Üzenet – Téma:

Az Úrnak hatalma van a halálon is.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus meggyógyította a római százados szolgáját.

Történet:

Másnap a Úr Jézus elhagyta Kapernaumot, és a galileai Nain* nevű városba ment, amelyik a Samárián át Jeruzsálembe vivő kereskedelmi út mellett feküdt. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt.

Amikor közeledett a város kapujához, egy másik menet jött kifelé a városból. Egy nagy gyászmenet. A halottat, egy özvegyasszony egyetlen fiát, koporsóban hozták. A szomorú édesanyával együtt nagy sokaság követte a koporsót.

Amikor az Úr Jézus meglátta a gyászoló anyát, „megszánta”. „Ne sírj!” mondta neki.

Jézus odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”

Erre a halott felült, és elkezdett beszélni.

Az Úr Jézus pedig átadta az ifjút az anyjának.

Az, ami történt, nagy hatással volt az emberekre: „Félelem fogta el mindnyájukat.” Dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk; és meglátogatta Isten az ő népét!”

Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken. Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai.

Magyarázat:

Az esetnek sok szemtanúja volt. Meglepő, hogy a négy evangélista közül csak Lukács ír erről, aki nem is volt ott. Igaz, Máté írja, hogy Jézus János két tanítványának azt mondta: „halottak támadnak fel” (Mt 11,5). Ez egyúttal arra is utal, hogy ez után a feltámadás után legalább még egy valaki feltámadt, nevezetesen Jairus leánya (Mt 9,18–26; 247. lecke).

Az elhunyt még fiatal volt, Lukács azt írta, hogy ifjú. Tehát még nőtlen. Izráelben abban az időben korán nősültek, tehát az ifjú feltehetően nem volt több tizenöt évesnél.

Mindig rendkívüli eset, ha valaki nagyon fiatalon hal meg. Ez megrázóbb, nagyobb részvétet kelt a közvetlen környezetben, mint ha egy idősebb valaki hal meg. Látjuk, hogy Nainból is sokan vettek részt a temetésen*. Lehet, hogy az egész falu népe ott volt. Ez így helyes. Mindenki vigasztalni akarta a szegény özvegyet, és vele akart gyászolni.

Hiszen szörnyű, hogy ez az asszony nemcsak a fiát vesztette el, hanem fia halálával teljesen egyedül maradt, és öregségében nem lesz majd senki támasza.

Hogy Jézus „megszánta”, az azt jelenti, hogy nemcsak mély részvétet érzett iránta, hanem segíteni is akart rajta. Ha Isten megszán valakit, az sohasem eredménytelen. Ő mindig segít, még ha nem is kérik. Itt is ez az eset. Jézus szavai: „Ne sírj!”, csak hiábavaló tanács lett volna, ha

nem követi azt egy csodatett. Soha ne tanácsoljuk annak, aki nagyon szomorú, hogy ne sírjon! Azt csak az Úr Jézus mondhatta, mert tudta, hogy föltámasztja az ifjút, és visszaadja az anyjának. Nem kell siratnia halott fiát, mert élő fiút fog visszakapni! Ez azt juttatja eszünkbe: A keresztyén embernek Isten egy gyermeke elvesztése miatti szomorúsága egészen más, mint annak a halála miatti szomorúsága, aki nem Jézusban aludt el. Szabad szomorkodnunk Isten gyermekének elhunyta miatt, de nem úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. Az ifjú meghalt, és Jézus mégis azt mondta, hogy keljen fel. Hogyan teljesíthet a halott parancsot? Az lehetetlen. De az Úr Jézus számára ebben nem volt semmi különös. Lelke ereje által az ifjú teljesíthette a parancsot. Gondoljunk itt erre az igére: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef 5,14), ez lelki halálos álomról szól; a meg nem tért embert szólítja fel a megtérésre. Élő emberek tehát lehetnek „halottak” a bűnben s nyomorúságban, viszont, akik Krisztusban hisznek, ha meghalnak is, „élnek” általa (lásd Jn 11,25).

A halott ifjú magától felült. Isten ereje feltámasztotta. Elkezdett beszélni is. Ennél nincs jobb bizonysága annak, hogy valaki él. Hogy mit mondott, nem tudjuk. Isten dicsőítése volt az? Vagy édesanyját hívta?

Jézus átadta az anyjának. Az ifjúnak nem Jézussal kellett maradnia, hanem az édesanyjához kellett mennie, akinek szüksége volt rá, és aki szerette. Együtt lehettek, amíg éltek, és mélységes hálával gondolhattak vissza erre a csodára.

Az, hogy „félelem fogta el mindnyájukat”, érthető. Lenyűgöző kellett, hogy legyen, amikor egy halott visszatért az életbe, de egyúttal arra is késztetett, hogy Istent dicsőítsék. Ezt meg is tették, akik ott voltak. De csak annyit tudtak mondani, hogy nagy próféta támadt köztük, és meglátogatta Isten az Ő népét. Természetesen dicséretes az bennük, hogy hálásak voltak Istennek, és elismerték azt, hogy a csodák, melyeket Jézus tett, Isten munkája. De azt nem tették meg, hogy Jézust Üdvözítőjüknek ismerjék el.

Ez a hír elterjedt egész Júdeában és az egész környéken. De arról nem olvasunk, hogy ez a halottak közül való feltámasztás az embereket a lelki halál állapotából is feltámasztotta.

Ezzel a halálból való feltámasztással az Úr Jézus földi munkájának külön „fejezete” kezdődött el. Le fogja győzni a halált. Már most ízelítőt lehetett látni belőle. Nem közönséges próféta, hanem a megígért legnagyobb Próféta jelent meg! Róla prófétálta Ézsaiás (Ézs 25,8): „Véget vet a halálnak örökre!” (Lásd 1Kor 15,55–57-et is!)

Kiegészítés:

Lukács 7,18–23: Ennek a feltámasztásnak a híre eljutott a Heródes Antipás börtönében levő Keresztelő Jánoshoz is. Tanítványai mondták el neki. A 250. leckében majd szólunk arról, hogyan került Keresztelő János börtönbe.

János elküldte két tanítványát Jézushoz, kérdezzék meg tőle, hogy Ő-e az Eljövendő, vagy mást várjanak. Amikor a két tanítvány odaérkezett Jézushoz, Ő éppen betegeket gyógyított. Gonosz lelkeket űzött ki, és vakoknak adta vissza a látását. Jézus azt válaszolta a két tanítványnak, menjenek vissza Jánoshoz, és mondják el neki, amit látnak. Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. „És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem”, mondja az Úr Jézus. Ez figyelmeztetés Jánosnak, hogy ne kételkedjék Jézusban, a Messiásban.

Jegyzetek:

Nain – „Kedves”. A mai szegényes kis falu, Nain, kétségtelenül az egykori Nain. A még ma is látható romok azt bizonyítják, hogy valamikor fallal kerített, kapukkal zárható város volt. A helység csak 4–5 km-re feküdt Názárettől. Így bizonyosan ismerték ott Jézust. A mai Nain határában az egykori város keleti kapuja előtt még sok barlangsír látható.
Meglepő, hogy régebben Elizeus próféta a súnemi asszony fiát támasztotta fel. Súnem ugyanis csak pár kilométerre van Naintól délre.

Temetés – A meleg éghajlat miatt keleten szokás volt (és sok helyen ma is), hogy a halottat lehetőleg még aznap, naplemente előtt eltemették. A holttestet megmosták, a család anyagi erejéhez mérten illatos kenőccsel kenték be, lepelbe takarták, arcát kendővel bekötötték, és „szentmihálylován” (halottszállító hordágy), menetben vitték a barlangsírhoz, hogy ott egy a sziklából kifaragott padra helyezzék.

Énekek:

Református énekeskönyv: 30:1–2; 400:1–7; 404:1–8; 415:1–4
Jertek, énekeljünk: 127; 174
Harangszó: 26; 37:1.3; 51:1–2; 52:1–2; 53:1.5.7
Dicsérjétek az Urat!: 35; 50:1.5–6; 51; 53:1–2; 55:1–2; 62
Erőm és énekem az Úr: 6; 18:2–3; 106

Megjegyzés:

Az Úrnak hatalma van még a halálon is – A halál az ember számára félelmetes és megváltoztathatatlan. Hogy Isten hatalma a halottakat megelevenítheti, nagyon vigasztaló. Vigyázzunk azonban arra, hogy a gyerekek ne gondolják, minden elhunyt azonnal megelevenedhet. Arra mutassunk inkább rá, hogy a halottak egyszer majd feltámadnak, és hogy Krisztus legyőzte a halált. Ez mindenki számára, aki hisz, óriási vigasztalás és bátorítás. Így a gyermekek nem gondolnak olyan félve a halálra, hanem inkább kívánnak Krisztussal lenni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Történelem / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Élet és halál. Visszatérés a halálból. Élet a halál után. Jézus, mint élet és halál Ura. (** ***)
• Gyász a családban, a helyi közösség életében. Temetkezési szokások lakóhelyünkön és a magyar néphagyomány szerint. (** ***)
  Összehasonlíthatjuk ezt más népek, nemzetiségek szokásaival, hagyományaival.
• Temetkezési szokások és a gyász formái az ókori Izraelben, más ókori népeknél, valamint a honfoglaló magyaroknál. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

• Versrészlet feldolgozása: Túrmezei Erzsébet: „Egy igécske”. Élet és halál ellentéte költői képeken keresztül. Illusztráció készítése valamelyik kép alapján. A vers kifejező olvasása, verstanulás, versmondás. (**)
• Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai történet alapján, valamelyik szereplő nevében. (**)
• Hálaadó zsoltár feldolgozása kérdések segítségével: 30. zsoltár. A zsoltár hangos, kifejező olvasása. (***)
• Kreatív írásbeli szövegalkotás: hálaadás, magasztalás a naini ifjú nevében, imádság- vagy zsoltárformában. (***)

Vázlat:

Jézus
Nain – gyászmenet
„Ne sírj!”
„Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
„Nagy próféta”
Keresztelő János

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/238. Jézus feltámasztja a naini ifjút – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 205.64 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

Szilárd alapra építés.

Előzmények:

A Hegyi Beszédben az Úr Jézus sok mindenről tanított, melyet egy példázattal fejezett be.

Bevezetés:

Rövid összefoglalása a Hegyi Beszéd „Miatyánk” után következő részeinek, melyekről még nem volt szó:

A böjtölés

A „Miatyánk” után az Úr Jézus a böjtölésről* beszélt (Mt 6,16–18). Böjtölni jó dolog, de vidám arccal kell azt végezni. Nem úgy, ahogy a képmutatók teszik. Mindenkinek mutatják, hogy éheznek. Ha te böjtölsz, vigyázz, hogy ne lássák azt az emberek. A mennyei Atya úgyis tud róla.

Senki sem szolgálhat két úrnak!

A Mt 6,19–24-ben arról van szó, hogy ne igyekezz földi kincseket gyűjteni. Inkább mennyei kincseket gyűjts! Ugyanis nem szolgálhatsz két úrnak: Istennek és a mammonnak (a pénzistennek) egyszerre. A „mammon” a vagyont, a nyereséget, a pénzt jelenti itt, amelyben, mint valami istenben, bíznak az emberek (vö. Péld 10,15; 18,11).

Ne aggódjatok!

Mt 6,25–34: A keresztyéneknek nem kell aggódniuk eledelük, ruhájuk stb. miatt. Nézzétek meg az égi madarakat*, azok is gondtalanok! Figyeljétek meg a mezei liliomokat; nem fáradoznak, és mégis sokkal szebbek, mint a gazdag Salamon!

A mennyei Atya gondoskodni fog rólatok. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek”, mondja az Úr Jézus.

Ne ítéljetek!

Mt 7,1–5: A szálkáról és gerendáról szóló példázattal azt mondta el az Úr Jézus, hogy ne siessük el mások elítélését. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” Ahogy te gondolkodsz és beszélsz másról, úgy fog ő – és mások is úgy fognak – rólad beszélni! Vigyázz hát az ítélkezéssel! Először inkább a magad hibáit nézd! Valaki másnak a szemében a szálka egyáltalán nem olyan rossz, mint a gerenda a te szemedben. Vedd ki először azt a saját szemedből! (lásd még Lk 6,37.41–42; 234. lecke)

Szabad ítélni, pl. hamis tanítást, de itt az Úr Jézus embertársaink elítéléséről beszél, amikor valójában jobbnak tartjuk magunkat a másiknál. „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7^b) (Lásd különösen az 1Kor 13-at!)

Az imádkozásról

Mt 7,7–12: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” Ezekkel a szavakkal szólítja fel az Úr Jézus az embereket arra, hogy imádkozzanak. Példát is mond: Ha egy fiú az apjától kenyeret kér, az apa követ ad neki? És ha halat kér, kígyót ad neki? Az emberek általában jól gondoskodnak gyermekeikről. A mennyei Atya még jobban gondoskodik gyermekeiről! Amit azok kérnek tőle, biztosan megadja nekik!

A széles út és a szoros kapu

A Mt 7,13–14-ben egy sokatmondó felszólítás van. A mennyek országába a szoros, a szűk kapun kell bemennünk. Ez vezet az életre. A tágas kapu és a széles út a kárhozatba, a pusztulásba visz. Sajnos sokan a tágas kapun próbálnak majd bemenni. Ez arra utal, ne gondoljuk, hogy ebben az életben minden örömet megízlelhetünk, és aztán mégis bejutunk a mennybe. Meg kell gyűlölnünk a bűnt, és meg kell próbálnunk Isten akarata szerint élni. Ez csak a keskeny úton lehetséges. Az Úr Jézus is azt mondja: „Menjetek be!” A keskeny úton csak a Szentlélek ereje, imádság és bibliaolvasás által maradhatunk meg. A kapu ráadásul olyan szoros, hogy semmit sem vihetünk azon át magunkkal. A keskeny úton nem könnyű a keresztyén ember élete, de a vége az örök üdvösség!

Óvakodás a hamis prófétáktól

A Mt 7,15–23-ban az Úr Jézus a hamis prófétáktól óv. Ezzel azokra céloz, akik megpróbálják az embereket mindenféle téves koholmánnyal eltéríteni az igazságtól. Juhoknak tettetik magukat, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismerhetitek meg őket. A tüskebokor nem terem szőlőt, és a bogáncs fügét (lásd még Lk 6,43–46; 234. lecke; és Mt 12,33–35; 233. lecke). Ez az eset a hamis tanítókkal is. De nem kerülhetik el a büntetésüket: amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Az Úr Jézus mindenkinek, aki azt mondja, hogy az Ő nevében prófétált (beszélt) és ördögöket űzött ki, de nem cselekedte Atyja akaratát, azt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

A hamis próféták első látásra a kegyes, őszinte emberekre hasonlítanak. Juhoknak látszanak, de belül farkasok. A hamis próféta egyáltalán nem beszél a keskeny útról és a szoros kapuról. Azt állítja, hogy az emberek elégedettek, és a bűnös szíve szerint beszél. Azt hirdeti, hogy „béke, béke és nincs veszély”, minden jól végződik mindenki számára.

Példázat:

Az emberek kétféleképpen hallgathatják azt, amit az Úr Jézus a Hegyi Beszédben tanítványainak mondott: vagy cselekszik azokat, vagy nem. Az Úr Jézus a végén egy példázattal szemléltette ezt. Aki hallgatja az Úr Jézus szavait, beszédét, és cselekszi azokat, azt ahhoz az emberhez hasonlítja, aki a kősziklára építette a házát. Azt pedig, aki hallja az Ő beszédét, de nem cselekszi azokat, ahhoz az emberhez, aki homokra építette a házát. Külsőleg nem látod, melyik ház épült kősziklára és melyik homokra. Látszólag pontosan egyformák. A különbség majd akkor derül ki, amikor nehézségek támadnak…

A kőszikla Krisztus. Egyik neve „Erős Isten” (Ézs 9,5). Ő a szilárd alap, melyre házunk fundamentumát el kell helyeznünk. Csodálatos kegyelem az, hogy Isten a Fiát adta, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Kősziklára építeni gondot és fáradságot jelent. Időt, energiát, megfontolást igényel, hogy megfelelő helyet keressünk az építéshez. Először le kell ásni a kőszikláig. Csak aztán lehet ráhelyezni arra a ház alapját. (Palesztinában a sziklás talajt sok helyen vékony rétegben tengerparti föveny lepte.)

Ha aztán záporeső esik, a víz árvízzé duzzad, és nekiütközik a háznak, ha heves zivatar dől neki, a bölcs építő háza szilárdan és biztosan áll. Az örvénylő víz nem tudja összedönteni, és a ház dacol a zivatarral. Nem omlik össze, mert kősziklára van alapozva.

Krisztusra, a kősziklára építés eredménye, hogy sem záporeső, sem zivatar nem tudja a bölcs építő házát összedönteni. A hívőt az életben sok baj érheti, sok próbát kell kiállnia, de azok nem árthatnak neki. A szikla, Jézus Krisztus örökké szilárdan tartja! Egészen más a helyzet a bolond embernél. Ő homokra építi a házát, csak úgy a talajra, anélkül, hogy szilárd alapot keresne. Azt gondolja, nem szükséges először leásni a biztos alapig a háza számára. Ő sokkal hamarabb kész, mint az, akinek először fárasztó munkával kőszikláig kell lejutnia. Amikor a ház kész, egész tartósnak látszik.

Ilyen az, aki nem értékeli a kősziklát, Jézus Krisztust, és nem hisz benne, akit az Atya azért küldött, hogy megtartsa azt, ami nélküle elvesznék. Életének háza egészen jónak tűnik, de az csak látszat. Mert ha záporeső ömlik, árvíz ostromolja a bolond ember házát, széllökések érik, kártyavárként omlik össze. A laza homok, melyre a ház épült, nem tud ellenállni a természeti erőknek.

A bolond építő, az az ember, aki azt gondolja, hogy lehet felületes keresztyén életet élni, most megtapasztalja, hogy alapja nem megbízható. Az ilyen bolond építő képmutató, olyan valaki, aki hamis reményeket táplál. Látszólag keresztyén, de nem tért meg őszintén Istenhez, nem született újjá. Nem tud megküzdeni a nehézségekkel és próbákkal, amelyek érik. És amikor végre meghal, kitűnik, hogy a bolond építőnek nincs semmi oltalma.

„És teljesen elpusztult.” Azt jelenti ez, hogy az esztelen építő házából semmi használható sem maradt. Nem nyújt már védelmet a háza a bolond, meggondolatlan lakónak. Védtelenül áll a próbákkal és bajokkal szemben. Nagy a csalódása, kára és szégyene. Reménye összetört.

Az Úr Jézus azt kéri, hogy térjünk meg hozzá, mert az ember csak így építhet igéjére, és hihet abban, s így élhet azután.

Az Úr Jézus beszéde végén a hallgatói álmélkodtak tanításán. Teljesen másként beszélt, mint az írástudók. Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, azaz tekintélyt parancsoló módon. Tanításai törvények voltak, szavai parancsok. Szíven találták az embereket.

Jegyzetek:

Böjtölés – Eledeltől, különösen a hústól való tartózkodás a bűnbánat jeleként vagy lelkigyakorlatként. Izráelben a böjt csak a nagy engesztelési napon volt kötelező (lásd 3Móz 16,29; 23,27; 4Móz 29,7). Önkéntes böjt is előfordult (lásd 1Sám 1,7; 31,13), rendkívüli esetekben, mint amikor Mózes az Úrral volt a hegyen (2Móz 34,28); ínséges napokon, mint Jósáfát (2Krón 20,3kk) vagy Súsán várában Eszter és a zsidók (Eszter 4,16kk) tették; hogy Isten kegyelmét kérjék, mint Nehémiás a perzsa király udvarában (Neh 1,4). A fogság idején és azután évente négy böjtnapot tartottak (lásd Zak 7,3.5; 8,19). A zsidók a böjtöt egyre inkább érdemszerző cselekedetnek kezdték tekinteni. A farizeusok a hét második és ötödik napján sok külső formasággal böjtöltek (lásd Mt 6,16; 9,14; Lk 18,12). Az Úr Jézus elítélte a helytelen gyakorlatot, de a helyeset akarta. (Lásd még Mt 4,2; ApCsel 9,9; 13,2–3; 14,23; 2Kor 6,5!)
A böjtöléssel az ember nem szerez érdemeket, azért teszi, hogy jobban tudjon koncentrálni Isten szolgálatára, vagy hogy jobban megérthesse az Ő parancsát egy speciális helyzetben. A böjtölés sohasem cél, hanem mindig csak eszköz.
A Kr. u. 3. század óta ismét törvényes érdemszerző cselekedetként kezdték gyakorolni a keresztyén egyházban a böjtöt. A róm. kat. egyházban böjti nap a péntek, negyven nap húsvét előtt (melyet a farsang előz meg, végén a húshagyókeddel) és még egyéb alkalmak. Akkor naponta csak egyszer étkeznek teljes étrenddel, amikor bizonyos ételek, különösen hús, nem kerülnek az asztalra. (Péntek halnap!)
A reformáció ismét helyesen értelmezte a böjtöt, amikor azt mondta, hogy az eszköz a test megfékezésére, előkészület az imádkozásra, megalázkodás Isten előtt. Jelenleg a keresztyén egyház megint majdnem teljesen megfeledkezett a böjtről, bár bizonyos körökben újra gyakorolják.

Madarak – A madarak gondtalan életével kapcsolatban gondoljunk azért arra, hogy egész nap táplálékot keresnek. Maguk is tevékenyek, és Isten ezt azzal jutalmazza, hogy megtalálják élelmüket. Tehát nekünk sem szabad tétlenül várnunk, hanem szorgalmasan kell munkálkodnunk, teljesen rábízva magunkat Isten nélkülözhetetlen áldására. Mindig „ora et labora”: imádkozzál és dolgozzál! (Lásd Fil 4,6–7-t is!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 90:1; 127:1; 270:6; 274:1; 278:5–6
Jertek, énekeljünk: 126; 171; 176:1–2; 177; 192; 201:1–3
Harangszó: 25; 29; 44; 49
Dicsérjétek az Urat!: 29:2; 76; 97:1; 156
Erőm és énekem az Úr: 61; 119:1–2; 126:1–3

Megjegyzések:

Szilárd alapra építés – Mindig jó gondoskodni arról, hogy biztonságban éljünk. Azoknak az élete, akik máról holnapra élnek, bizonytalan. Különösen a lelki életben fontos nagyon, hogy életünket az egyetlen szilárd alapra, az Erős Kősziklára, Jézus Krisztusra építsük. Beszélgessünk erről részletesen a gyermekekkel! Ugyanis ők még csak most kezdik az életet. Nagyon fontos, hogy tudják, életük csak akkor lehet biztos, ha azt Krisztusra, a Kősziklára építik.
Magyarázzuk meg a gyermekeknek, hogy külsőleg a két ház nem különbözik egymástól. Mind a kettő nagyon szép. Ugyanígy kétféle keresztyén van: hívő építők, akik Krisztusra, a Kősziklára építették életüket, és olyan „keresztyének”, akik rendes életet élnek, templomba is járnak, de mindig csak felületesek maradnak, nem tértek meg. Nem kértek új szívet. A „házak” közti különbség majd a „viharban” és „árvíz” alkalmával mutatkozik meg, pl. nagy bajok között, üldöztetés idején, betegségben, halál alkalmával, az utolsó ítéletkor.

A Bevezetés tanításai – Ne akarjuk ezt a hét tanítást bezsúfolni egyetlen hittanórára, ráadásul együtt a feldolgozandó példázattal. Nehogy sokat markoljunk, és keveset fogjunk! Viszont, ha egyet kiemelünk a hét közül, az alkalmas lehet egy ráhangoló beszélgetés témájául. A választott tanításon keresztül szemléltethetjük, hogyan lehet azt kétféleképpen hallgatni: cselekvő engedelmességgel vagy passzív közömbösséggel, netán ellenségesen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Lakóházak régen és ma, lakóhelyünkön, hazánkban és különböző országokban. A lakóházak alakja, rendeltetése, és az éghajlat, talaj, természeti környezet közötti kapcsolat. (** ***)
• Árvizek, természeti katasztrófák. Szemléltetés modellezéssel, képekkel. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

A bolond-okos ellentétes fogalompár elmélyítése különböző nyelvi feladatokkal, játékokkal:

• Bábjáték improvizatív elemekkel: párbeszéd a tanító, a „bábu” és a gyerekek között. (*)
• Mesetípusok: a „bolondmese”. „Bolondmese” alkotása lánc-meséléssel. „Bolondmese” átalakítása „okos-mesévé” szóban, írásban. (**)
• A „bolond” és az „okos” szinonimái. Szólások, közmondások a magyar nyelvben a „bolond” és az „okos” fogalmakkal. (***)
• A gondolatritmus egyik fajtája, az ellentétes gondolatpárhuzam. A bolond-okos ellentétére épülő gondolatpárhuzamok gyűjtése a Példabeszédek könyvéből. A példázat tanulságának megfogalmazása ellentétes gondolatritmussal. (***)
• A példázat bővítése elbeszélő fogalmazássá. (***)

Technika / Vizuális kultúra (Rajz)

• A házépítés munkafolyamata: kiemelten a tervezés, alapozás. Építőanyagok, építési technikák régen és ma, hazánkban és más népek körében. (* ** ***)
• A lakóházak alakja, rendeltetése, és az éghajlat, talaj, természeti környezet közötti kapcsolat. (** ***)
• Szemléltetés könyvek, képek segítségével. Lakóházakról, építkezésről képek gyűjtése; tablókészítés. (** ***)
• Tanulmányi séta, kirándulás egy építkezéshez. (* **)
• Építés, konstruálás:
  – Modellépítés játékkockákból, építőelemekből. (* **)
  – Lakóház készítése papírdobozokból. (* **)
  – Lakóház belső terei: rajzzal (*), beépítéssel (**).
  – Papírhajtogatás: lakóház modellje. (*)
  – Házmodell építése agyag vagy kő, gipsz segítségével. (** ***)
• Lakóház terveinek elkészítése rajzzal (alaprajz, nézeti rajzok, látszati rajz) és formázással (tömegvázlat). (***)

Matematika

• Számlálás, számolás tízes számkörben. (*)
• Egyszerű geometriai alakzatok: négyzet, téglalap felismerése. (*)

Vázlat:

Jézus
Hegyi Beszéd:
– böjt
– nem lehet két úrnak szolgálni
– ne aggodalmaskodjunk
– imádkozás
– széles út, szoros kapu
– hamis próféták

Példázat:
2 építő
– kősziklára – az Úr Jézusra – megmarad
– homokra – az Úr jézus nélkül – összeomlik
bajok:
– szélvihar
– árvíz

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/236. A kősziklára és a homokra épített ház – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 899.25 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Jézust követni annyi, mint Isten akarata sze­rint élni;
* ellenségeidet szeretni;
* jót cselekedni mindenkivel.

Előzmények:

Egy szombaton a tanítványok kalászt tépdestek, és a farizeusok emiatt vitatkoztak Jézussal. Aztán Jézus a zsinagógájukban meggyógyított egy sorvadt kezű embert, ami szintén nem tetszett a zsidó vezetőknek. Végül sok beteget meggyógyított.

Első történet:

Márk 3,7–12: Az Úr Jézus tanítványaival a Galileai-tenger mellett tartózkodott. Sokan jöttek hozzá, hogy hallgassák. Nemcsak Galileából, hanem Júdeából, Idumeából, a Jordánon túlról, sőt Tírusz és Szidón környékéről is.

Jézus sok beteget meggyógyított. Voltak olyan betegek, akik igyekeztek Őt megérinteni, mert gyógyító erő áradt belőle. Emberek, akikben tisztátalan lelkek voltak, leborultak Jézus elé, és a lelkek azt kiálttatták velük: „Te vagy az Istennek a Fia!” Jézus megtiltotta nekik, hogy a nyilvánosság előtt ezt mondják róla. A Sátán ne reklámozza Őt! (vö. ApCsel 16,16–18)

Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy a hajóval a közelben maradjanak, hogy annak fedélzetére mehessen, ha túl sokan veszik szorosan körül.

Később Jézus felment a közeli hegyre, hogy imádkozzék. Ott maradt egész éjszaka. Aztán magához hívott tizenkét* férfit. Már előbb kiválasztott hét tanítványt, és még másik ötöt. Azok a tanítványok, akiket már ismerünk: Simon Péter és testvére, András, a két testvér: Jakab és János, a Zebedeus fiai; Jézus a Boanerges nevet adta nekik, ami azt jelent: a „a mennydörgés fiai”* . Majd a két barát: Fülöp és Bertalan, akit inkább Nátánaél néven ismerünk, és természetesen Lévi, akinek később Máté a neve.

A többi öt: Tamás*, Jakab az Alfeus fia és Taddeus*, akit Lebbeusnak vagy Júdásnak is hívnak, a Kananeus* vagy a zélóta* Simon, és végül Iskáriótés* Júdás, aki később elárulta Jézust.

Ők lesznek az apostolok, a „küldöttek”. Az Úr Jézus később elküldi majd őket, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtésnek (lásd Mk 16,15kk).

Tizenkét tanítványával az Úr Jézus lejjebb jött a hegyen, míg egy sík helyet nem talált. Ott nagy sokaság várta. Ismét sok beteg volt velük, akiket Jézus meggyógyított. Néhány emberből gonosz lelkeket űzött ki. Miután a betegeket meggyógyította, az Úr Jézus leült, és főként a tanítványokhoz szólt, hogy tanítsa őket. De a sokaság is jól hallhatta, amit mondott. Ezt a tanítást úgy ismerjük, hogy a „Hegyi Beszéd”, melynek első részét így nevezik: a „boldogmondások”. Mind a kilenc boldogmondás a „boldog” szóval kezdődik. Ez a szó azt is jelenti, hogy „szerencsés”, de inkább azt, hogy „áldott”, a teljes lelki boldogság (vagy üdv) értelmében, mint annak az áldásnak a következménye, melyet Isten mindenkinek személy szerint ajándékoz. (Gondoljunk a mi „szívélyes üdvözlettel”-ünkre).

Kiket nevez Jézus boldogoknak? (Ezt a Mt 5,3–12 szerint mondjuk el.)

1. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”. Ezek mindenek előtt azok, akiknek nincs nagy földi vagyonuk, mely teher a számukra, és akadályozza őket abban, hogy Istent szolgálják. (Lukács csak szegényeket említ: Lk 6,20) De lehetnek a gazdag emberek közt is olyanok, akik tudják, hogy vagyonuk nem teszi őket boldoggá. Gondoljunk csak Jóbra, aki földi javaiból enni adott a szegényeknek, és nem panaszkodott, amikor mindenét elvesztette.
   Lelki szegények azok is, akik rájönnek arra, hogy szegények, mivel még nem övék Krisztus. Éppen őket tanítja meg Isten Lelke, hogy Jézus Krisztus evangéliuma teszi őket gazdaggá, és teljesen boldoggá. Elfogadhatják Őt, mint Üdvözítőjüket. Ezért övék a mennyeknek országa.

2. „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Azok, akik őszintén sírnak bűneik miatt, bűnbocsánatot kapnak, és ezzel a mennyei Atya megvigasztalja őket.
3. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” A történelem tele van szigorú, gyakran kegyetlen uralkodókkal, akik erőszakkal próbálják hatalmuk alá hajtani a földet. Igyekezetük azonban végül mégis kudarcba fullad. Az Úr Jézus pedig a szelídeket nevezi a föld örököseinek. A szelídség nem gyengeséget jelent. Szelídek azok, akiknek a szíve tele van szeretettel mások iránt, azok, akik nem erőszakkal és ravaszsággal próbálnak helyet kiverekedni maguknak; ők mások hibáit is eltűrik. Nyugodtan alárendelik magukat Istennek, és tanácsait követik. Végül majd ők uralkodnak Krisztussal együtt a földön, nem ebben a földi életben, hanem az örök életben (lásd Jel 5,10: „És uralkodni fognak a földön”).
4. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Az éhség és szomjúság erős vágyat ébreszt az étel és a víz után. Így vágyakoznak erősen ezek az emberek az igazság után. Az igazság mindaz, ami Krisztus által, Istentől származik: Áldásai, melyeket az Úr Jézus szerzett meg övéinek. (Lásd Zsolt 24,5: „Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.”) Lelki eledellel elégíttetnek meg.
5. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” A mindennapi életben azok, akik irgalmasok, akik a nyomorúságban segítik, vigasztalják, bátorítják az embereket, nem tartoznak a legravaszabbak közé. Keménynek, erőszakosnak kell lenned, hogy valamit elérj az életben! Igen, de Jézus itt arra tanít, hogy pont ezek az irgalmasok kedvesek Istennek. Majd ők is teljes irgalmasságot nyernek: Jézus Krisztus által megigazulnak,
   az Atya irgalmába fogadja őket.
6. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” Ha a szív tiszta, ha a bűn le van győzve, a boldogok megláthatják majd Istent. Amíg értékesnek tartunk mindent, ami tisztátalan, nem vagyunk nyitottak Isten előtt. Ezért olyan fontos, hogy naponta imádsággal, bibliaolvasással tisztítsuk meg a szívünket, egyszóval Isten dolgaival foglalkozzunk.
7. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Ritka az olyan ember, aki mindenkivel békességben él. Az Úr Jézus mégis azt akarja, hogy Isten gyermekei békések legyenek. Ne legyen gyűlölet, irigység, és féltékenység a szívünkben, hanem, mint Krisztus követői, békességben éljünk Istennel és felebarátunkkal…, így leszünk valóban Isten gyermekei. A „békét teremtő” sem jelenti azt, hogy „gyenge”, hogy tehetnek velünk, amit akarnak.
8. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” Isten gyermekeinek vágyakozniuk kell arra, hogy üldözzék őket? Azt nem, de ha üldözik őket az igazságért, ami az Istennel és Krisztussal való élet tartalma, boldogok. Óriási jövőjük van: itt egy ideig nehéz lehet nekik az üldözés miatt, de egyszer majd a mennyek országában zavartalanul dicsérhetik és magasztalhatják Istent.
9. „Boldogok vagytok…” itt az Úr Jézus személy szerint az apostolokhoz szól. Boldogok, ha az emberek gyalázzák, megvetik, üldözik őket, ha rosszat hazudnak róluk, mivel Krisztus követői.
   Az apostolok azt a tanácsot kapják, hogy örüljenek, ha üldözik őket, hiszen így üldözték a prófétákat is. Mindenki meg fogja „kapni” a jutalmát a mennyben, akit Krisztusért üldöznek. A Lukács 6,26-ban azt olvassuk, hogy az Úr Jézus arra mutat rá a az apostoloknak, nem jó, ha minden ember jót mond róluk. Ezt tették régen a hamis prófétákkal is.

Mt 5,13–16: Az Úr Jézus tovább tanította apostolait. Azt mondta, hogy Ők a föld sója. A só átjárja az ételt, ízesíti, tartósítja azt. Így kell a tanítványoknak is szavaikkal, cselekedeteikkel átjárni az életet, óvni a világot a romlástól. Ők a világ világossága. Tehát Krisztust képviselhetik, aki azt mondta magáról, hogy Ő a „világ világossága” (Jn 8,12;9,5.). Az a munkájuk, hogy elvigyék mindenhova az evangélium világosságát. Néhány példával magyarázta meg ezt Jézus. Nem rejtethetik el a hegyen épített város, messzire kell látszódnia. Lámpást sem azért gyújtanak (Károli szerint gyertyát), hogy a véka (egy nagy edény, mellyel a gabonát mérik) alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék. Így a lámpás mindazoknak világít, akik a házban vannak. Így kell hogy fényljék az apostolok világossága is az emberek előtt. Hogy meglássák jó cselekedeteiket, az apostolok munkáját, és dicsőítsék mennyei Atyjukat.

Mt 5,17–19: Az apostolok ne gondolják, az Úr Jézus azért jött, hogy eltörölje a törvényt vagy a prófétákat. Azaz Ő nem számolja fel Mózes és a próféták régi könyveit. Inkább azért jött, hogy azokat betöltse. Ugyanis minden, a Messiás eljövetelével kapcsolatos törvény és prófécia beteljesedik az Ő eljövetelével és közbenjárói munkájával! A törvény ereje azonban megmarad mindaddig, amíg az ég és föld létezik. Ez is jutalma a törvény megtartásának! Aki a törvényt megtartja, nagy lesz a mennyeknek országában.

(Megjegyzés: a Mt 5,20–36 még nehéz a gyermekeknek, ezért kihagyjuk.)

Második történet:

Máté 5,37–48: Ebben a részben a tanítványok, és velük együtt minden keresztyén gyakorlati tanítást kap. (Azokat a részeket, melyeket a Lk 6 alapján dolgozunk fel, külön jelezzük. Ezek részben megvannak a Mt 7,1–12-ben is. Innen veszünk még néhány részletet „a kősziklára és a homokra épített ház”-ról szóló elbeszélés bevezetéséül; 236. lecke)

1. Krisztus követőinek mindig őszintének kell lenniük: az igenjük legyen igen, és a nemjük nem.
2. A régi „szemet szemért, fogat fogért” törvény Krisztus eljövetelével megváltozott. A gonosznak (annak, aki rosszul bánik veled) ne állj ellen! Ha az arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is! Ha valaki törvénykezni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is! S ha valaki téged egy mérföld útra (kb. 2/3 km) kényszerít, menj el vele kettőre!
3. Ha valaki valamit kér tőled, add azt neki, és ha valaki kölcsön akar tőled kérni, kölcsönözz neki, anélkül hogy azt visszavárnád!
4. Megmondatott, hogy szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Jézus azt tanítja: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” Ezért jutalomra van kilátás: ha így bánsz ellenségeiddel, akkor mennyei Atyád gyermeke leszel.
   Isten gyermekeinek mindig arra kell gondolniuk, hogy Isten felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Ha tehát Ő nem tesz különbséget, akkor ne tegyünk mi sem. Ő kegyelmes a hálátlanok és a gonoszok iránt is.
   Lk 6,36: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” A szeretetet általános emberi tulajdonságnak kell tekinteni. Ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek, azt tesszük, amit a vámszedők (és bűnösök). Nekünk tehát ellenségeinket is szeretni kell. Ha csak atyánkfiait köszöntjük, ugyanazt tesszük, mint a vámszedők (és bűnösök) A keresztyéneknek azokat is köszönteni kell, akiket nem nevezhetünk atyánkfiainak.
5. Lk 6,37.41–42: „Ne ítéljetek és nem ítéltettek.” Ez jó lecke, mert még a keresztyének is könnyen elítélik felebarátjukat. Árgus szemekkel figyelik a másik felekezetből valót, sőt még a saját felekezet másik kegyességi irányzatához tartozót is.
   Ezzel kapcsolatban Jézus a gerenda és szálka példáját említi. Ha azt mondod a testvérednek, hogy ki akarod venni a szálkát, mely a szemében van, ez nagyon kedvesnek tűnik. Te tehát figyelsz a másik apró bűneire. De gondolj arra is, hogy a te szemedben meg gerenda van! A saját bűneid számodra sokkal nagyobbak. Nincs jogod felróni a szálkát a másiknál, míg ki nem vetted saját szemedből a gerendát.
6. Lk 6,38: Jó adni valakinek valamit. A jutalma az, hogy sokat kapsz vissza. Jól, bőségesen megmérve (gondoljunk a gabonamérőre). Amilyen mértékkel mérsz, azzal a mértékkel mérve kapod azt vissza.
7. Lk 6,43–46: A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jót. Gyümölcséről ismered meg a fát. A tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról szőlőt. Tehát mindig figyelnünk kell arra, hogy valaki mit tesz. Ha rosszat cselekszik, rossz ő is; ha pedig jót, akkor ő is az. Így tanulsz meg különbséget tenni azok között az emberek között, akik Jézust követik és Istent szolgálják, s azok között, akik nem ezt teszik. Ami nem azt jelenti, hogy a keresztyének bűntelenek. (Lásd még Mt 12,33kk; 233. lecke!)
8. Az apostoloknak, és velük együtt Krisztus minden követőjének az a feladata, hogy tökéletes legyen, miként mennyei Atyjuk tökéletes. Nehéz feladat, melyre életünk minden napján törekedni kell, amely csak Jézus Krisztus által sikerülhet.

Még két fontos dologgal foglalkozunk a Hegyi Beszédből.

1. Mt 6,1–4: Ha alamizsnát adunk a szegényeknek, ne azért tegyük, hogy az emberek dicsérjenek bennünket! A mennyei Atya akkor nem jutalmazza azt meg.
   Jézus idejében a tekintélyes adakozó előtt trombitáltak az utcán és a zsinagógában. Nem így kell, mondja az Úr Jézus. Ha alamizsnát adunk, ne tudja a bal kezünk, mit cselekszik a jobb, azaz ne azért tegyük, hogy dicsérjenek érte. A szegényeknek titokban kell adni adományunkat, feltűnés nélkül. Ez nemcsak azért fontos, nehogy büszkék legyünk jó cselekedetünkre, hanem a szegény számára is jobb, mert akkor nem kell szégyellnie szegénységét.

2. Mt 6,5: Amikor imádkozunk, ne legyünk olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban és az utcasarkokon állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek! Biztos, hogy ezért nem kapnak jutalmat. Már megkapták azt, t.i. az emberek dicséretét. (Hogy a keresztyén embernek hogyan kell imádkoznia, arról a „Miatyánk”-kal kapcsolatban a 235. leckében lesz szó.)

Jegyzetek:

Tizenkettő – Ez a szám megegyezik Izráel tizenkét törzsének számával; a tizenkét apostol a lelki Izráelt képviseli (lásd Mt 19,28 és Jel 21,14).

Mennydörgés fiai – Nem tudjuk pontosan, miért kapta János és Jakab a „Boanerges” melléknevet. Feltehető, hogy hatásos igehirdetők voltak, vagy feltűnően tüzes lelkűek. És mégis éppen János a szeretet apostola. Olvassuk csak el három levelét! Ennek a melléknévnek a magyarázatául gondolhatunk a Lk 9,51–56-ra is: Jakab és János javasolták, hogy tűz (villám?) szálljon alá az égből, hogy elpusztítson egy samáriai falut, amelynek lakói nem akarták Jézust befogadni.

Tamás – Ennek a tanítványnak a mellékneve „didymus”, ami azt jelenti: „iker” (lásd Jn 11,16; 20,24; 21,2). A Tamás név arám eredetű és szintén azt jelenti: „iker”.

Taddeus – A Lk 6,16 szerint ő Júdás, Jakab fia. „Thaddai” (a „bátor”) szírül van, héberül „Júdás”.

Simon, a Kananeus vagy zélóta – A kananeus annyit jelent, hogy „vakbuzgó”, ami megegyezik azzal, hogy „zelotes”, zélóta. A zélóták szigorú zsidók voltak, akik féltették a vallást, és egyúttal, politikailag, arra törekedtek, hogy a zsidó nép szabaduljon meg a római uralom alól. Gondoljunk arra, hogy Júda(s) „Istent dicsérő”-t jelent.

Iskáriótes Júdás – Valószínűleg a júdeai Kérioth helységből való volt. Ő volt (Is-kariotes = Karioti férfi) az egyetlen nem galileai az apostolok között.

Énekek:

Református énekeskönyv: 133; 204:1–10; 299:1–5; 434:1–2
Jertek, énekeljünk: 103:1–3; 108:1–4; 169; 170
Harangszó: 35; 41; 44; 52:1.3
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 53:1.3; 73:3; 94; 146
Erőm és énekem az Úr: 126:1–3; 127; 128:1–3; 130

Megjegyzések:

Jézust követni annyi, mint Isten akarata szerint élni – Ebben a történetben arról van szó: Csak akkor tudjuk Jézust követni, ha Isten akarata szerint próbálunk élni. Buzdítsuk erre a gyermekeket! Tanítsuk őket arra, hogy csak akkor lesznek teljesen boldogok, ha minden igyekezetükkel követik az Úr Jézust. Mit jelent ez? Nem görcsösen próbálkozni azzal, hogy jót cselekedjünk, hanem valóban kegyelemből élni: Krisztus által tenni a jót. Nélküle nem tudunk úgy élni, ahogy Ő akarja. Szőlővesszőknek kell lennünk Krisztuson, a szőlőtőn (Jn 15,1–10): „Maradjatok énbennem és én tibennetek” (4^a).

Az ellenségedet szeretni – Az ellenséget szeretni egyike a legnehezebb feladatoknak a keresztyének számára. Ugyanis sokkal könnyebb jó viszonyban lenni a hasonló gondolkodásúakkal! Az Úr Jézus arra akar megtanítani bennünket, hogy a boldogság egyik bizonyítéka, ha szeretjük azokat, akik gyűlölik a hitünket.

Jót cselekedni mindenkivel – Annyi minden visszatart bennünket attól, hogy mindenkivel jót cselekedjünk. Gyakran szégyelljük, hogy hitünket tettekkel bizonyítsuk. A példák, amelyeket az Úr Jézus ad, találóak: adni vagy kölcsönözni valakinek valamit úgy, hogy nem várjuk vissza, barátságosnak lenni ahhoz, aki fájdalmat okoz nekünk. Mind olyan feladat, amely egyáltalán nincs ínyünkre. Gondoljunk arra, hogy ezt csak a Szentlélek segítségével tudjuk teljesíteni. Ő akarja irányítani életünket és cselekedeteinket. Ha magunk akarjuk Jézus parancsát teljesíteni, reménytelenül kudarcot vallunk. Imádkozzunk komolyan az ehhez való fölülről jövő segítségért!

A feldolgozáshoz: A leckében tárgyalt anyag túlságosan terjedelmes és nehéz ahhoz, hogy egyetlen órán sikerrel fel tudjuk dolgozni. Javasoljuk hát, hogy két vagy három órán foglalkozzunk a lecke anyagával. Ehhez bőven találhat választási lehetőségeket a tanító az Aranymondások között és az Egyéb ötletekben. A feladat-tár eredeti szerkezetét, leckére osztását megváltoztatni nem akartuk. (A szerkesztő)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Keresztyénség a gyakorlatban: magatartás és viselkedés konkrét élethelyzetekben. Szeretni a felebarátot, még az ellenséget is. Előítéletek leküzdése. Jót cselekedni mindenkivel. (***)
• Önvizsgálat, önismeret: vétkek, rossz tulajdonságok összegyűjtése. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

• Példák különböző népcsoportok negatív diszkriminációjára: zsidóüldözések, cigánykérdés, nemzetiségi problémák stb. (***)
• Hogyan valósulhat meg háborús helyzetben, megszállás idején az ellenség szeretete? Mit tehet ilyenkor a keresztyén ember? (***)
  A téma okot adhat egy történelmi leckére, melyben konkrét történelmi példákon keresztül vizsgálhatjuk a kérdést, lehetőséget adva a vélemények ütköztetésére, a vitára is.

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A boldogmondások kifejező olvasása, felelgető olvasás. Feldolgozása szavalókórussal. (***)
• Mondatelemzés: alárendelt összetett mondat okhatározói mellékmondattal (boldogmondások). (***)
• Metafora jellegű képek, példázatok Jézus tanításában. Jelentés elsődleges és átvitt értelemben. (***)
• Spontán szerepjátékok a gyermekek életéből vett helyzetekre. Életproblémák, konfliktusok, és azok megoldása. (***)
• Párbeszéd írása megtörtént vagy elképzelt élethelyzetekre. A jelenetek dramatizálása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Vizuális kommunikáció: Példázat elsődleges és átvitt, gondolati jelentése alapján képi üzenet formálása. (***)
• Alkalmazott grafikai feladat: könyvjelző készítése kép és szöveg egybeépítésével. (***)

Vázlat:

1. történet:

Galileai-tenger
Jézus – betegek gyógyítása

apostolok (apostol = küldött)
testvérek:
Simon Péter – András
„Mennydörgés fiai” testvérek: Jakab – János
barátok:
Fülöp – Bertalan (= Nátánaél)
Máté (= Lévi) – vámszedő
Tamás (Dydimus: „iker”)
testvérek:
Jakab, az Alfeus fia
Taddeus (= Lebbeus vagy Júdás)
Simon a Zélóta
Júdás Iskáriótes (Jézus elárulója)

Hegyi Beszéd

Boldogmondások:
Boldogok:
– lelki szegények
– akik sírnak
– szelídek
– akik éheznek és szomjaznak az igazságra
– irgalmasok
– tiszta szívűek
– akik békét teremtenek
– akiket üldöznek
– Krisztus követői
(apostolok + keresztyének)

2. történet:

A keresztyének kötelessége:
– becsületesnek lenni
– jót tenni
– adni viszonzást nem várva
– felebarátját szeretni
– ellenségét szeretni
– nem ítélni és nem ítéltetni (szálka és gerenda)
– jó cselekedeteket cselekedni
– tökéletesnek lenni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/234. A tizenkét apostol elhívása; Hegyi Beszéd – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 222.34 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* A nyugalom napja Isten dicsőségére szolgál.
* Az emberért van és nem az ember ellen.

Előzmények:

Jeruzsálemben Jézus látogatást tett a Betesda tavánál. Ott szombaton meggyógyított egy béna embert. A zsidóknak aztán a maga és Atyja mun­kájáról beszélt.

Történet:

Jézus egy szombaton tanítványaival vetések közt átvezető ösvényen haladt. A gabona aratásra érett. A tanítványok éhesek voltak, és tépdesték a kalászokat. Kimorzsolták belőlük a szemeket, és megették. Ez megszokott dolog volt Izráelben. Ha éhes volt valaki, nyugodtan tépdeshetett kalászokat más földjén. Ezt az 5Móz 23,25–26 is így rendelte. Csakhogy… természetesen nem arathatta le valaki más gabonáját, hogy elvigye. Ugyanígy nyugodtan ehetett valaki más szőlőjéből, amíg jól nem lakott, de nem szedhetett szőlőt kosárba, hogy magával vigye.

Miért voltak éhesek a tanítványok? Jézus úton volt velük a zsinagógába (lásd Mt 12,9: „Onnan eltávozva bement a zsinagógába”; 233. lecke). Valószínűleg nem ettek, mielőtt elindultak. Nem tettek rosszat azzal, hogy kalászokat tépdestek. A farizeusok mégis kérdőre vonták Jézust. Szombat van, a nyugalom napja! „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton”, mondják a farizeusok szemrehányóan. Feltűnő, hogy a farizeusok nem a tanítványokat, hanem Mesterüket vonták ezért kérdőre. Úgy vélték, hogy figyelnie kellett volna erre, és meg kellett volna tiltania. Az volt a céljuk, hogy viszálykodást támasszanak Jézus csapatában? Ezt a szombatnapi kalásztépést* nagy bűnnek tartották e zsidó tanítók. Hiszen, aki szombatnapon munkát végzett, azt meg kellett ölni, olvasható a 2Móz 31,14–15-ben.

A kérdés most az, munka-e, ha útközben kalászt tép valaki, hogy az éhségét csillapítsa. Szombaton is kell enni. De az ételt már szombat előtt el kellett készíteni. A gabona viszont készen állt, hogy megegyék, csak le kellett szakítani. Isten így gondoskodott az éhes tanítványokról.

Az Úr Jézus nagyon különös választ adott a farizeusoknak. Be akarta bizonyítani nekik, hogy tévesen alkalmazzák a törvényt. A nyugalom napja megtartásának szép parancsát kínos kötelességgé tették. Egész nap ügyelniük kellett arra, hogy ők maguk vagy mások ne tegyenek valamit. Így nem élvezték a nyugalmat úgy, ahogy az Úr „a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent” (2Móz 31,17). Pedig a szombatnak pont az a célja, hogy az Úr ünnepe legyen! Jézus egy ószövetségi eseményre emlékeztette a farizeusokat (lásd 1Sám 21; 102. lecke). Nem olvastak Dávidról? Saul elől menekült, és nem volt nála kenyér. Akkor a szent hajlékhoz ment Nóbban, és öt kenyeret kért a főpaptól*. Csak szent kenyerek voltak ott. Közönséges ember nem ehetett belőlük. Minden szombaton tizenkét friss kenyeret tettek a szent kenyerek asztalára. A régiek a papokéi voltak (lásd 3Móz 24,8–9). Dávid a szent kenyerekből kért a maga és szolgái számára, akiket magával hozott (és valahol vártak rá; lásd 1Sám 21,2–3).

Ezzel a példával az Úr Jézus arra akart rávilágítani, hogy bizonyos körülmények között nem szükséges a törvényt megtartani. Aztán még ezt is mondta: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” Nem szabad, hogy a szombat teher és iga legyen. Ezt a napot jótéteményként kaptuk. Akkor megpihenhetünk a hatnapi munka után. Isten célja nem az volt, hogy teher legyen számunkra a szombat; ezért mi se tegyük azt teherré. Isten az embert egy nappal azelőtt teremtette, mint ahogy a szombatot elrendelte, a szombatot tehát Isten ajándékaként kapta. Nyugodtan gondoskodhatunk akkor is a testünk fenntartásáról, mint ahogy a tanítványok tették, amikor kalászokat tépdestek, és a gabonaszemeket megették.

Jézus még példát is hozott fel. A papok dolgoznak szombaton a templomban, amikor áldoznak. Ezt Isten parancsára teszik, és ezért ártatlanok. Tehát nem vétkeznek a törvény ellen.

„De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt”, mondta az Úr Jézus a farizeusoknak. Ez azt jelenti, hogy Jézus tanítványai most ugyan nem a templomban vannak, de vele, Jézussal, aki nagyobb a templomnál.

Aztán egy szigorú rendreutasítás következik. Hóseás prófétától idéz (lásd Hós 6,6). Ha a farizeusok jobban megértenék Hóseás szavait, nem kárhoztatnák olyan csúnyán a tanítványokat. Ugyanis az Úr azt mondatja Hóseással, hogy Ő többre értékeli az irgalmasságot („szeretetet”), mint az áldozatot. Természetesen jó, ha szigorúan megtartja valaki a törvényt azzal, hogy áldozik, és minden más rendelkezést hűségesen teljesít, de sokkal fontosabb ennél az, hogy felebarát iránti szeretet legyen a szívében. Ha a farizeusok ismerték volna az irgalmasságot, nem ítélték volna el „azokat, akik nem vétkeztek” (Jézus tanítványait), mondta Jézus. Végül így szólt: „Mert az Emberfia ura a szombatnak.” Ezzel azt akarta kinyilvánítani, hogy az Ő eljövetele által minden megváltozik. Általa a régi törvényeknek a tartalma teljesen újjá lesz. Így itt a szombaté is. Isten a nyugalom napját a bűneset előtt rendelte el. Ádám és Éva ezzel a nappal kapcsolatban nem ismertek semmiféle szabályt, de kétségtelenül tiszteletben tartották, hogy Teremtőjüket dicsérjék ekkor. Énós napjaiban kezdték először segítségül hívni az Úr nevét (1Móz 4,26). Az Emberfia, Jézus Krisztus, Isten és Teremtő, ezért Ő is Ura a szombatnak. Az szó szerint az Ő nyugalomnapja! Az, ahogy Ő ezt a napot felhasználta, jó. És ha nem dorgálta meg tanítványait azért, mert kalászokat tépdestek, ahhoz a farizeusoknak egyáltalán semmi közük.

Jegyzetek:

Szombatnapi kalásztépés – A szombati tilalmat a zsidóság különös tiszteletben tartotta: A farizeusok szerint az ember szombat-törvényhez való viszonya mutatja meg kegyességének belső igazságát. A rabbinátus írástudomány 38 különféle munkát sorol fel, amit szombatnapon tilos volt végezni. Főleg mezőgazdasági munkákról van szó, köztük az aratás munkálatairól. A kalásztépés is aratásnak számított.

Főpap – A Márk 2,26-ban azt olvassuk: „Abjátár főpap idején”. Viszont az 1Sám 21,2 Ahimelek papot említ. Ő Abjátár édesapja volt, és őt ölte meg Dóég Saul parancsára (lásd 1Sám 22,18; 102. lecke). Jézus nem tévedett, amikor azt mondta, hogy ez Abjátár főpapsága idejében történt, aki Ahimelek fiai közül egyedül menekült meg Dóég vérengzéséből, és az efóddal Dávidhoz menekült (lásd 1Sám 22,20–23; 23,6). Édesapja halála után mindjárt ő lett tehát a főpap, mint annak utóda.

Énekek:

Református énekeskönyv: 122:1.3; 163:1–5; 255:1–3.7–8; 378:1
Jertek, énekeljünk: 67; 89; 181
Harangszó: 37:1–2; 44; 53:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 10:1; 12; 50:1.6; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 39; 97

Megjegyzések:

A nyugalom napja Isten tiszteletére rendelt nap – A zsidó szombat helyett a keresztyének a vasárnapot ünneplik. A szombat a hét hetedik napja, a vasárnap az első. Ezzel a történettel kapcsolatban meg lehet magyarázni, hogy miért történt ez a változás. A keresztyének a nyugalom napját Krisztus feltámadása emléknapjának tekintik. „Úr napjá”-nak is szokták nevezni, tehát annak a napnak, melyen az Úr Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk. A vasárnap ezért a hét első napja.
Kálvin János reformátor Institutio-jában (II. kötet, VIII. fejezet 28–34. paragrafus) bő magyarázatot ad a negyedik parancsolatról: a zsidó szombatról és a keresztyén vasárnapról. Ennek rövid összefoglalása: Izráel számára, de a keresztyének számára is a nyugalom napjának megtartása azt jelenti, hogy az ember ezen a napon nem munkájával foglalkozik, hanem azzal a nyugalommal, melyet csak Istenben találhat meg. A szombat előképe az örök nyugalomnak, melyet akkor találunk meg, ha hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő feltámadásában. Ezért a keresztyének többé nem a hetedik napot tartják a nyugalom napjaként, hanem az első napot, mely arra emlékeztet, hogy az Üdvözítő a hét első napján támadt fel. Ez a nap tehát többé nem azt jelenti, mint a szombat, de, Kálvin szerint, mégis ugyanaz a tartalma: ezen a napon Istent tiszteljük. Emellett Krisztus feltámadásának napjára is emlékeztet (gondoljunk az „Úr napja” elnevezésre). Gyakorlatilag, Kálvin rendkívül fontosnak tartja, hogy a keresztyén gyülekezet számára van a hétnek egy külön napja, mely nyugalom napjául szolgál. Ezen a napon a gyülekezet összejön, hogy imádkozzék, énekeljen, Isten igéjét hallgassa, és adakozzék szűkölködő embertársai számára. A vasárnapnak, mint a nyugalom napjának megtartása tekintetében a keresztyén egyházakban és gyülekezetekben még sincs egység. Néhányan törvényeskedően tartják meg a vasárnapot, mások kirándulási napnak használják, melyen a kikapcsolódást magasabbra értékelik az Isten dolgaival való foglalkozásnál. Ez a nap azonban világosan az Úr tiszteletére rendelt nap, és hol találhatunk többet róla, mint igéjében?
A nyugalom napja ünnepnap kell hogy legyen a gyermekek számára is. Ehhez mi keresztyének általában nem nagyon értünk.
A hetednapos-adventisták a hetedik napot tartják meg, mint nyugalom napját, bár ők is keresztyének. Megtartják azt a zsidó tilalmat is, hogy nem esznek sertéshúst.
A messiáshívő zsidók is a hetedik napot tartják meg, mint a nyugalom napját.

A nyugalom napja az emberért van – Isten törvénye az ember létérdekét szolgálja, életét védi, amikor a hetedik napra a munkától való megnyugvást és Isten felé fordulást rendel. Ha megnézzük egy átlagos magyar család vasárnapját, nem egészen ezt a nyugalmat találjuk. Sokkal inkább a pénz utáni hajsza, a még többet akarás vagy a szórakozás uralja a hétvégéket, legyen ez szombat vagy vasárnap. Talán ennek is köszönhető, hogy a szívinfarktus vagy az idegi alapú neurózis népbetegségnek tekinthető, mint a rendetlen életmód, a túlhajszoltság következménye. Pedig az az ige, hogy „a szombat lett az emberért”, védelmet jelent, nem csak a farizeusok és farizeus lelkületű emberek túlbuzgó törvényeskedésével, hanem korunk emberének önmagát és környezetét kizsigerelő életmódjával szemben is. Aki a nyugalom napját nem használja fel testi, de különösen lelki nyugalomra, az hét közben kevesebbet tud teljesíteni. A nyugalom napja amellett, hogy Isten tiszteletét szolgálja, az Úr szolgálata által az ember lelki és testi egészségét is rend-ben tartja.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Háztartástan

• A magyar családok hétvégi hajszoltsága és ennek következményei. A vasárnap, mint ünnep a család és a helyi közösség életében. (***)
• A testi-lelki egészség és a helyes életrend, életmód összefüggései. (***)
• A család egészsége: helyes hetirend, a vasárnap rendje. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Elbeszélő fogalmazás írása egy vasárnapról személyes élmény vagy elképzelés alapján. (***)

Történelem / Társadalmi ismeretek

• A szombatnapot megtartó zsidó/keresztyén vallási közösségek a történelemben és a jelenkorban: szombatosok, hetednapos adventisták, messiáshívő zsidók stb. (***)
• A reformátorok (főleg Kálvin) állásfoglalása a vasárnappal kapcsolatban. (***)

Vázlat:

szombat
Jézus
a tanítványok éhesek
kalászokat tépnek

farizeusok: a szombat nyugalomnap

Dávid – a szent kenyerek
papok – áldoznak szombaton
szombat: Isten ajándéka
Jézus: Ura a szombatnak is

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/232. Jézus és a szombat – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 151.73 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

Jézus megkeresi a bűnösöket.

Előzmények:

Galileai körútja során az Úr Jézus többek között egy leprást is meggyógyított. Amikor visszatért Kapernaumba, egy ház megbontott tetején át egy bénát engedtek le eléje. Jézus először azt mondta, hogy megbocsáttattak a bűnei, és csak azután gyógyította meg.

Történet:

Kapernaumban lakott és dolgozott Lévi vámszedő*. A vámházban ült. Vámot kellett szednie minden után, amit a Galileai-tengeren át az országba hoztak, így a halak után is. Biztos, hogy nem nagyon szerették őt. Simon és András, Zebedeus és fiai, Jakab és János halászok sem.

Ezt a Lévit az Úr Jézus fel akarta venni tanítványai közé. Jézus a tengerpartra ment, hogy ott tanítsa azokat, akik hozzá jöttek. Amikor befejezte a tanítást, elhaladt a vámház mellett. Látta, hogy ott benn ül Lévi, az Alfeus fia*.

Az Úr Jézus parancsolólag azt mondta neki: „Kövess engem!”

Lévi habozás nélkül engedelmeskedett. Fölállt, és követte Jézust, hogy tanítványa legyen. Az Úr Jézus hívása egész életét megváltoztatta. Nemcsak tanítványa lett Jézusnak, hanem Jézus mennybemenetele után a Szentlélek Lévi írói tehetségét arra használta fel, hogy leírja mindazt, ami Jézus életében történt. Ez a későbbi Máté írása szerinti evangélium, mely az Újszövetség első könyve lett.

Elhívása után Lévi nagy lakomát készített házánál az Úr Jézus számára. A lakomán, melyen Jézus tanítványaival együtt részt vett, ott volt Lévi sok kollégája is.

Az írástudók és farizeusok – talán ugyanazok, akik tanúi voltak a gutaütött meggyógyításának? – zúgolódtak, és ezt mondták Jézus tanítványainak: „Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?”

A tanítványok helyett az Úr Jézus válaszolt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Meg is magyarázta ezeket a szavakat: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (megtérésre).” Itt némi magyarázatra van szükség: Egészséges embereknek nincs szükségük orvosra, de a betegeknek igen. Az írástudók és farizeusok azt gondolták, hogy jó cselekedeteik által üdvözülnek. Nagyon jó embereknek tartották magukat. Úgy vélték, nincs szükségük arra, hogy Jézus, az áldott Orvos megbocsássa bűneiket. A vámszedőkkel más volt a helyzet. Azok bűnösnek érezték magukat, és ez már nagy lépés Jézus, a Krisztus felé.

Az Úr Jézus Hóseás próféta könyvéből idézett egy verset: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot.” (Hós 6,6) Gondolkodjanak el ezen az írástudók és farizeusok. Ugyanis Jézus nem olyanokért jött, akik azt gondolják magukról, hogy igazak, hanem a bűnösökért, hogy megtérjenek. És a vámszedők, akikkel Jézus egy asztalnál ült, tudták, hogy bűnösök. Az írástudók nem ismertek irgalmat. Jézus azonban igen. Azoknak a zsidóknak, akik Őt támadták, törvény szerinti áldozatai Isten előtt értéktelenek.

Lévi görög neve Máté*. Máté evangélista csak ezt a nevet használta.

Jegyzetek:

Vámszedő – Ma vámosnak vagy vámőrnek nevezik őket. Vámos az, aki vámhivatali alkalmazottként vám beszedésével foglalkozik. Az adó beszedésével, adóügyek intézésével ma az adóhatóság hivatalnokai foglalkoznak.
A rómaiak a vámot vagy adót bérbe adták a vámszedőknek, vagy előkelő személyeknek, akiknél a vámszedők alkalmazottak voltak. A bérletet a vámok és adók behajtásából kellett összeszedni. Ehhez járultak még különféle zsarolások is. Rómának csak az állt érdekében, hogy a kialkudott összeget megkapja, míg a bérlő a rendelkezésére álló idő alatt minél nagyobb haszonra igyekezett szert tenni. Keresztelő János azt mondta azoknak a vámszedőknek, akik hozzá mentek, hogy keresztelje meg őket: semmi többet ne követeljenek, mint amit kérniük szabad (Lk 3,13). Zákeus, a vámszedő (lásd Lk 19,1–10; 288. munkalap), megtérése után megígérte, hogy mindennek, amit csalással vett el az emberektől, négyszeresét adja vissza.
Az, hogy a vámszedők a gyűlölt római uralkodók szolgálatában álltak, rossz vért szült a zsidók között Jézus idejében. Együtt emlegették őket más bűnösökkel és rossz nőkkel. Jézus elismerte, hogy romlottak (lásd Mt 9,12), de mégis mindig megkereste őket, hogy hirdesse nekik is az evangéliumot. A farizeusok fölé helyezte őket, mivel fogékonyabbak voltak a bűnbánatra, mint a farizeusok (lásd Lk 18,9 kk.).
Az adó nem bibliaellenes. Izráelben is ismerték az adókat, pl. a tizedszedést, a templomadót. Mégis istentelennek tekintették a rómaiaknak fizetett vámot és adót, a vámszedőket pedig, akik azt behajtották, tisztátalanoknak, mivel a pogány elnyomó hatalom szolgálatában álltak.

Alfeus – Alfeus Lévi édesapja volt. Még egy tanítvány van, akinek Alfeus az apja: Jakab (lásd Mt 10,3). Némelyek ebből arra következtetnek, hogy Lévi (Máté) és Jakab testvérek voltak. De az is lehet, hogy Jakab egy másik Alfeus fia volt. Az is feltűnő, hogy Máté a Mt 10,3-ban Jakab, az Alfeus fia előtt említi Mátét.

Máté – „Isten ajándéka”; elképzelhető, hogy Lévi ezt az (új) nevet később kapta. Feltűnő, hogy Máté nem Lévinek nevezi magát. Az is meglepő, hogy amikor a tanítványok neveit felsorolja, magát így említi: „Máté, a vámszedő” (lásd Mt 10,3). Ezzel Krisztusnak arra a különös kegyelmére akart rámutatni, hogy még egy vámszedő is lehetett az Ő tanítványa?

Énekek:

Református énekeskönyv: 147:2; 467:1–2.4–5; 495:4
Jertek, énekeljünk: 97; 127; 134; 246
Harangszó: 35; 42:2–3; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 57; 59; 67; 75; 146
Erőm és énekem az Úr: 81:1–3; 82:1–4; 83

Megjegyzés:

Jézus megkeresi a bűnösöket – Szóvá tették, hogy Jézus szívesebben van együtt a bűnösökkel, mint azokkal, akik magukat jónak tartják. Ezt bizonyítják az evangéliumok különböző helyei. Ebből természetesen nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Ő helyesli a bűnt: egyáltalán nem. Azt szeretné, ha a bűnösök felismernék, hogy milyen állapotban élnek, és elismerjék, hogy Jézus nélkül örökre elvesznek. Már az maga evangélium, hogy Jézus pont egy vámszedőt választ tanítványának. Máté nem ok nélkül írta neve mögé azt, hogy „vámszedő” (Mt 10,3). Nem az volt a cél, hogy magát állítsa előtérbe, hanem hogy az Úr Jézust dicsőítse. A farizeusok bűnösök voltak, de ezt nem ismerték el. Csak az tart meg valakit, ha a kegyelem által ráébred arra, hogy menthetetlenül elveszett, ha nem menekül Krisztushoz. Csak a betegek keresnek gyógyulást orvosnál!
Ha Jézus keresi a bűnösöket, meg is találja őket. Ő ugyanis az elveszettet keresi!
Ezt a bibliai részt ebből a szempontból kell tárgyalni. Különösen azt véssük jól a gyermekek eszébe, hogy az Úr Jézus éppen a bűnösöket keresi. Ez később nagy segítségükre lehet!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A Római Birodalom vám- és adórendszere. Adóbérlők, adócsalások. Összehasonlítás különböző történelmi korok vám- és adórendszerével (beleértve a mait is). (***)
• Hazánk adórendszerének tanulmányozása. A személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó fogalma, szerepe. Adócsalások. Számítások az éves jövedelemadó bevallásához. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Önismeret, önvizsgálat: „egészséges” és „beteg” tulajdonságaink és viselkedésformáink felismerése, összegyűjtése. A „gyógyulás” lehetősége. (***)
• Az adócsalás, mint bűnös cselekedet. Jelenléte és ennek okai a mai magyar társadalomban. (***)

Matematika

• Mennyiségek különböző törtrészének, százalékának kiszámítása. (***)
• Mértékváltások. A Biblia korában használt űrmértékek. (***)

Vázlat:

Jézus
Kapernaum
Lévi (az Alfeus fia), a vámszedő
(Máté – Lévi görög neve)
Jézus azt mondja Lévinek: „Kövess engem!”

ebéd – vámszedők
A farizeusok és írástudók mérgesek
Jézus: nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/230. Lévi elhívása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 203.21 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!