Isteni természet részesei

2Pt 1,3–11

Sokat gondolkodtam azon, miért ennyire különbözőek a keresztyének. Ennek oka nem lehet csupán emberi természetük, valami másnak is lennie kell, amiben érlelődnek az idők során. Hiszen találkoztam olyanokkal, akik már egészen „krisztusiak” voltak. S akkor elémkerült ez az igerész. Olvasgattam, s arra jutottam, hogy megvan! Ez a különbség! Itt a folyamat, melyen végig kell mennie egy keresztyén embernek, hogy „ehető kenyérré” váljék, hogy élete a szeretet szövetségében szeretetre induljon!

S mert magamban „kenyérnek” neveztem, ezért végiggondoltam azt a folyamatot, amíg a búzamagból kenyér lesz. A magnak „el kell halnia”, különben nem születik belőle élet. Ez a megtérés, a hitrejutás pillanata. Azután először csak lefelé nő a kis gyökérkezdemény, s titokban formálódik. Ez az, amikor az első öröm után valaki elkezd személyesen növekedni: igaz emberségben. Hogy is lehetne ilyenkor még tőle „ehető kenyeret” várni! Majd jön a szép szál növény, büszkén növekedve az égig, kalászt érlelve – ez az ismereti szakasz, amikor valaki érteni kezdi a Bibliát, s azt hiszi, hogy tudása a többiek fölé emeli.

Ezután jön a „második meghalás”, amikor a búzát learatják, miközben az önuralom növekszik. Jön a lélekben összetörettetés, a cséplés = próbák, kísértések, majd az őrlés = feladatok, bukások. Ez a liszt állapot elég kellemetlen, ha valaki kenyeret várna… Ám ezek közben alakul ki az állhatatosság, s a kegyesség. Ezután jön a gyúrás, kelesztés = másokkal való együttélésben, végül a sütés = amikor az óembernek vége. Ezenközben kiformálódik a testvérszeretet, s a minden ember iránti szeretet.

Ez körülbelül egy élet programja. Te hol tartasz? A jó házasság alapja a rendezett élet.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

6-2. Pontos találat

,
Életkorok:  óvodás, alsós, felsős, 
Képesség területek:  mozgásos játék, kirándulás, sport, ön- és társismeret, kapcsolat, 
Szervezési formák:  tábor, csendesnap, óvodai foglalkozás, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Sámuel 16,11; 17,1–53; Zsoltárok 78,70–71
  • Intelligenciatípus: Testi-mozgásos, önismereti, kapcsolati
  • Tevékenység: Ügyességi fejlesztő játékok: botlökés célkörbe, golyógurítás, kavicsfoci, célbadobás-variációk, kőkapó, frizbikapó, kidobó

 

Ügyességi fejlesztő játékok (Testi-mozgásos, önismereti, kapcsolati)

Vajon Dávid minek köszönhette azokat a készségeit, amelyekkel pontos találatot tudott bevinni a nála erősebb ellenfélnek?

Bizonyára nem maradt ki ő sem a korabeli gyerekek játékaiból. Mivel játszhattak a pásztorgyerekek Dávid korában? Olyan dolgokkal, amiket maguk körül találtak. Botokkal, kavicsokkal, csontdarabkákkal. És termésekkel, mondjuk a tölgyfa makkjával, ami Izráelben is bőven terem. A botokkal vívtak, a kavicsokkal célba dobtak, amit már kicsi kortól tudtak játszani.

Próbáljunk ki néhány régi és új célba dobó és egyéb ügyességi fejlesztő játékot:

 

Botlökés

A játékhoz szükséges egy hosszabb és egy rövidebb bot. Vájni kell a földbe egy kis (kb. 5 cm mély) lyukat, és a lyuktól 3-4 méterre rajzolni egy kört, vagy letenni egy hulahoppkarikát.

A játékos a lyukra keresztben ráfekteti a rövidebb botot, a hosszabb bot végével a lyukban alányúl, majd arrébb löki a rövid botot úgy, hogy a körbe essen. Minden sikeres lökés egy pontot jelent. A játékosok felváltva löknek, legalább 4-5 fordulón keresztül.

A pontozást differenciálhatjuk a következőképpen:

  • tiszta (vonalat nem érintő) találat: 2 pont
  • vonalat érintő (nagyobb rést belül lévő) találat: 1 pont

A játékot nehezíthetjük a lyuk és a kör távolságának növelésével.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

Szabadíts meg a gonosztól!

1Pt 5,8–9

A felvilágosult emberek közül sokan tiltakoznak a Sátán megszemélyesítése ellen. De bármilyennek képzeljük is formailag, s nevezzük akárhogyan, olyan szellemi hatalmassággal állunk szemben, mely erősebb nálunk, s ezt komolyan kell vennünk.

Jézust egész munkássága alatt kísértette a Sátán. A pusztától kezdve, egészen a keresztig. Az ellenséges démonok menekülve távoztak jelenlététől, szavától, hamarabb felismerték, mint saját tanítványai, hogy kivel állnak szemben. Ezekről nem mondhatjuk, hogy csak „képzelődött”, vagy, hogy a „benne levő gonoszsággal” (ahogy sokan beszélnek a Sátánról!) küzdött.

Van, aki azt mondja, hogy az ellenséget nem kint kell keresnünk, mert mi magunk vagyunk a magunk ellenségei. A gonosz valóban belülről támad – mert gondolataink felől, vágyaink felől közelít meg minket. Nem külső ellenségként kell tehát megvívnunk vele, hanem belül a szívünk mélyén.

Az úri imádság harmadik, ránk vonatkozó kérése is legalább olyan fontos, mint az előző kettő. Világosan mutatja ugyanis, hogy Jézus mennyire komolyan veszi az ellenség hatalmát. Mindennapi könyörgésre szánva.

Egy házasságnak is sok kísértése lehet, a fogadalom ellenére, ezért imádkozzuk együtt ezt a kérést is. Hiszen a paráznaság a gondolatokban, a szem kívánságában kezdődik (Mt 5,27–30!), s ha valaki ezt megengedi magának, sokkal könnyebben elbukik a hétköznapok harcában.

Ha egy szöget hagyunk szívünk falán a Sátánnak, a kabátját azonnal felakasztja!

Régi közmondás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

6-1. Isten nevében

,
Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, drámajáték, élménypedagógia, képalkotás, vizualitás, 
Szervezési formák:  tábor, csendesnap, 
Tudomány területek:  kortörténet, háttéranyag, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Sámuel 17,1–53
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, önismereti, testi-mozgásos, vizuális-térbeli
  • Tevékenység: A párviadalok története, egy római példa megismerése, beszélgetés; Dávid és Góliát története, szövegfeldolgozás csoportmunkában; kreatív szövegfeldolgozás: hadi térkép, nyerő tulajdonságok, hírösszefoglaló, interjú készítése szempontváltásokkal

 

Párviadalok (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos)

Az ókori olimpiákat több mint ezer éven keresztül rendezték meg Olimpiában. 393-ban került sor az utolsó játékokra, amit I. Theodosius császár 394-ben kiadott parancsa állított le. II. Theodosius császár 426-os parancsában pedig minden pogány ünnepet betiltott, köztük az olimpiai játékokat is. Sőt a régi templomokat, szobrokat is leromboltatta. A középkor aztán nemcsak a pogány kultuszoktól fordult el, hanem a testtől, a földi élettől is, hosszú évszázadokra. A harc, a küzdelem – s vele a harcművészet – azonban nem „ment ki a divatból”, hiszen szükség volt rá, a háborúkat nem lehetett parancsszóval megtiltani, leállítani. Így a párviadalok, a lovagi tornák, a vitézi játékok továbbvitték a sportolás eszményét, beöltöztetve a kor „szerepjátékába”, a lovagok, vitézek világába.

A párviadal azonban jóval korábbi eredetű, az olimpiai játékoknál is idősebb „intézmény”, aminek lényege, hogy a háborút két vagy több harcos életre-halálra szóló viadala döntse el a harcoló felek között. Ennek a nyomai a Bibliában is megtalálhatóak, lásd Dávid és Góliát küzdelmét a Kr. e. 11. század végéről. A római történelem korai szakaszából, a Kr. e. 7. századból származik a Horatiusok és Curiatiusok párviadalát elmesélő monda (elérhető a nevekre kattintva).

Kép: 123RF

 

Róma és Alba Longa, a két szomszéd város háborúban állt egymással, seregeik már harcra készen álltak, ám a nagy vérveszteség elkerülése végett királyaik megegyeztek, hogy párviadallal döntik el a csata sorsát. Mindkét seregben volt három-három ikertestvér, akik egyidősek, erőben is egyformák voltak: a római Horatius és az albai Curiatius fiúk. A sorsdöntő hármas párviadal izgalmasan alakult. A Curiatiusok rövidesen nagy előnyre tettek szert: bár súlyos sebeket kaptak, kettőt megöltek a Horatiusok közül. Csak egy Horatius maradt életben, aki ugyan nem kapott sebet, mégis előnytelen küzdelemre számíthatott: egy a három ellen. Ám ő menekülést színlelve cselhez folyamodott: az őt üldöző Curiatiusokat sikerült egymástól elszakítani, és egyenkénti viadalra kényszeríteni. Így könnyedén leterítette a vérveszteségtől és futástól legyengült ellenfeleit. A királyok megállapodása szerint ezzel Róma megszerezte az uralmat Alba Longa felett.

 

A római mondát elmesélve és felidézve beszélgessünk arról, miért volt előnyös hadviselési forma a párviadal? Mi volt a hátránya, mi volt benne a kockázat? Vajon lehetne-e ilyet alkalmazni a mai háborúkban? – Indoklással együtt hallgassuk meg a gyerekek véleményét.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

Bocsásd meg a vétkeinket

Mt 18,21–35

Népünknek gyönyörű Himnusza van. Az imádság eredetileg személyes könyörgésként született meg. De mert méltó volt rá, így lett mindnyájunké.

„Megbűnhődte már e nép…” – sokan nem is éneklik ezt a sort, mert azt mondják, hogy helyettünk Krisztus bűnhődött. Nem is gondolnak rá, hogy ebben micsoda hitvallás van. Dehogy szól Krisztus váltsága ellen! Éppen arról vall, hogy az ítélet beteljesedett, ahogy Izráel népén is a babiloni fogsággal, úgy a magyar népen is a maga ellenségeivel. Éppen a bűnbánat szólal meg ebben az éneksorban. S ott a hitvallás is, hiszen várja a „víg esztendőt”, a szabadulás idejét, a megígért kegyelmet.

Ennek az imádságnak az a különlegessége, hogy arra kérjük Istent, úgy bocsásson meg nekünk, ahogyan mi már megbocsátottunk! Erről szól ez a gyönyörű példázat is. Isten nem bocsát meg azoknak, akik másoknak – bármit is –, nem bocsátanak meg! Nem csupán a bűnbánat a feltétel, s nem is a bűnvallás mélysége, hanem a másoknak való megbocsátás.

Ahogy egy nép, úgy egy család sem élhet meg bocsánatkérés és bocsánatadás nélkül. A bűnt felhánytorgató, a mindig saját igazában tetszelgő társ tönkreteheti házasságát, belekergetheti a másikat egy külső kapcsolatba. Ezért a házasságban meg kell tanulni az úri imádság minden kérését közösen mondani.

Magyarnak lenni ma annyit jelent, mint bűnt bánni, megtérni, kiengesztelődni és mindenekfelett: h i n n i!

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mindennapi kenyerünket…

Jn 6,48–51

A házasság közös áhítatokban szentelődik naponként. Közös asztal mellett növekszik családdá. Hogy házasságot ne törjünk, két ember szövetségi szeretetére kérjük Isten áldását imádságainkban.

A kenyér az élet jelképe. Naponta esszük, s mégsem unjuk meg soha. Valamikor a kenyérsütés hétvégi ünnep volt egy családban. Az édesanya szakavatottan készítette, és semmibe nézték azt az asszonyt, aki nem tudott kenyeret sütni. Az édesapa pedig megcsókolta a kenyeret, mielőtt megszegte, és soha sem engedtek volna leesni belőle, vagy kidobni sem.

Esztendőnként egyszer megünnepelhetjük a kenyeret. Oly sokszor rácsodálkoztam már, hogyan is jöhetett rá az ember a kenyér készítésére? S mindig arra jutottam, hogy nem mi találtuk ki, hanem kaptuk, mint sok más „tudást”, beépítve életünkbe.

Jézus a „mindennapi kenyeret” még alapimádságunkba is belefoglalta. Ott van a helye a szent dolgok között. Pontosan olyan fontos, mint a bűnbocsánat, sőt ebben az imádságban meg is előzi. Miért? Mert éhes embernek előbb testi kenyeret kell adni, azután lehet szó a lelki kenyérről. Korgó gyomorral nehéz a szellemi táplálékot befogadni.

Jézus magáról azt mondja, hogy Ő az „élet kenyere”. Ő az, aki betöltheti szükségeinket, aki megáldja házasságunkat, családjainkat, munkánkat, népünket.

Sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk.

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Felette nagy titok ez!

Ef 5,21–33

Hogyan készüljünk fel a házasságra? Úgy, hogy komolyan vesszük, mi a szerepünk benne.

Az asszonynak engedelmeskedni kell. Egy jó apa ebben az előkészítésben nagy áldás, mert meg tudja tanítani, amit már később egy férj nagyon nehezen – az engedelmességet. Nem véletlen, hogy azt mondja a zsoltár: „leányaink, mint a faragott oszlopok” (Zsolt 144,12) – ők a keményebb fajta. Ebben a példaképünk Sára lehet, akitől még azt is kívánhatta Ábrahám, hogy vonuljon be a fáraó háremébe. Ő engedelmeskedett férjének, s Isten megmentette őket!

A férjnek szeretnie kell feleségét. Nem kisebb minta áll előtte, mint Krisztus. Ahogyan Ő vállalt minden áldozatot, hogy megmutassa szeretetét, úgy kell egy férjnek is tennie. Jézus az életét is odaadta értünk. Ez a mérték. Ezt a feltétlen, elfogadó szeretetet a férfi édesanyjától is tanulhatta – csak arra kell vigyáznia, hogy ne édesanyja felé viszonozza, hanem adja tovább a feleségének! Az idézett zsoltárvers szerint ők a „palánták”, a gyengébbnek látszó fajta. A szerepeket mégsem szabad felcserélni!

Akkor készülünk hát jól a házasságra, ha a lányok megtanulnak engedelmeskedni, a fiúk pedig megtanulják szeretetüket kifejezni. A többi titok! Nagy titok.

„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal.” (Péld 30,18–19)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ne végy senkit feleségül!

Jer 16,1–4

Ahogyan Hóseás prófétát életének egy pontján komoly elvárás elé állította Isten, így Jeremiásnak is ez adatott. Neki azt mondta, hogy ne vegyen magának feleséget.

Ez a cselekvés, jobban mondva nem cselekvés is jelképes. Nem érdemes megnősülni, mert a nép ítéletre megy. Nincs jövendő. Minden és mindenki el fog pusztulni, halálra nem érdemes szülni.

Jeremiásnál nem az a kérdés, hogy van-e társa vagy nincsen. Ám van olyan történelmi helyzet, amikor a személyes élet teljesen háttérbe szorul, s a közösség miatt kényszerhelyzetbe kerül az egyén. Ha van is társa, magára marad. Jézus Krisztusnak és Pál apostolnak sem volt felesége, de ők is olyan különleges időkben éltek, s oly kitüntetett feladatuk volt – éjjel-nappal szolgáltak –, hogy csak egyedül tudták végigcsinálni. Pál is vall erről: 1Kor 7.

Az egyedülmaradás tehát – ha Istentől van –, elhivatás egy speciális szolgálatra. De ebben az egyedüllétben az illető ember teljes életet él – boldogságra lel benne!

Voltak már olyanok, akik azt gondolták, szolgálatuk egyszemélyes, s mégis kaptak benne társat. Senki se magányosságra készüljön, hanem amire Isten elhívta.

„Mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki.” (1Kor 7,17)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Egy parázna feleség

Hós 1,1–3

Egy prófétának sosem volt egyszerű a dolga. Az Úr szava beleszólt életükbe, s állandóan készen kellett lenniük az üzenetek továbbítására. Nem számított, hogy az emberek megértik, elfogadják-e őket, akár magányosan is hirdetni kellett a SZÓT.

Hóseásnak például feleségül kellett vennie egy parázna asszonyt. Amellett, hogy – ki hitte el neki, hogy ez Isten parancsa –, neki magának is elég nehéz döntés lehetett. Mégis megtette.

Cselekedete Isten üzenete népének: paráznává lett Izráel (azaz más isteneknek áldoztak, s hűtlenek lettek a parancsolatokhoz = megszegték az Isten által adott szeretet-szövetséget), Isten mégis szereti, s hajlandó visszafogadni őket.

Az egész Ószövetségben sok esetben olvassuk, hogy a választott nép paráznává lett, azaz nem élt Isten akarata szerint. Isten fenyegette őket átokkal, büntetéssel, megítélte őket más népek alatti sínylődéssel, de semmi sem változott. Ezért most hajlandó utána járni és a szívére beszélni népének, s ha megvallják bűneiket, megbocsátani is, sőt egészen újat kezdeni. Ennek jelképe a próféta különös cselekedete.

Mert Isten hűséges népe hűtlensége ellenére. Vár még, hátha hűsége megragadja szívünk, s megbánjuk hűtlenségeinket!

„Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat!” (Hós 10,12)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Elpecsételve

Énekek 8,6–7

Izráelben az eljegyzés már oly mértékű együvé tartozást jelentett, hogy nem volt szabad másra még ránézni sem. A jegyajándékot viselte a leány, s ez annyit jelentett, hogy „foglalt”. Elkötelezett volt annak, akinek odaígérték.

A pecsét a hitelesítés jele. A házassági pecsét is. Vállalom mindenki előtt, hogy hozzá tartozom. Viselem ennek jelét az ujjamon, s nyilvánosan mindenki előtt is kimondom, hogy szeretem. Jelentéktelennek tűnik mindez, de egyáltalán nem az. Aki nem vállalja ezeket, olyan, mintha egy háznak állnának a falai, de nem tettek volna rá tetőt. Védtelen, falai kidönthetők.

Egy párkapcsolat „háza” tető nélkül is lehet kellemes, amíg süt a nap – bár akkor sem ad árnyékot –, de nagyon nehéz lesz elviselni, ha esik az eső, s hosszú távon semmi biztonságot nem nyújt. Pedig mindenki biztonságra vágyik, s csak abban tudja teljesen adni önmagát.

Ezért nem lehet házasságkötés előtt „kipróbálni” sem úgymond a házasságot, arra csak felkészülni lehet. Ahogy az ejtőernyőzést sem lehet kipróbálni a második emeletről. Előtte el lehet mondani minden szükségeset, végig lehet nézni másokat, hogyan ugranak ki, de kipróbálni csak élesben lehet. Ennek van némi kockázata, de csak akkor kell ugrani, ha az ember már biztonságosan előkészített mindent!

Hajóra szállsz, imádkozzál, háborúba mégy, kétszer imádkozzál, házasodni készülsz, háromszor imádkozzál!

Régi közmondás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024