109. Ciklágot kifosztották
Üzenet – Téma:
* Ha mi hűtlenek vagyunk is, Isten hű marad.
Előzmények:
Amikor a filiszteusok elhatározták, hogy betörnek Izráelbe, Dávidnak és embereinek Ákissal kellett menni, testőri szolgálatra. Saul annyira félt, amikor a filiszteus sereget meglátta, hogy az Úrtól kért tanácsot. Amikor nem kapott választ, az Éndórban lakó halottidéző asszonyhoz fordult. Saul megtudta, hogy ő és fiai elesnek, a sereget pedig megverik.
1. történet:
Dávid nehéz helyzetbe került: saját népe ellen kellett harcolnia. Akarata ellenére történt ez így, mégis a maga hibájából. Az Úr azonban hű maradt, és megsegítette őt. Dávid a Zsolt 103,10-ben maga önti szavakba: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.”
A filiszteusok elhatározták, hogy seregeiket Súnemből Afékba* helyezik át. Az izráeliek Jezréelben* táboroztak. A gáti Ákis hátvéd volt, amikor a filiszteus seregek ezredenként és századonként vonultak. Mikor a többi filiszteus városfejedelem meglátta, hogy Ákis kit hozott magával, nagyon nyugtalanok lettek.
„Mit keresnek itt ezek a héberek?” – kérdezték Ákistól.
Ákis azt felelte: „Dávid ez, Izráel királyának, Saulnak a szolgája, aki már jó ideje, sőt évek óta nálam van! Nem találtam benne semmi hibát attól a naptól fogva, hogy hozzánk pártolt, mindmáig.”
A filiszteus sereg vezérei azonban dühösek lettek Ákisra, és azt kívánták tőle, hogy küldje el Dávidot. „Térjen vissza a maga helyére, amelyet kijelöltél neki! Ne jöjjön velünk együtt harcolni, nehogy ellenfelünk legyen, amikor harcra kerül a sor. Mert mivel nyerhetné vissza jobban ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? Hiszen ez az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!”
Nem volt mit tenni, Ákisnak el kellett küldenie Dávidot. Magához hívta, és azt mondta neki: „Az élő Úrra mondom, hogy én becsületes embernek tartalak, és jónak látom, hogy velem együtt járj-kelj a táborban, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mindmáig. De a városfejedelmek nem bíznak meg benned. Most azért menj vissza békességgel, és ne tégy semmi olyat, amit rossznak tartanak a filiszteusok városfejedelmei.”
Dávid a megsértett ártatlan szerepét játszotta: „Mit követtem el, és mi hibát találtál szolgádban azóta, hogy nálad vagyok mindmáig? Miért nem mehetek el harcolni az én uram, királyom ellenségei ellen?”
„Tudom, hogy te megbízható vagy, akár az Isten angyala, de a filiszteusok vezérei megmondták, hogy nem vonulhatsz velünk a harcba. Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, mihelyt kivilágosodik, és menjetek el!” – válaszolta Ákis.
Dávid másnap korán reggel fölkelt szolgáival együtt, és útra kelt Ciklágba. Nagyon örült és hálás volt, hogy az Úr így megsegítette! De szégyenkezett is, hogy ilyen csalárd módon viselkedett Ákissal szemben.
Megjegyzés: Figyeljünk arra, hogy Ákis az Úr nevét használta, és Dávidot Isten angyalához hasonlította. Ez a király mégiscsak más volt, mint a többi filiszteus fejedelem.
2. történet:
Néhány napi menetelés után Dávid az embereivel Ciklág közelébe érkezett. Nagyon megrémültek, amikor látták, hogy a város füstöl és ég.
Közelebb érve észrevették, hogy feleségeik, fiaik és leányaik nincsenek ott. Biztosan elhurcolták őket, mert egyetlen halottat sem találtak. Az is kiderült, hogy mindenüket elrabolták, a fosztogatók Dávid feleségeit, Ahinóamot és Abigailt is elvitték.
Dávid és hatszáz embere hangosan sírva fakadt, olyan hosszan sírtak, hogy végül erejük sem maradt a sírásra.
Az emberek annyira elkeseredtek feleségeik és gyermekeik elvesztése miatt, hogy meg akarták Dávidot kövezni. Őt okolták azért, ami történt! Ez részben jogos volt, mert Dávid hozta őket abba a helyzetbe, hogy Ákissal kellett menniük északra, és itt kellett hagyniuk családjaikat. De az is igaz, hogy önként mentek vele a filiszteusok országába. Ebben a tekintetben ők is ugyanúgy vétkeztek, mint vezérük.
Dávid azonban erőt kapott Istentől. Annyi hónap után, amikor nem fordult hozzá segítségért, Dávid ismét ott volt, ahol lenni kellett: közel az Úrhoz.
Magához hívatta Ebjátárt: „Hozd ide az éfódot!” – kérte. Ez okos dolog volt, mert az emberei láthatták, hogy az Úrnál keres segítséget. Így elszállt a dühük.
Dávid megkérdezte az Urat: „Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket?” Az Úr így felelt: „Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket.”
Dávid rablóhadjáratai miatt sok ellenségre tett szert azok között a törzsek között, akik a Délvidéken laktak. Érthető hát, hogy a tetteseket azok között kellett keresni.
Embereivel délfelé vonult, és a Beszór-patakhoz*, a határfolyóhoz érkeztek, amely délen Gázánál ömlött a Földközi-tengerbe. Amikor odaértek, kétszáz embere nem tudott tovább menni. Nagyon elfáradtak az Aféktól Ciklágba való napokig tartó gyaloglásban, és a mostani gyors üldözésben. Nem tudtak átkelni a patakon.
Dávid úgy döntött, hogy ezt a kétszáz embert ott hagyja a pataknál, hogy kipihenjék magukat. Ő maga a többiekkel olyan gyorsan, ahogy csak tudott, tovább ment.
Útközben Dávid emberei egy beteg egyiptomi ifjút találtak. Dávidhoz hozták, enni és inni adtak neki – egy fügekalácsot és két szőlőkalácsot – ettől erőre kapott. Három nap és három éjjel* semmit sem evett és semmit sem ivott. Ez ebben a pusztaságban majdnem halálos volt.
Amikor az ifjú, nyilván rabszolga, ismét beszélni tudott, Dávid kikérdezte őt: „Kinek az embere vagy, és hova való?”
Az így felelt: „Egyiptomi ifjú vagyok, egy améléki ember szolgája, de elhagyott az uram, mert három napja megbetegedtem. Mi törtünk be a kerétiek déli vidékére* meg Júda területére és Káléb déli vidékére*, és mi perzseltük fel Ciklágot.”
Dávid tudta, hogy ennek az ifjúnak a segítségével célhoz jut. Megkérdezte tőle, el tudja-e őket vezetni ahhoz a rablócsapathoz, amelyhez tartozott.
Az ifjú szívesen vállalkozott rá, de előbb megeskette Dávidot, hogy nem fogja őt megölni, miután elvezette őket az amálékiakhoz, és nem adja át őt gazdájának. Dávid természetesen megígérte ezt. Az egyiptomi vezetésével hamar megérkeztek arra a helyre, ahol a rablók tartózkodtak. Ettek, ittak és táncoltak, nem gondoltak arra, hogy veszély érheti őket. Virradt, amikor Dávid és emberei megtámadták őket. Mielőtt leszállt az éj, teljesen legyőzték az amálékiakat, csak azt a négyszáz fiatal embert nem, akiknek sikerült tevéken elmenekülniük.
Dávid és emberei megtalálták feleségeiket, és mindenüket, sőt az egész gazdag zsákmányt is, melyet az amálékiak összeraboltak.
Találtak sok juhot és marhát is. Ezeket a nyájakat zsákmányként magukkal vitték. Dávid zsákmánya volt ez, mellyel azt tehetett, amit akart.
Hálásan tért vissza Dávid csapata az asszonyokkal, a gyermekekkel és gazdag zsákmánnyal a Beszór-patakhoz. A kétszáz ember, aki ott maradt, közben kipihente magát, és szembe jött velük.
Dávid megkérdezte őket, hogy vannak. Ez nem tetszett a többi négyszáz közül néhány irigy harcosnak, mert sejtették, hogy Dávid őket is részesíteni akarja a zsákmányból. Mivel nem mentek velük, és nem vettek részt a harcban, úgy gondolták, elég lesz, ha visszakapják feleségeiket és gyermekeiket. Dávid figyelmeztette őket: „Atyámfiai! Ne tegyetek ilyet azzal, amit az Úr adott nekünk! Mert Ő őrzött meg bennünket, és Ő adta kezünkbe a ránk támadó rablócsapatot. Ki hallgathatna rátok ebben a dologban? Hanem amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része is, aki a fölszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak.” Ez szabály maradt Izráelben, Dávid rendelkezése nyomán.
Dávid tudta, hogy a zsákmány egy részét nem szabad megtartania magának és embereinek. Az júdai barátaié, akiktől az amálékiak elrabolták. Elküldte tehát néhány emberével a zsákmány egy részét Júda véneinek azzal az üzenettel: „Néktek szóló ajándék ez az Úr ellenségeinek a zsákmányából.” Küldött mindazokra a helyekre, ahol az amálékiak garázdálkodtak, s ahol Dávid menekülése idején megfordult, oltalmat és segítséget talált.
Jegyzetek:
Afék – „Vár” vagy „körsánc”. Több ugyanilyen nevű helység volt Izráelben: Júdában, Áserben és Issakárban Megiddó síkságán. Most ez utóbbi Afékről van szó.
A Ciklág és Afék közti távolság kb. 100 km. Dávid tehát valóban nagyon gyorsan vonult előre. Nem csoda, hogy az emberei túl fáradtak voltak ahhoz, hogy rablók után menjenek.
Jezréel – „Virágok városa”, de „az Úr vet” is. Szép helység, ahol Ahábnak, a Tíztörzs királyának később nyaralója volt (lásd többek közt 1Kir 18,45 és 21,1).
Beszór – „Hideg”. Valószínűleg a mai Vádi és Seria. A patakok vize Európában is nagyon hideg, sőt jéghideg lehet.
Három nap és három éjjel – Ez az ember árnyékban kellett, hogy meghúzódjék. A tűző nap olyan veszélyes, hogy egy nap alatt meg lehet halni a forró pusztában.
Az egyiptomit akkor hagyták hátra betegen, amikor Dávidot elküldték a filiszteus seregből. Az Úr már akkor gondoskodott Dávidról, mielőtt ő segítségért imádkozott. Lásd az Ézsaiás 65,24-et: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.”
A kerétiek déli vidéke – Ennek a közelében volt a keréti erdő, ahol Dávid egyszer elrejtőzött. Az erdő Júda és Filisztea határán terült el. Erről a névről a filiszteusokat kerétieknek is hívták („erdőlakók”, „erdei emberek”).
Káléb déli vidéke – Hebrón környéke. Káléb, a kém, aki a népnek azt tanácsolta, hogy az óriások és az erős városok ellenére mégis vonuljanak be Kánaánba, Hebrónt és környékét kapta örökségül. Érdekes körülmény, hogy egy amáléki egyiptomi rabszolgája tudta ezt annyi évvel az ország felosztása után.
Énekek:
Református énekeskönyv: 103:3.7; 136:1.23–24; 254:3–4; 256:1–2; 272:1.4; 294:2
Jertek, énekeljünk: 142; 173; 176
Harangszó: 49:5.7; 52:1.3–4; 53:1.5–6; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 53:1.3–4; 68; 69; 76; 87:1
Erőm és énekem az Úr: 54; 58:1.3; 63:1–2; 84:1; 119
Megjegyzések:
A mi hűtlenségünk Isten hűségével szemben – Dávid kishitűsége valójában hűtlenség volt Istennel szemben. Az Úr azonban hű maradt hozzá most is, és úgy intézte, hogy a többi filiszteus fejedelem nem kívánta látni Dávidot a seregben. Nem kellett saját népe ellen harcolnia. Ez szép példája Isten hűségének, egy hívő hűtlensége ellenére. Gondoljunk Péterre, aki megtagadta Mesterét, mégis visszatérhetett hozzá.
Színlelés – Dávidnak felháborodást kellett színlelni Ákissal szemben. Úgy kellett tennie, mintha nagyon szomorkodnék, hogy nem mehet vele ellenségei ellen! Látjuk, hogyan ered egyik hazugságból a másik. Dávid egyik csalása a másikat szülte. Jobb kezdettől fogva becsületesen bánni a körülöttünk levő emberekkel. De ha már előre tudjuk, hogy ez nem lehetséges, akkor jól meg kell gondolni, hogy szóba álljunk-e velük.
Az öröm, a szomorúság, a részvét és felháborodás színlelése a kilencedik parancsolat elleni vétek: „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!”
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Mit jelent elveszíteni valakit, akit nagyon szeretünk? A veszteség okozta fájdalom. (**)
- Döntések nehéz helyzetben; hűség/hűtlenség példái – a bibliai történet alapján. (** ***)
Magyar nyelv és irodalom / Történelem
- Elbeszélés szóban vagy írásban egy bibliai szereplő nevében. (**)
- Haditudósítások: A bibliai történet eseményeinek tömör, hírszerű megfogalmazása írásban. (***)
- Történelmi/irodalmi párhuzamok keresése Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. regénye első részében: portyázás, zsákmányszerzés és -osztás, szabadulás, hűség/hűtlenség. (***)
Vázlat:
filiszteus tábor
Dávid – a filiszteusok elküldik
Ciklág elpusztítása
Dávidot meg akarják kövezni
Ebjátár – éfód
egyiptomi rabszolga
amálékiek – ünnepség – támadás
nagy zsákmány – bölcs elosztás
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!