259. Jézus megdicsőülése

Üzenet — Téma:

* Jézus útmutatására hallgass!
* Semmiképpen se akadályozd az Ő munkáját!

Előzmények:

A farizeusok mennyei jelet kértek Jézustól. Szólt a tanítványok hitetlenségéről, és Bétsaidában meggyógyított egy vakot.

Bevezetés:

Máté 16,13-28; Márk 8,27-9,1; Lk 9,18-27: Először foglalkozzunk röviden az Úr Jézusnak tanítványaival folytatott fontos beszélgetésével Cézárea Filippiben*.

Amikor a tanítványoktól megkérdezte, kinek mondják Őt az emberek, azt felelték, hogy némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek és ismét mások egynek a próféták közül. Ebből is kitűnik, hogy az emberek Jézust nemcsak egy átlagos tanítónak látták.

Jézus tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?”

Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus!” Ezt azonban a tanítványok még nem mondhatták el senkinek. Az Úr Jézus tehát elismerte, hogy Ő a Krisztus.

Aztán Jézus először szólt arról, hogy szenvedés vár rá. Nyíltan beszélt róla.

Az Emberfiának (lásd Dániel 7,13) sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól (ők a sanhedrinnek, a zsidó nagytanácsnak tagjai voltak Jeruzsálemben), és végül meg kell öletnie (lásd Zsolt 118,22 és Ézs 53).

Péter félrevonta Mesterét és megdorgálta emiatt. De az Úr szigorúan rászólt Péterre: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Péter nem állhatott Krisztus munkájának az útjába. Jézus visszautasította ezt a sátáni gondolatot.

Ekkor Jézus magához hívta a sokaságot a tanítványaival együtt, és ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét*, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt! Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”

Aztán figyelmeztetett: „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Végül arról beszélt, hogy lesznek néhányan a tanítványai közül, akik nem halnak meg addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. Úgy is történt: az apostolok közül némelyek megérték és átélhették az evangélium szétáradását.

Három tanítvány pedig megláthatott valamit abból a dicsőségből, melyben az Úr Jézusnak mennybemenetele után része lesz.

Történet:

Hat nappal a fenti beszélgetés után (Lukácsnál: „E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva”)* az Úr Jézus maga mellé vette Pétert, és a két testvért, Jakabot és Jánost, s felvitte őket egy magas hegyre*. Valószínűleg éjszaka* volt.

A hegyen a tanítványok elaludtak. Amikor fölébredtek, azt látták, hogy Jézus szemük láttára elváltozott (Lukács azt írja: „arca elváltozott”), a ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyent egy „ruhafestő”* sem tud fehéríteni a földön. Majd hirtelen két férfi jelent meg Jézus mellett, Illés és Mózes*.

Jézussal élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. Azaz: mint szenvedő közbenjárónak az utolsó tettéről, szenvedéséről és haláláról. (Hogy a tanítványok honnan tudták, hogy Mesterükkel Illés és Mózes volt, arról nincs szó. Lásd a jegyzetben: „Illés és Mózes”-t!)

Péter, Jakab és János nagyon megijedtek. Péter azt mondta: „Mester, jó nékünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” De nem tudta, mit beszél, annyira megrettent.

Fényes felhő * támadt, mely beárnyékolta a három alakot. A felhőből hang hallatszott, Isten hangja: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”

Amikor a tanítványok körülnéztek, senki mást nem láttak, csak az Úr Jézust.

Jézus azután három tanítványával lement a hegyről. Útközben megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak. Majd csak akkor, amikor az Emberfia feltámadt a halottak közül. Ha előbb elmondanák, fő/manna az a veszély, hogy a nép vezérének kiáltaná ki Jézust, mint Dávid király utódát. Ez elzárná a kereszthez vezető utat.

Tanítványai engedelmeskedtek, de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent „feltámadni a halottak közül”.

Ezért megkérdezték Mesterüket: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” (Lásd Mal 3,23-24!)

Jézus így válaszolt: „Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”

Péter csak később értette meg ezt: lásd 2Pét 1,16.19.

Néhány megjegyzés a történethez:

A tanítványok most nem gondolták, hogy Mesterük kísértet, mint amikor a tengeren járt. Elváltozása nem volt hátborzongató, hanem nagyszerű élmény. János később azt írja (Jn

1,14): „és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. Milyen nehéz lehetett számukra később szenvedései közt látni!

A tanítványok tudták, hogy a két férfi Jézus mellett Mózes és Illés. Természetesen sohasem látták őket, ezt csak a Szentlélek által tudhatták. Vagy pedig a Jézus, Mózes és Illés közti beszél­getésből következtettek erre.

Mózes és Illés beszélt Jézussal. Ez azt jelenti, hogy a szentek, akik mára mennyben vannak, beszélnek egymással.

Bár az Úr Jézus megdicsőült állapotban volt, Péter mégis beszélhetett vele. Feltámadása után is sokat beszélgetett tanítványaival. Ez bátorítás a számunkra, hogy mi is megszólíthatjuk Őt, aki mosta mennyei Atya jobbján ül. A hívők általa mindig bizalommal járulhatnak „a kegyelem trónusához” (Zsid 4,16).

Péter szerette volna Mestere dicsőséges állapotát állandósítani azzal, hogy a hegyen sátrakat építenek. Ezt nem lehetett, mert Jézus munkájának folytatódnia kellett. Ahogy a tanítványoknak megmondta, előbb szenvednie kell és meghalnia az övéiért.

Isten Fiának ismerte el Jézust. Mózes és Illés voltak ennek a tanúi, és a három tanítvány is, akik később, mint Krisztus apostolai fognak róla bizonyságot tenni.

Nagy bátorítást jelentett a tanítványok számára, hogy Jézus velük maradt, miután a felhő, Mózes és Illés eltűntek. Az Úr Jézus mindig az övéivel van!

A tanítványok csak Jézus feltámadása után beszélhettek erről az élményről. Mint annyi mást, ezt a tiltást is később értették meg. Nehogy a csodálatos élmény miatt nagyobbnak tudják magukat! Sokat kell még tanulniuk, bár tanúi voltak a megdicsőülésnek.

A három tanítvány nem tudta elképzelni, hogy a Messiás meg fog halni, hát még azt, hogy a halálból föl fog támadni.

Mit jelent, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Az írástudók a Mal 3,23-ra (Károli fordításban Mal 4,5) utaltak: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” Vagyis egy Illéshez hasonló próféta fog jönni. Ez az előhírnök Keresztelő János volt. Ő nemcsak Krisztus eljövetelét hirdette, de komolyan figyelmeztetett is, hogy bíróként jön, s az ítélet napján megítéli az élőket és halottakat: „Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét” (Mt 3,12).

Azt is megjövendölték az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és meg fogják vetni (lásd Ézs 53).

Jegyzetek:

Cézárea Filippi — Ez a helység a Hermon lábánál feküdt, Palesztina nyugati határán, és eredetileg Panearnak hívták. Ez a név Pánnak, a természetistennek nevéből származott, a várost neki szentelték. Később Cézárea Filippinek nevezték el, hogy ezzel különböztessék meg a Földközi-tenger mellett fekvő nagyobb Cézáreától.
Nagy Heródes egy templomot emelt Augustus császár tiszteletére. Jézus kétszer is volt ott.

Kereszt — A „kereszt” fogalma abban az időben sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint most, amikor csak átvitt értelemben használjuk. A zsidók jól ismerték a római keresztre feszítést. A római Varus, Flavius Josephus tudósítása szerint, például 2000 zsidót feszíttetett meg egyszerre.

Hat vagy mintegy nyolc nap — Egyszerűen kétféle számítás; az egyik pontosan megadja a napok számát, a másik csak körülbelüli időmeghatározást ad.

Hegy — A tradíció szerint a galileai Tábor-hegy volta megdicsőülés hegye. Ez azonban nem valószínű. A Cézárea Filippiben lezajlott beszélgetés után Jézus és tanítványai tovább folytatták az útjukat, a megdicsőülés után pedig arról olvasunk, hogy keresztülmentek Galileán (Mk 9,30). Inkább a Hermon-hegység egyik csúcsára kell gondolnunk.

Éjszaka— Valószínűleg éjszaka volt, erre Lukácsnak azon szavaiból (37.v.) következtethetünk, hogy másnap jöttek le a hegyről. Továbbá abból, hogy a tanítványok elaludtak. És Jézus éjszaka szokott imádkozni.

Ruhafestő — A vásznat, a gyapjút és a ruhákat tisztította. Ehhez „kallóföld”-et használt, mely különleges fehér színt adott. A vásznat (gyolcsot) taposták, sulykolták és szappanozták. Használták hozzá szóda, vizelet(!), kallóföld, hamu és lúgot tartalmazó növények kivonatának a keverékét is. (Lásd 2Kir 18,17; Ézs 7,3 és Mal 3,2!)

Illés és Mózes — Kétségtelenül Illést és Mózest látta a három tanítvány. Mindkettőjük élete különös módon végződött (lásd 5Móz 34,5-6; 66. lecke; 2Kir 2,1-13; 145. lecke).

Fényes felhő— A „fényes” szó görög eredetije a „phótos” = fény szóból származik. (Fotokémia a fény kémiai hatásának a tana.)
A felhő, mely Jézust, Mózest és Illést beárnyékolta, Isten dicsőségének árnyékképe volt. Így töltötte be Salamon idejében is templomszenteléskor a templomot egy felhő, a „sechina”, amely az Ószövetségben Isten jelenlétének jelképe volt (lásd többek közt 2Móz 14,19; 40,34; 1Kir 8,10).

 

Énekek:

Református énekeskönyv: 89:3; 164; 234:2-3; 240:1-2; 241:1-4
Jertek, énekeljünk: 63; 70; 86; 185; 226
Harangszó: 35; 42; 43; 48
Dicsérjétek az Urat!: 1; 33; 45:1.4; 71; 166:1
Erőm és énekem az Úr: 77:1.4; 78; 80; 110; 132:1-2

Megjegyzések:

Krisztus munkáját akadályozzák — Pétert ezért dorgálta meg az Úr Jézus. Különféle módon lehet itt a földön Krisztus munkáját akadályozni. Néhányat megemlítünk: tévtan, üldözés, tagadás, gyűlölet. Az egyház és a külmisszió történetéből való példákat a napi hírekből is felhozhatunk. Megtárgyalhatjuk például a reformáció után történteket is. Találkoztak a mindennapi életben is ilyen dolgokkal a gyerekek?

Aki Krisztusban hisz, az később mint megdicsőültet látja Őt — A három tanítvány a hegyen egy parányit láthatott Krisztus felmagasztalásából, megdicsőüléséből. Egyszer mindenki, aki hisz benne, megláthatja majd Őt megdicsőült alakjában. Ez reménység, bátorítás minden keresztyén számára. Mondjuk el ezt a gyerekeknek, bár még sok kérdés fog fölvetődni bennük.

Péter a hegyen átélt szent perceket a maga számára akarta megőrizni? Akinek életében ilyen különleges élményben van része, szeretné, ha maradandó lenne számára. Ez azonban ebben az életben nem lehetséges, csak az örök életben válik majd valóra.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Kinek a szavára hallgatsz? Milyen értékekre figyelsz? Milyen életelvek és -igazságok irányítják a mai ember életét? Összehasonlítás az evangéliumi életelvekkel. (***)
• Példák a történelemből (egyháztörténelemből) és a napi politikából a Krisztus és egyháza ellen folyó munkáról. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Hasonlatok, szóösszetételek gyűjtése a fehérség kifejezésére. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Melyik a legfehérebb fehér? Fehér anyagok, tárgyak és festékszínek összehasonlítása. (***)
• Mikor legfehérebb a fehér? A fehér s különböző színű és árnyalatú foltok kontrasztja. (***)

Vázlat:

Cézárea Filippi
Jézus kérdése: „Kinek mondanak engem?”
– Keresztelő János
– Illés
– egy a próféták közül
Péter: „Te vagy a Krisztus.”
Jézust követni = önmagunkat megtagadni

Péter — Jakab — János
magas hegy
Jézus ruhája tündöklő fehér
Illés — Mózes
Péter: három sátor
hang a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!