139-140. Illés a pusztában és a Hóreb-hegyen; Elizeus elhívása

,

Üzenet – Téma:

* A hitet az Úr erősíti meg.
* Az Úr szolgálatáért semmi sem drága.

Előzmények:

Illés a népet és Baal prófétáit a Karmel-hegyre hívta. Ott kapott megerősítést, ki is az Isten: az Úr vagy Baal. A népnek el kellett jutni a felis­merésig, hogy az Úr az Isten. Baal prófétáit megölték. Azután kiadós eső hullott.

1. történet:

Most úgy ismerjük meg Illést, mint akinek kicsi a bátorsága, és kevés az ereje. Ugyanúgy, mint minden más ember, ő is csalódott: a nép általános visszatérése az Úrhoz a Karmel-hegyi eset után sem történt meg. A Baal-szobrokat és templomokat nem távolították el az országból.

Miután Illés Aháb kocsija előtt futott Jezréelbe, és bőségesen hullott eső, úgy, hogy eltűnt az aszály, Illés számára igen veszélyes lett tovább időzni a város közelében.

Aháb ugyanis elmesélte feleségének, mit tett Illés a Karmel-hegyen. Jezábelt megrendítette kedves Baal-prófétái halála. Azonnal döntött.

Illés üzenetet kapott Jezábeltől. Bálványaira esküdött: „Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!” Vagyis a királynő megesküdött, hogy megölhetik őt a bálványistenek, ha Illést a következő napon nem érik utol katonái, hogy megtorolják, amit tett.

Illés eleget tud. Menekülnie kell az országból, el Jezábel bosszúálló keze ügyéből. Úrtól kapott feladatról most nem hallunk. Illés fél ennek az istentelen asszonynak a gyűlöletétől.

Gyorsan haladt, szolgájával együtt, Júda felé. Beérsebában, Júda határára érve otthagyta szolgáját, s maga indult tovább, a pusztába. Egy napi járóföldnyire jutva leült egy rekettyebokor* alá. A halált kívánta inkább, s ezt mondta az Úrnak: „Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” Olyannak érezte magát, mint bárki más, nem többnek és nem jobbnak, mint atyái. Magára maradt. Saját elhatározásából menekült, hite elhagyta őt. Elaludt a rekettyebokor alatt. Talán abban reménykedett, hogy imádsága meghallgatásra talál, és fel sem ébred többé. De az Úr még várt…

Egy angyal jött Illéshez, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl, egyél!” Illés föltekintett, s látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Úgy reagált, mint egy éhes és fáradt ember: evett és ivott. Majd újra lefeküdt aludni. Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” Illés úgy tett, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel*. Isten megáldotta az ételt, így vált ez lehetségessé.

Végül megérkezett a Hóreb-hegyhez, amit Sínai-hegynek is hívtak. Azon a hegyen, ahol az Úr a Tízparancsolatot adta, s többi rendelkezéseit, ahol Áron az aranyborjút készítette, s ahol a szentély készült, ott éjszakázott egy barlangban.

Éjjel az Úr megszólította prófétáját: „Mit csinálsz itt, Illés?” Nemcsak tudakozódott ezzel. Hisz Illés anélkül menekült Jezábel elől, hogy Isten segítségére és védelmére támaszkodott volna. Illés pedig védekezett: Ő minden tőle telhetőt megtett az Úrért, a seregek Uráért. Az izráeliták elhagyták az Ő szövetségét, oltárát megszentségtelenítették, prófétáit karddal megölték. Panasszal is élt: „Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.”

Az Úr erre nem egyenesen válaszolt, hanem kihívta Illést a hegyre, jöjjön, ott fognak találkozni. Nagy és erős szél szaggatta a hegyeket és sziklákat az Úr előtt. Bár e természeti jelenség is Isten erejét mutatja, mégsem volt ott Lelke által, csak jelezte hatalmát és fenségét. Ezután földrengés, majd tűz támadt, de az Úr nem volt egyikben sem. A tűz után halk és szelíd hang* hallatszott, s Illés tudta, hogy ott van az Úr. Palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál.

Így szólt hozzá egy hang: „Mit csinálsz itt, Illés?” Ő válaszolt: Buzgólkodott az Úrért, mivel az izráeliták elhagyták Isten szövetségét, oltárát eltávolították, s prófétáit karddal megölték. Egyedül ő maradt, de őt is meg akarják ölni.

Az Úr akkor megerősítette Illés hitét azzal, hogy három feladatot bízott rá:

  1. Damaszkuszba kell mennie, Arám (Szíria) fővárosába, hogy ott Hazáélt* királlyá kenje. (Nem olvasunk róla, hogy ezt mikor tette meg).
  2. Jéhút*, Nimsi fiát Izráel királyává kell felkennie. Akit (Aháb családjából) nem Hazáél öl meg, azzal Jéhú keze végez. E fölkenést nem személyesen Illésnek kell végeznie, egy fiatal próféta végzi majd el (vö. 2Kir 9,1–10).
  3. Elizeust*, az ábél-mehólái* Sáfát fiát pedig prófétává kell kennie a saját maga helyébe. Illés tehát nem marad egyedül a bálványimádás elleni harcban, Elizeus ott lesz mellette.

Végül azzal erősítette meg Illés hitét az Úr, hogy azt mondta: „meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt*.” Vagyis nem Illés az egyedüli hívő, hétezren vannak rajta kívül Izráelben, akik tudni sem akarnak Baalról.

Illés most már visszatérhet Izráelbe. Nem kell félnie többé Jezábeltől, mert az Úr lesz a védelmezője.

2. történet:

Illés egyik feladata volt, hogy prófétává kenje Elizeust maga helyett. Ábél-Mehólába ment, ami egy kicsi hely Izráelben, Manassé területén, a Jordán közelében. Elizeus éppen szántott, amikor odaért. (Elmúlt az aszály, volt már értelme ennek.) Az ekékhez 12 iga ökör, vagyis 24 ökör volt befogva. Ez azt mutatja, hogy a talaj ott a Jordán mellett igen nehezen megmunkálható, s azt is, hogy Elizeus egy gazdag földműves fia volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját*. Ez a prófétai szolgálat átadását jelentette. Elizeus örökre Illés követője lesz.

Elizeus szavak nélkül engedelmeskedett. Illés után futott, otthagyva az állatokat. Egy kérdése volt: Apját és anyját megcsókolhatja-e még egyszer? „Azután követlek.”

Illés röviden válaszolt: „Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled.” Elizeus nyugodtan elköszönhet a szüleitől, de nem ez a fontosabb. Elizeus többet tett puszta búcsúzásnál*. Levágott egy pár ökröt, s az eke fáját felhasználva megfőzte a húst. Elkészítette a népnek (Ábél-Mehólá lakóinak, vagy apja szolgáinak?) búcsúzóul, amiből mindenki ehetett. Így látható módon vált meg régi életétől.

Elizeus Illés után indult, aki nem állt meg várni rá. Nem lett azonnal Elizeusból próféta, előbb a szolgája volt Illésnek. (Csupán a 2Kir 2-ben olvassuk, hogy Illés és Elizeus együtt vannak.)

Megjegyzés: Feltűnő, hogy Illés a Hóreben az Úrtól kapja feladatul, hogy Elizeust prófétává kenje, magát a felkenetést mégsem olvassuk.

Jegyzetek:

Rekettye – Nagy valószínűséggel boróka, tűlevelű a „Juniperusfélék” családjából, mely sokfelé előfordul száraz, homokos, puszta, növényzetben szegényes és sivatagos területen. Termése kékes színűre érik. A Jób 30,4 is említi („rekettyegyökér a kenyerük”), és a Zsolt 120,4 („rekettye parazsával”). Jó tűzrevaló, mivel keményfa, különösen a gyökere jó. Rekettyeparázson faszénre kell gondolnunk, mely sokáig parázslik. A borókabogyókból barna színű anyag nyerhető, amit ma is használnak pálinka készítéséhez. A régi egyiptomiak a boróka tűiből aromás olajat nyertek, melyet halottak balzsamozásához használtak, más olajok és adalékok hozzáadásával. A középkorban az ágait és a tűit égették azért, hogy a rosszat elkerüljék. Füstölésre is használták. Korábban gyógyító erőt tulajdonítottak neki: pestist elkerülni, vadállatok harapását gyógyítani, és általában hatásos ellenméregként. A cédrusfa, amiből ma is készítenek ceruzát és cigarettadobozt, ugyanebbe a családba tartozik.

Negyven nap és éjjel – Mózes ennyi ideig volt a Sínain (2Móz 24,18; 54. lecke); az Úr Jézus pedig a pusztában, amikor az ördög megkísértette (Lk 4,1–13; 219. lecke).

Halk és szelíd hang – Vö. Zak 4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”

Hazáél – A 2Kir 8,7–15 beszéli el, hogyan lett király Hazáél. Elizeus, Illés utóda volt az, aki Isten döntését a tudatára adta. (155. lecke)

Jéhú – Vö. 2Kir 9,1–10 (156. lecke), mely elmondja, hogyan lett Jéhú király, s hogyan pusztítja el Aháb családját.

Elizeus – „Isten megsegített”; olyan név, mely próféciát hordoz.

Ábél-Mehólá – A „körtánc mezeje”. Azok a bibliai helyek, amik Ábel névvel kezdődnek, termékeny területen vannak. Az „Abel” mezőt jelent. Feltűnő, hogy a Kerit-patak Ábél-Mehólánál ömlik a Jordánba, de a túloldalán. Tisbe, ahonnan Illés jött, nincs messzire innen (szintén a Jordán túloldalán). Azt feltételezik, hogy Illés tudhatta, kicsoda Elizeus.
Az „Ábel” név jelentése: „pára, lehelet, kicsiség”.

Baalt megcsókolni – Itt pogány szertartásról van szó, a bálvány megcsókolásáról. Az iszlámban is megtaláljuk: a zarándokok Mekkában, egy négyszög alakú épületecskében, melyet brokáttal burkoltak, amibe a Kába, a titokzatos fekete kő van elrejtve, amit Gábriel arkangyal adott Ábrahámnak – megcsókolják a Kába-követ. Az ortodox egyházakban a Bibliát és az ikonokat csókolják meg; a római katolikusok a feszületet.

Illés palástja – Később látjuk – vö. 2Kir 2,8; 145. lecke –, hogy Illés a palástját továbbra is magán viselte. Elizeusnak várnia kellett, amíg Illés elragadtatik, mielőtt valóban a követőjévé válik. Később Illés palástját is fölvehette (vö. 2Kir 2,13).
Illés palástját gyakran különleges ruhadarabnak, a próféta kabátjának írják le. Inkább egyszerű palástra gondoljunk, amilyet sokan viseltek Izráelben. Keresztelő Jánosról mondták, hogy teveszőrből való ruhát viselt (Mt 3,4); Jézus alsóruháját egyetlen darabból szőtték, varrás nélkül (Jn 19,23).

Búcsút venni – Elizeus kérése, hogy búcsút vegyen a szüleitől, semmiképpen sem tekinthető gyengeségének. Olyan embernél lett volna az, aki úgy követné az Úr Jézust, hogy előbb eltemetné az apját, vagyis azt kéri, hadd várja meg, amíg az édesapja meghal (vö. Lk 9,61). Magáról az elválásról, búcsúvételről is lehet beszélgetést kezdeni a gyerekekkel.

139-140

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1.6; 54:1–2; 91:1.6; 119:43–45; 151; 172; 233:1–3; 256:3–7
Jertek, énekeljünk: 141; 169; 173; 185
Harangszó: 42; 43; 44; 49:6–7; 54
Dicsérjétek az Urat!: 8; 19; 68; 71; 75; 91:1–4.6; 95:1; 154:1.3
Erőm és énekem az Úr: 30; 63:2–3; 106; 120:1

Megjegyzések:

Az Úr erősíti a hitet – A hit nem az ember saját ereje, hanem Isten ajándéka. Hasonlítsd össze a hitet a tűzzel, amit meggyújtottak. Amikor nem pótolják az éghető anyagot, vagy nincs elég levegő, elalszik a tűz. Csak az Úr tudja a hit tüzét Szentlelke által égve tartani.

Nem adni fel a bátorságot – Illés legnagyobb csalódása, hogy az Úr szolgálatában végzett munkájának nincs gyümölcse. Innen ered panasza, hogy egyedül maradt Izráelben, aki szolgálja az Urat. E történetből kiderül, hogy Isten szolgáinak sosem kell föladniuk, még ha minden úgy látszana is, hogy hiába. Maga az Úr ad áldást a munkájukra. 1Kor 15,58: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

A próféták üldözése – Illés mellett többek között Mikeás (1Kir 22,8kk), Elizeus, Ézsaiás, Jeremiás, Dániel volt, akiket a környezetükben lévő hitetlenek üldöztek. Az Úr Jézus mondta róluk: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, aki hozzád küldettek…” (Mt 23,37).

Elszakadni mindentől Jézus szolgálatáért – Elizeus lehet a példa minden ember előtt, aki az Úr szolgálatára szánja magát. Közülük a legtöbbnek nem kell elválnia a családjától, barátaitól, munkatársaitól és hazájától (lakóhelyétől), hanem saját környezetükben dolgozhatnak érte. De mindig voltak olyan emberek is, akiknek mindentől búcsút kellett venniük. Misszionáriusokra gondolunk, akik az elhívásuknak megfelelően mentek távoli országokba, idegen népek közé. Általában mindenkinek sok mindentől el kell búcsúznia a régi életéből, aki az Úrnak akar szolgálni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Testnevelés és sport

  • Fizikai erő, erőnlét. Különleges teljesítmények, testi próbák a sport terén, háborúban, veszélyhelyzetekben. (***)
  • Lelkierő kritikus élethelyzetekben. A testi és a lelki erő közötti kapcsolat. (***)
  • Illés-túra: gyalogtúra testi és lelki táplálékkal. (***)

Történelem (Egyháztörténet) / Magyar nyelv és irodalom

  • A keresztény egyház történetében állandóan visszatér Isten szolgáinak az üldözése. Pl. István, Jakab, Péter, Pál, Ignatius, Policarpus, Husz János, John Wycliff, Luther Márton, Jan de Bakker, Bunyan János és sokan mások. (***)
  • „Illés kenyerén” – szemelvény olvasása Dobos Károly ref. lelkipásztor naplójából az ötvenes évekből. (***)
  • Endrődi Sándor: Te küldtél engemet… c. verse, mint Illés lehetséges monológja. A két léthelyzet párhuzama: megpróbáltatás, szenvedés, egyedüllét. (***)

Vázlat:

1. történet:
Illés
menekül Jezábel elől
puszta
meg akar halni
kétszer élelem
40 nap + 40 éjjel
Hóreb
„Egyedül én maradtam”
van még 7000 hűséges ember
feladat:
Hazáél
Jéhú
Elizeus

2. történet:
Illés – Elizeus
12 iga ökör
palást
áldozat
búcsú
engedelmes követés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .