Pages Navigation Menu

357. János levelei

Üzenet – Téma:

  • A világosságban járni igaz utat jelent és biztonságot.
  • Isten és embertársaink szeretete legyen valóságos.

Bevezetés:

János apostol, Jakab testvére, már elég idős volt, mikor ezeket a leveleket írta. Valószínűleg Efezusban íródtak Kr. u. 85 és 96 között. Szintén János írta János evangéliumát és a Jelenések könyvét. A „szeretet apostolának” is szokták őt nevezni, mert leveleiben olyan nagy hangsúlyt fektet a szeretetre. De nevezhetnénk a „világosság írójának” is, olyan sokszor foglalkozik vele. Már evangéliuma első fejezetében megjelenik.

János öregségében is jól emlékszik a Messiással, Krisztussal való első találkozásukra (Jn 1,35-42). Megragadta őt a felülről kapott Világosság.

Első levél:

János ebben a levélben olyan témákról ír, mint a szeretet, megbocsátás, testvériség, a bűn fölötti diadal, szilárd hit, tisztaság és örök élet. Azért teszi ezt, hogy lelki gyermekeit megerősítse hitükben.

Első fejezet

Krisztus az élő Ige, a világ kezdetétől fogva. Benne jelent meg az élet (vö. Jn 1,1-4). János maga látta és érintette Őt, s azért írja a levelet, hogy nekünk is közösségünk lehessen az Atyával, és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal.

Isten világosság, nincs benne semmi sötétség. Nem lehet vele közösségünk, ha közben sötétségben járunk. De ha a világosságban járunk, közösségünk van vele, s Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől.

Magunkat is megtévesztjük, és hazuggá tesszük Őt, ha azt mondjuk, nem vagyunk bűnösök*. De ha megvalljuk bűneinket, Ő megbocsát, és megtisztít minket minden gonosztól.

Második fejezet

János az olvasóit „gyermekeim”-nek nevezi, ami különösen nagy szeretetre és törődésre vall. Azért ír, hogy ne vétkezzünk. Ha mégis megtörténik, Jézus Krisztusban bízhatunk, aki áldozatával kiengesztelte az Atyát vétkeinkért.

Az mondhatja, hogy ismeri Őt, aki megtartja parancsolatait. Az ilyen emberben lett igazán teljessé az Isten szeretete. Aki azt mondja, ismeri Őt, de parancsolatait nem tartja meg, hazug ember, akiben nincs meg az igazság. Aki úgy gondolja, Őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, mint Ő. Régi parancsolat ez, nem János találta ki. Új parancsolat mégis, „az igazi világosság”. A világosságot pedig a testvérszeretet mutatja meg, mert a gyűlölet maga a sötétség.

János keresztyén olvasói lelkére köti — legyenek gyermekek, apák, ifjak —, hogy ne szeressék a világot, se azt, ami a világban van. Mindez a test és a szem kívánsága, az élettel való kérkedés, ami a világ kívánságával együtt elmúlik. „De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”

Itt az utolsó óra, a kegyelmi idő, amikor még dönthetünk örök életről vagy örök kárhozatról. Utolsó időkre utal az antikrisztusi jelenlét, méghozzá „sok antikrisztus”, akik „közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók”. Akik tagadják, hogy Jézus a Krisztus. Az antikrisztus úgy állítja be magát, mintha embereket mentene meg, de igazából tévtanító, és csak tisztátalanságba visz. Amit tehát „kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek… akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában.” Minderre pedig az „Ő kenete”, a Szentlélek tanít meg minket (vö. Jn 14,26).

Harmadik fejezet

Milyen nagy szeretet az az Atya részéről, hogy gyermekei lehetünk! Hát még ha nyilvánvalóvá válik, hogy hozzá hasonlóak leszünk, és olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában. Aki bízik ebben, az megtisztítja magát, mint ahogy Ő is tiszta.

Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, ördögi hatásnak enged. Isten Fia pedig azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és az ördög munkáit lerontsa. Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az Ő magja van benne. Erről ismerhetők meg Isten és az ördög gyermekei: „aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét”. Mert kezdettől szóló üzenet, hogy szeressük egymást. Nem úgy, mint Káin, aki meggyilkolta a testvérét.

A szeretet az, hogy Krisztus az életét adta értünk, mi is tartozunk hát azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek van miből adni, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, abban hogyan lehetne Isten szeretete? Ne szóval szeressünk hát, „hanem cselekedettel és valóságosan”. Így nyugodt szívvel szólhatunk hozzá, s megmaradhatunk Őbenne, ahogyan Ő is bennünk, Szentlelke által.

Negyedik fejezet

Meg kell hát vizsgálnunk a lelkeket, hogy Istentől valók, vagy az antikrisztustól. „Amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van.” János azokhoz szól, akik Isten szerint élnek, s akikre azok fognak hallgatni, akik ismerik Istent. A világ azokra hallgat, akik a világ szerint élnek és beszélnek. A győzelem viszont az Istené.

A szeretet Istentől van. Aki szeret, az ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismerte meg az Istent, „mert Isten szeretet” Ő Fiát küldte el a világba, hogy éljünk általa. Ez az igazi szeretet, amivel odaadta Őt a bűneinkért, s nem az, ahogy mi szeretjük Istent Ha pedig minket így szeretett Isten, mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

„Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben. …Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” Bizalommal tekinthetünk hát az ítélet napja felé, hiszen „a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet”. Mi azért tudunk szeretni; „mert Ő előbb szeretett minket”. Aki tehát szereti Istent, szeretnie kell a testvérét is.

Ötödik fejezet

Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született. Ezzel a hittel le tudja győzni a világot, meg tudja tartani Isten parancsait, szeretni tudja testvéreit. Jézus Krisztus víz és vér (keresztsége és kereszthalála) által jött el; s a Lélek tesz róla bizonyságot, az Igazság Lelke. Isten bizonyságtétele nagyobb az emberek bizonyságtételénél, mert Ő a Fiáról tesz bizonyságot. Aki tehát nem hisz Istennek, az „hazuggá teszi Őt”. Isten bizonysága az örök élet, amit Fiában ad nekünk. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”

Az Isten Fia iránti bizalmunk azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket, s akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk Tőle. A vétkező testvérekért pedig könyörögjünk, és életet ad annak az Úr, aki nem halálos bűnt követett el.

János a levele végén összegez: tudjuk, hogy Isten gyermeke nem vétkezik, vigyáz magára, mert a világ a gonosz hatalmában van. De azt is tudjuk, Isten Fia tesz képessé, hogy Őt felismerve megmaradjunk benne, aki „az igaz Isten és az örök élet”.

Második levél:

János ezt a levelet vagy egy keresztyén nőismerősének írta, vagy egy gyülekezetnek, amit így szólított meg: „a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek”. A második a valószínűbb. Presbiternek nevezi magát, ahogy ezt apostolok gyakran tették. János az efezusi gyülekezetben szolgált presbiterként Ebben a levelében is nagy hangsúlyt fektet a testvéri szeretetre, ami mindig is Isten parancsolata volt!

Majd megint a sok megtévesztővel foglalkozik, akik tagadják, hogy Jézus Krisztus testben (ember képében) jött el. A hitető maga az antikrisztus. Ezért vigyázzanak magukra, nehogy elveszítsék mindazt, amit munkájukkal eddig elértek. Aki nem marad meg Krisztus tanításában, abban nincs ott az Isten.

Ha valaki nem ezzel a tanítással érkezik hozzájuk, be se fogadják, ne is köszöntsék, különben közösséget vállalnak gonosz cselekedeteivel. (Főként különböző szekták tagjaira gondoljunk!) Végül elmondja az apostol, mennyi mondanivalója van még, de nem írja le, mert reméli, hogy eljut hozzájuk, és személyesen oszthatja meg ezeket. Akkor lesz igazán boldog.

Harmadik levél:

János, a presbiter, egy bizonyos Gájusznak írja ezt a levelet, akit igazán szeret. Reméli, hogy minden rendben van vele, az egészségével is. Hogy a lelke rendben van, azt tudja az apostol.

Azt is leírja, mennyire boldog volt, mikor több testvértől is hallotta, hogy Gájusz az igazságban jár. Nem ismer nagyobb örömöt annál, mint mikor hallja, hogy a gyermekei ragaszkodnak az igazsághoz. János tudja, hogy Gájusz hűségesen bánik a testvérekkel, még az idegenekkel is, akik erről bizonyságot tettek. Jól teszi, ha segíti azokat, akik Krisztus nevéért vannak úton, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól.

János írt a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztük elsőségre vágyik, nem fogadta ezt el. Ezért ha János ellátogat a gyülekezetbe, emlékeztetni fogja őt tettei súlyára. Gonosz szavakkal rágalmaz, nem fogadja be a testvéreket, és másokat is megakadályoz ebben.

János figyelmezteti Gájuszt, hogy ne a rosszat kövesse, hanem a jót. Ez való Istentől. Demetrioszról eddig csak jó dolgokat hallott, maga is jó véleménnyel van róla.

Rövid levelét azzal fejezi be János, hogy hamarosan személyesen is meglátogatja majd Gájuszt. Addig is békességet kíván neki.

Jegyzet:

Nem vagyunk bűnösök — Valószínűleg itt János a kor gnosztikus tévtanaira utalt. A gnosztikusok azt tanították, hogy a „gnosis” (ismeret) különböző fázisain keresztül végül el lehet jutni a bűn nélküli élethez.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:5; 25:2.4; 27:1; 80:1.3.11; 164; 235:1-3; 301; 373:4; 395:1-2
Jertek, énekeljünk: 134; 155; 197; 198; 225; 240
Harangszó: 44; 46; 47; 48; 50
Dicsérjétek az Urat!: 57; 67; 77:1; 146; 155
Erőm és énekem az Úr: 23; 34; 52; 78; 120

Megjegyzések:

Világosságban járni — Ha világosságban jársz, látod mindazokat, akik hasonlóan élnek, s kapcsolatba tudsz lépni velük. Nem csoda, hogy János az első levelében azt írja: „Ha pedig a világosságban járunk… közösségünk van egymással” (1 Jn 1,7). Az „egymás” itt nem jelent csak úgy mindenkit. Akikről János ír, mind testvérek az Úr Jézusban. Igazi hittestvérek, akik a világosságban járnak, akikben maga a Világosság lakik.

Ne dőljünk be a tévtanítóknak — Ma is vannak tévtanítók. Gondoljunk csak a New Age követőire, akik azt tanítják, hogy mind a természetben, mind az emberben van valami isteni, és az ember istenné válhat. Vannak néhány gyülekezetben olyanok is, akik tagadják Krisztus feltámadását. Ilyen emberek ellen az egyháznak kezdettől fogva harcolnia kellett. S mivel megtévesztők, akik tévtanaikat jól csomagolva adják elő, nagyon veszélyesek. Olyan útról tanítanak, amit az ember maga is végigjárhat. De Jézus Krisztus az egyedüli út Istenhez!

Szeressük Istent és felebarátainkat — Jánost a szeretet apostolaként szokták emlegetni. Figyeljünk csak oda, milyen gyakran hangsúlyozza az Isten, testvéreink és felebarátaink iránti szeretet fontosságát. Egyértelműen állást foglal: Aki nem szereti a testvérét, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Természetismeret (Környezetismeret) / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • A világítás jelentősége régen és ma. Éjjeli kivilágítás településeinken. A Nap, mint világítótest szerepe az életünkben. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

  • Ha nem kelne fel a Nap — beszélgetés, fogalmazás írása. (***)
  • Mit jelent szeretni? Csak szóval és valóságosan. Dömdödöm bemutatkozása Lázár Ervin meséjében. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.