenetés
Adónijjá menekülése
az oltár szarvai

2. történet:

Dávid
– gyűlés
– templomépítés
– intelmek Salamonnak
Cádók
Jóáb – Barzillaj – Simei
Dávid 70 évet élt

3. történet:

Adónijjá – Abiság
Betsabé – Salamon
Benájá
– Adónijjá
– Jóáb
– Simei
Ebjátárt száműzték
Cádók a főpap

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!