Pages Navigation Menu

350-351. Pált Rómába viszik: Vihar és hajótörés; Málta szigetén; Pál megérkezik Rómába

Üzenet – Téma:

* Isten betartja az ígéretét.
* Uralkodik az Úr.

Előzmények:

Félix után Fesztusz lett Cézáreában Júdea helytartója. Hivatalba lépése után nem sokkal megkeresték őt a zsidó vezetők, hogy újból vádat emeljenek Pál ellen. Pál a császárhoz fellebbezett, majd Fesztusz, Agrippa király és Bereniké előtt védhette meg magát. Mindannyian elismerték, hogy szabadon lehetne bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

1. történet:

Pált hajóval akarták Rómába vinni, csak az alkalmas hajóra kellett várni. Fesztusz átadta őt a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak, aki az egész Rómába vezető út alatt felelős volt értük. Velük ment még néhány katona, hogy a foglyokra vigyázzanak. Lukács és a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz Pállal maradt. Vele tartottak az úton.

Egy adramittiumi* hajóra szálltak fel. A hajó rakományát a líciai Mirába kellett szállítani.

A következő nap megérkeztek Szidónba, egy főníciai kikötővárosba. Mivel Juliusz emberséges volt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. Szidónból Ciprus alatt hajóztak tovább (a szigettől keletre), mert ellenszél volt. Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva* futottak be Mirába. Ott egy újabb hajót kellett keresniük, mert az előző hazaindult, Adramittiumba.

Juliusz talált egy alexandriai (Egyiptomból jövő) hajót*, ami Itáliába indult. Ebbe szállították be Pált fogolytársaival együtt.

Több napig csak lassan haladtak előre a partok mellett. Mivel ellenszelük volt, csak nehezen értek el Knidoszig, ami ez első kis-ázsiai földnyelv. A hajós úgy döntött, hogy nem Akhája felé mennek tovább, ami a legrövidebb út lett volna, hanem Kréta alatt hajóznak el. Nagy nehezen elhaladtak Szalmóné partjai mellett, s eljutottak egy Szépkikötőnek nevezett helyre, közel Lázea városához. Több napon át ottmaradtak. Gyönyörű kis kikötő volt ez, de a téli viharokban veszélyes lett volna ott maradni. A tél pedig már közeledett. A kapitány azt remélte, hogy kedvező széljárással eljuthatnak Főnixbe, Kréta egyik kikötőjébe, és ott áttelelhetnek. (Novembertől március 5-ig terjedő időszakban nem hajóznak a Földközi-tengeren.)

Pál azt mondta Juliusznak, a kapitánynak és a kormányosnak: „Férfiak, látom, hogy a további hajózás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik.” De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint Pálnak. (Végül is érthető, hogy több bizalma volt a hajós emberekhez, mint a fogva tartott Pálhoz.)

Mivel enyhe déli szél kezdett fújni, elindultak, mert azt hitték, hogy simán elérnek vele Főnixbe. Kréta mellett hajóztak, de nemsokára a sziget felől az Eurakviló* nevű szélvihar csapott le. Magával ragadta a hajót a nyílt tengerre, s mivel nem tudott széllel szemben haladni, rábízták a hajót, és sodortatták magukat vele.

Amikor egy Klauda nevű kis sziget alá futottak be, csak nagy nehezen tudták a hajósok megtartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, átkötötték a (fa) hajót, nehogy darabokra szaggassa a vihar. A legénység félt, hogy a rakománnyal megterhelt hajó a Szirtisz tengeröböl zátonyaira fut. Ezért leeresztették a horgonyt. Irányíthatatlanul sodródott tovább a hajó a keleti széllel, szerencsére jó irányba.

A vihar csak úgy dobálta a hajót a hullámok között, úgyhogy másnap úgy döntöttek, hogy a rakomány egy részét a tengerbe dobják. A harmadik nap már mindenki segített, Pál és társai is; a hajó felszerelését saját kezükkel dobálták ki.

A vihar azután még napokig tombolt. Nappal nem látszott a nap, éjjel nem látszottak a csillagok. (A tengerészek pedig a nap és csillagok állásából tudták meghatározni helyzetüket, nem volt még iránytűjük akkor.) A megmenekülés minden reménye szertefoszlott. Már arra se volt lehetőségük, hogy egyenek, a félelem minden étvágyukat elvette.

Ebben a csüggedt helyzetben Pál bátorítóan szólt hozzájuk: „Az lett volna helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.”

Eljött a tizennegyedik éjszaka, hogy az Adrián sodródott a hajó. Éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy szárazföldhöz közelednek. Leengedték a mérőónt, és húsz ölet* állapítottak meg (kb. 36 m). Kissé távolabb már tizenöt ölet mértek (kb. 27 m), ami bizonyította, hogy szárazföld felé közelednek. A hajósok azonban féltek, hogy sziklás helyre vetődnek. Ezért a hajófarból négy horgonyt vetettek ki, alig várva a reggelt.

A hajósok ekkor meg akartak szökni a hajóról. Próbálták leereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. Pál azonban résen volt, és figyelmeztette a századost és katonáit: ,Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.” A katonák akkor elvágták a men­tőcsónak köteleit, s hagyták, hogy elsodorja az ár.

Még virradat előtt Pál arra biztatta mindnyájukat, hogy egyenek. ,Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” Majd vette Pál a kenyeret, hálát adott Istennek, megtörte és enni kezdett. Ezt látva mindnyájan nekibátorodtak, s enni kezdtek. Miután jóllaktak, a maradék gabonát is a tengerbe szórták, hogy még könnyebb legyen a hajó.

Végre csak megvirradt. Nem is volt messze a szárazföld. A hajósok azonban nem ismerték fel, csak egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Megbeszélték, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, melynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől kezdett szakadozni.

Mindannyian a hajó elejébe siettek.

A katonák azt tervezték, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. (Ők voltak felelősek a foglyokért. Vö. ApCsel 12,19.) A százados viszont meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól. Megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, először azok ugorjanak a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre. Aztán akik nem tudnak úszni, deszkákon, vagy a hajó egyéb darabjain próbáljanak a szárazföldre jutni.

Így menekültek ki mindnyájan szerencsésen a szárazföldre. Az Úr megtartotta ígéretét!

2. történet:

A sziget, ahol partra jutottak, Málta volt, ami egy sziklasziget, déli irányban kb. 100 km-re Szicíliától.

A „barbár” őslakók (nem görögök vagy rómaiak) barátságosan fogadták a hajótörötteket. Nagy tüzet raktak. Mindannyian körülállták, hogy megszáradjanak, mert esett, és hideg volt. Pál is gyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre rakta. A melegből hirtelen egy vipera jött elő (egy mérges kígyó), és Pál kezébe mart. Mikor az őslakók látták Pál kezén a csüngő kígyót, így szóltak egymáshoz: „Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás (Nemezisz*) nem hagyja élni.” Pál azonban nyugodtan lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. A bennszülöttek azt várták, hogy feldagad a keze, vagy hirtelen holtan esik össze. De miután hosszas várakozás után sem lett semmi baja, megváltozott a véleményük. Most meg úgy néztek Pálra, mintha isten lenne.

A sziget vezetőjének, Publiusznak birtoka volta közelben. Amint meghallotta, mi történt, befogadta őket (valószínűleg csak Pálról, Arisztarkhoszról, Lukácsról és Juliusz századosról van szó, mivel Lukács nyomatékosan ‘minket’ utalást használ), és három napon át élvezhették a vendégszeretetét.

Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve pont abban az időben ágynak esett. Mikor értesült róla, Pál felkereste az idős embert, imádkozott érte, és rátette a kezét. Így mutatta ki Publiusz iránti háláját.

Az idős ember meggyógyult. Gyorsan elterjedt a hír a bennszülöttek között, a többi beteg szigetlakó is elment Pálhoz, aki meggyógyította őket. Nem csoda, hogy ezek után munkatársaival együtt nagy megbecsülésben részesítették, s gondot viseltek rájuk.

Három hónap múlva azután a foglyokért felelős Juliusz százados talált egy alexandriai hajót, amely a szigeten telelt. A hajó címerében Dioszkurok* voltak, Castor és Pollux félistenek, akiket a görögök a hajósok védelmezőiként tartottak számon. Ezzel a hajóval utaztak tovább, és nem ütköztek további nehézségekbe az út során.

Szirakuzába érkezve úgy döntöttek, ott maradnak három napig. A kikötőváros Szicília keleti partján található. Innen Régiumba hajóztak tovább, ami Itália legdélibb pontja, s miután másnap erős déli szél támadt, egy nap alatt a Nápoly melletti Puteoliba értek. Itt néhány keresztyén testvérrel találkoztak, akik megkérték Pálékat, maradjanak náluk egy hétig. (Abból, hogy Juliusz százados ezt megengedte, látszik, mennyire tisztelte Pált.)

Így egy hét után folytatták útjukat Róma felé, valószínűleg gyalog a Via (=út) Campana-n és a Via Appia-n, ami kb. 200 km-t tesz ki! Rómából eléjük sietett néhány testvér, akik már hallották, hogy Pál a barátaival egy fogolyszállítmánnyal közeledik. Az Appiusz fórumánál* (Appiusz piaca) és Tres Tabernae-nál* (Három Fogadó) találkoztak egymással. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással. Rómában is keresztyének között munkálkodhat.

Jegyzetek:

Adramittium — Kikötőváros Kis-Ázsia legészakibb területén, Mízia tartományban, Mitiléne szigetével szemben.

Part mentén haladva — A korabeli hajósok ide-oda utaztak, de leggyakrabban a part mentén hajóztak. A nyílt tengerre kimerészkedni meglehetősen veszélyes volt.

Alexandriai hajó — A kor viszonyaihoz képest hatalmas hajók szállítottak gabonát Egyiptomból Itáliába, hogy Rómát, az akkor már milliós nagyvárost kenyérrel lássák el. A hajó is, amivel Pál utazott, ilyen nagy hajó lehetett, hiszen 276 utasa volt (lásd még a Feldolgozás-lapon a gabonaszállító hajó leírását). A történetíró Josephus Flavius megemlít egy akkora utasszállító hajót, aminek 600 ember is volt a fedélzetén.

Eurakviló — Hatalmas, tájfun erejű szélvihar, ami északkelet irányból fúj.

Öl — A kinyújtott karok közötti távolság: kb. 6 láb (egy láb kb. 30 cm), vagyis kb. 1,8 m.

Nemezisz — A görög mitológiában ő a bosszú és az igazságosság istene. Úgy tartották, ő az éjszaka és az óceán leánya, vagy Zeusz és Themisz leánya. Adrasteianak is nevezték.

Dioszkurok — Ősrégi időktől fogva tisztelt isteni testvérpár a görögök vallásában. Léda spártai királynő ikerfiai. Zeusztól származott Polüdeukész (lat. Pollux), a halandó Tündareusztól pedig Kasztór (lat. Castor). Dioszkuroszok = Zeusz fiai néven emlegették őket a görögök. A két ifjú annyira szerette egymást, hogy a halhatatlanságot és a halált is megosztották egymás közt, csakhogy együtt maradjanak: egyik napot az Alvilágban, másikat az Olümposzon töltötték. Segítségüket várták minden veszedelemben, harcban, tengeren is. Az Ikrek csillagkép őrzi emléküket.

Appiusz fóruma és Tres Tabernae — A régi úton, a Via Appián, ami Rómából Dél-Itália felé tart, 49 km-re Rómától délre fekszik a Tres Tabernae, és még 16 km-re van onnan Appiusz fóruma. Ez két-három napi gyalogút lehetett. Ennyire fontos volt a római keresztyéneknek, hogy Pált üdvözöljék és beszélhessenek vele. Gondolkozzunk el rajta, mennyire hozzászoktak az ókori emberek, hogy nagy távolságokat gyalogoljanak, velünk ellentétben. Emellett akkor még nem létezett a Biblia, ami azt jelentette, hogy hitük megerősítése és megvallása érdekében igencsak rá voltak utalva a kölcsönös beszélgetésre és a szájhagyományra.

350-351

Énekek:

Református énekeskönyv: 24:1; 90:1.8; 100:1-2.4; 107:12-16; 251:1.5.8; 265:1-2.6; 278:4; 299:1.4-5; 398
Jertek, énekeljünk: 94; 96; 163; 166; 176; 249
Harangszó: 36:1; 47; 53:1.4-5.8; 54:2-5
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 18; 19; 75; 76; 151; 154:1
Erőm és énekem az Úr: 16; 30; 119; 131

Megjegyzések:

Isten betartja az ígéretét! — Amit az Úr ígér, azt meg is teszi. Erre mindig számíthatunk. Pál a vihar idején különleges biztatást és ígéretet kap, amiben nem kell kételkednie.
Mi is szaván foghatjuk az Urat: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (1Móz 8,22). De gondolhatunk az Édenben elhangzott ígéretre az Úr Jézus eljövetelét illetően (1Móz 3,15), vagy a hívőknek tett ígéretre, hogy örök életük van (Jn 6,47), és be fognak lépni a mennyei Jeruzsálembe (Jel 22,14).

Uralkodik az Úr — Pál útján minden esemény azt mutatja, hogy Isten uralkodik, s megmutatja a hatalmát. A viharból való megmenekülés, a vipera mérge, amely megölhette volna Pált, Publiusz apjának gyógyulása, a sok bennszülött máltai gyógyulása, ezek mind Isten csodái voltak. Aztán a bizakodás, amit Pál érezhetett, mikor a puteoli és római testvérek szeretettel fogadták — minden Isten védelmező és segítő jelenlétére utal.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi ismeretek / Könyvtárhasználat

  • Önálló gyűjtőmunka a hajózás történetéből: ókori hajótípusok. Római gabonaszállító hajó modellje. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • Viharok keletkezése, fajtái, előfordulása. Viharkárok. (***)
  • Málta és idegenforgalma. A Szt. Pál-öböl. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Számítástechnika

  • Kreatív szövegalkotási feladatok a bibliai történethez kapcsolódva:
    – az események tömörítése az isteni ígéret szempontjából;
    – Pál apostol hálaadó szavai;
    – „élménybeszámoló” levélformában egy-egy választott szereplő nevében;
    – „vihartörténet” egy tapasztalt hajós nevében (szóban vagy írásban);
    – prospektusszöveg írása (szerkesztéssel) a máltai Szt. Pál-öböl, ill. a Via Appia képéhez;
    – idegenvezetés (szóban) turisták számára a Szt. Pál-öbölben, ill. a Via Appián. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Római hajó ábrázolása rajzok megfigyelése után képzeletből. Képsorozat készítése a történethez. (***)
  • Római hajó tömegformája: modellkészítés gyurmából vagy agyagból. (***)
  • Festés: a viharba került hajó — a színek kifejező ereje. (***)

Vázlat:

1. történet:
Pál, Lukács, Arisztarkhosz
Juliusz százados
Mira felé induló hajó
hajó Alexandriából — Itáliába

ellenszél
Knidosz — Kréta — Szépkikötő
terv: Főnixbe hajózni — ott áttelelni
Pál figyelmeztetése — nem figyelnek rá

hatalmas vihar: Eurakviló — sodorja a hajót
veszély: Szirtisz tengeröböl zátonyai
kidobálják a rakományt
nem esznek
Pál: kitartásra biztat — ígéret látomásban

szárazföld a közelben
a legénység menekülni akar (mentőcsónak)
Pál biztatására esznek
a katonák meg akarják ölni a foglyokat
Juliusz megállítja őket

hajótörés
mindenki megmenekül és partra jut

2. történet:
Málta
nagy tűz
mérgeskígyó

3 napi vendégeskedés Publiusznál
Publiusz apja meggyógyul
más betegek is meggyógyulnak

Hajó Dioszkurokkal (Castor és Pollux)
Szirakuza (Szicília)
Régium (Dél-Itália)
egy hét Puteoliban — testvéreknél
Via Appia (Forum Appii, Tres Tabernae)
találkozás római testvérekkel
Pál megtelik bizakodással

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.