01-2. Versek, képek a teremtésről
Képesség területek: nyelvi feladat, játék, ének, zene, ritmus, természetismeret, képalkotás, vizualitás, mozgásos játék, ön- és társismeret, kapcsolat,
Szervezési formák: hittanóra, csendesnap,
Tudomány területek: művészetek, módszertani segédanyag,
Multimédia: online szöveg, hanganyag, kézműves oldal,
Képforrás: 123RF
- Bibliai történet: 1Mózes 1,1–31; 2,1–4; Zsoltárok 50,10–12; 136,2–9
- Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, vizuális-térbeli, testi-mozgásos, kapcsolati, egzisztenciális
- Tevékenység: Versek, dalok a teremtésről, vers-és zenehallgatás, mímes mozgás, éneklés; csoportmunka: teremtés-ugróiskola rajza és játéka; teremtés-doboz készítése csoportmunkában: dioráma képek a teremtés napjairól, beszélgetés a teremtés mai színhelyeiről és állapotáról, az ember felelősségéről
Teremtés-versek (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, testi-mozgásos)
Isten jónak, sőt nagyon jónak találta, amit teremtett. A jó itt azt is jelenti, hogy szép, ami tetszik, amiben gyönyörködni lehet. Isten jó tetszése pedig azt jelenti, hogy valami a helyén van, és örömöt okoz.
A teremtésről a gyerekeknek ezzel az örömmel – létörömmel – érdemes beszélni, amiben segíthet egy-két ilyen hangulatú vers.
Pl. Nemes Nagy Ágnes Tavaszi ének című verse, ami Kósza varjak című kötetében jelent meg, és így végződik (a teljes vers elérhető a verscímre kattintva, a szemelvény 6. oldalán):
Minden fűszálban Reád ismerek,
Köszönöm, hogy most élhetek.
Miklya Zsolt Isten és a minden című verse a teremtéstörténetet hozza játékos mozgásba, önkéntelenül is bevonva a gyerekeket. Érdemes a szöveg ritmusára építve elmondani, majd szakaszról szakaszra mozgással kísérni a képi rétegeket:
- sötét: hunyd le a szemed, takard el az arcodat
- világot kerekítünk a karunkkal, majd kezünkkel égitesteket helyezünk az égboltra
- kezünkkel mutatjuk a hosszú nyakú zsiráfot, csordogáló patakot, kinyíló virágot, röpködő darazsat
- újra világot kerítünk a karunkkal, majd végignézünk magunkon – akár tükör elé is állhatunk
Miklya Zsolt
Isten és a minden
1Mózes 1–2
Réges-régen semmi nem volt
még a földön. Nem volt föld sem.
Nem volt napfény, nem voltak cicák.
És ebben a sötétségben
Isten világot teremtett.
Napos, holdas, csillagos hazát.
Teremtett zsiráfot,
patakot, virágot,
döngicsélő darazsat.
Isten teremtett meg mindent…
Nézd csak meg magad!
Hallgassuk meg Miklya Zsolt A Teremtő éneke című dalát is a Paulik Családi Zenekar feldolgozásában. (Elérhető Református Tananyagtár oldalán a verscímre kattintva.)
A dalt meg is tanulhatjuk, együtt énekelve az előadóval.
Miklya Zsolt
A Teremtő éneke
Zsoltárok 50,10–12
Enyém az erdő minden vadja,
ezernyi hegynek, ezernyi völgynek
kicsinye-nagyja.
Enyém a mező minden népe,
ezernyi fűszál, ezernyi virág
ékessége.
Enyém a világ, s mi betölti,
növény és állat, csillag és ember,
égi és földi.
S enyém az ember szíve benne,
hálaadásra, magasztalásra,
csodára lelve.
Kép: 123RF
Végül kérdezzük meg:
Milyen csodákra lelhetünk, ha jól körülnézünk a világban?
Miért adhatunk hálát a Teremtőnknek?
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A sorozat további részeit megtalálod a Történetmesélő Biblia / Ószövetség menüpont alatt.
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!