Ismét egy igen nagy lépés, ha valaki már nemcsak azokat tudja szeretni, akik őt szeretik, hanem mindenkit, bárkit: samaritánust és ellenséget egyaránt. A szomszédot, a lehetetlen levélkézbesítőt, a csalót, a gyilkost, a hatalmaskodót, mindenkit. Azt tapasztaltam, hogy ezt az állapotot csak a nagyon hűségesek érik el. Ők valóban „ehető kenyérré” váltak mások számára. Nem is féltik magukat, hiszen ők már régen nincsenek. Nem sajnálják az időt, nem sajnálják a pénzüket, mert mindenük Istené, mert semmijük sincsen. Ők Krisztus kinyújtott keze, megvalósult élete közöttünk.
Péter mindkét levele ezért szól. Hogy akik épp „sülésben” vannak, azok el ne keseredjenek, mert alakul bennük a lényeg. A megszentelt élet, a krisztusi valóság.
A cél a minden ember iránti szeretet. Ne elégedjünk meg kevesebbel, s engedjük Istennek, hogy úgy formálja ezt bennünk, ahogyan jónak látja.
Eddig lehet eljutni. El lehet eddig jutni? Isten kegyelméből igen. A figyelmeztetéstől: „Ne paráználkodj”, az ígéretig: „Nem fogsz paráználkodni!” Hűséges leszel. Így lesz a házasság szeretet-közössége valóban mintája az Istennel való szeretet-közösségnek.
Csak az a fő, hogy áhítatod tetté, hited szeretetté váljék, teljesen, maradék nélkül, mint ahogyan az olvadt érc siet az előre elkészített formába, hogy mindenestől haranggá váljék. Mert ami megmarad belőle, az salak lesz, de ami beleömlik a formába, az megcsendül a magasságban.
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00mirjamhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngmirjam2024-08-31 00:01:272024-07-08 07:24:36Minden ember iránti szeretet
A szeretet bármilyen formája csak akkor kezd alakulni, ha az eddig elmondottak már végbementek bennünk. Ó, milyen türelmetlenek vagyunk, amikor állandóan számon kérjük egymáson! Pedig mi sem adjuk, csak hát olyan jól esne kapni a másiktól.
A szeretet nagyon idő-, ember-, ötletigényes. Vegyük komolyan, ahhoz, hogy legalább a testvéreink, családtagjaink felé megszülessen a valódi szeretet, ennyi mindenen kell keresztülmenni. A többi szeretet csak rövid távú, elmúlik, megfogyatkozik, amint a lelkesedés csappan, vagy a másik a lábunkra lép, esetleg nem úgy tesz, ahogy vártuk tőle.
Péter beszámol Isten ajtónyitásáról. Szeretet a pogányok felé, bizalom az ő megtérésük iránt. Nem könnyű lépések. Péter egyszerinek minősíthetné, ha nem kellene elmondania, így viszont lehetőség nyílik arra, hogy kibontakozhasson benne, s valóban testvérnek lássa azokat, akikről semmit jót sem tartott előtte.
A lisztet begyúrják, többféle anyag kelesztésében válik így ehetővé. Bár néha ragadós még, nehezen bontakozik, várni kell vele, s még ki is kell majd sütni. Sok-sok gyúráson megyünk át mindnyájan, mire a közösségünkön belül szeretet születik.
A házasság gyúrásában a két fél valóban szinte testvérré formálódik. Az évtizedek során vonásaik is hasonlítani kezdenek egymásra. Félszavakból értik egymást, szövetségük szétszakíthatatlan.
Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell válnia. Lehet az egy tekintet, egy kézszorítás, egy futó bocsánatkérés, egy apró szívesség…
Az ember úgy gondolná, hogy a kegyesség vagy istenfélelem előbb alakul ki. Nagyon sok mindent át kell ahhoz élni, hogy valakiben valóban legyen istenfélelem. Miért van erre szükség? Hogy az életről megváltozzék a látása. Ez az istenfélelem ugyanis számít Istenre. Pont azért fél, mert tudja, hogy kicsoda Ő. Ezt úgy is megtapasztalhatjuk, hogy valamilyen feladatot kapunk, s abban képtelenek vagyunk megállni. Újabb és újabb magunkról alkotott tévhiteknek kell rombadőlniük. Akárcsak a házasságban.
Péternek sem volt ez egyszerű. Mindent otthagyni, amit igaznak tartott, s ami őt eddig tartotta. Megnyitni a törvény ajtaját az evangélium előtt. Zsidóként egy pogányt meglátogatni, őt testvérnek fogadni. Ezért olyan nagy az előkészítés is: látomással, angyali szóval. És kétfelől történik, hiszen Kornéliuszban és Péterben egyaránt sok mindennek meg kell változni, hogy a találkozás megtörténhessen. De megszületik bennük. Kegyessé válnak, akik Isten félelmében elfogadják egymást.
Mint az őrlésnél a búza. Minden megváltozik benne: állaga, színe, íze. Liszt lesz belőle. Ha ebben az állapotban találkozunk egy keresztyénnel, az nem biztos, hogy kellemes lesz. A „liszt” még nem ehető, csak lehetőség arra… Ám a következő lépéshez ez az állapot szükséges.
A rosszak a jókból élnek, ez az ítéletük és a kegyelmük; a jók a rosszakat megtartják és felszabadítják, ez az ő jutalmuk és méltóságuk.
Tevékenység: Bibliai történet megismerése: Mefíbóset a király asztalánál; beharangozó a paralimpiához; korlátozott testhelyzetben végzett mozgásgyakorlatok, labdadobó és kidobó játék mozgáskorlátozó büntetésekkel
Micsoda a te szolgád? (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos)
Az esélyegyenlőség gyakorlása, hogy a fogyatékos emberekre is odafigyelünk, korlátozott képességeik figyelembevétele mellett elfogadjuk őket teljes értékű emberként. Erre is találunk példát a Bibliában, hiszen Mefíbóset, Dávid barátjának, Jónátánnak a fia ötéves korában mindkét lábára megsántult (2Sámuel 4,4). Dávid később, miután megvívta harcát Saul háza népével, és király lett, Mefíbósetet magához emelte, és visszaadta neki nagyapja, Saul minden földbirtokát. Szolgákat is kapott, akik a birtokot művelték, maga pedig a király asztalánál étkezett (2Sámuel 9). Mefíbósetnek fia is született, Míká, akinek utódai népes családdá növekedtek (1Krónika 8,33–40).
Meséljük el a történetet a gyerekeknek, akik figyeljék meg Dávid és Mefíbóset szavait: Melyikük hogyan értékeli az elesett, béna ember helyzetét? Mi lett a gyümölcse annak, hogy Mefíbóset visszanyerte emberi méltóságát?
Fair play szabály, az esélyegyenlőség gyakorlása a modern időkben, hogy a fogyatékos embereknek is rendeznek sportversenyeket, ahol azonos feltételek mellett összemérhetik erejüket, ügyességüket, gyorsaságukat stb. Az úgynevezett parasportolók számára az olimpia után az olimpia városában rendezik meg a paralimpia nevű világversenyt, ahol 22 sportágban, fogyatékosságuk szerinti kategóriákban versenyezhetnek. A figyelem, a megbecsülés és anyagi elismerés sajnos töredéke az egészséges sportolókénak, mégis több annál, mint amit Mefíbóset megfogalmazott magáról: „olyan vagyok, mint a döglött kutya” (2Sámuel 9,8).
Az idei paralimpia augusztus 28-án kezdődik Párizsban, ahol 68 versenyszámban indulnak magyar sportolók. Megérdemlik a figyelmünket.
Kép: 123RF
Három évvel ezelőtt, Tokióban hét magyar sportoló lett paralimpiai bajnok. Köztük volt Pap Bianka, aki 100 méteres hátúszásban nyert aranyérmet, s további két ezüstérmet is szerzett. Bianka korábban síbalesetben sérült meg, nem akart összeforrni a sípcsontja. Az orvosok javaslatára kezdett el úszni, és már 16 évesen kijutott a Rio de Janeiro-i paralimpiára, ahol 100 méter háton ezüst, 200 méter vegyes úszásban bronzérmet nyert. Az idei paralimpián Bianka öt versenyszámban indul. A 24 éves sportoló előtt még számos lehetőség nyílik a sikerre, de a legnagyobb sikert, az emberi méltóságot már így is megnyerte.
Amikor valaki a házához gerendát keresett, felvitték a hegytetőre, hogy onnan vágjon ki fát – mert azokat megedzette a szél, így jobban bírják a terhet. Más fát nem érdemes gerendának használni!
A próbák és kísértések között az emberről nagyon nehezen válik le a fölösleg, a sallang. Ahogyan a búzáról kemény csépléssel kell leválasztani a héját. Ez is Isten szeretet-iskolájának része.
Péter életében is sokféle lehetőség kínálkozott arra, hogy Krisztus nevében járhasson és cselekedhessen. Így lett állhatatossá, s ahogy olvashatjuk a mai igében, már a haláleset sem rémítette meg, hanem imádkozott és szólt: „Tábita, kelj fel!” Hiszen maga Jézus ígérte tanítványainak, hogy nagy dolgokat fognak cselekedni.
Egy ilyen helyzetben mi hogyan viselkednénk? Számunkra milyen próbatételt jelentene ez? Ki mernénk mondani egy halott ember felett e szavakat? Nem úgy, hogy „hátha bejön”, hanem Krisztusba vetett hittel, bizonyossággal!
Tudnunk kell, hogy az ilyen csodák mindig jelek. Az örökélet mindent „meggyógyító” előjelei. A tanítványok hitük megerősítésére kapták. De ha ma valahol szükség van rá, ugyanúgy lehetséges bármelyik csoda. Ez mindig Isten cselekvésén és az ember engedelmességén múlik. Legyünk azért állhatatosak a hitben, s ne rémüljünk meg a próbák között!
Egy király legkedvesebb lovagjának azt parancsolta, amikor csatába indultak, hogy őrizzen meg egy rózsatövet. Dúlt a harc, de ő nem mozdulhatott. A csata után hazafelé lovagolva a király nagy örömmel üdvözölte a „megőrzött lovagot”. A lovag őrizte a rózsát, vagy a rózsa a lovagot?
Tevékenység: Sporttörténetek alapján beszélgetés a fair play tartalmáról, lényegéről; a fair play igazságszeretet és tisztelet párhuzamainak felismerése bibliai történeteken keresztül; a fair play viselkedés a mindennapi életben: jellemzők vonások és szituációk gyűjtése, dramatizálás csoportmunkában, véleményalkotás, vita
Fair play a sportban (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális, testi-mozgásos)
Gémesi Csanád kardvívó a 2024-es párizsi olimpia egyik fair play-díjra jelölt versenyzője. Az öt jelölt közül Gémesi azzal tűnik ki, hogy az egyéni kardverseny nyolcaddöntőjében 9-10-es hátrányban volt, amikor jelezte a bírónak, hogy az ellenfele találatot ért el. A találkozót végül tunéziai ellenfele, Faresz Ferzsani nyerte 15-14-re, aki a döntőbe is bejutott, és végül ezüstérmet szerzett. Ha Gémesi hallgat a találatról és kiegyenlít, ki tudja, talán övé lehetett volna az ezüstérem. De mit ér a siker, ha nem becsületes úton szerzi meg?
A 1984. évi olimpián a cselgáncs abszolút kategóriájában mindenki a háromszoros világbajnok Jamasita Jaszuhiro győzelmét várta, és valóban ő volt a legnagyobb esélyes. Ám az előválogatók során megsérült a jobb lába, és az is kérdéses volt, elinduljon-e egyáltalán a döntőben. Végül a küzdelem mellett döntött. Ellenfele, az egyiptomi Mohamed Ali Rashwan jól tudta ezt, mégsem használta ki. Nem akart ilyen győzelmet. Nem akarta, hogy az emberek azt mondhassák, csak azért nyert, mert az ellenfele megsérült. Az olimpiai döntőben ezért korlátozta a saját mozgását, és nem támadta erővel az ellenfele sérült lábát. A becsületes és egyenrangú harcban végül a tapasztaltabb japán versenyző győzött, ő nyerte az olimpiai bajnoki címet. Az egyiptomi versenyző viszont nemcsak a közönség rokonszenvét nyerte meg, hanem később a nemzetközi Fair Play Díjat is átvehette. Mohamed Ali Rashwan, aki ma már nemzetközi bíró, tudja, hogy a legfontosabb szabály a tisztelet. Ő maga így vall erről: „A sport túl gyakran vált háborúhoz hasonlóvá, vissza kell térnünk a sport alapvető értékeihez: a sportolónak tisztelnie kell az ellenfelét, a diákoknak tisztelniük kell a mestereiket, a bíróknak tisztelniük kell a versenyzőket és fordítva.”
Miről tanít a két történet? Mit tudunk ezek alapján elmondani a fair play tartalmáról? Mit jelent ez a fogalom? – Beszélgessünk a történetek alapján a gyerekekkel.
Definíció szerint a fair play a becsületes, szabályok szerinti, igazságos küzdelem; az ellenfél és saját magunk, a játék szabályainak és azok képviselőinek (bírók, edzők, sportszövetség, sőt a közönség) tiszteletben tartása az esélyegyenlőség jegyében.
Ám van egy szabály, ami még ezt is felülírja, méghozzá a felebaráti szeretet. Amikor nem megy el valaki csak úgy a bajba került versenytársa mellett. Szép példája ennek a MOB 2023-as fair play-díjasa, a vitorlázó Gyöngy Sailing Team tagjainak cselekedete: A balatoni félszigetkerülő versenyen egy rivális hajó erősödő szélben haladt, és egy széllökés miatt felborult a tó 15 fokos vizében. A Gyöngy Sailing Team versenyét feladva azonnal a vízbe esett legénységhez sietett, és megkezdték a mentést.
Fairplay-nyomok a Bibliában (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)
A becsületes, igazságra törekvő, szabály(törvény)tisztelő, sőt az ellenfelet is tiszteletben tartó magatartás nyomait a Bibliában is felismerhetjük. Jó példa erre Dávid két hadi története, amikor a helyzeti vagy erőfölényét nem használta ki az ellenfele rovására. Bár a második esetben nem Dávid érdemelne fair play-díjat.
Góliát legyőzése után az ifjú Dávid Saul király udvarába került, és az izráeli sereg élén további hadisikereket ért el. Népszerűsége növekedett, Saul pedig féltékeny lett rá, és meg akarta ölni. Dávidnak menekülnie kellett, és a környék pusztáin, barlangjaiban rejtőzött, miközben sokan csatlakoztak hozzá, több száz fős szabadcsapata volt. Éngedi sziklavárában (barlangjaiban) tartózkodtak, amikor az őket üldöző Saul betért egy barlangba a szükségét végezni. Dávid az embereivel épp a barlang mélyén tartózkodott. Emberei biztatták, tegyen vele, amit akar, kezébe adta őt az Úr. Dávid azonban nem hallgatott rájuk, nem akart visszaélni a helyzetével. Mire hivatkozott, miután megismertette magát Saullal? – Meséljük el a történetet (az 1Sámuel 24 alapján), és a gyerekek figyeljék meg a becsület, az igazságszeretet és törvénytisztelet jeleit. Beszéljük meg, milyen szabályokhoz ragaszkodott itt Dávid? Ki adta a szabályokat, és ki volt a bíró? Miért nem akarta áthágni a szabályokat Dávid a számára előnyös helyzetben?
Dávid a vitézeivel egy jómódú gazda, Nábál pásztorait és nyájait is védelmezte azon a vidéken, ahol bujdosó szabadcsapatával élt. Mikor Nábál juhnyírást tartott, Dávid elküldte a legényeit, hogy ajándékot kérjen a védelemért. Ám a gazda megalázó módon visszautasította őket. Bolondságot csinált, mert nem vette figyelembe az erőfölényt. És valóban, Dávid felháborodva, bosszút fogadva indult embereivel a gazda ellen. Nábál felesége, Abigail akadályozta meg a vérontást asszonyi bölcsességével. Ajándékokkal megrakodva indult Dávid elé, ám nemcsak a javaival csillapította le a hadurat, hanem a beszédével is. Mit mondott neki? – Meséljük el a történetet (az 1Sámuel 25 alapján), és a gyerekek figyeljék meg, mi volt az, ami Dávid lelkiismeretére hatott? Miért nem jó megoldás az öntörvényűség („magad segítettél magadon”) a leendő király számára? Miért kell a haragján felül is tiszteletben tartani Isten törvényét (szabályait)? Miért érdemelne fair play-díjat Abigail?
Az irgalmas samaritánus példázatát sokan ismerik (Lukács 10,25–37). Figyeljük meg most a példatörténetet a sportszerűség szempontjából. Tulajdonképpen egyfajta szabályegyeztetés történik, miközben a törvénytudó a győzelem – az örök élet – mikéntjére kérdez. Jézus visszakérdez: De hiszen ismered a törvényt, hogyan értelmezed? A törvénytudó hibátlanul felmondja a szabályokat. De hogyan kell alkalmazni azokat? Mi a helyzet a versenypályán, a pályatársakkal szemben? És következik a „sporttörténet” a pályán „futó” utassal, rabló akadályokkal és pályán haladó társakkal. Ahol a lenézett, valójában utolsónak tekintett szereplő alkalmazza igazán helyesen (és nem csak formálisan) a szeretetszabályt: az élet mindenek előtt elsőbbséget élvez. – Meséljük el a példázatot a gyerekeknek, és beszéljük meg, ki hogyan tartotta be a szabályokat a Jeruzsálemből Jerikóba vezető veszélyes pályán? Ki érdemelne a tettéért fair play-díjat?
Kép: 123RF
Fair play a mindennapokban (Verbális-nyelvi, kapcsolati, önismereti, egzisztenciális)
A fair play vagy más néven sportszerű magatartás nem csupán egy-egy esetre, hanem a sportoló életmódjára, sőt a sporton kívüli életterekre is vonatkozik. Becsületesen és igazságosan küzdhet, társait és a szabályokat tiszteletben tartva egy vállalkozó, egy politikus, egy munkásember vagy egy tanuló is, bár ez a szemléletmód nem mindig népszerű manapság.
Alkossanak a gyerekek kis csoportokat, és keressék meg először a fair play viselkedés alapvető szabályait a mindennapi életben (pl. a suliban, osztályban, családban, munkahelyen, bevásárlóközpontban stb.) Majd keressenek olyan mindennapi élethelyzeteket, ahol a fair play viselkedés érvényesül. Válasszanak ki egyet az élethelyzetek közül, és készüljenek fel a dramatikus előadására.
A csoportok végül adják elő egymásnak az élethelyzeteket, és beszélgessünk ezek alapján a sportszerű viselkedés mindennapi lehetőségeiről. Miért jó – vagy nem jó – a fair play a mindennapokban? – A kérdésről akár nyílt vitát is rendezhetünk.
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk” – nagyon könnyednek hat ez a mondat, mint ahogy a bibliai történetek is mind olyan természetesnek tűnnek. Hiszen mi más történhetett volna Péterrel, mint hogy fenyegetik, ő pedig így válaszol! A sorozatos börtönbevettetéssel a tanítványok hite csak erősödött. Örömmel fogadták, hogy méltónak bizonyultak a Jézus nevéért kapott gyalázatra! Honnan vették ezt a belső békességet, önuralmat, hogy ne háborogjanak és méltatlankodjanak?
A kalászt le kell aratni ahhoz, hogy a búzaszemekből kenyér lehessen! Az óembert meg kell öldökölni ahhoz, hogy az új ember élhessen. Ennél „olcsóbban” nem megy. Ha ezt átélhetjük, már egészen közel vagyunk ahhoz, hogy megismerhessük Isten célját az életünkkel.
Képzeljük magunkat az apostolok által átélt szituációba, s akkor merjük kimondani ugyanazt a hitvallást! Egyáltalán nem könnyű. Vajon hányan adtunk már hálát azért, mert valamiben megpróbáltattunk? S hányan keseregtünk a külső próbatételek felett, panaszáradatot zúdítva hittestvéreinkre! Hol van az önuralom? A mindent vállalni tudó belső erő?
Egy házasság hétköznapjaiban sok alkalom adódik ennek megélésére. Hiszen két keresztyén ember házassága nem automatikusan keresztyén módon működik. Mindkettejük életében végbe kell mennie a folyamatnak, hogy új emberükkel egymást teljességgel elfogadják, s közös új emberük is kiformálódjon.
A mi véges életünk nem egyéb, mint lassú átnövekedés a látható világból a láthatatlanba, az idői viszonyokból az örökkévalóba. A keresztyénség az örökélet iskolája.
Amikor a nagytanács tagjai felfogták, hogy írástudatlan emberekkel van dolguk, akik kioktatják őket a bibliai tudományokból, igen elcsodálkoztak. Valószínűleg maguk Péterék is. Ha az ember igét olvas, és nemcsak az igevers konkrét jelentését, hanem az összefüggéseket is kezdi érteni, ez igen nagy élmény számára. Valami olyan tudás, ami nem betanulással szerezhető, hanem a felfogottak forgatásával. Olyasmit élhetek át, amit Jézus így ígért: „megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok” (Mt 10,19).
A mag hasonlatánál maradva (aug. 23.), a kalász növekszik, s lassan érik, de míg be nem érik, szálfaegyenesen áll, mintha az égig akarna növekedni. Így van annál is, akinél az ismeret olyan büszkeséget eredményez, mintha valóban birtokolná a tudást.
Később, ha a kalász beérik, „alázatos lesz”, s meghajol a súlyos szemektől. Minél mélyebb, érettebb a tudás, annál alázatosabbá is válik. A nagy tanítók keveset beszélnek. Ők már azt is tudják, hogy mit nem tudnak.
Ahogy a hitben, úgy a házasságban is lassan „valódi ismeretre” jut az ember. Először csak saját álmain keresztül látja a másikat, majd szép lassan megismeri. S ebben az ismeretben lehet megtanulni a másikat valóban szeretni! Alázattal vallani: „vele tűrök, vele szenvedek, vele megelégszem…”
Csak egészen későn jön rá az ember, hogy az üdvösséget ingyen kapja. Nem azért, mert méltó rá, mintha elvárhatná, hanem azért, mert megszánta őt az, aki csupa irgalom.
Péter elhívásától elég hosszú út vezet e csodáig, melynek részese lehet, mert megszánja a sántát az Ékes kapuban. De ezalatt mélyen átformálódik. Volt közben hitvallástétele (Mt 16,16), volt tagadása (Lk 22), s volt visszafogadása a feltámadottal való találkozásban (Ján 21), átélhette a pünkösd csodáját (ApCsel 2).
Eljött az alkalom, amikor már nemcsak őt építette a hit, hanem mások felé is megnyílt a szíve, s elhitte, hogy Jézus nekik is elég. „Amim van, azt adom neked!” – mondja a sántának, s megajándékozza egészséggel.
Az igaz emberség nagyon nagy lépés a hitrejutás utáni növekedésben. A keresztyének egy része egyáltalán nem épül tovább már eddig sem. Nem mélyül el kegyességük a többiek felé, kevés bennük a szánalom, s nincs is bátorságuk hitük továbbadására.
Mi hol tartunk? Eljutottunk a hitvallásig, s talán a tagadásig is? Van élő Jézusunk, aki visszafogadott minket, s megajándékozott Lelkének ajándékaival? Vagy erőtlen a keresztyénségünk? Vajon miért akadtunk el? Talán ezért nem működik a házasságunk, barátságunk, gyülekezeti közösségünk?
Itt, az elején a legnagyobb a „változás”, mert egy mag elhalásáról van szó! Az óemberben megszületik az új ember!
A hívő ember Istennek egyre több, csodálatosabb erőit érzi felszabadulni, s úgy tapasztalja, hogy az ő hitére megindulnak Isten kötött energiái, míg a hitetlen csak azt érzi, hogy a „véletlenek” rázuhannak és összemorzsolják.
Házasság előtt, és a házasságban is egy életen át formálódunk. Hogy merre és hogyan, ez múlik döntéseinken, kapcsolatainkon, hitünk személyes és közös megélésén egyaránt.
Péter élete szépen mutatja a kezdeteket, s a későbbi válságokat is. Ahogyan ő ebben a „jézusi szeretet-szövetségben” formálódik, s lesz hűtlenné, majd visszafogadottá, úgy szabad nekünk is keresni a magunk formálódását „Isten szerelmében”.
Péter számára ez a legdöntőbb találkozás. Valaki megmondja neki, hogy mikor halásszon, holott világosan látszik, hogy nem ért hozzá. Ugyanakkor olyan halászatot ad, amilyet még Péter életében nem látott, tehát Ő parancsol a halaknak is. Péterben minden megfordul: nagyobb van itt mindenkinél! Ő az, maga az Úr, aki ismeri szükségeinket, s gazdagabban ajándékoz, mint remélnénk – hát ezért nem tud ellenállni a szavának, muszáj elmenni vele halászni!
Péter távolodni akar, mert érzi a maga hitetlenségét. Jézus pedig épp erre vár, mert éppen ebbe az űrbe tudja adni a legtöbbet: a hitet. Péter halászból emberhalásznak hívatik el.
A hitrejutásnak annyi lehetősége van, ahány ember. De vannak elemei, melyek mindenkiében megvannak: a magam kicsiségének, bűnösségének meglátása, Isten nagyságának és kegyelmének felismerése s elfogadása. A követés megkezdése, az első szeretet örömével.
Csoda csak a hit számára létezik; a csoda a hit világszemlélete, mert a tények és dolgok mögött a közvetlenül ható Istent tapasztalja meg.
https://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.png00mirjamhttps://kateteka.hu/wp-content/uploads/2015/04/kateteka_logo.pngmirjam2024-08-24 00:01:132024-07-08 07:25:23Az első fokozat
We may request cookies to be set on your device. We use cookies to let us know when you visit our websites, how you interact with us, to enrich your user experience, and to customize your relationship with our website.
Click on the different category headings to find out more. You can also change some of your preferences. Note that blocking some types of cookies may impact your experience on our websites and the services we are able to offer.
Essential Website Cookies
These cookies are strictly necessary to provide you with services available through our website and to use some of its features.
Because these cookies are strictly necessary to deliver the website, refusing them will have impact how our site functions. You always can block or delete cookies by changing your browser settings and force blocking all cookies on this website. But this will always prompt you to accept/refuse cookies when revisiting our site.
We fully respect if you want to refuse cookies but to avoid asking you again and again kindly allow us to store a cookie for that. You are free to opt out any time or opt in for other cookies to get a better experience. If you refuse cookies we will remove all set cookies in our domain.
We provide you with a list of stored cookies on your computer in our domain so you can check what we stored. Due to security reasons we are not able to show or modify cookies from other domains. You can check these in your browser security settings.
Other external services
We also use different external services like Google Webfonts, Google Maps, and external Video providers. Since these providers may collect personal data like your IP address we allow you to block them here. Please be aware that this might heavily reduce the functionality and appearance of our site. Changes will take effect once you reload the page.
Google Webfont Settings:
Google Map Settings:
Google reCaptcha Settings:
Vimeo and Youtube video embeds:
Privacy Policy
You can read about our cookies and privacy settings in detail on our Privacy Policy Page.
