Pages Navigation Menu

59. A tizenkét kém

Üzenet:

* Nehéz helyzetben hitbeli bizalom vagy bizalmatlanság?

Előzmények:

Mirjám és Áron Mózes ellen lázadt Hacérótban, kétségbe vonva vezetői szerepét. Mirjám átmenetileg bélpoklos lett, és hét napig a táboron kívül kellett maradnia. Majd továbbment a nép Párán pusztájába.

Történet:

(vö. 5Móz 1)

Az izráeliták fölverték sátraikat és a szent sátrat Kádés-Barneában, Párán pusztájában, Edómtól nyugatra. Kánaán földje most már egészen közel került. Az örömteli bevonulás az Ígéret földjére rövidesen megtörténhet majd.

Az Úr szavára Mózes férfiakat küldött Kánaánba, hogy kémleljék ki azt a földet, vajon milyen útvonal lesz a legjobb a népnek, milyen városok vannak ott.

Mózes minden törzsből egy férfit választott ki erre a feladatra, akik közül kettőt külön is megemlítünk: Hóséát*, Nún fiát, Efraim törzséből, akit Mózes Józsuénak nevezett el. Meg Kálébet, Jefunne fiát, Júda törzséből.

A tizenkét ember a következő parancsot kapta: először a déli hegyekbe menjenek, onnan áttekinthetik az egész országot. Majd menjenek végig az országon, és figyeljék meg jól annak lakóit, városait, hadseregeiket. Lakhelyeiket fallal veszik-e körül, vannak-e megerősített városaik? Milyen a föld, termékeny vagy terméketlen, sok fa van-e vagy kevés. Hozzanak a föld terméséből is, hogy mindenki saját szemével lássa a föld gazdagságát. Ez azt jelentette, hogy nem maradhattak a hegyek közt, hanem a völgybe is le kellett ereszkedniük. Éppen a szőlőszüret kezdetén.

A kémek végigjárták az országot Cin pusztájától (amit Kádés pusztájának is neveztek, Kánaántól délre) egészen Rehóbig (kánaáni város északnyugaton), majd keletre mentek, és a Jordán völgyén át Hebrón régi városába, ahol Ábrahám lakott. Ebben a városban óriásokkal találkoztak, Anák fiaival*, aki bizonyára ismert óriás volt. A nevüket is megjegyezték: Ahiman, Sésaj és Talmaj.

Hebrón közelében az egyik völgyben szőlőskertet találtak. Levágtak egy óriási fürtöt, hogy elvigyék a várakozó népnek. Később Eskólnak nevezték el ezt a völgyet, ami „szőlőt” vagy „szőlőfürt”-öt jelent.

Negyven nap múlva tértek vissza. A szőlőfürtön kívül többféle gyümölcsöt is hoztak. Beszámoltak róla, hogy valóban tejjel és mézzel folyó az az ország. De… már lakott terület, erős nép lakja, nagy, erősített városokban. Beszéltek Anák fiairól is. Majd fölsorolták, milyen népek lakják a földet: délen amálékiek, akik Izráel ellenségei (vö 2Móz 17; 52. lecke), hettiták, jebúsziak és emóriak az ország közepén a hegyekben, és kánaániak a tenger és a Jordán partján.

Ez nem csengett túl optimistán. A nép félni kezdett, és szembefordult Mózessel. Káléb csillapítani próbálta őket. „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele (az országgal és lakóival)” – mondta. A többi kém másképp vélekedett. „Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk.” Még félénkebbé és zavarodottabbá tették a népet azzal, hogy az Ígéret földjét félelmetesnek állították be. „Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait!” Ez azt jelenti, hogy az ott lakók békétlenek, sokat háborúznak egymással (vö. 3Móz 26,38 és Ez 36,8–15). Erős túlzásokra is vetemedtek: „A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll”, akikkel összehasonlítva a zsidók csak sáskák! (Megj.: Józsué magatartásáról a 4Móz 13-ban nem olvasunk, hanem a 4Móz 14,6–7-ből derül ki, hogy Káléb véleményén volt, és szilárdabban hitt Isten segítségében, mint maga Káléb.)

A táborban elkeseredett hangulat uralkodott. A nép háborgott, s egyben tanácstalanná vált. Átsírták az egész éjszakát csalódásukban és haragjukban: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!” És: „Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?” Igen, most megtalálták a megoldást: „Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!”

Mózes és Áron megrendülve hallgatták a lázadó hangokat. Leborultak a nép előtt, úgy könyörögtek, hogy térjenek észre, s maradjanak hűségesek Istenhez. Feltűnő, hogy most nem imádkozott Mózes Istenhez. Úgy gondolta, hogy kárbaveszett fáradtság lenne?

Józsué és Káléb mellettük álltak, megszaggatták ruhájukat szomorúságuk jeleként. Ők is megpróbáltak a nép lelkére hatni: „A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket (azaz könnyen elbánunk velük). Tőlük eltávozott oltalmuk (vagyis nincs, ahová menekülhetnének), de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük!”

Semmi sem segített. A lázadók ott tolongtak, hogy megkövezzék őket. Ekkor megjelent az Úr dicsősége a szent sátorban, az egész nép szeme láttára. A felhőoszlop aláereszkedett. Az Úr véget vetett a zendülésnek.

Mózes egyenesen a szent sátorhoz ment. Egyedül ő hallotta, amit az Úr mondott: „Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem? Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.” Az ítélet jogos. Mózes mégis védelmébe vette a népet. A nép és az Úr közé állt. Dip­lomata-észjárással emlékeztette Istent arra, hogy a pogányok mennyire örülnének Izráel pusztulásán, amit az Úr maga hajt végre. Azt mondanák, hogy az Úr nem tudta a népet Kánaánba bevinni! Pedig tudják, hogy Ő hozta ki a népet Egyiptomból, hogy újra meg újra megkegyelmezett nekik. Bár nem hagyja a bűnt büntetés nélkül, amikor az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedíziglen számonkéri. Mégis „most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad” – imádkozott Mózes az Úrhoz. Kérte, hogy bocsássa meg a nép hitetlenségét, ahogyan azt Egyiptomtól kezdve állandóan megtette.

Mózes feszülten várakozott. Az imádkozó egyedül állt a Mindenhatóval, a Bíróval szemben.

Az Úr pedig válaszolt. Igen, Mózes imádságára megbocsát a népnek. Ő valóban be fogja vinni a népet Kánaánba, de nem azokat, akik már tízszer is megkísértették. Pedig látták a jeleket és csodákat, mégsem hittek neki. Ők nem fogják látni azt a földet! „Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.”

Mégis volt kivétel: „szolgám, Káléb” – és ahogy később látni fogjuk, Józsué –, mert ők az Úr követői maradtak. Ők bemehetnek arra a földre, ők és utódaik birtokba vehetik.

Majd szinte ironikusan hangzott az utasítás: Mivel amálékiek és kánaániak laknak a „völgyben” (a déli hegyvidék fölött); azért a nép másnap forduljon meg, és induljon a pusztán át a Nádas-tenger irányába.

Mózes tolmácsolta az Úr döntését, vagyis hogy a húsz évesnél idősebbek meg fognak halni a pusztában. „De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. De ti holtan hullotok el itt a pusztában. Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért. …Én, az Úr, megmondtam.”

Elhangzott az ítélet, de volt kivétel: Káléb és Józsué.

A tíz hitetlen gyáva kém azonnal szörnyethalt az Úr csapására. Így mutatta meg az Úr Izráelnek, hogy szava igaz. De még most sem akarták megalázni magukat és engedelmeskedni.

Másnap az izráeliták fölkapaszkodtak a hegytetőre: „Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az ÚR beszélt. Bizony, vétkeztünk!” Ez elég lakonikusan hangzott. Többé szó se essen hitetlenségükről és engedetlenségükről! Úgyis a pusztai halál vár rájuk, inkább vállalkoznak hát a kánaáni útra, a szörnyű népekkel és óriásokkal sem törődve. Csak Mózes álljon az élükre.

Mózes azonban le akarta beszélni őket az önfejű akcióról. „Miért akarjátok áthágni az ÚR parancsát? Nem fog az sikerülni! Ne menjetek, mert nem lesz köztetek az ÚR! Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől! Hiszen az amálékiek és kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok az ÚRtól, az ÚR sem lesz veletek!”

Mózes figyelmeztetése süket fülekre talált. A férfiak mégis fölmentek a hegy tetejére. Mózes és a szövetség ládája a táborban maradt, de ez sem tudta visszatartani a vakmerőket. Megrohanták a hegyet, s el akarták foglalni, de az amálékiek és kánaániak rátámadtak a rendezetlen seregre, és leverték az izráelitákat. A maradék menekült; az ellenség Hormáig üldözte őket (Hebrón közelében lévő település). Örült, aki megmenekült, és visszajutott a táborba.

Jegyzetek:

Hóséa, Hóseás – Ez a név körülbelül annyit jelent, mint Józsué, Józsiás és ennek görög formája, Jézus, azaz „megmentő”, „üdvösség”, vagy „Isten megment”. A Hóseás változat esetében a hangsúly inkább a megmentést kérésen van, a Józsuénál pedig a megígért megmentésen. Józsuét csupán a 4Móz 13,16-ban hívják Hóséának, ahol határozottan az áll, hogy Mózes őt nevezte Józsuénak. Ezzel azt jelezte, hogy a segítség biztos az Úrnál.
Másik két Hóseás: Hóseás próféta, Beéri fia, akinek próféciái az ún. kispróféták könyveinek a gyűjteményében szerepelnek. II. Jeroboám idejében prófétált. A másik Hóseás király volt Izráel tíztörzsnyi országrészében. Élának ez a fia bizonyára nem szerepelt megmentőként. Őt magát Peka ölte meg, amikor Izráel királyaként elvettetett. Ő volt a tíztörzsnyi ország utolsó királya.

Anák fiai és más óriások – A Bibliában máshol is olvasunk átlagon felüli méretekről. Az 5Móz 2,10–11-ben: az émiek „nagy, számos és szálas nép, mint az anákok. A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákok, csak a móábiak émieknek nevezték őket.” Korábban Móáb földjén laktak. Az ammóniak országában is laktak óriások, őket zamzummiaknak nevezték (5Móz 2,20–21). Óg, Básán (az óriások országa) királya is különösen magas volt: egyike a megmaradt óriásoknak; vas ágya 12 könyök (kb. 4,5 m) hosszú és 4 könyök (kb. 2 m) széles volt (5Móz 3,11). S persze ismert a filiszteus Góliát (1Sám 17: Góliát teljes magassága kb. 2,90 m), és más filiszteusok Gátból, pl. az a refáiaktól származó férfi, akinek kezén is, lábán is 12 ujj volt (2Sám 21,18–22).

059

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:9–17; 130:3–4; 236:5–7; 274; 434:1–2; 462:1; 466:3
Jertek, énekeljünk: 162:1; 166; 169; 173; 177; 248
Harangszó: 43; 44; 49:5–7
Dicsérjétek az Urat!: 8; 19; 68; 69; 74; 75; 87:1–4; 154:1–2
Erőm és énekem az Úr: 56; 84:1; 126:1–2; 131:2–4

Megjegyzések:

Hitbeli bizalom – Józsué és Káléb (Káléb a szóvivő) hangoztatták bizodalmukat Istenben. A többiek féltek, álláspontjukat azzal próbálták alátámasztani, hogy a kánaáni helyzetet túlságosan veszélyesnek ábrázolták. Ezek voltak a hitetlenek. Káléb határozottan kiállt amellett, hogy semmi baj nem érheti őket, hiszen az Úr síkraszáll övéiért.
Mi kire hallgatunk? Hitetlenekre, vagy a hit hangjára? Hangsúlyozzuk: aki Istenben bízik, az végül nem csalódik.
Nem gondolhatjuk, hogy a tíz kém csupán óvatos volt. Nehémiás is az volt, és nagy körültekintéssel járt el, mielőtt jeruzsálemi útjára indult. Később, a külső támadások idején sem volt meggondolatlan. Sikerét így magyarázza: „Isten jó keze fölöttem volt.”
Ha a körülményekre figyelünk (óriások), elakadunk. Amikor Isten igéjében és ígéreteiben bízunk, akkor győzhetünk, és fogunk is győzni a nehézségeken, Jézus nevében. Így hat a hitbeli bizodalom.

Önmagunk választotta úton menni – Az Úr (a szövetség ládája) és Mózes nem mentek a támadó izráelitákkal. Az önmaguk választotta út nem volt tetszésére az Úrnak. A népnek ezt a figyelmeztetést a szívére kellett volna vennie. Amikor az Úr nem megy velünk, amikor tudjuk, hogy valami az Ő akarata ellenére van, inkább el se kezdjük.
Egy apa sokszor mondta, amikor a gyerekei a beleegyezését kérték valamihez, ami neki nem tetszett: „Én inkább nem tenném, gyerekek.” Ez gyakran elég volt, hogy visszatartsa őket. Ha apa nem találja jónak, inkább el se kezdjük.
Mózes, Isten szolgája és barátja sem ment velük. Ez elegendő jel lehetett volna. A figyelmeztetés ellenére végrehajtott tett kétszeresen is rossznak számít.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Hit vagy hitetlenség, félelem vagy bátorság nehéz élethelyzetekben, döntéshelyzetekben. Életjátékok. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A bibliai történethez kapcsolódó szóbeli szövegalkotás képek segítségével. (*)
  • A bibliai történet párbeszédes előadása bábok segítségével. (**)
  • A bibliai történet párbeszédes részeinek dramatizálása. (***)
  • A bibliai történettel analóg mai élethelyzet dramatizálása. (***)

Történelem

  • A tizenkét kém Kánaánban – rajzos térképvázlat készítése a kikémlelt területről. (***)
  • A kémkedés szerepe békeidőszakban és hadviselésben. Történelmi példák. A hírszerzés mai módszerei. (***)
  • Kémkedés (felderítés) analóg történelmi helyzetben (honfoglalás): A fehér ló mondája. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Tájékozódás ismeretlen helyen. Egy ismeretlen terület felderítése a lakóhely környékén (séta, kirándulás). (*)
  • Palesztina termesztett növényei, gyümölcsféléi régen és ma. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Mozgatható bábfejek készítése papírból: színezés, nyírás, hajtogatás, ragasztás; ill. sablonhasználat, önálló arckarakterek rajzolása. (**)
  • „Óriásrajzok” – A bibliai történet egy-egy részletének megjelenítése rajzzal vagy festéssel: „óriás” szőlőfürt, „óriás” emberek. (**)
  • Színes kompozíció készítése gyümölcsformákkal: rajz v. festés v. papírkivágás. (***)

Vázlat:

Párán
– 12 kém
– Eskól: szőlőfürt
Kánaán
– óriások (Anák fiai)
– erős városok

10 kém fél
Józsué és Káléb nem fél

Büntetés – mindenki meghal a pusztában (Józsué és Káléb kivételével)
40 évi vezeklés a pusztában
a nép engedetlen – mégis Kánaánba megy (legyőzik őket)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.