július 2024 - Oldal 4 a 5-ből

A betlehemi gyermekgyilkosság

Mt 2,16–18

Nem árnyékolja be a karácsony hangulatát, örömhírét, a Jézus megszületése fölötti örvendezést a betlehemi gyermekgyilkosság? A vér, a könny valósága, a kisgyermekek halálsikolya nem zavarja az örvendező angyalok énekét? Miért kellett nekik meghalniuk? Hiszen ők még nem sok mindent követhettek el. Egy lelkész számára legnehezebb temetés a néhány napos csecsemőé. Hiszen az emberek szemében ott a kérdés vagy a vád: miért?

Jézus Krisztus megszületése a Sátán vereségét jelenti. Nem csoda, ha kitombolja magát, hiszen kevés ideje marad… S ugye mindennapi tapasztalatunk is az, hogy ha valami jó kezdeményezés történik, rögtön ott terem a gonosz, és veti a maga konkolyát. Ha támadás ér bennünket, akkor tudhatjuk: Isten szeretne valamit kezdeni velünk.

Hány és hány kisgyermek esett áldozatul felnőttek háborúinak, ellentéteinek? A keresztes hadjáratoktól kezdve a gázkamrákig. És hány gyermek van ma is kiszolgáltatva annak, hogy a szülei elvessék maguktól, kukába tegyék, megöljék. Egy újsághírt olvasva két percre megálltam, s próbáltam felfogni a tartalmát, de nem sikerült. Egy férfi azért csapott agyon egy kétéves gyermeket, mert zavarta a sírása…

Jézus Krisztus azért született meg, hogy meghaljon. Értünk, értük…

Álltam némán, hírhozó katonájuk,

már azt forgatva, hogy én mit kapok,

nem is őtőlük magyarázatot:

a tettektől, melyek – akár a gyermek –

magukért csak felnőttsorban felelnek.

Illyés Gyula

2024-07-09

Egy emberi megoldás

Napi áhítat

2Móz 2,11–14

Mondhatjuk, hogy Mózes olyan korban születik meg, ami a halált hordozza. Hiszen sok társával ellentétben ő életben marad a „mózeskosárban”, sőt teljes biztonsággal élheti meg gyermekkorát a fáraó palotájában. Amikor felnő, meglátogatja népét, akik kényszermunkát végeznek. Meglát egy egyiptomit, aki egy hébert ütlegel. Körülnéz, és amikor látja, hogy senki sincs ott, agyonüti az egyiptomit, és elrejteti a homokban. Saját népe azonban fél tőle, hogy majd közöttük is így tesz „igazságot”, ezért menekülnie kell a leleplezés elől. Tehát Mózesnek, az Ószövetség egyik legfőbb vezetőjének, a Tízparancsolat hozójának múltját súlyos bűn terheli.

Miért követte el Mózes ezt a gyilkosságot? Sokak szerint nem csupán „erős felindulásból” tette, hanem már akkor vállalta a szabadító szerepét (saját elgondolása szerint), amivé később Isten tényleg teszi. Ő lesz az, aki kivezeti Isten népét a fogságból. De nem akkor és nem úgy, ahogyan ő gondolta. Hanem akkor és úgy, ahogyan Isten gondolja. Sokszor jellemző ránk is, hogy valamit vagy túl korán teszünk meg, aminek még nincs itt az ideje, vagy a magunk elgondolása szerint, s folyamatosan elrontjuk az életünket.

Ha Isten vezet bennünket, megélhetjük, hogy akkor és ott cselekszünk, ahol kell, s nem „ölünk”, hanem építünk.

Mit használ az embernek, ha bibliai alapelvekkel foglalkozik, de nem cselekszi, amit Jézus parancsolt?

Johnson Gnanabaranam

2024-07-08

Dávid vétke

Napi áhítat

2Sám 11,2–5.14–17.26–27

A Bibliában, s mondhatjuk nyugodtan, az üdvtörténet szereplőinek történetei közül ez az egyik legmegdöbbentőbb, mai szóval: nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. Szándékosan írtam így, hiszen a történet éppen arról szól, hogy Dávidnak „abszolút alibije” van az emberek előtt, ugyanakkor teljesen világos a szándéka Isten előtt. S Nátán próféta bölcs rávezetése után Dávid rádöbben: Én vagyok a gyilkos! És vezekel. A bűnben fogant gyermek meghal. Ám Isten kegyelme tovább tart ennél. Ő helyreállíthatja a megromlott kapcsolatot. Nem hagyja büntetés nélkül, hiszen meghal a gyermek, de a megbocsátás után, Dávid Betsabéval kötött szövetségéből származik az utód Salamon, és földi mérték szerint a Messiás is Dávid házából, Dávid törzséből való. (Ézs 11,1)

Valódi csoda, hogy Isten így állítja helyre Dávid életét. S ebben az az üzenet, hogy a miénket is helyreállíthatja. Nincs olyan dolog, amit Isten el ne rendezhetne, s újjá ne tehetne az életünkben. Mi talán feladjuk, és azt mondjuk: „ezt nem bocsátja meg nekem Isten”. Gondoljunk ilyenkor Dávidra: még ezt is megbocsátotta neki Isten. S Dávid elsírhatta az 51. zsoltárt. Mert én úgy hiszem, zokogva írta.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak tartasz. Ezért igazad van, ha szól, és jogos az ítéleted. Lásd én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

(ifjúsági ének az 51. zsoltár alapján)

2024-07-07

Sikem és Dina

Napi áhítat

1Móz 34

Vérbosszú nélkül élni, sok családban elképzelhetetlen. Önmagukat szinte nem is tartják embernek, ha nem állhatnak bosszút. Mintha ősi ösztön lenne, mely mindent elpusztít inkább. Gabriel Garcia Marquez az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája” c. híres kisregényében éppen ezt a problémát veti fel a XX. század derekán. Az az indulat, melyet egyes népekhez, családokhoz és korokhoz kötünk, mennyire él ma is, köztünk is?

Hiszen nemcsak vadnyugati és maffia történetekben találkozunk a vérbosszúval, hanem a „soha meg nem bocsátok” kifejezésében és indulatában is. Marquez hősei húguk becsületét vélik megvédeni azzal, hogy megölik megrontóját, s jellemző a társadalomra, hogy a vizsgálóbíró egyetlen szemtanút sem talál, aki látta volna a gyilkosságot – az elbújó emberek képében valahol a társadalom rejtett egyetértése fejeződik ki.

Mondhatni, modern parafrázisa ez Sikem és Dina történetének. Dinát, Jákób Leától született egyetlen leányát megszereti az idegen Sikem, s elviszi magához. Dina testvérei a hazugság leple alatt, az Istennel kötött szövetség jelével, a körülmetélés okozta sebláz segítségével hajtják végre a véres bosszút: egész Sikem lakosságát kiirtják.

Sokan elborzadnak a történet olvastán, s hiszem, hogy ezért is került a Bibliába. A vérbosszú nem lehet a mi utunk még gondolatban sem, inkább a megbocsátó szeretet jézusi útja.

Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett.

Ancsel Éva

2024-07-06

Sikem és Dina

Napi áhítat

1Móz 34

Vérbosszú nélkül élni, sok családban elképzelhetetlen. Önmagukat szinte nem is tartják embernek, ha nem állhatnak bosszút. Mintha ősi ösztön lenne, mely mindent elpusztít inkább. Gabriel Garcia Marquez az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája” c. híres kisregényében éppen ezt a problémát veti fel a XX. század derekán. Az az indulat, melyet egyes népekhez, családokhoz és korokhoz kötünk, mennyire él ma is, köztünk is?

Hiszen nemcsak vadnyugati és maffia történetekben találkozunk a vérbosszúval, hanem a „soha meg nem bocsátok” kifejezésében és indulatában is. Marquez hősei húguk becsületét vélik megvédeni azzal, hogy megölik megrontóját, s jellemző a társadalomra, hogy a vizsgálóbíró egyetlen szemtanút sem talál, aki látta volna a gyilkosságot – az elbújó emberek képében valahol a társadalom rejtett egyetértése fejeződik ki.

Mondhatni, modern parafrázisa ez Sikem és Dina történetének. Dinát, Jákób Leától született egyetlen leányát megszereti az idegen Sikem, s elviszi magához. Dina testvérei a hazugság leple alatt, az Istennel kötött szövetség jelével, a körülmetélés okozta sebláz segítségével hajtják végre a véres bosszút: egész Sikem lakosságát kiirtják.

Sokan elborzadnak a történet olvastán, s hiszem, hogy ezért is került a Bibliába. A vérbosszú nem lehet a mi utunk még gondolatban sem, inkább a megbocsátó szeretet jézusi útja.

Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett.

Ancsel Éva

2024-07-06

Az első gyilkosság

Napi áhítat

1Móz 4,1–8

A gyilkosság a bűneset következménye. Erről szól Káin és Ábel története, a történelem első gyilkossága. Azóta sem sokat változott a világ. A délszláv háborúban a káini gyilkossághoz hasonló esetekről számoltak be a háborút átélt emberek, csak a fegyverek, a technikai eszközök lettek modernebbek, az indulat ugyanaz.

Hiszen ki gondolná, hogy a családban egymásra utalva élők egyszer csak egymás ellen fordulnak? Ki gondolná, hogy a békés szomszédok egyszer csak egymásnak esnek? S milyen figyelmeztető jel számunkra, hogy ez az első gyilkosság nem idegenek között lezajló, nem harci cselekményben történt halál, hanem testvérgyilkosság. Milyen felkiáltó jel számunkra, hogy mennyire nem tud az ember uralkodni az indulatain.

Sok művész ragadja meg az emberölés dilemmáját, akár az írók, akár a színházi vagy filmrendezők közül. Egy híres rendező filmje már címében is a káini indulatot sugallja: „Született gyilkosok”. Pedig Isten – látva Káin szívét – még figyelmezteti is: „Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Isten már az Ószövetségben is felajánlja a „másik utat”, a békesség lehetőségének útját!

Hogyne inkább nekünk, akik Jézus Krisztus – maga az út – által kaphatunk békességet! S milyen szörnyű belegondolni, hogy ez a békesség is Jézus megölése által lett a miénk! Akkor lesz az enyém is, ha rálépek az Ő útjára!

„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (Ef 2,14)

2024-07-05

Az első gyilkosság

Napi áhítat

1Móz 4,1–8

A gyilkosság a bűneset következménye. Erről szól Káin és Ábel története, a történelem első gyilkossága. Azóta sem sokat változott a világ. A délszláv háborúban a káini gyilkossághoz hasonló esetekről számoltak be a háborút átélt emberek, csak a fegyverek, a technikai eszközök lettek modernebbek, az indulat ugyanaz.

Hiszen ki gondolná, hogy a családban egymásra utalva élők egyszer csak egymás ellen fordulnak? Ki gondolná, hogy a békés szomszédok egyszer csak egymásnak esnek? S milyen figyelmeztető jel számunkra, hogy ez az első gyilkosság nem idegenek között lezajló, nem harci cselekményben történt halál, hanem testvérgyilkosság. Milyen felkiáltó jel számunkra, hogy mennyire nem tud az ember uralkodni az indulatain.

Sok művész ragadja meg az emberölés dilemmáját, akár az írók, akár a színházi vagy filmrendezők közül. Egy híres rendező filmje már címében is a káini indulatot sugallja: „Született gyilkosok”. Pedig Isten – látva Káin szívét – még figyelmezteti is: „Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Isten már az Ószövetségben is felajánlja a „másik utat”, a békesség lehetőségének útját!

Hogyne inkább nekünk, akik Jézus Krisztus – maga az út – által kaphatunk békességet! S milyen szörnyű belegondolni, hogy ez a békesség is Jézus megölése által lett a miénk! Akkor lesz az enyém is, ha rálépek az Ő útjára!

„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (Ef 2,14)

2024-07-05

Uralkodjatok…

Napi áhítat

1Móz 9,1–11

Egyik hittanórán megkérdezte egy diák, ha a Tízparancsolatban benne van az ölés tilalma, miért öljük meg az állatokat?

Már utaltam rá, hogy nem általánosságban beszél ez a parancsolat az ölésről. Isten az állatokat eledelül adta, erről a Noéval való szövetségkötés után beszél a Biblia. A bűneset után számolni kell azzal, hogy nemcsak Istennel és az embertárssal romlott meg az ember viszonya, hanem a természettel is. Még az emberhez közel álló, megszelídített háziállatok is mennyi tragédia forrásai lehetnek. (Gondoljunk a gyermekekre, öregekre támadó kutyákra!) Itt is a szándék a lényeg, mert hogy az ember „megölheti”, s időnként meg is kell ölnie állatokat, nem jelenti azt, hogy minden esetben szükséges is megtennie. Hiszen a mértéktelen kincsvadászat és haszonkeresés miatt pusztultak ki szinte teljesen az észak-amerikai bölénycsordák, északi vizeink bálnacsapatai, vagy az afrikai elefántok java része. Ezek intő jelek arra nézve, hogy az ember szórakozásszerű vadászata, állatok irtása: bűn.

Nem véletlen, hogy a Messiás uralkodását az Ószövetség számos helye a veszélyes állatokkal való kibékülésben, barátságban látja. Ami számunkra a hétköznapi életben elképzelhetetlen (a vadállatokkal való barátság, békés együttlét), az a messiási korban természetes állapot lesz. Ennek jeleit élhetjük át már ma részleteiben, s egyszer majd teljességében is.

„Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérges kígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Ézs 11,6–9)

2024-07-04

Van-e menedéked?

Napi áhítat

Józs 20,1–6

Az emberi élet értéke azon a tényen alapszik, hogy ő Isten teremtménye, sőt „Isten képmása”. Mivel az ember nem tud életet teremteni, az egyedül Isten privilégiuma, csak Ő veheti el. Emberek szándékos megölése törvényeink szerint is, és a Tízparancsolat tiltása szerint is a „legnagyobb” bűn. Különösen azért, mert hiába minden bűnbánat, a megölteket nem támaszthatja fel senki. Nem véletlen, hogy nagyon sok film, irodalmi és művészeti alkotás éppen a gyilkosságot teszi meg központi témájául.

A világ más-más részein számtalan felfogással találkozhatunk. A görögöknél a beteg vagy gyenge gyermekeket kitették egy magányos helyre, hogy elpusztuljanak. Némely törzsek családonként csak egy vagy két gyermeket engedélyeztek (hogy menekülni is tudjanak velük), a többit megölték. Máshol a már munkaképteleneknek vagy „túl” időseknek kellett önként egy hegyen meghalni. (Erről szól: Fukadzava Hicsiro: Zarándokének c. regénye, és Sánta Ferenc: Sokan voltunk c. írása.) Tehát nem mindenhol azonos a kérdés elbírálása, de minden társadalomban bűnnek számít a gyilkos szándékkal végrehajtott tett.

A hatodik parancsolat alapján is világosan megkülönböztethető a véletlen emberölés a gyilkossági szándéktól. Az Ószövetségben olvasunk menedékvárosokról, ahova azok menekülhettek, akik akaratlanul öltek meg valakit.

Az Újszövetség idején már nincsenek menedékvárosok. Isten más megoldást készített, hogy legyen hová menekülnünk. A mi menedékünk maga Krisztus.

Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül.

Lelkem a viharból, bűnből, minden bajból Hozzád menekül.

Bár a föld mind romba dőlt, s ha pokol hada hány tőrt:

Jézus maga áll őrt!

Franck János

2024-07-03

7-2. Vizes játékok

Mit üzen a nyár, Vakáció

Életkorok: óvodás, alsós, felsős,
Képesség területek: nyelvi feladat, játék, természetismeret, képalkotás, vizualitás, mozgásos játék, ön- és társismeret, kapcsolat,
Szervezési formák: tábor, csendesnap, családi alkalmak,
Tudomány területek: módszertani segédanyag,
Multimédia: online játékok, kézműves oldal, online szöveg,

Képforrás: 123RF

Bibliai történet: Ézsaiás 12,2–3; 74,16–17; 35,6–7; 41,17–20; 44,3; 58,11
Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, természeti, vizuális térbeli, testi-mozgásos, önismereti, kapcsolati
Tevékenység: Találós kérdés megfejtése, vizes festés, tapasztalatszerzés a párolgásról; vizes játékok a lakásban, teremben, udvaron, kertben; nyári történet olvasása, beszélgetés, vizes játékterv késztése csoportmunkában, játékpróba

Vizes festés és hűsítés (Verbális-nyelvi, természeti, vizuális térbeli, testi-mozgásos)

Tegyük fel a gyerekeknek a találós kérdést:

Hold elejti, Nap felkapja. Mi az?

Ki tudja a választ? – Harmat.

Ki tapasztalta már, hogy a hajnali harmatos fű a nap hevétől gyorsan felszárad? És a tűző napra kitett vizes ruha gyors száradása?

Szerezzünk új tapasztalatot a Nap munkájáról:

Keressünk egy napsütötte sima járdát, járófelületet vagy deszkaajtót, falat. Fessenek rá a gyerekek vastag, vizes ecsettel egy nyári rajzot. Igyekezzenek, mert most versengenek a Nappal: Be tudják-e fejezni, mielőtt „felkapja” a képet a Nap?

Beszéljük meg a tapasztalatokat:

Ki győzött? Ki tudta befejeznie a rajzát? Mennyi ideig látszódott a rajz?
Mit tett a Nap a vizes ecsetnyommal?
Miért lehetünk nyáron csuromvizesen kint a szabadban? Miért esik ez jól?

(A melegtől gyorsan elpárolog a víz. A pára felszáll, a sok pára fent összegyűlik, és felhő lesz belőle, a felhőből pedig eső. A párolgás hőelvonással jár, ezért hűsít. Amikor száradunk, akkor tulajdonképpen hűsölünk.)

És egy újabb tapasztalatszerzés: Frissítőként fröcsköljünk egymásra vizet.

„Házi” vizes játékok (Testi-mozgásos, természeti)

Vizes játékokhoz nem kell feltétlenül strandra vagy vízpartra menni. Elég hozzá a kerti csap, de van, ami a lakásban vagy az erkélyen is megoldható. Néhány ötlet:

Kézi spriccelő: Egy-egy kis pohárba pingponglabdát teszünk, és vízpermetezőket, vízipisztolyokat töltünk meg vízzel. Megadott távolságból kell a poharat telespriccelni úgy, hogy a pohár megteljen, és a pingponglabda kipottyanjon belőle.
Labdaterelő: Lavór, gyerekmedence vizébe tett pingponglabdákat kell vízipisztoly-spicceléssel megadott célhoz terelni. A cél kitalálásában lehetünk kreatívak. A vízipisztoly használatában viszont legyenek a gyerekek szabálytartók.

Kép: 123RF

Lavórhalászat: Lavór vizébe műanyag kupakokat, kisebb labdákat vagy parafadugókat teszünk. Ezeket kell két lábbal, lábujjal, kanállal, csipesszel vagy két pálcikával kihalászni.

Kép: 123RF

Öntözgető rendszer: Kerítésre, tartóoszlopra szerelhetjük műanyag csövekből, palackokból azt a vízvezető rendszert, ami a beleöntött vizet a beépített edényeken keresztül vezeti a célhoz.
Párakapu: Kerti, udvari spriccelőt készíthetünk slag végére szerelt műanyag palackból.
Öntözőrendszer: Igazi csepegtető öntözőrendszert készíthetünk PET-palackokból a kertben. A csöpögés mértékét a palack csavaros kupakjával szabályozhatjuk.

Források

A strand jön hozzánk (Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, testi-mozgásos)

Komjáthy Nessie Nyáron nyaralunk című írásában egy különös nyári program elevenedik meg. Mert mit tehet az a család, ahol nem telik nyaralásra, de még strandbelépőre sem? Ahol a szülőnek dolgozni kell, és nincs kire bízza a gyerekét. Olvassuk el a történetet (elérhető a címre kattintva), majd beszélgessünk:

Milyen családról van itt szó? Mi a családi alaphelyzet? (Nevezhető-e családnak egyáltalán?)
Miből van a kis családnak kevés? Miből van bőven? (Amit nem lehet pénzen megvenni.)
Valaki azt mondta: „a szeretet ötletgazdag”. Igaza volt? Mi bizonyítja ezt a történetben?

Találjanak ki a gyerekek kis csoportokban vizes játéktervet, amikor a „strand jön hozzánk”.

Mondják el a csoportok képviselői a többieknek az ötleteiket. A legjobbakat válasszuk ki közösen, és valósítsuk is meg.

Kép: 123RF

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

2024-07-03