A kimondott szó hatalma

Ef 4,29–32

A Hegyi beszédben Jézus két kifejezést használ, ami ma nehezen érthető. Mindegyik arra utal, hogy valaki indulatosan megbántja, megsérti a másikat. Az eredeti szöveg szerint a „ráka” (ostoba) szó üreset jelent. S hiába enyhítjük ezt kedvesebb kifejezésekkel (fajankó, tökfej), az indulattal kimondott szó is tud ölni. A másik szó a „bolond”, ami mindennapos szóhasználatunkban a „hülyét” jelenti. Tágabb értelemben hitehagyottat, gazembert is. (Mt 5,21–22)

E parancsolat súlyát magunkon tudjuk lemérni. Hogy esik nekünk, ha ilyen jelzővel illetnek minket? Ha a szemünkbe, vagy a hátunk mögött mondják nekünk? A Tízparancsolatban többször is szó van nyelvünkről, beszédünkről, kimondott szavainkról, ezért itt a szó, csak mint ölésre alkalmas eszköz kerül elő. S tényleg lehet, hogy valaki szavak miatt lesz öngyilkos, hal meg benne egy barátság, egy házasság, vagy maga a hit. (lásd a Kátéban)

Hány gyilkossági hír elején áll ez a mondat: „Szóváltásba elegyedett…” S hány példát tudnánk mondani a közlekedésből, áruházi tülekedésből, a mindennapi életünkből erre. Gimnazista koromban történt, hogy karácsony ünnepére készülve olyat mondtam valakinek, akit pedig szerettem, hogy utána nagyon nehezemre esett bocsánatot kérni. Pedig még konfliktus sem volt köztünk, hanem barátság. Még ma is szomorúan gondolok erre a beszélgetésre.

Vegyük hát komolyan: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”

Réka: Istenem, Istenem, ó én fennvaló Istenem!

Bódi: Mit tettetek, mit csináltatok?

Réka: Gábor odalett. Megöltem, Vencel bácsi. Az igazamat kiál­tottam utána, s megöltem! Megöltem!

Sütő András

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2-1. A nagy futás

,
Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, barkácsolás, kézművesség, természetismeret, 
Szervezési formák:  tábor, csendesnap, 
Tudomány területek:  kortörténet, háttéranyag, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 16,6–7; 24,28; Bírák 4,15–16; 5,20–21; 1Sámuel 17,22.48.51; 2Sámuel 2,17–23; 4,4; 18,19–32; Ézsaiás 52,7; Máté 28,8; Lukács 15,20; 24,12; János 20,1.3–8; ApCsel 20,24; Róma 9,16; 1Korinthus 9,24–25; 2Timóteus 4,7–8; Filippi 2,16; 3,14; Jelenések 2,10
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, önismereti, vizuális-térbeli, természeti
  • Tevékenység: Nagy futók és futások a Bibliában: bibliai történet olvasása, szereplő jellemzése csoportmunkában, bemutató és titkos szavazás, eredményhirdetés; a győzelem értéke az ókori olimpián és az Újszövetség idején; győzelmi koszorú készítése leveles ágakból, színes papírból

 

Nagy futók a Bibliában (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!” – olvassuk Ézsaiás könyvében a zsoltárba illő sorokat (újfordítású Biblia, Ézs 52,7). A képhez hozzátartozik, hogy a hírvivők általában futva tették meg a távot, tehát az örömhírrel érkező futva közeledik. Számos élethelyzetben volt szükség futásra a bibliai korokban, így a futás a mindennapi élethez tartozott, nem különült el az élettevékenységektől. Mégis, egy-egy kiváló harcos, vitéz vagy kivételes esemény kapcsán a Biblia is hírt ad nagy futókról és futásokról. Ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat:

  • Hágár, aki Ábrahámtól esett teherbe és Sára szolgálója volt, futva menekült el úrnőjétől, aki nagyon rosszul bánt vele. (1Mózes 16,6–7)
  • Rebeka futva vitte a hírt a családjának, hogy elmondja, kivel találkozott a kútnál, és mi történt. (1Mózes 24,28)
  • Sisera, Kánaán királyának a hadseregparancsnoka futva menekült az izráeliek elől, amikor a seregét megzavarta az Úr, és áradás sodorta el a harci szekereket. (Bírák 4,15–16; 5,20–21)
  • Dávid – amikor megérkezett az izráeli sereg táborához, és látta, hogy csatarendbe állt a sereg a filiszteusokkal szemben, nem tétovázott, hanem „a csatasor felé futott”. Később futva lépett ki a csatasorból Góliát elé, majd odafutott hozzá, amikor leterítette a parittyakő. (1Sámuel 17,22.48.51)
  • Aszáél, Dávid nővérének, Cerújának a fia volt Dávid egyik legjobb katonája. „Aszáél gyors futó volt, akár a mezőn szökellő gazella.” Egy csetepaté során Saul vezérét, Abnért üldözte, nyomában volt, nem maradt el tőle, de Abnér a lándzsájával megölte. (2Sámuel 2,17–23)
  • Mefibóset dajkája futva mentette a rábízott kisfiú – Jónátán fia – életét, amikor megtudta, hogy Jónátán és Saul meghalt. Tudta, hogy Dávid és hívei meg fogják torolni Saul háza népén a Dávidon esett sérelmeket. Sajnos egy „sportbaleset” történt: olyan gyorsan futott, hogy a gyermek leesett, és megsántult. (2Sámuel 4,4)
  • Két hírvivő indult Dávidhoz futva a győzelem hírével, amikor a király serege legyőzte az ellene lázadó Absolon seregét. Ez volt a jó hír. A rossz viszont az, hogy a király fia, Absolon is meghalt. Pedig Dávid kérte, hogy kíméljék meg az életét. Az elsőnek érkező hírvivő (Cádók pap fia, Ahimaac) erről nem beszélt, hogy kímélje a királyt. A másodiknak érkező hírvivő (egy etióp férfi) viszont elmondta a kegyetlen valóságot, ami után a király nem a győzelemnek örült, hanem a fiát gyászolta. (2Sámuel 18,19–32)
  • A tékozló fiú apja, amikor hosszú várakozás után végre meglátta, hogy az ő messzi országba költözött fia jön hazafelé, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15,20)
  • Magdalai Mária, illetve a „másik” Mária, amikor megtudta az angyaltól Jézus feltámadásának hírét az üres sírnál, futásnak eredt, hogy hírül adja a tanítványoknak. (Mt 28,8; János 20,1)
  • Péter és János is elfutott a sírhoz, hogy saját szemével győződjön meg a hírről. Még egy kis verseny is kialakult köztük, János ért elsőnek a „célhoz”, de átengedte Péternek az elsőséget. Mégis győzött, mert amikor belépett a sírba, „látott, és hitt” (Lukács 24,12; János 20,3–8)
  • Pál apostol magát az életet, annak küzdelemmel teli, helyénvaló élését nevezte futásnak, amikor így szólt: „az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat” (ApCsel 20,24); „nem futottam hiába” (Filippi 2,16); „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Filippi 3,14); „futásomat elvégeztem” (2Timóteus 4,7). De azt is tudta, hogy a győzelem „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16)

Írjuk fel a fenti (kiemelt) neveket egy-egy cédulára a kapcsolódó igehellyel együtt. A gyerekek párban vagy kis csoportban választhatnak egy-egy névkártyát. Feladatuk, hogy a rajta szereplő személy(ek)nek nézzenek utána a Bibliában, és keressék a választ az alábbi kérdésekre:

Milyen élethelyzetben vállalkozott vagy kényszerült az illető futásra? Miért és hová futott? Mi lett futásának az eredménye?

A válaszkereséshez elolvashatják az egész történetet, amibe az igehely ágyazódik. Majd a párok/csoportok mutassák be a saját futójukat, mintha egy hírműsorban szólalnának meg.

A bemutatások végén egyéni titkos szavazással válasszuk ki, ki a legszimpatikusabb futó a bemutatottak közül. Az első három helyezettet külön emeljük ki, és keressük az okát: Vajon miért ők kerültek a dobogóra?

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

Aki haragszik…

Mt 5,21–22

Jézus a Hegyi beszédben elsősorban a farizeusok szűklátókörűségére akar rámutatni, akik azt mondták: ha nem öltünk, nem vétkeztünk. Ez a szemléletmód ma is érvényes, hiszen sokan tartják úgy, ha nem vétenek valami nagyot (emberölés), akkor minden rendben az életben (Istennel). Káténk jól teszi fel a kérdést: „De hát nem csupán a gyilkosság megtiltásáról van-e szó ebben a parancsolatban?” „A gyilkosság megtiltása által azonban arra is tanít Isten bennünket, hogy Ő a gyilkosságnak még a gyökerét, úgymint az irigységet, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat is gyűlöli, és mindezt már titokban való gyilkosságnak tekinti.” (106. kérdés-felelet)

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a gyilkosság valahol gyökér-kérdés. A haragot nem leplezni kell, nem elfedezni, hanem kivetni a szívünkből. Szép példa Mezei Máriáé, aki levelében ezt írta Latinovits Zoltánnak: „A haragot tanuld meg úgy kimosni magadból, mint este amikor fogat mosol.” Jézus azt mondja, hogy „aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Ami nem azt jelenti, hogy ha felindulunk egymás ellen, akkor már várhatjuk is az ítéletet, mint valami villámcsapást az égből. Hanem azt, hogy a harag elrendezhető az életünkben. Hogy Isten elé vihetjük indulatainkat. Egy hívő ember lobbanékony természetét is megtanulhatja kezelni. Pál ezt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.” (Ef 4,26)

Azt dörögte, hogy aki gyilkolni akar, az gyilkos, s ha vért akarnak, akkor folyni fog. Szó szerint ezt dörögte. És ha tíz év múlva megint patakokban fog folyni, akkor majd gondoljanak arra, hogy az ilyen beszédektől folyik, ezektől a szavaktól, nem mástól.

Nádas Péter

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A Hegyi beszéd üzenete

Mt 5,17–20

A Ne ölj! parancsolatról mi az Újszövetség, a Hegyi beszéd szellemében beszélünk. Így részben nehezebb dolgunk van, másrészt sokkal könnyebb. Nehezebb, hiszen Jézus sokkal magasabbra helyezi a mércét, s e parancsolat hatálya alá vonja a másokról való rosszat gondolást is. Könnyebb, hiszen nem magunknak kell erőlködni, hogy betartsuk a törvényt, hanem van, aki teljesen betöltötte. A következő napok áhítatait így az evangéliumból kölcsönzött „Én pedig azt mondom…” gondolata fogja össze.

Ez a látszólagos ellentét a Törvény vagy Evangélium vitájában élesedik ki. Sok teológus tartotta (-ja) azt az álláspontot, hogy az Ószövetségben Isten haragvó, szigorú, Törvényt adó Isten, az Újszövetségben pedig kegyelmes, szerető, Evangéliumot hirdettető. Pedig éppen a Tízparancsolat a bizonyíték arra, hogy Isten „Evangéliumként” adja a Törvényt népének, a Hegyi beszéd pedig megmutatja, hogy az Evangéliumban nagyon is benne van a „Törvény”. Az Ószövetség tehát: Evangélium a Törvényben; az Újszövetség pedig: Törvény az Evangéliumban. S mindez azért lehet így, mert Jézus Krisztus nem eltörölte, hanem betöltötte a Törvényt. Teljesen, mint aminek semmi híja nincs.

Nem véletlen, hogy a Heidelbergi Káté a parancsolathoz kapcsolódó három kérdés-feleletben szinte csak a Hegyi beszéd üzenetét veszi. Mint itt a 105. kérdés-feleletben:

Mit kíván Isten a hatodik parancsolatban?

Azt, hogy felebarátomat sem gondolatban, sem szóval vagy a magamviseletével, annál kevésbé tettel, akár közvetlenül, akár mások által, gyalázattal ne illessem, ne gyűlöljem, ne sértsem meg vagy meg ne öljem; hanem minden bosszúvágyat irtsak ki magamból; saját magamban se tegyek kárt, se vakmerően ne rohanjak veszedelembe.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Művelni és őrizni

1Móz 2,15

Tudósok, közgazdászok, teológusok szerint is a világ valamiféle ökológiai katasztrófa felé halad. Az ember nemcsak ember vérét onthatja, hanem a „földét” is. Nem valamiféle termékenységi kultuszról van szó, hanem egyetlen földünkről, megsebzéséről. Hiszen gyilkolni lehet a tavakat, folyókat, erdőket, tengereket (pl. vegyi anyagokat engedve beléjük), és szinte mindent. Még a hatalmas, nekünk védelmül adatott ózonpajzsot is „sikerült” kilyukasztani. Se szeri, se száma betegségeknek, melyeket ezek miatt kapunk.

A földet őrizni és művelni kaptuk, nem rombolni és pusztítani. Nem beszélve mindarról, melyek csupán az ember luxus­igényeit elégítik ki. Sok állatnak kell az ember mohósága miatt szenvedni, mert az ember elpusztít egy medvét egy kicsinyke medvetalpért, vagy védett kismadarakat lő le néhány falat húsért… S a bűn mindenhova beszüremkedik, hiszen a nagyvállalatok még nagy összegű kártérítéseket is kifizetnek inkább, mintsem tisztító berendezést vennének. A természetből mind nagyobb területet hódít meg az ember, kiirtva a hatalmas erdőket, a föld „tüdejét”. S rengeteg szemetet is termelünk, egy-egy család naponta több kilót…

Isten ránk a föld őrzését és védelmét bízta. Teszünk-e érte valamit?

Mégy gyermekeiddel a természetben. Ne engedd, hogy meggondolatlanul már az első órában virágokat szaggassanak, amelyek a forró kezecskékben elhervadnak, s így azokat, mivel kényelmetlenekké lettek, figyelmetlenül eldobják. Inkább neveljed őket első éveiktől kezdve az élet tiszteletére. A nem gondolkodó emberek előtt válj inkább nevetségessé. A gyermekeket azonban meg fogja ragadni a titok borzongása, s egykor megköszönik neked, hogy fölébresztetted bennünk az élet tiszteletének nagyszerű dallamát.

Albert Schweitzer

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életem ideje kezedben van

Zsolt 31,15–16

A nyolcvanas években budapesti színházakban is játszották Brian Clark: „Mégis kinek az élete?” c. színdarabját, melyből nagysikerű film is készült. Nem véletlenül, hiszen a híres író egy olyan témához nyúl, ami ma is megosztja az embereket. Ez az eutanázia kérdése. A provokatív cím a műben szereplő főhősre utal: magatehetetlen beteggé bénult szobrászművész harcol a haláláért. Hogy ne mások, az orvosok vagy a rokonok döntsenek sorsa felől, hanem önmaga. Rejtve vagy sem, nemcsak az a kérdés vetődik itt fel, más dönthet-e az ember sorsa felől, hanem hogy maga dönthet-e?

A Biblia arról beszél, hogy az embernek „kimért” ideje van itt a földön, de ezt nem mi állapítjuk meg. Nem lehet erről önkényesen dönteni. Seneca azt mondta: a „bölcs addig él, amíg kell”. Tolsztoj egyik műve főhőséről így beszéltünk a gimnáziumban: „Halála értelmetlen halál volt, mert értelmetlen életet zárt le.”

Isten azt mondja nekünk, hogy életünk ideje (az új fordítás szerint sorsunk) az Ő kezében van. Még abban is bízhatunk, hogy Ő jól jelöli ki az időnket. Annyit ad, amennyi jó nekünk. Legyen számunkra – sok „életbiztosítás-reklám” mellett – biztonság az, hogy a mi legfőbb biztosításunk az Ő kezében van!

Ne mámort keress; igazságot.

S féltve őrizd, ha megtaláltad.

Értelme lesz életednek,

s boldogabb ember nem lesz nálad.

Siklós József

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A meghátrálás emberei?

Zsid 10,32–39

Az eutanázia a „jó halál” kérdése. Már az elnevezés is kérdőjeleket formálhat bennünk. Amire a Biblia azt mondja, hogy legfőbb ellenség a halál, lehet-e jó? Nem veszi el élét a vele való szembenézésnek, hasonlóan a halálközeli élmények „kellemes”, „fénnyel teli” képéhez? Eldöntheti-e magáról valaki, hogy mikor haljon meg?

Az eutanáziával kapcsolatban két fontosabb dologról szoktunk beszélni. Egyrészt akív formájáról, ami azt jelenti, hogy a beteg szenvedését rövidítik meg mesterséges beavatkozással (injekció); másrészt passzív formájáról, amikor nem avatkoznak bele, azzal segítik a halál beálltát.

Az erkölcsi kérdés ezzel kapcsolatban: Gyilkos lesz-e ezáltal az orvos vagy sem? Vannak országok, ahol most is perek folynak orvosok ellen, mert segítették a „jó halált”. Más országok pedig hajlanak törvénybe iktatni. Sok-sok ellentétes érzést tapasztalunk, hiszen ha valaki személyesen átéli egy hozzátartozója évekig való szenvedését, más szemmel tekint e kérdésre, mint az, aki csak elméletileg filozofál rajta. Sokan vallják Kafka paradoxonát: „Doktor úr öljön meg engem, mert ha nem teszi, maga egy gyilkos!”

A halál azonban sohasem lehet az élet alternatívája. Az életre mondhatunk igent, a halálra nem.

Az emberi szabadság az életre adatott, és nem a halálra! A két lehetőség nem eldöntetlen „fifty-fifty” alapon különböztetendő meg, és nem egyformán áll rendelkezésünkre. Az evangélium igent mond az életre, nem pedig igen-nem játékot űz vele, s ez érvényes saját életünkre is.

Jan Milic Lochman

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Szemeimmel tanácsollak

Zsolt 32,8

Az abortusszal kapcsolatban négy helyzetet szoktunk, mint különleges esetet említeni:

Az első: ha valaki megélhetés miatt nem vállalja gyermekét. A tegnapi áhítatban már leírtam, hogy aki Isten gondviselő szeretetébe helyezi életét, annak ez nem lehet indok. Egy védőnő ismerősöm mesélte, hogy abortusz tanácsadáson még ő is felháborodott azon, mikor egy jó anyagi körülmények között élő nő azért nem vállalta gyermekét, mert „most nincs itt az ideje.”

A második: ha a gyermekről egyértelműen megállapítható, hogy fogyatékossággal jönne a világra. Ez esetben azt is mérlegelni kell, hogy az életnek csak épen és egészségesen van értelme?

A harmadik: ha valaki erőszakos cselekménynek lesz áldozata, s egyáltalán nem várt várandóság áll be (ilyen viszonylag kevés van). Vajon egy nagy bűnt el lehet-e leplezni egy másikkal?

A negyedik: ha az anya életét közvetlen veszély fenyegeti. Itt a szülők az orvos segítségével közösen hozzák meg a döntést.

Ez a négy eset, melyekről sokat lehet vitatkozni. A hívő embereknek megvan a lehetősége, hogy ne egyedül döntsenek ezekben az esetekben sem. Hiszem, hogy Isten „tanácsot ad” nekünk, „rajtunk lesz szeme”, és általa adhatunk tanácsot másoknak mi magunk is.

Öröme van az alkotásnak,

a felelős, hű szerelemnek,

a derűs családi otthonnak,

hol tiszta érzések teremnek.

Siklós József

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1-2. Az olimpiai láng nyomában

,
Életkorok:  alsós, felsős, ifis, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, mozgásos játék, kirándulás, sport, 
Szervezési formák:  tábor, csendesnap, ifjúsági alkalmak, 
Tudomány területek:  kortörténet, háttéranyag, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  lexikon, szótár, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Korinthus 9,24–27
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos, önismereti
  • Tevékenység: Olimpiai kisokos, információgyűjtés: tudnivalók, érdekességek az ókori és az újkori olimpiáról; játékos mozgáspróbák az olimpiai versenyszámokból

 

Olimpiai kisokos (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)

Az olimpia kezdete

Tudtad-e, hogy már a bibliai időkben is voltak olimpiai játékok?

Abban az időben kezdődött, amikor Júda és Izráel „viaskodott” egymással, nem mindig „szabályszerű” módon. Az első görög írásos emlékek Kr. e. 776-tól emlékeznek meg az olümpiai játékokról, amelyek igen népszerűek voltak. Jóval később Pál apostol is utal a sportversenyekre, az önmegtartóztató élet példáját a sportolóktól veszi (1Korinthus 9,24–27). Nézőként akár maga is részt vehetett az olümpiai játékokon vagy más sportversenyeken, mivel ezek az ő korában is igen népszerűek voltak. Krisztus születése után 393-ig négyévente rendszeresen megrendezték ezeket a viadalokat Olümpiában. Az ókori görögök az időszámításuk kezdetét is az első ilyen sportesemény napjára tették. A játékok ideje alatt felfüggesztettek minden háborút, béke honolt az országban. A viadalok időpontjáról minden görögnek hírt kellett kapnia, és aki csak tehette, el is zarándokolt a helyszínre.

 

Játék Zeusz tiszteletére

Olümpiában egy nagy Zeusz-templom állt. Az Olümposzon lakó Zeusz a görögök főistene volt, az ő tiszteletére rendezték a sportversenyeket. Olümpia és az Olümposz elég távol van egymástól, a város kaphatta a nevét az istenek lakóhelyéről.

A játékok nyitónapján többezres tömeg gyűlt össze a templom előtt, ahol a sportolók fogadalmat tettek, majd áldozatot mutattak be az istenség tiszteletére. Ezután következtek a versenyek, amelyek kezdetben csak egy, később több napon át tartottak. A versenyeken nem vehettek részt nők, sőt a nézők is csak férfiak lehettek. A győztest olajággal koszorúzták meg, és életnagyságú szobrot készítettek róla. Többé nem kellett dolgoznia, mert a városa a haláláig eltartotta. Csak az első helyezettet ünnepelték, a többi versenyző üres kézzel tért haza.

Forrás

A képen a Philippeion romjai Olümpiában, amit II. Fülöp macedón király khairóniai csatában (Kr. e. 338) aratott győzelme megünneplésére emeltek.

Képforrás: 123RF

 

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

Az anyaméh gyümölcse

Zsolt 127

Az abortuszkérdés nem jogi kérdés, mint ahogy azt ma társadalmunk róla alkotott képe mutatja. Úgy tűnik, ma olyan erők győzedelmeskednek, melyek szavazásokon, bírósági úton, a parlamentben kívánják e kérdést megoldani.

Vajon nem terheli meg egyes emberek vagy társadalmunk lelkiismeretét az elhajtott magzatok nagy száma? Vajon nem ütközik ki társadalmunk sok baja éppen az oly könnyen vett abortusz miatt? Vajon nem hordozzuk kollektíven a sok meg nem született kis magyar gyermeket a lelkiismeretünkben? Tudván azt is, hogy népességünk drasztikusan csökken. Hogy a statisztikák szerint a következő évszázad közepén már milliókkal leszünk kevesebben. Arról nem is beszélve, mit jelent egy megfogant életet magzatként megölni. Talán sokan láttak már abortuszról szóló filmet. S a kés elől menekülő magzat néma sikolya sem döbbent rá sok kismamát: vállalni lehet, ami nem „baleset” miatt és nem véletlen fogant meg. Hiszen a fő kérdés: Kitől van a gyermek? Ha vallom, hogy Isten adja, akkor vállalhatok tízet is. Még nem találkoztam olyan istenfélő sokgyermekes családdal, amely nélkülözött volna.

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”

Nem ami volt

nem ami lesz

hanem mi lenne

s nem lehet

magzataink

elvetélt dala fáj

ez elsírhatatlan zene

a bennrekedő mozdulat

a lenni kényszere

– mi lenne

s nem lehet

Miklya Zsolt

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024