Pages Navigation Menu

311. Úton a Golgotára; Jézus megfeszítése

Üzenet —Téma:

* A gúny kegyetlen fegyver.
* Isten a saját Fiának nem kedvezett.
* Jézus halála engesztelő áldozat bűneinkért.

Előzmények:

Pilátus választás elé állította a népet: Jézust vagy a lázadó Barabbást bocsássa szabadon. A főpapok által felbujtott nép Barabbást választotta. Az Úr Jézust Pilátus keresztrefeszítésre ítélte.

Történet:

Jézust a katonák a Golgota* dombjára kísérték, melyet Koponyák hegyének* is neveztek. Ez a hely akkor a városfalon kívül volt.

Jézus először maga vitte a keresztjét, de meggyötört teste összeroskadt alatta. A katonák egy bizonyos cirénei Simont* kényszerítettek, hogy vigye a keresztet. Ez a Simon Alexandernek és Rufusznak* volt az apja. A földjéről jött éppen.

Jézussal együtt két másik gonosztevőt is vittek megfeszíteni*.

Virágvasárnapon a tömeg nagy örömmel kísérte Jézust Jeruzsálembe, most viszont egészen más indulat töltötte el őket. A sokaságban ott volt néhány jeruzsálemi asszony is. Siratták a szenvedő Jézust, de Ő elháritotta a szánakozást: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok.” Majd arról beszélt, hogy boldogok azok az asszonyok, akiknek nincsen gyerekük, mert jön olyan idő, amikor a hegyeknek azt mondanák: „Essetek ránk!”, és a halmoknak: „Borítsatok el minket!” Jézus itt Jeruzsálem elpusztítására gondolt (mintegy harminc esztendővel később, 70-ben következett be), ahogyan Jeruzsálembe vonulása alkalmával is tette (vö. 291. lecke).

A Golgotára érkezve a katonák* Jézusnak mirhával elegyített bort* kínáltak. Megízlelte, de a bódító fájdalomcsillapító italból nem kért. Ezután felszegezték a keresztie. Jézus imádkozott a katonákért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”*

A másik két gonosztevőt az Úr Jézus mellett feszítették meg jobbról és balról. Ezzel teljesedett be az Ézs 53,12 próféciája: „hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják”.

A katonák elosztották ruháit Ám varrás nélkül szövött köntösét sajnálták volna széthasogatni, ezért kisorsolták maguk közt. A 22. zsoltár 19. versének próféciája teljesedett be ezzel: „Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.”

Ezután őrséget álltak a keresztnél.

Pilátus föliratot készíttetett Jézus keresztjére zsidó, görög és latin nyelven, e szavakkal: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya” (I.N.R.I.*).

Ezt látva a főpapok Pilátushoz siettek tiltakozni: „Ne azt írd: A zsidók királya! — hanem ahogyan ő mondotta: A zsidók királya vagyok” — követelték. Pilátus azonban elutasította őket: „Amit megírtam, megírtam.” A határozott elutasítás jót tett a helytartó önérzetének a korábbi kudarc után.

A bámészkodók gúnyolták Jézust: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”

A főpapok, írástudók, vének és farizeusok is hasonlóan gúnyolták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya (Krisztus), szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne.” (Ez volt a sátán utolsó kísértése, mert az Úr Jézusnak lett volna hatalma ezt megtenni; vö. Zsolt 22,9.)

A vele együtt megfeszített gonosztevők közül is káromolta az egyik. A másik magába szállt. Megrótta társát: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat nem követett el.” Aztán Jézust kérte: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”

Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” A Király haldokolva is kegyet osztott: a gonosztevő hitét látva bűneit megbocsátotta, és biztosította őt az örök élet dicsőségéről.

A kereszt alatt ott voltak az asszonyok, akik követték Galileából, hogy szolgálják: az édesanyja, nővére, Mária, Klópás (Alfeus) felesége , a kis Jakab és József édesanyja, Salomé, Jakab és János édesanyja, Zebedeus felesége, és Mária Magdaléna*. János, a szeretett tanítvány is ott volt az asszonyokkal. Amint Jézus az édesanyját és Jánost látta, mondta: „Asszony, íme, a te fiad!” Jánosnak pedig: „Íme, a te anyád!” Így gondoskodott Máriáról. Ettől kezdve János Máriát a házába fogadta.

Délre járt (hatodik óra). Hirtelen besötétedett, és du. 3-ig (kilencedik óra) sötétség* borította a földet. Amikor Jézus született, mennyei fény ragyogta be a tájat. Halálakor minden elsötétült. A teljes sötétségnek eme óráiban Jézus úgy érezte, teljesen elhagyta Isten. Hangosan kiáltotta: „Éli, Éli, lamá sabaktáni!”, azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Vö. Zsolt 22,2)

Később ezt mondta: „Szomjazom.”

Egy katona szivacsot dugott egy ecetes edénybe, majd egy nádszálon felnyújtotta neki (vö. Zsolt 69,22). Miután elfogadta, ezt mondta: „Elvégeztetett!”

E pillanatban a templom kárpitja a tetejétől az aljáig kettéhasadt. Jézus felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!*” Az Üdvözítő ezzel kilehelte lelkét* (meghalt).

Megjegyzés: A sátán úgy gondolta, hogy most távol marad Jézustól. Jézus meghalt, de éppen halálával győzte le őt („fejére taposott”; lásd 1Móz 3,15). Ekkor eszmélt rá a sátán, hogy megnyílt a szabadulás útja, ahol az emberi lelkek megmenekülhetnek. Ezért mindmáig „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8).

Jegyzetek:

Golgota, Koponyák hegye — A damaszkuszi kaputól északkeletre fedezett fel a brit tábornok, Gordon 1883-ban egy dombot, aminek koponya formája volt. A domb közelében találtak egy régi, sziklába vájt sírt, valószínűleg az első századból. Elfogadták, hogy ez lehetett a Golgota dombja, s Arimátiai József sírja, amelybe Jézust temették. Gyűjtést szerveztek, és 1892-ben megvásárolták ezt a területet. A sírkert máig zarándokok és turisták kedvelt helye imára és meditációra.
Mások szerint a Golgota a mai róm. katolikus „Szent sír” templom mellett emelkedik. A 3Móz 16,27 szerint a „táboron kívül” kellett a vétekáldozati állat testét elégetni. A Zsid 13,12 szerint „Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett.”
A Golgota a „koponya” héber szava. Nem valószínű, hogy ennek a szónak köze van a megfeszítettek koponyájához, melyet visszahagytak a dombon, mert ez ellenkezett volna a zsidó tisztasági törvénnyel. Elégedjünk meg annyival, hogy a „Koponya” (Golgota) név a domb formájával kapcsolatos.

Cirénei Simon — Ciréne az észak-afrikai Líbiában található. Ebben az országban sok zsidó lakott. Pünkösdkor líbiai zsidók is részt vettek az ünnepen (vö. ApCsel 2,10; 321 lecke). Simon Jeruzsálemben lakott, ahol mezeje is volt.

Rufusz és Alexander — Csak Márk nevezi meg őket, tehát ismerősei voltak, s nagyon valószínű, hogy keresztyének lettek. A Róma 16,13-ban Pál egy bizonyos Rufuszt köszönt, mint „kiválasztott”-at. Hogy ez ugyanaz a Rufusz-e, nem tudjuk biztosan, bár Márk az evangéliumát Péter elmondása alapján jegyzi le, amikor az Rómában volt. Tehát Márk jól ismerhette Rufuszt, akár Jeruzsálemből, akár Rómából.

Megfeszítés — E római kivégzési módot sohasem alkalmazták római polgárra, ahogyan a korbácsolást sem, hanem csak rabszolgákra, idegen lázadókra stb. Jézus megfeszítése tehát önmagában megalázást jelentett.
Az 5Móz 21,23 szerint a fára akasztás átok volt. A fölakasztottat az éj beállta előtt le kellett szedni a fáról, nehogy a föld tisztátalanná váljon. A zsidók nem gyakorolták a keresztrefeszítést. Az 5Móz 21,22-ben fára akasztásról van szó; a Gal 3,13 szerint: „Átkozott, aki fán függ.”
A keresztnek többféle formája volt. Itt kétségtelenül a római keresztet alkalmazták: hosszú cölöp keresztgerendával. A megfeszítettek olykor napokig éltek, és iszonyatos kínok között haltak meg vérmérgezésben, szomjan vagy elvérezve.
Néró, és más római császárok alatt is feszítettek meg keresztyéneket. Pétert is megfeszítették (mégpedig a saját kérésére fejjel lefelé; mert nem úgy akart meghalni, mint Jézus, mondván, nem érdemel ő akkora dicsőséget).
Gonosztevők keresztrefeszítése ma is előfordul különböző diktatórikusan vezetett országokban, mint pl. Szudán. Ott keresztyénekkel is hasonló történik néha.

Katonák — Katonai őrség volta kereszt mellett, nehogy a megfeszítettet a barátai levegyék a keresztről.

Méreggel elegyített bor (ecet) — Eceten (vö. Zsolt 69,22; Péld 10,26) valószínűleg olyan könnyű, savanykás bort értettek, amit a katonák ittak. A „gal”(=méreg) gyűjtőneve a kor mindenféle gyógyerejű növényének, a mirhának is. Bor és mirha kábító jellegű keverékét adták a bűnösöknek kivégzés előtt, hogy a fájdalmukat csillapítsák.
Csak miután az Úr Jézus tudta, hogy minden elvégeztetett, véghez vitte a megbízatását, kért ebből a borból.

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” — Hasonló szavakat mondott István is, amikor megkövezték (ApCsel 7,60; 326 lecke).

I.N.R.I. — E latin felirattal zömében a keresztrefeszítés római katolikus ábrázolásain találkozunk. A betűk rövidítésből származnak: Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum, azaz a Názáreti Jézus, a Zsidók Királya.

Mária Magdaléna — Magdalai Mária azon asszonyoknak az egyike, akiket Jézus gonosz lélektől szabadított meg és meggyógyított. Máriából hét ördögöt űzött ki (vö. Lk 8,2). Ezek az asszonyok Jézust és tanítványait „javaikkal” szolgálták. Magdala a Genezáret tavának nyugati partján található falu.

Sötétség — Ez nem valami köznapi elsötétedés volt. Kínában följegyezték, hogy kiszámíthatatlan módon, hirtelen következett be. A sötétség Isten haragjának egyik jele volt (Ám 8,9 és Jóel 3,4). Ezeket az órákat Jézus szenvedései mélypontjának kell tekintenünk.

„Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” — Jézus utolsó szava is imádság (vö. Zsolt 31,6), népének esti imájával válik meg az élettől.

Kilehelte lelkét — Az Úr Jézus önmaga tette le az életét. Munkája elvégezve. Most már meghalhat. Saját akaratából ment át a halál sötét alagútján, hogy azután föltámadjon. Így győzte le a halált!

311(Nagyobb méretben való megtekintéshez, töltsd le a pdf-et!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 22:1.4.7-9; 69:2; 334:5-8; 337; 342:1-5; 345:3-4; 459:1; 466:1-2
Jertek, énekeljünk: 65:2; 128:2; 129:1; 130; 131; 148; 196; 198:4
Harangszó: 9; 47
Dicsérjétek az Urat!: 67; 146:1.3; 152; 162
Erőm és énekem az Úr: 59; 62:3-4; 73:1; 90; 115:3

Megjegyzések:

Gúnyolódás — A megfeszítettet sokan gúnyolták a katonák, a nép, a zsidó vezetők, a gonosztevők közül. A gúny kegyetlen fegyver, és milyen sűrűn használjuk! Gyerekek is gyakran megaláznak, vagy nevetség tárgyává tesznek valakit, pl. egy fogyatékost, vagy egy olyan társukat, aki nem tudja megvédeni magát. Nem is lehet igazán védekezni ellene. A kereszten Istent és Fiát gúnyolták ki. Hangsúlyozzuk a gyerekeknek, hogy Istent és a szent dolgokat nem szabad gúnyolniuk.

Isten az Ő egyszülött Fiának nem kedvezett — A legsúlyosabb szenvedés az Úr Jézus számára az volt, hogy Atyja elhagyta. Így kellett lennie, mivel az Üdvözítő a bűn teljes büntetését magára vette az övéiért.
Dávid tudott valamit az Istentől való elhagyatottságról. Jézus szavait: „Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el (engem)?” — a 22. zsoltár 2. versében találjuk meg.

Jézus engesztelő halála — A bűn büntetése a halál (3/ő. 1Móz 3,17-19). Halálával az Úr Jézus az övéiért a bűnök büntetését hordozta el. Így jogosan beszélünk Jézus engesztelő haláláról. S ez már ott a kereszten érvényesült a bűnbánó gonosztevőn.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Beszélgetés az elmúlásról: hozzátartozó vagy egy kedves állat halála. (*)
  • Gúnyolódás a gyermekek között. Hogyan és miért válhat a gúny kegyetlen fegyverré? Mit lehet tenni ellene? (** ***)
  • Apa és fiú kapcsolata ma. Milyen a jó apa? (***)

Történelem

  • A keresztiefeszítés, mint kivégzési mód a Római Birodalomban. Jézus megfeszítése. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Ans de Boer verse egy kiscica haláláról. Beszélgetés a vers nyomán. (*)
  • A három fa meséje Lynda Neilands nyomán. A megszemélyesített keresztfa vallomása. (**)
  • Jézus és az ember viszonya Füle Lajos: „Az utolsó tanítvány” és „A kereszt alatt” c. versében. (** ***)
  • Gondolatok, ill. imádság megfogalmazása írásban egy bibliai vagy egy mai személy nevében. (** ***)
  • Írásbeli beszámoló megfogalmazása Jézus elítéléséről egy „szemtanú” nevében. (***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása megadott címmel a gúnyolódás témakörben. (***)
  • Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért c. versének értelmezése. (***)

Ének-zene

  • Nagypénteki énekek:
  • „Az Úr Jézus szenvedése…” — népi dallamra írott elbeszélő jellegű ének (**);
  • „Paradicsomnak te szép élő fája…” — dramatizált énekmondás Jézus szavaival (***).

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika

  • Munkácsy Mihály: Krisztus a keresztfán c. képének megfigyelése. (** ***)
  • Botokból, lécdarabokból fakereszt készítése. (** ***)

Vázlat:

Pilátus
Golgota — Koponyák hegye
Cirénei Simon
asszonyok — sírás
Jézus: „magatokat sirassátok”

mirhás ecet
megfeszítés
„Bocsáss meg nekik!”
felirat
gúnyolódók
„Ma velem leszel.”
„A te fiad! A te anyád!”
„Miért hagytál el engemet?”
„Szomjúhozom.”
„Elvégeztetett.”
„A te kezedbe ajánlom a lelkemet!”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.