Pages Navigation Menu

310. Barabbás szabadon bocsátása; Jézus elítélése

Üzenet —Téma:

* Igazságtalanul ítélték el az Emberfiát.
* „Pogányok keze által”: a felelősséget nem lehet egyoldalúan a zsidókra hárítani.

Előzmények:

Az Úr Jézust a nagytanács tagjai Pilátushoz vitték. Amint Pilátus meghallotta, hogy Jézus Galileából származik, elküldte Heródeshez, aki hiába faggatta. Visszaküldte hát a helytartóhoz, ami Pilátus szerint azt jelentette, Heródes sem talált bűnt benne.

Történet:

Az Úr Jézus újból Pilátus előtt állt. A zsidók hevesen vádolták Jézust. Pilátus legszívesebben szabadon bocsátotta volna, de félt a lázongó sokaságtól. Jeruzsálem tele volt a világ minden részéből érkezett zarándokokkal, nem volt tanácsos nyugtalanságot szítani. Szokás volt nagy ünnepeken, hogy a római helytartó szabadon bocsásson egy foglyot. Döntsön a nép, ki legyen az: Jézus vagy Barabbás*, akit lázadásért és gyilkosságért tartottak fogva.

Amikor Pilátus megkérdezte: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” a főpapok által felbujtott nép így kiáltott: „Ne ezt, hanem Barabbást!”

Közben Pilátus felesége* sürgős üzenetet küldött a férjéhez: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!” A férjét akarta ezzel ballépéstől megóvni.

Pilátus egyre halogatta az ítéletet. Jézust megkorbácsoltatta*, s katonái ráadásul csúfot űztek belőle. Töviskoronát nyomtak a fejébe, bíborszínű palástot* adtak rá, és gúnyolódva hajlongtak előtte*: „Üdvözlégy, zsidók királya!”

Pilátus aztán elővezettette, hátha még együttérzést ébreszthetne bennük. „Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne” — mondta Pilátus. — „Íme, az ember!”* Mit tegyek hát vele, „akit a zsidók királyának mondotok?”

Ám a tömeg ordítozott: „Feszítsd meg!”

„De mi rosszat tett?”

A tömeg azonban még hangosabban kiáltotta: „Feszítsd meg, feszítsd meg!”

Végül Pilátus így szólt: „Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bfmösnek.”

Ezt nem akarták a zsidók. Pilátusnak kell Jézus ítéletét kimondania! Ezért így kiáltottak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.”

Pilátus már egészen zavarba jött. Mit tegyen ezzel a vádlottal? Hiszen itt mindjárt lázadás tör ki! Tovább várakoztatta a népet, és a helytartóságon megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy te?” Mennyei vagy földi eredetű?*

De Jézus nem válaszolt.

Pilátus fenyegetően folytatta: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?”

Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.”

Pilátus egyre nyugtalanabb lett. Hogy kerülje el az ítélet kimondását? S igyekezett őt szabadon bocsátani.

De a tömeg így kiáltozott: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja*: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak!”

Erre Pilátus leült a Gabbatán* a bírói székbe. Vizet hozatva megmosta kezét*, s így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!”

A nép így kiáltott: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” (Ha mégis ártatlan, mi bűnhődjünk.)

Pilátus akkor szabadon bocsátotta Barabbást, Jézust pedig kiszolgáltatta katonáinak, hogy megfeszítsék.

Jegyzetek:

Barabbás — Abbás fia; az Abbás „atyá”-t jelent Említésre méltó az egybeesés az Úr Jézuséval, aki szintén „az Atyának Fia”. A zsidók választása tehát csak az „atyának a fia” vagy az „Atyának a Fia” között volt.

Pilátus felesége — Pilátus feleségének — a hagyományok szerint — Claudia Procula volt a neve. A görög és kopt egyház jogtalanul szentként tiszteli.

Korbácsolás — A rómaiak egyik kegyetlen szokása volt, hogy az ártatlan embert is megkorbácsolták, mielőtt szabadon bocsátották volna. A korbács bőrszíjakból készült, amibe fém- és csontdarabokat fontak.

Bíbor palást — A bíborszínű festéket a tengerben élő bíborcsigából nyerték, ezért meglehetősen drága volt, uralkodóhoz méltó. (Gondoljunk Lídiára, a Thiatírából való bíborárus asszonyra; ApCsel 16,14; 338. lecke).

Király gúnyból — Bizonyos pogány népeknek szokása (volt) a népből egyetlen meghatározott napra királyt választani. Királysága csak estig tartott; ezt követően megölték. Gondoljunk a „karnevál hercegére”, akinek „uralkodása” csak a karnevál idejére szólt, vagy a „pünkösdi királyság”-ra.

„Íme az ember” — Latinul „Ecce Homo”; görögül „ide ho anthropos”.

Mennyei eredet — A rómaiak és a görögök úgy vélték, hogy az istenek időnként emberi alakban a földre jöhetnek. Talán ilyesmi futott át Pilátus fején, amikor az hallotta, hogy a zsidók „Isten Fiáról” beszélnek.

A császár barátja — „Amicus caesarus” — megtisztelő cím, amit nem szívesen veszített el a tulajdonosa.

Gabbata — Márványkövezet (görögül: Lithostrotos). A kutatók egy része szerint a római helytartó Heródes palotájában székelt, így az előtte kő- ill. márványlapokkal borított téren volt felállítva a bírói szék. (Mások szerint a praetorium=helytartóság a Hasmoneusok palotájában volt.) Kikövezett teret találtak az Antónia-erődben, a római kaszárnyában is.

Megmosta kezét — A vétlenség kézmosással való igazolásához, s ezzel a vétek elhárításához lásd az 5Móz 21,6-7-et.

310(Nagyobb méretben való megtekintéshez, töltsd le a pdf-et!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 22:7; 69:2; 109:1-2; 335; 336:9-12; 341:1-3
Jertek, énekeljünk: 130:1-2; 131:1-2; 167; 198:4; 228:1-2
Harangszó: 9:1-4.7; 46
Dicsérjétek az Urat!: 67; 88:2; 162
Erőm és énekem az Úr: 29:2; 57:3; 59; 90:1-2

Megjegyzések:

Igazságtalanul elítélve — Az ApCsel 2,22-23-ban Péter pünkösdkor, a Szentlélek kitöltetése után joggal idézi a zsidóknak: „Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel” — amiknek ők tanúi voltak— „azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok (Pilátus és katonái) keze által felszegeztétek és megöltétek.” Így kellett történnie „Isten elhatározott döntése és terve szerint”. Ez azonban nem menti a hamis ítéletet kikényszerítőket (a zsidó vezetőket) és az ítélet meghozóját (Pilátust).
A római jog ismerte a „rögtönítélő törvényszék”-et, ahol egyetlen tárgyaláson mondták ki az ítéletet, amit utána végre is hajtottak, ha egyértelmű volt a vádlott bűnössége. Jézus esetében más volt a helyzet. Pilátusnak nem lett volna szabad ítéletet kimondani. Pilátus állandóan hangoztatta, hogy nem talált bűnt Jézusban. Annál súlyosabb, hogy mégis halálra ítéli. „Koncepciós pernek”, „politikai gyilkosság”-nak is nevezhetnénk, ami történt.

Nem a zsidók ítéltek — Komoly tévedés azt állítani, hogy minden zsidó elítélendő azért, amit a főpapok és társaik tettek. A keresztyén egyházban ez mégis megtörtént minden következményével együtt: a zsidókat évszázadokon keresztül üldözték keresztyének. Inkább az Ézsaiás 53,6-ból induljunk ki: „…az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért…” Jézus önként vállalta a szenvedést és halált. Elkerülhette volna, és kérhetett volna Atyjától 12 légió angyalt, hogy megszabaduljon, de Ő nem tette, hogy megmentsen minket bűntől és haláltól. Nem illik hozzánk a zsidókra mutató vádoló ujj, hiszen Ő Magára vette minden bűnünket.
Gondoljunk Jacobus Revius ismert versére: „Nem a zsidók voltak, Úr Jézus, akik megfeszítettek.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Igazságtalan ítélkezés, igazságtalan büntetés a gyerekek életében. (** ***)
  • Nehéz választások mindennapi helyzetekben. Hogyan tudunk jól választani? (**)
  • Igazságtalan ítélet Jézus ügyében. Kié a felelősség? (***)
  • Zsidóüldözések a történelemben. Egyik ok: az „Istengyilkosság” vádja. (***)
  • Fellebbezés lehetősége az igazságszolgáltatásban. Rögtönítélő (statáriális) bíróság háború, felkelés idején. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Rövid hír megfogalmazása Jézus elítéléséről egy „szemtanú” nevében. (**)
  • A bibliai történet párbeszédes olvasása és dramatizálása. (**)
  • Riportsorozat készítése Jézus elítélésének „szemtanúival” szóban vagy írásban. (***)
  • Részlet megismerése Berde Mária: Üzentél, Klaudia c. verséből. Üzenet megfogalmazása levélformában Pilátus felesége nevében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet) / Technika

  • Tövises ágakból töviskoszorú készítése. (**)
  • Az Emberfia és az emberek Albrecht Dürer: Ecce homo c. rézkarcán. (***)

Vázlat:

Pilátus
Jézus vagy Barabbás
Pilátus feleségének álma
korbácsolás — kigúnyolás — töviskorona
„Semmiféle bűnt nem találok benne”
„Feszítsd meg, feszítsd meg!”
kézmosás
kiszolgáltatás

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.