Pages Navigation Menu

36. József testvérei másodszor Egyiptomban

Üzenet – Téma:

* Júda kezessége Krisztus előképe.
* Isten munkálkodik a testvérek szívében.
* A sírás nem szégyen.

Előzmények:

József testvéreinek nehézsége támadt az egyip­tomi alkirálynál. Megszólalt a lelkiismeretük a József ellen elkövetett gonosztett miatt. Simeon nélkül tértek vissza, és elmondták Jákóbnak az egyiptomi ember kívánságát, hogy Benjámint vigyék Egyiptomba. Jákób ebbe nem akart beleegyezni. A gabonászsákokban levő pénz félelemmel töltötte el őket.

Történet:

Az éhínség még mindig tartott Kánaánban is. A gabona, melyet Jákób fiai Egyiptomból hoztak, elfogyott. Jákób azt mondta fiainak: „Vásároljatok megint egy kis élelmet!” Habozva fogalmazott, nem ejtette ki az „Egyiptom” nevet, csak nagyon óvatosan szólt „egy kis élelem”-ről.

Természetesen Jákób is tudta, mi a feltétele a második egyiptomi útnak. De a fiaira hagyta, hogy ezt a számára fájdalmas dolgot megemlítsék. Nem Rúben, a legidősebb fiú, hanem Júda vetette föl a nagy problémát. „Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk a testvérünket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek!” Júda kétszer is említette az egyiptomi kormányzó feltételét, hogy meggyőzze édesapját, szükséges, hogy Benjámint ezúttal engedje el velük.

Izráel* – most egyszerre azt a nevet használta a Biblia, amit Isten adott Jákóbnak – szemrehányóan válaszolt: „Miért tettetek velem ilyen rosszat, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még egy testvéretek?”

A testvérek így feleltek: „Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és a családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket!” A testvérek itt elmondták, amit eddig még nem tudtunk. Az előző fejezetben nincs szó arról, hogy József édesapjuk és testvérük felől kérdezősködött volna. Valószínűleg azt később tette.

Júda most bátran lépett fel, hisz valaminek történnie kellett. „Küldd el velem a fiút*, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! Én kezeskedem* érte, tőlem kérd számon (engem vonhatsz felelősségre miatta)! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna.” Azaz, apám, dönts végre!

Izráel erre kénytelen volt beleegyezését adni. „Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország java termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot*, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát*, diót és mandulát*.”

Jákób nem akarta, hogy fiai üres kézzel érkezzenek a nagy úrhoz. Meg kellett nyerni az egyiptomi jóindulatát. Meg kellett oldani a pénzkérdést is: „Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert ami pénz visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! Testvéreteket is vigyétek; készüljetek, menjetek vissza ahhoz az emberhez.” Majd így imádkozott: „Adja a mindenható Isten, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket és Benjámint.” Aztán Isten akaratában megnyugodva így fejezte be: „Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem!”

Az ajándékot gondosan összecsomagolták, kétszer annyi pénzt vittek magukkal. Aztán Benjáminnal együtt elindultak.

Jákób fiai ismét József előtt álltak. Elképzelhetjük, hogy József milyen türelmetlenül és aggodalommal várta testvéreit. Miért nem jönnek már? Amikor József meglátta Benjámint, azt mondta háza felügyelőjének: „Vidd be ezeket az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek!” Aztán elment.

A testvérek megijedtek, amikor József házának felügyelője bevezette őket a házba. Most felelősségre vonják őket a pénz miatt, melyet az előző alkalommal a zsákjaikban találtak…! Odaléptek a felügyelőhöz, és elmondták, hogyan történt: „Ezt most visszahoztuk magunkkal. De más pénzt is hoztunk magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba.”

A ház felügyelője azonban megnyugtatta őket: „Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám.” Majd kivezette hozzájuk Simeont. Milyen boldog lehetett!

A testvérekkel nagyra becsült vendégekként bántak. Megmosták lábukat, szamaraiknak abrakot adtak.

A testvérek előkészítették ajándékaikat, és vártak, míg József délben hazajön, mert hallották, hogy ott fognak nála ebédelni. Amikor József hazaérkezett, átadták neki ajándékaikat. Alázatosan földre borultak előtte.

József édesapjuk felől érdeklődött. „Él-e még?”

A testvérek így feleltek: „Apánk, a te szolgád, jól van, él még.” Újból meghajoltak. József meglátta öccsét, Benjámint, és megkérdezte: „Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem?” Majd Benjáminhoz fordult: „Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam!” József most már nem tudott uralkodni érzésein.

Könnyekre fakadt. Besietett egy másik szobába, hogy kisírja magát. Azután megmosta az arcát, és visszajött. Legyőzte elérzékenyedését, és megparancsolta, hogy tálalják föl az ételt. A szolgák külön terítettek gazdájuknak, külön a hébereknek, és külön a velük étkező egyiptomiaknak. Tudták, hogy illik, mert egy egyiptomi sohasem eszik együtt egy héberrel*.

A testvéreknek feltűnt, hogy a ház felügyelője pont életkoruk szerint ültette őket az asztalhoz. Honnan tudhatják? – kérdezték ámulva magukban. Mindenki bőségesen kapott enni, de Benjáminnak ötször annyit szolgáltak fel mindenből. Ittak és megmámorosodtak*.

Hogy csodálkozhattak a testvérek ezen a fogadtatáson! Benjámin miatt viselkedett olyan barátságosan az egyiptomi? Igen, az Úr kegyelmes volt hozzájuk!

Jegyzetek:

Izráel – „Istentől való fejedelem” vagy „Istennel viaskodó”. Az 1Móz 35,10-ben szereplő névváltoztatás még egyszer megerősítést nyer (lásd 1Móz 32). Az 1Móz 35,10 után Jákób új neve csak József elvitelének a történetében fordul elő (1Móz 37). Ebben a fejezetben ismét előkerül. Ez arra mutathat, hogy Istennek az ősatyákkal kötött szövetsége most ismét világosabbá válik: még inkább, amikor Jákób ismét találkozik Józseffel, és családja önállóvá válik.

Ifjú– Benjámin már nem gyermek, de mivel a legfiatalabb, még mindig nem tekintik felnőttnek (a család „Benjáminja”).

Júda, a kezes – Pénzkölcsönzésnél még ma is megkívánják, hogy valaki felelősséget vállaljon a teljes összeg visszafizetéséért. Júda vállalja a kezességet Benjámin visszatéréséért. Ebben Krisztus előképe, Aki kezességet vállal az Atyánál, hogy Isten gyermekei visszakerülnek Hozzá (Zsid 7,22).

Megjegyzés: Júdának nagyon meg kellett változnia régi viselkedéséhez képest. Gondoljunk csak arra, hogy tudta nélkül menyével, Támárral vérfertőzést követett el. Támár ikreket szült neki. Az egyik neve Pérec („törés”), a másiké Zerah (1Móz 38,29–30). Pérec és fia Hecrón (1Móz 46,12) révén az Úr Jézus Júda nagy leszármazottja (Mt 1).

Balzsam – Illatos gyanta, melyet füstölő- és szépítőszerként, a holttestek balzsamozására, és gyógyszerként használtak.

Mirha – Gyantafajta, melyet gyógyításra, érzéstelenítésre és a főzésnél is használtak. Nagyon drága fűszer, királyi ajándék (Mt 2,11: a napkeleti bölcsek mirhát vittek a zsidók újszülött királyának.)

Dió és mandula – Nem tudjuk biztosan, hogy valóban dióról és manduláról van-e szó.

Héber – A magyarázat megtalálható a 32. leckében.

Megmámorosodtak – A szó a héberben annyit jelent, hogy a bortól „vidámak” lettek. (Zsolt 104,15: „és bort, ami felvidítja az ember szívét”.) Úgy is értelmezhetjük, hogy bőségesen oltották szomjúságukat, túl bőségesen.

036

Énekek:

Református énekeskönyv: 34:9; 90:8–9; 345:1–2; 373:4–6; 441:9
Jertek, énekeljünk: 63; 64:2; 80; 97; 141
Harangszó: 42:1; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 10; 14:2; 15; 74:4; 93
Erőm és énekem az Úr: 24; 56:4; 59; 62:1–2; 84

Megjegyzések:

Kezességet vállalni a másikért – Sajátságos megnyilatkozása a felebaráti szeretetnek, melynél a saját érdekünk háttérbe szorul. Vegyünk példákat a mindennapi életből! Jézus Krisztus egyházának Kezese és Közbenjárója.

Izráel (Jákób) aggodalma – Úgy látszik, Jákób nem nagyon bízik Istenben. Fél, hogy Benjámint is elveszti, mint annak idején Józsefet. Magyarázzuk meg a gyermekeknek, ha nem bízunk az élet minden területén Istenben, akkor közömbösök és meggondolatlanok lehetünk. Isten gyermekei is lehetnek betegek, érheti őket is szerencsétlenség, ők is mindnyájan meg fognak halni. Végül Jákób elengedi legkisebb gyermekét Egyiptomba. Nem tehet mást, Isten kezébe teszi. Imádsága kíséri. Jakab apostol óv bennünket attól, hogy „világi módon” gondolkodjunk a jövőről (Jak 4,13–16), azt kell mondanunk: „ ha az Úr akarja és élünk…”. Ehelyett milyen sokan használnak ilyen semmitmondó kifejezéseket: „ha a körülmények megengedik”, „ha nem lesz semmi baj”, „ha minden jól megy” stb.

József elérzékenyülése – „Egy fiú, egy férfi ne sírjon” – szokták mondani. Mintha ez csak lányoknak és asszonyoknak lenne megengedve. Természetesen egy férfinek uralkodnia kell magán, de egyáltalán nem szégyen, ha egy fiú vagy férfi sír örömében vagy bánatában. „Jézus könnyekre fakadt” (Jn 11,35). Bészélgessünk erről a gyermekekkel!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Háztartástan (Technika)

  • Ünneplés a családban. Ünnepi ebéd, az ünnepelt kiemelt helyzete. (* **)
  • Terítés, tálalás, vendéglátás. Beszélgetésben és a gyakorlatban. (**)

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Érzelmeink kifejezése, megmutatása másoknak: – az arckifejezés, olvasás az arcról, (**) – a sírás szerepe, szégyen-e a sírás. (** ***)
  • A kezesség, mint a felelősség megosztása, átvállalása. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Élethelyzet spontán szerepjátékkal a bibliai vagy a mai korból tárgyak, kellékek felhasználásával. Téma: vendéglátás (**), kezesség (***).
  • Elbeszélő fogalmazás írása: egy „sírás” története. (***)

Matematika

  • Számlálás húszas számkörben. (*)
  • A több-kevesebb relációja. Tapasztalatszerzés tárgyak, anyagok csoportosításával, rajzolással. A relációs jelek használata. (*)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Formázás gyurmából: tálak és gyümölcsök. (*)
  • Mit fejezhet ki az arc? Beszélgetés festmények, grafikák, fotók alapján. (**)
  • Portréábrázolás az érzelmek kifejezésével rajzzal vagy festéssel. (**)

Vázlat:

Kánaán: éhínség
Benjámin is velük megy
Júda kezessége
vendéglátás
Benjámin ötször többet kap

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.