Pages Navigation Menu

354. Pál Timóteushoz írt levelei

Üzenet – Téma:

* Kitartani a hitben — minden nehézség elle­nére.

Előzmények:

Pál az első missziói útján ismerte meg Ti-móteust, aki Lisztrában lakott, a Galácia nevű római provinciában. Apja görög volt, anyja, Eu-niké, és nagyanyja, Lóisz, zsidó (vö. 2Tim 1,5). Az ifjú Timóteus kipróbált keresztyén hírében állt; ezért Pál második látogatása alkalmával nem habozott, hogy a gyülekezet vezetőinek beleegyezésével magával vigye utazására. Timóteus lett Pál egyik legkedvesebb útitársa. Pál a leveleiben őt „hitbeli gyermekének” nevezi. Timóteus nemcsak kísérője volt Pálnak, hanem gyakran küldte őt az apostol az új gyülekezetekbe. Így maradt vissza Béreában és Thesszalonikában, hogy folytassa Pál munkáját, építse a gyülekezetet, és tisztségviselőket állítson szolgálatba. Amikor Pál a korinthusi gyülekezet problémáiról hallott, Timóteust küldte oda, hogy az egységet próbálja meg helyreállítani. Efezusban is dolgozott Timóteus, ahol szintén tisztségviselők beállítása és képzése volt a feladata. Timóteushoz írott két levelében Pál sok dolgot érint, melyek az ifjú gyülekezetek számára nagyon fontosak. Leveleivel erősíti Timóteus hitét és tekintélyét, aki józan természetű volt, de egészségileg nem a legerősebb.

A Timóteushoz írt első levél

Amikor Pál az első levelet írta, szabad ember volt, és Macedóniában evangélizált. Feltételezés szerint ideiglenesen szabadon bocsátották két évi római fogság után, amiről az ApCsel 28-ban olvashatunk (352. lecke).

1,1-11: A levél bevezetésében Pál, „Krisztus Jézus apostola”, Timóteust így szólítja meg: „igaz fiamnak a hitben”.

Amikor Pál Macedóniába ment, Timóteusnak azt a feladatot adta, hogy maradjon Efezusban. Sok mindent kell még tenni a városban, mivel vannak, akik másféle tanokat hirdetnek. Azt tanácsolják az embereknek, hogy az ószövetségi törvényt tartsák meg*. A törvény természetesen igen jó, de nem a megigazultak ellen van, hanem a törvényszegők ellen. Nem üres fecsegésre és vitákra van szükség, hanem tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből fakadó szeretetre. Az igazi hívő számára a törvény — hálára indító szabály.

1,12-20: Pál, aki már több, mint harminc éve keresztyén, s több, mint húsz éve prédikál, még mindig hálás Istennek, amiért őt szolgálatra hívta el. Bár istenkáromló volt (farizeusként!), aki üldözte és elnyomta a gyülekezetet, Isten mégis megmutatta rajta kegyelmét. Így példája lehet, hogy „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse”, akik közül ő az első. Pált ez Isten dicsőítésére indítja: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön örökké. Ámen.”

Pál ezután lelkére köti Timóteusnak, hogy hittel és jó lelkiismerettel harcoljon az evangé­liumért, a tévtanítók ellen. Hilmenaioszt és Alexandroszt* említi, akik a hitet és a jó lelkiismeretet elvetve eltévelyedtek.

2,1-11: A keresztyén gyülekezet első kötelessége az imádság, amihez hozzá tartozik a közbenjáró könyörgés, hálaadás minden emberért, királyért és minden feljebbvalóért (elöljáróért).

A férfiakat és nőket a saját, külön helyükre utasítja a gyülekezetben, a férfiak mindenütt imádkozhatnak, bűntől tiszta kezeket felemelve, vagyis harag és kételkedés nélkül. Az asszonyok tisztességesen és mértéktartóan öltözködjenek, ne ékszerekkel és drága ruhákkal ékesítsék magukat, hanem istenfélelemből fakadó jó cselekedetekkel. Csöndesen és alázattal tanuljanak.

3,1-16: Pál felsorolja azokat az értékeket, amelyek egy tisztségviselő — presbiter* vagy diakónus — alkalmazásához szükségesek: feddhetetlen, egyfeleségű (ami nem feltétlenül jelenti, hogy házasnak kell lennie; Pál maga sem volt nős), „aki a maga háza népét jól vezeti” stb.

4,1-5: Elmondja, hogy a hittől eltévelyedtek tiltják a házasságot és bizonyos ételek használatát (utóbbi zsidó-keresztyén körből eredhet, ahol Mózes étkezési törvényei mellett tartottak ki). Ezzel szemben „Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele”.

4,6-16: Személyesen Timóteusnak szóló tanácsok következnek. Inkább a kegyességben (istenfélelemben) gyakorolja magát, ami többet ér, mint a test sanyargatása (bizonyos élelmiszerektől való tartózkodás). Fiatal kora ellenére hite, beszéde, egész élete váljon példává a hívők számára. Pál érkezéséig is legyen gondja az Írás felolvasására (ószövetségi könyvtekercsre utal), igehirdetésre és tanításra. Ne hanyagolja el saját kegyelmi ajándékait, hogy előrehaladása (hitben, kegyelemben való növekedése) nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Így mentheti meg magát és hallgatóit is.

5,1-25: Ne legyen ideges az idősekkel szemben, fogadja őket úgy, mint apját-anyját, a fiatalabbakat, mint testvérét. Az özvegyekkel is tisztelettel bánjon. Azok az özvegyek, akiknek gyerekeik vagy unokáik vannak, elsősorban a családjukról gondoskodjanak. Aki tényleg özvegy, Istenben reménykedik, s kitart a könyörgésben és imádkozásban. Külön rendelkezik Pál az özvegyek gyülekezetbeli helyéről, s a fiatalabb özvegyekről, akiknek megengedi, hogy újra férjhez menjenek. A vezetésben bevált presbitereket különös megbecsülés illeti, panaszt is csak két-három tanú* szavára fogadjon el ellenük. Aki vétkezik közülük, azt viszont mindenki előtt feddje meg. Timóteus vezetőként ne legyen részrehajló, meggondolatlan. Végül egy gondos „atyai” tanács: a víz mellett igyon Timóteus egy kevés bort is, mivel az jót tesz a gyomrának.

6,1-21: A rabszolgák tiszteljék uraikat, hogy „Isten nevét és tanítását ne káromolják miattuk”. Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert hívő és szeretett testvérek.

Pál ismét figyelmeztet a tévtanítók csapdáira, akik a hit útjáról elcsábítanak. „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme.” Vannak, akiket a nyerészkedés, a káros kívánságok csalnak tőrbe. „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket” — írja Timóteusnak. — „Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”

Aki gazdag a gyülekezet tagjai közül, ne legyen gőgös, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjen, hanem Istenben. Tegyen jót, legyen gazdag a jó cselekedetekben, javait ossza meg másokkal. „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset” — az evangéliumot — zárja levelét Pál.

A Timóteushoz írt második levél

Pál újra fogolyként van Rómában, és a kivégzésére vár. Egyedül Lukács van vele. Vágyik Timóteussal lenni. Mégsem sajnáltatja magát. Tudja, hogy mit vár tőle Isten. Kihasználja a hátralévő időt, hogy Timóteusnak annyi tanítást és tanácsot adjon, amennyit csak lehet.

1,1-18: Köszöntésében Timóteust „szeretett fiának” nevezi Pál. Mindenek előtt Istennek ad hálát érte, akit szeretne még egyszer látni. Eszébe jut az a „képmutatás nélküli hit”, amit nagyanyjától, Lóisztól, és anyjától, Eunikétől „örökölt” Timóteus. (A hit kegyelem által kapott „örökség”.)

Pál ezután az elhívásról beszél, melyet ő is, Timóteus is Krisztusért kapott. Timóteust újra kéri, a rá bízott drága kincset őrizze meg a Szentlélek által. Panaszkodik, hogy az Ázsiában lakók elfordultak tőle. Egyetlen kivétel Onéziforosz, aki Pált sokszor felüdítette, nem szégyellte bilincseit (fogságát), sőt buzgón kereste Pált Rómában, amikor ott járt.

2,1-26: Pál Timóteust kitartásra és kegyelemben való megerősödésre bátorítja, amire szüksége van ahhoz, hogy tanítani tudjon. Számolnia kell a szenvedéssel, talán saját véréig menően is, „mint Jézus Krisztus jó katonája”, aki csak urának szeretne tetszeni. Vagy mint aki atlétaként szabályosan küzd, hogy koszorút nyerjen. A földműves is sokat fárad, de ő kóstolhatja meg először a termést. Krisztus kedvéért szenved Pál is, mint egy gonosztevő. De aki vele együtt hal meg, vele együtt fog élni is.

Timóteusnak számolnia kell félrevezetőkkel. Kettő közülük azt hirdeti, Hümenaiosz és Filétosz, hogy a feltámadás már megtörtént. De nem kell félnie az ilyen emberektől, mert „ismeri az Úr az övéit”. Ő maga fogja a konkolyt különválogatni a búzamagtól (3/ő. Mt 13,29). Timóteusnak olyan tisztán kell élnie, amennyire csak lehetséges. Törekednie kell igazságra, hitre, szeretetre és békességre mindazokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.

3,1-17: Az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Pál egész bűnlistát sorol föl, milyenek lesznek az emberek: önzők, pénzsóvárak, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleiknek engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, árulók, vakmerők, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Timóteus tartson távolságot az ilyenektől.

S íme, egy újabb lista: Timóteus követője lett Pál tanításának, életmódjának, szándékának, hitének, türelmének, szeretetének, kitartásának, üldöztetéseinek és szenvedéseinek, melyek missziói útján érték. Mindenkit üldözni fognak, aki Krisztust követi. Timóteus maradjon meg hát abban, amit tanult, és amiről megbizonyosodott, tudva azt is, hogy kitől tanulta. Pál külön bizonyságot tett a Szentírásról: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

4,1-8: Pál ezt tanácsolja Timóteusnak: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” Vagyis semmi se akadályozza meg abban, hogy végezze a feladatát, amit Isten útján kapott.

Pál is ezt tette, megharcolva a nemes harcot, megfutva a hit pályáját, s mosta győzteseknek járó koszorúban*, az „igazság koronájában” reménykedik.

4,9-22: Pál kéri Timóteust, hogy amint lehet, lehetőleg még a tél beállta előtt menjen el hozzá. Barátai különböző okokból elutaztak, csak Lukács van vele (bővebben lásd: 352. lecke). A közeledő tél miatt kéri Pál, hogy köpenyét, amit Tróászban Karposznál hagyott, hozza magával a könyvekkel, pergamenekkel együtt. (Valamilyen ószövetségi könyvtekercsekre célozhatott.) Majd a rézműves Alexandroszról* ír, aki sok rosszat követett el ellene, őrizkedjen tőle Timóteus is.

Pál elmondja, hogy első védekezése alkalmával senki sem volt mellette. Mindenki elhagyta. De ő megbocsát. Az Úr megerősítette az ige hirdetésében, egyelőre nem esett bántódása. S szilárdan hiszi, hogy megszabadítja őt az Úr a gonosztól, és beviszi mennyei országába. A levél végén ismert barátait köszönti: Priszkát és Akvilát, Onéziforosz háza népét. Majd római barátai — Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és az összes többi testvér — köszöntését küldi. „Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!”

Jegyzetek:

Az ószövetségi irányt tartsák meg — Júdaistákról van szó, akik úgy vélik, hogy a pogányból lett keresztyéneknek először igazán zsidóvá kell lenniük, vagyis minden ószövetségi törvényt meg kell tartaniuk.

Hümenaiosz és Alexandrosz — Pál átadta őket a sátánnak, vagyis kiközösítette őket a gyülekezetből, hátha ennek hatására még megtérnek (3/ő. 1Kor 5,3-5). Mindketten a libertinista gnosztikusokhoz tartoztak. (Ma a gnosztikusokat többek között a New Age-ben találhatjuk.)

Presbiter — A levélben „püspök”, vagyis „episzkoposz” (gör.), aminek jelentése: „felügyelő”. Minden gyülekezetnek volt több episzkoposza, akik csak a gyülekezet felett gyakoroltak felügyeletet, nem egy nagyobb kerület gyülekezetei felett, mint ma a püspök. Tisztük ezért inkább a mai presbiteri tisztnek felel meg.

Panasz tanúk előtt — Pál tanácsa az 5Móz 19,15-re és a Mt 18,15-18-ban foglaltakra vezethető vissza.

Koszorú — Pál itt egy távfutó képét alkalmazza. A győztesé a győzelem babérkoszorúja.

Alexandrosz — Ez ugyanaz az Alexandrosz, aki az ApCsel 19,33kk szerint Efezusban a színházban az összegyülekezett tömegnek akart beszélni. Őt a jelenlévő zsidók tolták előre, hogy nevükben beszéljen, de amikor az emberek felismerték, hogy zsidó, nem akarták meghallgatni, és kiáltozni kezdtek: „Nagy az efezusi Artemisz!” Lehet, hogy Alexander miatt később Pált az efezusi bíróságon megvádolták. „Megfizet neki majd az Úr a cselekedetei szerint” — írta róla Pál.

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:1-2.5-7; 42:3; 46:1; 161:1-2.5; 233:1.6; 479
Jertek, énekeljünk: 141; 155; 177; 182; 227
Harangszó: 41; 47; 55
Dicsérjétek az Urat!: 32; 38; 68; 75; 155
Erőm és énekem az Úr: 53; 54; 81; 127; 128

Megjegyzések:

Kitartani a hitben — E két levél legfontosabb témája Pál buzdítása hitbeli kitartásra. Amit ismételten Pál tanácsai követnek. Kitartani, amikor nehézség következik a gyülekezetben, amikor tévútra vezetők aktivizálódnak, amikor ellenség bukkan fel, és a halál közeledik. Mi a következménye a kitartásnak? A Jelenések 2,10-ben ez áll: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját”. Csak akik szilárdan hisznek, lesznek igazi és élő tagjai Jézus Krisztus gyülekezetének, s maradnak is azok örökké. Ők biztosítva lehetnek arról, hogy megőriztetnek, és segítséget kapnak hitbeli küzdelmeikben. Ez szerénységükben, gyermeki hódolatukban, igazi istenfélelemben, küzdelemben való kitartásukban, szüntelen imádkozásban, az igazság megvallásában, valamint Istenben való állandó örvendezésükben jelenik meg.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mit kell tennie a sportolónak a győzelemért? Kitartó küzdelem, a holtpont leküzdése, győzni akarás. (***)
  • Kitartás a hitben. A hit próbái, nehézségei, jellemformáló ereje. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Történelem

  • A levélírás módja, jelentősége, formái Pál apostol korában. (***)
  • A páli levelek szerkezetének megfigyelése, a bevezető és a befejező rész jellemzői. (***)
  • Mai leveleink formái, az e-mail levelezés jelentősége. (***)
  • Fiktív levelek írása Pál Timóteushoz írt levelei alapján:
    – Válaszlevél fogalmazása Pálnak Timóteus nevében.
    – E-mail levelek váltása Pál és Timóteus között. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.