Pages Navigation Menu

40. Az egyiptomi szolgaság

Üzenet – Téma:

* Isten választott népének elnyomása nem éri el célját.
* A félelem gyakran erőszakot szül, az erőszak pedig ellenállást.

Előzmények:

Jákób és József halála után Izráel fiai* körül­belül 400 évig laktak Egyiptomban. Erről az időről keveset tudunk.
Most arról szólunk, hogyan éltek Egyiptomban az izráeliták* a nyugalom és a jólét korszaka után.

Történet:

Mózes második könyve nagyon tárgyilagosan azzal kezdődik, hogy felsorolja Jákób fiainak a nevét, akik József alkirálysága idején Gósen földjére mentek lakni.

A sorrend a következő: Rúben, Simeon, Lévi és Júda, Issakár, Zebulon és Benjámin, Dán és Naftáli, Gád és Ásér.

Először Jákób „igazi” fiait sorolja föl: Rúben, Simeon, Lévi és Júda, Jákób feleségének, Leának idősebb fiai, Issakár és Zebulon a fiatalabbak, Benjámin pedig Ráhelnek, Jákób feleségének a kisebbik fia.

Az utolsó sorban a másodfeleségek fiainak nevei találhatók, először Ráhel szolgálójának, Bilhának a fiai: Dán és Naftáli, azután Lea szolgálójáé, Zilpáéi: Gád és Ásér.

József neve itt nem szerepel, mivel ő már Egyiptomban volt, amikor édesapja és testvérei odaköltöztek.

Csak Jákób családjának férfitagjai együtt már hetven főből álló csoportot alkottak.

József és testvérei halála után Izráel gyermekei gyorsan szaporodtak. „Nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország.” Izráel családja az egyiptomi nép között önálló néppé fejlődött. József bölcsen tette, hogy családtagjait külön, a Nílus deltájában, Gósen földjén telepítette le. Így Izráel fiai nem, vagy alig keveredtek össze az egyiptomiakkal. Ezt az Úr akarta így, mert Ábrahám utódainak külön feladatot szánt.

Egy pillanatra időzzünk el annál a fordulópontnál, amivel Mózes második könyve a tudósítást elkezdi.

A 8. versben azt olvassuk: „Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet.”*

Az új fáraónak nem sok történelmi ismerete volt tehát arról, hogyan kerültek a héberek* Egyiptomba. Nyilván semmit, vagy csak nagyon keveset hallott arról az áldásról, amit József kormányzása jelentett az ország számára. Nem akart tudni a hébereknek az Úrral való különleges kapcsolatáról sem. Véleménye szerint a héberek túl sokan voltak.

Beszélt erről a minisztereivel: „Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból.”

A fáraó ezzel kimondta Izráel fiai felett az ítéletet. Rendkívüli intézkedéseket hoztak.

Az adófelügyelők Izráel fiaitól azt követelték, hogy az adót munkával róják le (mi is ismerjük ezt a középkori feudális szisztémát hazánkban). Az izráelitáknak Pitóm és Ramszesz raktárvárosok* építésénél kellett dolgozniuk, melyek a Nílus deltájában épültek, tehát Gósen közelében. Ezzel is nehezíteni akarták az életüket, hogy a számuk minél gyorsabb ütemben csökkenjen. A fáraó és emberei úgy vélték, hogy e cél érdekében rabszolgamunkára fogják őket.

A terv azonban kudarcot vallott. Az egyiptomiak bosszúsan látták, hogy a héberek száma nem hogy csökkent, inkább nőtt. A nép az elnyomás ellenére is szaporodott.

Tehát más intézkedéseket kellett hozni. A bábákat, Sifrát és Púát, akik a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, a fáraóhoz hívatták. Megparancsolta nekik, hogy minden héber újszülött fiúgyermeket öljenek meg. A lányokat életben hagyhatták. Sifrá és Púá félték az Istent, és nem tették meg, amit a fáraó parancsolt nekik. Mégis életben hagyták a fiúkat. Amikor őket a fáraó ezért felelősségre vonta, azt mondták: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak. Mire odaérünk hozzájuk, már meg is szültek.” Ez természetesen kényszerhazugság volt. Istennek engedelmeskedtek inkább, mint egy embernek, még ha az a fáraó volt is.

A szülésznőket – természetesen nem a hazugságukért, hanem jó tettükért – gazdagon megjutalmazta Isten. A fáraó terve pedig meghiúsult. De új ötlete támadt. Parancsot adott, hogy minden újszülött héber fiút dobjanak* a Nílusba. A lányokat hagyják életben.

Ebből látjuk, hogy a fáraó valóban aggódott Izráel népének szaporodása miatt. Arra nem gondolt, hogyha kiirtja a fiúkat, idővel nem tudja a népet rabszolgaként dolgoztatni. A gyűlölet hajtotta őt. A mi korunkban „antiszemitizmusnak” hívják ezt a gyűlöletet.

Elfeledkezett az Úr a szövetségéről? Izráel népének ezután mindig rabszolgaként kell élnie?

Jegyzetek:

Izráel fiai – Mózes második könyve nagyon gyakran nevezi Jákób (Izráel) utódait „Izráel fiai”-nak. Amikor „Izráel fiai”-ról van szó, általában Jákób gyermekeire gondolunk. Korai lenne még „Izráel népéről” beszélni; ezzel a kifejezéssel először az 5Móz 21,8-ban, majd megint a Bír 11,23-ban találkozunk.

Izráeliták – Ezt az elnevezést már használja a 2Móz. A történet elbeszélése során kitérhetünk erre.
Más szakkifejezések: „Izráel törzsei” már megtalálható az 1Móz 49,16 és 28-ban, továbbá az egész Ószövetségben; „Izráel közössége” a 2Móz 12,3-tól kezdve; „egész Izráel” az 5Móz 27,14-től kezdve; a 4Móz 1,45-től már csak gyűjtőnévként használja a Biblia.

Politikai helyzet Egyiptomban – Nem csupán arról van szó, hogy József régen meghalt, hanem egy másik dinasztia került a trónra. Józsefet akkor vitték Egyiptomba, és lett alkirály, amikor az ú.n. Középbirodalom (Kr.e. 2060–1786) már hanyatlott. A királyok hatalma csökkent. Erre a korszakra esik Izráel fiainak Egyiptomba költözése is. A Középbirodalom még néhány évszázadig fennállt, amíg egy puccs a korszaknak véget nem vetett. Az Új Birodalom kora óriási építészeti tevékenység ideje volt: új templomok emelkedtek többek közt Memfiszben és Thébában (a szent városban). Ezeknek a királyoknak sok baja volt a szíriai hettiekkel, akik megpróbáltak betörni a birodalomba. Raktárvárosokat építettek. Ezekbe a munkálatokba a hébereket is bevonták. Nagyon valószínű, hogy az a király, „aki már nem ismerte Józsefet”, a híres II. Ramszesz volt.

Héberek – Az egyiptomiak az izráelitákat hébereknek nevezték (lásd a 32.leckét).
„Zsidókról” még nem beszélhetünk. Ezzel a kifejezéssel először Jeremiásnál (32,12) találkozunk, majd később Eszter, Ezsdrás és Nehémiás könyvében, a tíz törzs fogsága idején és után. Az Újszövetség többnyire így nevezi a népet: „zsidók” vagy „a zsidó nép”.

Raktárvárosok – Városok, ahol az élelmiszereket, fegyvereket, hadiszekereket, harci lovakat stb. tartották, és állomáshelyül is szolgáltak.

A Nílusba dobni – Aszerint, amit a Zsid 11,23-ban olvasunk, lehet, hogy a hébereknek maguknak kellett újszülött fiúgyermekeiket a folyóba dobniuk. Amrám és Jókébed, Mózes szülei elrejtették fiukat, „és nem féltek a király parancsától.”

040

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1–4; 77:5–6; 256:1–3; 380:1–2; 385:11
Jertek, énekeljünk: 141:1; 173
Harangszó: 49:7; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 61; 68; 69; 87:1; 93
Erőm és énekem az Úr: 62:1; 63:1–2; 84:1

Megjegyzések:

A történelem ismerete – Látjuk, hogy milyen fontos a történelem tanítása. Aki semmit sem tud a történelmi eseményekről, megállapodásokról és hasonlókról, melyek a múltban történtek, helyrehozhatatlan hibákat követhet el. Gondoljunk egy ország népcsoportjainak különböző természetére. Lásd a volt Szovjetunió államai, a régi Jugoszlávia népeinek harcai, etnikai problémák Romániában, a belgiumi nyelv-harcok (flamand és vallon), hogy csak néhány példát említsünk.

Elnyomás – Napjainkban is sokat hallunk hasonló elnyomásról. A kisebbséget elnyomják pl. Irakban, Iránban, Libanonban, Törökországban, Sri Lankán. És mindez a huszadik században! Figyeljük meg, hogy a gyűlölet lényegében gyakran a kisebbség hite ellen irányul. De lehet az alapja gazdasági vagy politikai hatalmi elgondolás is. A fáraónál mind a két eset megvolt.
Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy közöttük ne legyen diszkrimináció a másság miatt (családi, faji háttér, más hit, előnyösebb körülmények, neveltetés…). Ez ellenkezik Isten törvényével!

Szaporodás a sanyargatás ellenére: Isten ügye – Ez nincs mindig így! Izráel fiainak Istene törődött népe sorsával. A történetben csak annyi szó esik erről, hogy Isten a bábákat megáldotta, mivel nem akartak közreműködni a nép elpusztításában. Mégis állandóan rá kell mutatni erre a vörös fonalra: Ki uralkodik, ki mutatja meg mindenhatóságát, ki „fújja el” akár a fáraó terveit is, ki tartja meg szövetséges népét? De a mindennapi életre nézve is: ki ad neked eledelt, otthont, ki segít a munkádban stb.

Rabszolgaság, kényszermunka – A nagyobb gyermekekkel talán meg lehet beszélni, milyen szörnyű is volt a rabszolgák élete az ültetvényeken, a rézbányákban, a gályákon stb. Vannak még rabszolgák? (A szudáni keresztyéneket a muszlimok rabszolgának adják el.) Erőszakos prostitució stb. Beszéljünk a rabszolgaság „modern” formájáról: kényszermunka a diktatórikus államokban. (Gulágok; munkatáborok.)
A korábbi századokban a jobbágyság, a szolgák, a (gyári) munkások, gyerekmunkások kizsákmányolása.
Ázsiai és afrikai országokban a kisgyermekek dolgoztatása.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Engedelmesség a családban, iskolában. A szülők/nevelők és a gyerekek helyes viszonya. (*)
  • Elnyomás, megszálló hatalmaknak való kiszolgáltatottság a magyar nép történetében. Párhuzam a zsidó nép történelmével. (***)
  • Keresztyénüldözések a Római Birodalomban. (***)
  • Zsarnok államrendszerek, a kisebbség elnyomása XX. századi példákon keresztül. A diszkrimináció okai és módszerei. Nyílt vagy rejtett ellenállás. A kényszerhazugság. (***)
  • Uralkodás, bántalmazás, elnyomás, kirekesztés a társakkal való kapcsolatban. Helyes viszony kialakítása. (** ***)
  • Gyermek a családban. A gyermek vállalása, fogadása. (** ***) A gyermek elutasításának okai. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Újszülött a családban. A témához kapcsolódó párbeszédalkotás, szerepjáték a bibliai történet, illetve a mai élet alapján. (**)
  • Újszülött a családban. Elbeszélés szóban vagy írásban, üdvözlet megfogalmazása a bibliai történethez, ill. mai élethelyzethez kapcsolódva. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Házmodellek készítése papírból síkban előrajzolt minták alapján. Műveletek: hajtogatás, nagyítás négyzetrács segítségével, vágás, ragasztás. A modell fejlesztése további formákkal. Újabb házformák tervezése. (*)
  • Építkezés régen és ma (különböző korokban és kultúrákban): építőanyagok, technikák, munkaeszközök. A vályogtégla készítése. (* ** ***) Az ókori Egyiptom építészeti emlékei. (***) Képek és könyvek tanulmányozása.
  • Agyag vagy gyurma felhasználásával épületmodell készítése. Építés kicsi téglákból csoportmunkában. (**)
  • Agyag vagy gyurma felhasználásával „raktárváros” modelljének elkészítése csoportmunkában. (***)
  • Dísztávirat vagy üdvözlőlap színes terve a gyermek születéséhez kapcsolódóan. (**)

Vázlat:

320 év Egyiptomban
Fáraó
rabszolgaság – városépítés
fiúcsecsemők megölése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.