Ismeritek Micimackó dalát? Talán el is tudnátok énekelni? Egyik versszaka így szól: „Ismert erdei körökben az az általános nézet, Hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet. És ez nem csak afféle szerény vélemény, Hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.”

Születésünktől a halálunkig jelek, jelzések vesznek minket körül. A csecsemőosztályon az újszülöttek csuklójára szalagot tesznek, rajta a baba nevével, hogy össze ne cseréljék őket. A baba jeleket, jelzéseket ad, mielőtt még beszélni tudna. Az oviban jelek különböztetik meg a gyerekeket, amik szinte névvé, személyiségjellé tudnak válni. A nyelv is jelekből áll, s ha tágabban értelmezzük a nyelvet, nyugodtan tekinthetjük jelbeszédnek...

Tégy egy tál gyümölcsöt a gyerekek elé, minél többféle gyümölccsel. Válasszanak a szemükkel egy-egy gyümölcsöt, de ne vegyék ki, csak nézzék meg alaposan. Majd a szemüket behunyva mondják el, milyen gyümölcsöt választottak, anélkül, hogy kimondanák a nevét. A többiek kitalálják-e, hogy miről van szó?