85. A móábi Ruth

Üzenet – Téma:

* Ruth Izráel Istenét választotta népe bálvá­nyai helyett.
* Isten gondoskodik a nyomorultról, jöve­vényről – itt most Boázon keresztül.

Előzmények:

Sámson Dágón templomában élete utolsó győzelmét aratta. Több bíráról nem olvasunk a Bírák könyvében. Később jelentkezik még Éli és Sámuel bíró tisztében. A könyv 17. részétől van még néhány elbeszélés, ami a gyerekeknek túlságosan nehéz lenne, bár tartalmában elég aktuális. Egy másik esemény, mely a Bírák idején játszódik, Ruth könyvében található.

Bevezetés:

A könyv írója elmondja, hogy az esemény, melyet elbeszél, a Bírák idején játszódik. Ez bizonyára a korszak elején lehetett. Boáz, aki a 2. fejezetben szerepel először, a jerikói Ráháb fia volt (vö. Mt 1,5). Ő a két kémnek nyújtott segítségéért maradt életben. Családjával együtt vétetett föl Izráel népébe (vö. Józs 2; 6,22–25). Ráháb később Szalmónnal (vagy Szalmá) házasodott össze, aki egy Júda törzséből való férfi volt. Szalmónnak és Ráhábnak született egy fia, Boáz (vö. Ruth 4,18–22 és 1Krón 2,11–12).

Azt gyanították, hogy ez a történet Gedeon bíráskodása kezdetén esett meg, akkor volt éhínség, de nem szárazság miatt, hanem mivel a midjániak elvitték a gabonát (vö. Bír 6,1–6; 76. lecke).

Történet:

Éhínség támadt az országban, Betlehemben is („kenyér háza”), mely Júda területén található. A betlehemi vagy efraimi Elimelek* elhatározta, hogy elmegy az országból, és a közeli Móáb* területére költözik. Feleségével, Naomival*, és két fiával, Mahlónnal („betegség”) és Kiljónnal („sorvadás”) Móáb pogány területére vándorolt, hogy ott jövevényként éljen. (A fiúk nevének jelentése utalhat arra, hogy gyönge volt az egészségük.)

Móáb földjén korántsem volt jó dolguk, nem volt áldás azon, hogy elhagyták a hazájukat. Előbb Elimelek halt meg, a kenyérkereső. Majd megházasodtak a fiak, móábi lányokat vettek el: Orpát („nyakas”) és Ruthot („barátnő”). Az Úr tiltotta az ilyen vegyes házasságot (vö. 2Móz 34,16; 5Móz 7,3; Ezsd 9,1; Neh 13,23kk). Csak mikor a pogány lányok zsidó vallásra tértek, akkor házasodhattak velük zsidó férfiak. Látjuk később, hogy Orpá ezt nem tette meg, míg Ruth később az Úr mellett döntött.

Nem sokkal a házasságkötés után meghalt Mahlón és Kiljón, mielőtt gyermekeik születhettek volna.

Miután tíz évig laktak Móáb területén, Naomi elhatározta, hogy visszamegy Betlehembe. Hallotta, hogy hazáját megsegítette az Úr, van újra kenyér. Orpá és Ruth is úgy határozott, hogy anyósával megy. Ez a Naomival való nagyon jó viszonyukat bizonyítja.

Júda felé haladva, talán a Holt-tenger táján azt javasolta Naomi menyeinek, hogy térjenek vissza a szüleik házába, és menjenek újra férjhez. Az Úr áldását kérte rájuk, mivel mindig jók voltak hozzá. Mindketten sírni kezdtek, majd kijelentették, hogy Naomival tartanak.

Naomi megkérdezte, miért akarnak vele menni, hiszen nincsen több fia, akikkel összeházasodhatnának. Isten törvénye ugyanis úgy rendelkezik, hogy a testvérnek fiútestvére özvegyét feleségül kell vennie, ha még nem születtek gyermekei. Hogy a születendő gyermekek az elhalt testvér örökösei legyenek. Naomi tudta, hogy neki már fiai nem születhetnek, öreg hozzá. „Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, lányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az ÚR keze” – mondta menyeinek.

A két fiatalasszony újra sírni kezdett.

Orpá hallgatott az anyósára. Úgy találta, tényleg jobb, ha visszatér, Naomival nincs tovább jövője. Ezért búcsúcsókot adott neki, és elment.

Ruth Naomi mellett maradt, aki csodálkozva mondta neki: „Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is vele!” Naomi rábeszélő szavaiból kiderül, hogy Móáb bálványisteneit éppúgy erősnek tartotta, mint Izráel Istenét. Különben nem küldte volna vissza Orpát a hazájába és isteneihez.

Ruth szilárd elhatározással utasította vissza. „Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg én is, ott temessenek el engem!” Ruth válaszából, hitvallásából látszik, hogy ő Izráel Istenét választotta saját népe bálványistenei helyett.

Naomi látta, hogy Ruth elhatározása szilárd. Együtt folytatták útjukat.

Amikor Naomi és Ruth Betlehembe érkezett, s az emberek meglátták Naomit, az egész város megmozdult miatta. Azt kérdezték: „Nem Naomi ez?” A „kedves” fiatalasszony, aki régen elutazott, megmaradt emlékezetükben, bár szinte alig ismerték föl!

Naomi így felelt nekik: „Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának („keserű”; vö. 2Móz 15,23; 4Móz 33,8), mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az ÚR. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható.” Az Urat hibáztatta, holott épp azzal, hogy Móábban telepedtek le, maguknak okoztak szerencsétlenséget.

Naomi visszaérkezése a móábi Ruthtal egybeesett az aratás kezdetével.

Ruth Naomi beleegyezését kérte (figyeljünk csak a két asszony viszonyára!) ahhoz, hogy a mezőre mehessen kalászt szedni* valaki után, akinek megnyeri a jóindulatát. Ruth tudta, hogy őt, a pogány asszonyt nem fogadják majd szívesen az efraimiak.

Naomi beleegyezett: „Eredj, leányom!”

Az egyik mezőn megkérdezte a vezető szolgát, hogy gyűjtögethet-e kalászt az aratók, és a kévekötő lányok, asszonyok után. Éppen Boáz* mezején tette ezt. Boáz Elimelek közeli rokona volt, Nahsón* unokája, aki a pusztai vándorlás idején volt Júda törzsének egyik vezetője.

Boáz is kiment a földjére, hogy az aratók munkáját megnézze, s áldással köszöntötte őket: „Az ÚR legyen veletek!” Ők is áldással válaszoltak: „Áldjon meg az ÚR!” (Milyen szép ez a gyakorlat, és mennyire hiányzik a mai életből!) Boáz körülnézett a mezőn, s feltűnt neki egy fiatalasszony. Meg is kérdezte a szolgáját, aki az aratást vezette, hogy ki az. A szolga elmondta, hogy ő az a móábi fiatalasszony, aki Naomival jött vissza Móáb földjéről. Kérte tőlük, hadd szedegethessen az aratók után. Azt is elmondta, hogy szorgalmasan dolgozott reggeltől idáig. Boáz odament Ruthhoz, s megengedte neki, hogy maradjon, és ha megszomjazik, ihat a munkások vizéből.

Hálával és tisztelettel hajolt meg Ruth a gazdag úr előtt, aki oly barátságosan bánt vele. Vajon mivel szolgáltam rá erre? Hiszen csak jövevény vagyok? – kérdezte önmagát.

Boáz elárulta, tud róla, hogy milyen szépen gondoskodik anyósáról a férje halála után, s hogy apját, anyját és szülőföldjét is elhagyta, hogy olyan nép közé jöjjön, akiket nem is ismert korábban. Boáz őt is megáldotta: „Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” (Gondolj Ruth hitvallására: „A te Istened az én Istenem”!)

Ruth megindultan felelt: „Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.” Hálás volt Boáz jóságáért, s egyben vigasztalást kapott az áldó imádság által.

Mikor elérkezett az étkezés ideje, Boáz ismét hívta, hogy üljön le vele, aratóival és munkásaival együtt enni. Amikor az aratók mellé ült, Boáz pirított gabonával kínálta, amiből evett is, s még a maradékot is eltehette.

Boáz figyelmeztette az aratókat, engedjék meg neki, hogy a kévék között is gyűjtögethessen, s ne szégyenítsék meg azzal, hogy semmit sem hagynak hátra. Sőt, szándékosan is hullassanak el, és ne szidják meg, ha felszedi.

Amikor beesteledett, és kicsépelte Ruth, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett (mintegy 36 liter).

Naomi csodálkozott azon, hogy Ruth milyen sokat gyűjtött, s még inkább megdöbbent, mikor még az ebéd maradékából is kapott. „Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma?” – kérdezte. „Áldott legyen, aki a pártfogásába vett!”

Amikor aztán Ruth elmesélte, hogy Boáz mezején dolgozott, hálásan mondta Naomi: „Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól!”

Ez az első alkalom, amikor Naomi tisztelettel ejtette ki az Úr nevét. Elmondta, hogy Boáz közeli családtag (aki akár kiváltójuk is lehet – lásd a 86. leckét).

Boáz mezején maradt tehát Ruth annak munkásaival, amíg az árpa, majd a búza aratása be nem fejeződött. Közben anyósánál lakott.

Jegyzetek:

Elimelek – „Istenem Király”. Elimeleknek ez a csodás név nem szerzett dicsőséget. Nem bízott Istenben, hanem saját megoldást keresett arra, hogy táplálja a családját.

Naomi – „A kedves”, „az én örömem”. Most már jobban értjük a Ruth 1,20-ban megnevezett ellentétet: „az én örömem” a „keserűség”-gel (Mára) szemben. A történet is példázza, hogy a bibliai időkben milyen nagyra értékelték az emberek nevük jelentését. Sokszor meghatározta az életüket.

Móáb – A móábiak Lótnak és idősebb lányának a leszármazottai (vö. 1Móz 19,37). Nem támadták meg őket az izráeliták, még akkor sem, mikor Bálák Bálámmal akarta megátkoztatni őket, sem pedig azután, hogy a midjániakkal bűnre csábították Izráelt (4Móz 25; 65. lecke). Később a móábiak egy időre elnyomták Izráelt, de Éhúd bíra elüldözte őket (vö. Bír 3,12–30; 74. lecke). Saul király győzött ellenük (1Sám 14,47). Dávid is legyőzte őket (2Sám 8,11–12). Aháb halála után Móáb elpártolt Izráeltől (2Kir 1,1), és az izráeli Jórám győzte le őket újra (2Kir 3). A júdai Jósáfátra is sokszor támadtak az ammóniakkal együtt, akikkel gyakran szövetkeztek (2Krón 20,1–30). Ézsaiás prófétált Isten ítéletéről Móáb felett (Ézs 15); Jeremiás is (Jer 9,25; 25,21 stb.); Ámós 2,2 és Zof 2,9 is jelezte Móáb pusztulását.

Kalászt szedni – A kalászszedést Izráelben mindig meg kellett engedni a szegényeknek. Maga Isten rendelkezett úgy (3Móz 19,9 és 23,22; valamint 5Móz 24,19–22), hogy a parasztok aratáskor a földjük egyik sarkát nem arathatták le, a szőlőskerteket és az olajfákat nem mezgérelhették tulajdonosaik, sőt a lehullott szőlő- és olajbogyókat is ott kellett hagyniuk. Az a szegényeké, özvegyeké és jövevényeké volt. Ha aratáskor kifelejtettek egy területet, azt sem arathatták le később. Arra emlékeztette ez őket, hogy Egyiptomban rabszolgák voltak. Hollandiában még sok helyen ismerős szokás, hogy a hullott almát és körtét, visszamaradó krumplit, hagymát és magvakat szüretelés után gyümölcsösből, mezőről összeszedhették a szegényebbek. Bizonyos területeken még ma is rendszeresen így történik.

Boáz – „Erő”. Ezzel a névvel az 1Kir 7,21-ben is találkozunk: Salamon templomának egyik oszlopát is így hívták.

Nahsón – Amminádáb fia, Pérec nemzetségéből, Júda törzséből. Nahsón Júda egyik vezetője volt, és egyike a „gyűlésbe hívottaknak” (4Móz 1,7.16). Ő volt az egyik törzsi vezető, aki a szent sátor felszentelésekor törzse nevében hálaáldozatot hozott (4Móz 7,11kk; érdemes elolvasni, hogy mit áldozott!). Boáz tehát előkelő nemzetségből származott. És… őrajta volt Jákób ősatya különleges áldása, amit Júdára adott: Júda nemzetségéből származik a Megváltó (Siló), akinek enged minden nép (vö. 1Móz 49,10; 38. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 42,3; 65:7–9; 146,5.7; 215,1–2; 238:1; 254:1.9; 265; 379:1–2
Jertek, énekeljünk: 49:2; 80; 171; 172; 173; 239
Harangszó: 17:1; 19; 39; 41; 44; 45; 54:2–4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 10; 19; 68; 75; 82; 95:1; 100:1; 170:2
Erőm és énekem az Úr: 19; 37:2; 48; 129; 131; 139

Megjegyzések:

Istent választani – Orpá választása megegyezik sok emberével („elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott”, ahogyan Pál a 2Tim 4,10-ben írja útitársáról, Démászról). Ruth választása Mózeséhez hasonló: „Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét” (Zsid 11,25).
Ruthé volt a jobb választás, bármilyen kilátástalannak tűnt is helyzete. Szegény özveggyel tartani, idegen országba, idegen vallásúak közé, minden otthoni örömnek búcsút mondani, azzal a szomorúsággal, hogy soha többet nem fog férjhez menni… nem, Orpá ennél sokkal értelmesebb volt! De Ruth választása a szív választása, nem az értelemé.

Isten vezetése – „Véletlenül” jutott Ruth Boáz földjére? Mi hisszük és valljuk, hogy „véletlenek nincsenek”. Valóban, Ruth érkezését Isten vezette. Különleges célja volt vele: Ruth összeházasodik Boázzal, és Dávidon keresztül Krisztus „ősanyjává” válik. Az Ő vezetése volt, hogy Ruth ennek az istenfélő férfinak a földjére érkezett. Hol lehetne, jövevényként, védettebb? Naomi maga mondta: Ruthnak ott kell maradnia, mert másnak a földjén talán rátámadhatnának.

Boáz istenfélelme: jó példa – Míg Izráelben a bálványimádás javában terjedt, úgy tűnik, Boáz hűséges maradt Istenhez. Halljuk ezt a szolgáknak szóló áldó köszöntésén, Ruthtal való beszélgetésén. Milyen nagy dolog, hogy ez a jövevény, akinek még olyan sokat kell tanulnia Izráel Istenéről, megismerkedik e férfival, és a védelme alá kerül.
Cselekedetünk és utunk példává kell váljon mások számára, akik Istent nem ismerik, vagy még csak most ismerték meg. Egy asszony elmesélte, hogy öt éve a férjével együtt hitre jutott. Panaszkodott amiatt, hogy abban a gyülekezetben, amelyhez csatlakoztak, az emberek olyan hidegek és szeretetlenek voltak. Elgondolkoztató az ilyesmi!
A gyerekeknek: „Látják-e rajtad, vagy hallják-e tőled más gyerekek, hogy te jársz templomba? Vagy azt mondják rólad, hogy egyáltalán nem úgy viselkedsz, mint egy keresztyén? Ugye, az előbbi igaz rád?”
Hogyan bánik egy főnök a beosztottaival? Egy tanár/tanítónő, vagy apa/anya a gyerekeivel? Egy lelkész vagy presbiter a gyülekezete tagjaival?
Boáz nemcsak megáldotta a szolgáit, hanem figyelmeztette is őket: ne legyenek Ruth terhére. Gyakran halljuk, hogy a munkahelyen mindenféle kétértelmű tréfa járja, trágár beszéd és pletyka. Egy főnöknek oda kell figyelnie erre, és meg kell tiltania. Ez az iskolára is érvényes! A keresztyén nevelés nemcsak a hittanoktatásra terjed ki… Hogyan lehetne áldott egyetlen tanítási óra is, ahol a légkör nem megfelelő?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

• Haláleset a családban. Haláleset miatti szomorúság. (* **)
• Búcsúzkodás, búcsúvétel szeretteinktől. (*)
• Nehéz választások, döntési helyzetek. A bibliai példa mai alkalmazása: választások a gyerekek életében. (** ***) Élethelyzetek dramatizálása. (***)
• Gondoskodó, segítő lelkület a mai világban. Egy mai Boáz-történet dramatizálása. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Hogyan lesz a gabonából kenyér? Az aratás és a gabona feldolgozásának munkálatai régen és ma. (*) Összehasonlítás az ókori kultúrák, a hagyományos paraszti gazdálkodás, és a mai technikai kultúra lehetőségei között. (** ***)
• A gabonatermelés jelentősége az Ókori Keleten. A „Termékeny Félhold” országai. (***)
• Jelentős gabonatermelő országok ma. Élelmiszerfölösleg és éhínségek a világon. (***)
• Gabonafajták megismerése: gabonamag és/vagy -kalász gyűjtemény készítése. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

• Miklya Zsolt: Naomi és Ruth kenyere – versmondás mímes mozgásokkal kísérve. (*)
• Szilágyi Domokos: Aratási mondóka – a vers énekelhető változatának megismerése. (*)
• A bibliai történetre vonatkozó közmondások értelmezése. (**)
• Szilágyi Domokos: Új kenyér c. verse, és/vagy „A part alatt…” kezdetű népdalunk feldolgozása (összehasonlítása). (**)
• Találós kérdések a gabona, kenyér témájában. (**)
• Móra Ferenc: Istenáldotta búza c. elbeszélésének párhuzamai a bibliai történettel. (***)

Matematika

• Csoportosítás, számolás hármasával (szorzás előkészítése). (*)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika

• Millet: Kalászszedők c. festményének megfigyelése, beszélgetés a képről. (***)
• Szalmafonással aratódíszek készítése. (***)

Vázlat:

Elimelek – Naomi
Betlehem: éhínség
Móáb
Mahlón (Ruth) – Kiljón (Orpá)
Elimelek, Mahlón és Kiljón meghalnak.
Orpá választása: Móáb bálványai
Ruth választása: Isten és Izráel
Mára: keserűség
Ruth Boáz földjén kalászt szed

Boáz gondoskodik
egy véka árpa
Naomi áldása
Ruth Boáz földjén marad aratás végéig

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!