249. Jézus kiküldi tizenkét tanítványát
Üzenet – Téma:
* Az Úr Jézus apostolai az Ő követei.
* Ő ma is keresi, kit küldhet el követeként az emberek közé.
Előzmények:
Kapernaumban az Úr Jézus először két vaknak adta vissza a szeme világát, azután egy némát szabadított meg egy tisztátalan lélektől, úgy, hogy a néma megszólalt.
Történet:
Az Úr Jézus tanítványaival bejárta Galileát. Mindenütt tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, melyben igazság és irgalmasság uralkodik. Meggyógyította a betegeket is. Látva a szegényeket és a nyomorultakat, megszánta* őket, könyörületességre indult irántuk. Elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Tudta, hogy rá, a jó Pásztorra van szükségük, hogy el ne vesszenek. Milyen tudatlanok és gondatlanok voltak, teljes bizonytalanságban éltek. Az írástudók és farizeusok nyújtottak ugyan nekik némi lelki segítséget, de megterhelték őket törvényeikkel, és nem tanították nekik, hogy csak a Messiásnál találnak oltalmat.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta az Úr Jézus a tanítványainak. A népnek szüksége van jó igehirdetőkre, akik betelve Szentlélekkel, megmutatják nekik a jó utat.
A tanítványok számára nagy bátorítás volt, hogy „az aratnivaló sok”. A földműves örül, ha a szántóföldeken bőven termett a gabona. A tanítványoknak, mint Jézus követeinek, apostolainak* sok lesz az aratnivalójuk.
Az Úr Jézus magához hívta tizenkét tanítványát. Kiküldte őket kettesével, hogy járják be az országot. Hatalmat adott nekik, hogy a tisztátalan lelkeket kiűzzék. Felhatalmazta őket, hogy mindenféle betegséget és erőtlenséget gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, és leprásokat tisztítsanak meg. Hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelített a mennyek országa!
Megbízatásuk végleges, de most még csak tanulják az apostolságot. Igazi munkájuk majd csak pünkösd után kezdődik, amikor a Szentlélek eljön rájuk (lásd ApCsel 2; 321.lecke).
A tizenkét apostol neve pedig ez: Simon Péter és testvére, András; Fülöp és Bertalan (Nátánáel); Tamás és Máté (az egykori vámszedő, Lévi); Jakab, az Alfeus fia és Taddeus; Simon, a Kananeus (vagy Zélóta) és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta Őt.
Ez a tizenkét ember most Jézus apostola. Mesterük utasításokkal látja el őket.
Nem szabad a pogányokhoz menniük, sem a samáriaiak városaiba betérniük, csak Izráel házának elveszett juhaihoz menjenek.
Az apostoloknak útközben nagyon egyszerűen kell élniük. Nem vihetnek magukkal az erszényükben se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt, se tarisznyát az ételnek, se két alsóruhát, se sarut, se botot. „Mert méltó a munkás a kenyerére”, azaz Isten gondoskodni fog róluk.
Azt is megmondja nekik Jézus, hogy hogyan viselkedjenek az emberekkel szemben. Ha bemennek egy városba vagy faluba, először tudják meg, hogy ki méltó ott arra, hogy annál megszálljanak. Ha elmennek ahhoz a házhoz, mondják azt: „Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5) Ha méltó rá a ház, békesség száll rá*, ha pedig nem méltó, a békesség visszatér a tanítványokra. Ott maradjanak, egyenek és igyanak velük. Ne menjenek házról házra!* Ha pedig valaki nem akarja befogadni őket, vagy nem hallgatja meg szavukat, menjenek ki a házból vagy városból, és még a port is verjék le a lábukról. Sodoma és Gomora földjének (lásd 1Móz 19; 17. lecke) elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Jézus úgy küldi el a tizenkettőt, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyenek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjanak az emberektől! Át fogják őket adni a törvényszékeknek, és megkorbácsolják a zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolják őket, mivel Jézus követői. Így lesznek Uruk tanúbizonyságai mind a föld nagyjai, mind a pogányok előtt.
De bátorítja is tanítványait: Amikor átadják őket a bíróknak, ne aggódjanak, hogy miképpen vagy mit mondjanak, mert megadatik nekik abban az órában. Ugyanis nem ők lesznek, akik beszélnek, hanem Atyjuk Lelke szól általuk. Sok gyűlölet és irigység támad majd amiatt, amit hirdetnek. Testvér a testvér ellen támad, az apa pedig a gyermeke ellen, a gyermekek a szüleik ellen, és megöletik őket. Az apostolokat is gyűlölni fogja majd mindenki Jézus nevéért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Még egy tanácsot kapnak: Ha az egyik városban üldözik őket, meneküljenek a másikba, mert még végig sem járják Izráel minden városát, mire eljön az embernek Fia.
A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere. Ugyanis, ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét. (Itt az Úr Jézus többek között azoknak az írástudóknak a szavaira céloz, akik azért jöttek Kapernaumba, hogy Őt letartóztassák, azt állítva, hogy Belzebub* a mestere (lásd Márk 3,22). Az apostoloknak nem kell rettegniük, mert nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit Jézus a sötétségben mond nekik, azt mondják el a világosságban; amit fülbe súgva hallanak, azt a háztetőkről hirdessék. Ne féljenek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljenek, aki a lelket is meg a testet is elvesztheti a pokolban.
„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Isten számára értékesek a tanítványok, és védelmébe veszi őket. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”
Jézus nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre. Azért jött, hogy kardot, azaz harcot hozzon. Hogyan? Miatta az emberek küzdeni és veszekedni fognak. A fiú szembeszáll apjával, a lány az anyjával, a meny az anyósával. Így az embernek ellensége lesz a háza népe, amikor az egyik követni akarja az Úr Jézust, a másik nem. Jézus azt mondja, hogy aki jobban szereti apját vagy anyját, fiát vagy lányát, mint Őt, nem méltó hozzá. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követi Őt, nem méltó hozzá. „Aki megtalálja életét, az elveszti azt.” Ami annyit jelent: aki azt hiszi, hogy megtarthatja életét Krisztus nélkül, az ezért fog elveszni. „Aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”
„Aki titeket befogad, engem fogad be” – mondja az Úr Jézus – „és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.” Ha Krisztus által fogad be az ember valakit, az Atyát is befogadja. Aki „egynek e kicsinyek közül”, azaz az apostoloknak – és mindenkinek, aki az Ő nevében az evangéliumot hirdeti – csak egyetlen pohár friss vizet ad inni, mert az tanítvány, azt Jézus meg fogja jutalmazni.
A tanítványok útnak indultak, az Úr Jézus pedig a környékbeli városokban hirdette az igét. Az apostolok pontosan teljesítették Jézus parancsát. Hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. Gonosz lelkeket is űztek ki, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
Nincs szó arról, hogy az apostolok meddig voltak távol. Visszatérve beszámoltak Jézusnak körútjukról. (Márk 6,30)
Jegyzetek:
Szánalom – Az itt használt „megszánni” ige többet jelent a törődésnél. Azt jelenti: irgalmasságot gyakorolni valakivel, megkönyörülni valakin, szánalomból nyújtani segítséget és védelmet. Mindezt szeretetből, mely cselekedetekben nyilvánul meg. Dávid Fia irgalmasságáról már a Zsolt 72,12–13 is jövendölt.
Apostolok – Máté és Márk evangéliuma csak itt nevezi a tanítványokat „apostolok”-nak: Mt 10,2 és Mk 6,30. Lukács többször is használja ezt az elnevezést: Lk 6,13; 9,10; 11,49; 17,5; 22,14 és 24,10. Lukács a Lk 6,13-ban közbevetőlegesen azt írja, hogy Jézus a tizenkét tanítványt „apostolok”-nak is nevezte.
Az Apostolok Cselekedetei mindig „apostolok”-nak nevezi, és azóta is így említik őket. Amikor „tanítvány(ok)”-ról van szó, ő(k) mindig Jézus Krisztus (így az apostolok) új követője/követői, pl. az ApCsel 6,1.7-ben „nőtt a tanítványok száma”, és az ApCsel 19,1-ben: Pál Efézusban „néhány tanítványra talált”. Kedves, hogy egyszer az ApCsel 9,36-ban a „nőtanítvány” szó is előfordul: ő Tábita (Dorkász).
Az „apostol” szó azt jelenti: „küldött” vagy „követ”. Ez a szó az Újszövetségben főként a tizenkét apostolt jelenti, akik közül árulása és öngyilkossága miatt kivált Iskáriótes Júdás. Helyére Mátyás került (lásd ApCsel 1,26). Később Pál is Jézus Krisztus apostola lett, őt is az Úr Jézus Krisztus hívta el. Apostolnak nevezték még Barnabást is (lásd ApCsel 14,14). Másokat, mint pl. Epafrodituszt a Fil 2,25-ben „küldött”-ként említik. A görögben ez is „apostol” („apostolos”), egy kissé más jelentéssel, t.i. őket egy gyülekezet „küldi”, hogy üzenetet adjanak át. A Zsid 3,1 magát Krisztust is „apostol”-nak nevezi: „hitvallásunk apostola és főpapja”.
Látjuk tehát, hogy az „apostol” nem mindig címet jelent. Péter, amikor az Úr Jézus mennybemenetele után arról szólt, hogy ki kell egészíteni az apostolok számát, azt mondta, olyat válasszanak apostollá, aki egész idő alatt együtt járt velük, kezdve a János keresztségétől, és tanúja volt az Ő feltámadásának. Erre az utolsó feltételre hivatkozott Pál, amikor apostoli tekintélyét védte (1Kor 9,1). Ugyanis Saul a damaszkuszi úton a feltámadott Úr Jézust hallotta (lásd ApCsel 9,1–7; 332. lecke).
Békeüdvözlet – Általános izráelita köszöntés a Zsolt 134,3-ból: „Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!”
Ne menjenek házról házra – Az első látogatás alkalmával a háziak általában a legjobb ételeket teszik az asztalra a vendég iránti tiszteletből. Ha az apostolok állandóan más családhoz mennének, ez mindig megismétlődnék. Ez nem felelne meg annak az egyszerű életmódnak, melyet Mesterük megparancsolt nekik.
Belzebub – Eredetileg Baál-Zebub, azaz a „ház ura” és a „legyek ura” is, a filiszteus Ekron istene (lásd 2Kir 1,2). Ez az isten védett a legyek ellen, és elő is hívhatta azokat. Belzebub a „ház ura” is, és azé a házé is, ahol a démonok laknak.
Énekek:
Református énekeskönyv: 78:1–2; 107:1.11; 378:6–7; 396; 397
Jertek, énekeljünk: 239
Harangszó: 45; 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 59; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 12:3; 78:1.3; 115; 128; 129
Megjegyzés:
Mit jelent az Úr Jézus apostolának lenni? – Hallhattuk, hogyan képzelte el az Úr Jézus az apostolságot. Kinek lenne hozzá kedve? Mégsem olvasunk arról, hogy az apostolok visszarettentek volna tőle. Bátran indultak útnak. A Szentlélek segítsége nélkül az nem lett volna lehetséges.
Bár nem vagyunk apostolok, mégis Jézus Krisztus gyülekezete minden tagjának feladata, hogy küldötteként bizonyságot tegyen róla. Hogy ez nehéz, azt már sokan megtapasztalták az elmúlt századok folyamán. Szó szerint beteljesedett, amit az Úr Jézus mondott: nem fogadják be, kigúnyolják, bebörtönzik, elítélik, sőt meg is ölik őket. De mégis, aki igazán keresztyén akar lenni, nem habozik bizonyságot tenni arról az üdvösségről, melyet Krisztusban talált meg!
Gondoljunk itt különösen azokra a lelkipásztorokra, misszionáriusokra és evangelizátorokra, akiknek minden körülmények között el kell végezniük a munkájukat.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem
- Jeles személyek az egyház- és missziótörténetből. Hozzájuk fűződő történetek. (***)
- Mit jelent ma az evangélium? Misszió ma. Kapcsolat keresztyének és nem keresztyének között. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Az evangélium üzenetének megfogalmazása újsághír formájában. (***)
- Dramatizálás a bibliai történethez vagy mai élethelyzethez kapcsolódva. Téma: a jó hír, az evangélium továbbadása. (***)
Vázlat:
Galilea
tanítványok: apostolok – kettesével
Jézusról bizonyságot tenni
hatalom
Péter és András
Jakab és János
Fülöp és Bertalan (Nátánáel)
Tamás és Máté (Lévi)
Jakab, az Alfeus fia és Taddeus
Simon, a Kananeus (Zélóta)
Júdás, az Iskáriótes
Jézusért elindulni
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!