Pages Navigation Menu

349. Pál Fesztusz és Agrippa előtt

Üzenet – Téma:

* Az evangélium hitetlennek bolondság, hívőnek az Isten ereje.

Előzmények:

Pált az őrizetbe vétele utáni napon a zsidó nagytanács elé vezették, ahol kihasználva a farizeusok és szadduceusok közötti ellentétet, egymás ellen fordította őket. Liziász ezredes gyorsan visszavitette Pált a várba. Erre a zsidók közül negyven férfi merényletre készült Pál ellen, de az ezredes fülébe jutott a hír, aki Pált komoly kísérettel küldte Cézáreába, Félix helytartóhoz. Pál ellenségei ügyvédükkel, Tertullusszal együtt járultak a helytartó elé, hogy vádat emeljenek Pál ellen. Pál nagyszerűen megvédte magát. Félix későbbre halasztotta az ítélkezést. Pál még két évvel később is börtönben ült, amikor Félixet Porciusz Fesztusz váltotta fel tisztségében.

Történet:

Fesztusz, az új helytartó még csak három napja érkezett tartományába (előbb székhelyére, Cézáreába, majd látogatást tett Jeruzsálemben), de máris panaszt tettek nála a zsidó főpapok* és vezetők Pál ellen, s kérték, hogy vitesse Jeruzsálembe. Azt tervezték ugyanis, hogy útközben megölik.

Fesztusz azt felelte, hogy Pál Cézáreában van, ő is odamegy, ezért a zsidók is tartsanak vele, ha vádat akarnak emelni Pál ellen. Nem volt más választásuk.

Tíz nap múlva el is utaztak Cézáreába. A következő napon Fesztusz elfoglalta bírói székét, és elővezettette Pált a börtönből.

A zsidók súlyos vádakat emeltek Pál ellen, melyeket azonban nem tudtak bizonyítani. Pál igaza tudatában védekezett: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.”

Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért megkérdezte Páltól: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?”

Pál rögtön megsejtette a veszélyt. Így válaszolt: „A császár ítélőszéke előtt állok (Fesztusz, mint helytartó képviseli a császárt), itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod.” Ha valami halált érdemlő dolgot követett el, akkor nem vonakodik a haláltól. De ha a zsidók alaptalanul vádolják, akkor senki sem szolgáltathatja ki őt nekik. „A császárhoz fellebbezek.”

Pál ezek szerint megértette, hogy Fesztusz a zsidóknak akar kedvezni. Ezért a legfelsőbb hatalomhoz, a császárhoz kiált. Neki kell majd igazságot szolgáltatnia.

Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd ezt mondta Pálnak: „A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.” (Minden római polgárnak joga volta legfelsőbb bíróhoz, a császárhoz fellebbezni.)

Pál így megmenekült a zsidók haragjától!

Pár nappal később II. Agrippa* és testvére, Bereniké* eljött, hogy köszöntsék Fesztuszt, aki vendégül látta őket. Már több napot töltöttek nála, mikor Fesztusz szóba hozta Pál ügyét Agrippa előtt. Magát mint bölcs és igazságos helytartót mutatja be, aki egy ilyen zavaros vallási ügyben is, amilyen a Pálé, a római jog alapján védelmezi az igazságot. Ezért állította Pált a vádlói elé, hogy legyen alkalma védekezni, s valóban, a zsidók semmi olyan bűnt nem tudtak felhozni ellene, amely alapján el kéne őt ítélnie. Arra a kérdésére pedig, hogy akar-e Pál Jeruzsálemben törvény elé állni, Pál a császárhoz fellebbezett. Így most őrizetben marad, amíg a császár elé nem küldheti.

Agrippa izgalmasnak találta, hogy olyan emberrel találkozhat, mint Pál, aki Fesztusz szavaiból ítélve a megfeszített Krisztus szolgája, s akiről azt állítja, hogy él.

Fesztusz megígérte Agrippának, hogy a következő nap meghallgathatja Pált.

Másnap nagy pompával megérkezett Agrippa és Bereniké, s bevonultak a nagyterembe a város előkelőségeivel együtt. Fesztusz parancsára elővezették Pált. Fesztusz úgy beszélt róla Agrippának és a jelenlevőknek, mint aki miatt az egész zsidóság őt ostromolta, Pál halálát követelve. De Fesztusz nem állapított meg semmi halált érdemlő dolgot. S mivel Pál a császárhoz fellebbezett, most őneki az a problémája, hogy mit is írjon urának*, a császárnak. Ezért örül, hogy Agrippa király is meghallgatja őt. Utána talán már lesz mit írni a fogva tartottról.

Agrippa ezt mondta Pálnak: „Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.”

Pál akkor kinyújtotta a kezét, s elmondta Agrippa királynak, mennyire örül, hogy előtte védekezhet a zsidók vádjai ellen, hiszen ő jól ismeri szokásaikat és vitás kérdéseiket. „Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel” — kérte a királyt.

Pál röviden szólt fiatalkoráról, mikor még buzgó farizeus volt. Majd személyes meggyő­ződéséről beszélt, ami miatt most is vád alatt van, hogy Isten a népének, Izráelnek adott ígérete beteljesült. „Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?” Hiszen azt a zsidók is hiszik.

Pál aztán elmondta, hogy korábban esküdt ellensége volt a názáreti Jézus tanítványainak és követőinek, s hogy egyszer épp miattuk tartott Damaszkuszba, mikor egy látomás megállította őt. Beszélt elhívásáról, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. „Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.”

Ez már túl sok volt Fesztusznak: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.” Úgy gondolta, Pál megzavarodott, a görögök és a rómaiak szerint ugyanis a halottak feltámadása egyszerűen képtelenség. Aki ilyet elhisz, az bolond!

„Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok” —válaszolta Pál. — „Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejt­ve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel” — szegezte kérdését hirtelen a királynak.

Agrippa gúnyosan hárította a választ: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!”

Pál viszont nem hagyta abba: „Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.”

Agrippa akkor úgy vélte, eleget hallott. Felállt, a helytartó és Bereniké követték példáját. Távozóban arról beszéltek egymás közt, hogy nem tett Pál semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot. Agrippa megjegyezte, hogy szabadon is lehetne bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

Jegyzetek:

Főpap — Ez valószínűleg már nem Anániást jelenti, hanem Izmaelt, akit II. Agrippa király nevezett ki. (A főpapok kinevezése ellentétben állt a mózesi törvényekkel!)

II. Agrippa király — Ő is Heródes, I. Heródes Agrippa fia, aki egy szörnyű betegségben halt meg (lásd ApCsel 12,23; 331. lecke).

Bereniké — Nagyon furcsa, de Agrippa testvéréből annak felesége lett! Romlott nő volt. Először egy idős nagybátyjához ment feleségül. Majd a szicíliai Polemon király házastársa lett, de tőle megszökött, hogy bátyjával lehessen, és vérfertőzőn vele éljen. Később Vespazianus császár és fia, Titusz szeretőjeként kötött ki.

Úr — A római császárok Kr. u. 37 óta neveztették magukat „Úr”-nak („Kyrios”, ugyanaz a szó, mint amit az újszövetség használ az „Úr”-ra). Ezzel még inkább felmagasztalták magukat, olyan „isteni” kicsengése volt. Így jutottak a keresztyének az elé a választás elé, hogy vagy Jézust, vagy a császárt kell „Kyrios”-nak hívniuk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:1; 72:1; 140:1.4.6; 380:1-3.5-6; 398; 468
Jertek, énekeljünk: 134; 160; 224
Harangszó: 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 146; 155; 158; 159
Erőm és énekem az Úr: 73:1; 85; 117

Megjegyzés:

Helytartók és királyok előtt — Az Úr Jézus próféciája (Mk 13,9) beteljesedett Páka: „bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik.”
Jézus bátorította szolgáit, ne aggódjanak, hogy mit fognak mondani, mert a Szentlélek fog beszélni rajtuk keresztül Mindenki gyűlölni fogja őket ezért, „de aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13,11.13).
Ez ma is gyakran így van. Üldözik, elítélik a keresztyéneket, sokszor még szabályos eljárás nélkül is. De a nekik szóló üzenet érvényben maradt: nyugodtak és békések maradhatnak vádlóik előtt. És… aki kitart, az üdvözül!
Ez bátorító lehet a mi fiataljainknak is, akik nehéz időkben élnek, és könnyen bajba kerülhetnek keresztyénségük miatt.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • A hit nyílt megvallása. Amikor a hited miatt bántanak. Élethelyzetek dramatizálása. (***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

  • Bírósági tárgyalások a Római Birodalomban, a középkorban, és ma, hazánkban. Hogyan próbálta biztosítania római jog az igazság érvényesülését? Hogyan próbálja érvényesíteni a mai jogrendszer? (***)
  • Fellebbezések írása Pál apostol, vagy egy mai, hite miatt elítélt ember nevében. (***)

Ének-zene

  • Kánontanulás és -éneklés: „Én Jézust hirdetem…” (***)

Vázlat:

Új helytartó — Fesztusz
Jeruzsálembe megy
a zsidók megkeresik: Pált küldje Jeruzsálembe

Cézárea: Pált vádolják a zsidók
Pál védekezik és a császárhoz fellebbez

II. Agrippa és Bereniké látogatása
Pál Fesztusz, Agrippa és Bereniké előtt
Pál védőbeszéde
Fesztusz: „Bolond vagy te, Pál!”
Pál: „Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak?”

Agrippa: „Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.