Pages Navigation Menu

301. Júdás árulása

Üzenet —Téma:

* Árulás vagy hűség?

Előzmények:

Az Úr Jézus „Az utolsó ítéletről” szóló példázattal fejezte be az utolsó időkről, visz-szajöveteléről szóló beszédeit. Két nappal voltak húsvét előtt akkor (Mt 26,2).

Történet:

A szanhedrin két nappal húsvét előtt Kajafás* főpap házában ülésezett. A tanács tagjai — főpapok, írástudók és a nép vénei — arról tanácskoztak, hogyan tudnák Jézust elfogni és megölni. Elhatározták, hogy ezt nem a páskaünnepen teszik. Tudták, hogy Jézust sokan prófétaként tisztelik, és elterjedt a városban Lázár föltámasztásának híre az ünnepre érkezett zarándokok közt is. Tehát veszélyes volt Jézust nyilvánosan elfogni. (Már láttuk, maguk közt hogy vélekednek erről a kérdésről: Jn 11,47-53; 285. lecke.)

Júdás tudta, hogy a főpap és a farizeusok parancsot adtak ki, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, jelentse a nagytanácsnak. Jelentkezett hát náluk. (Márk és Máté szerint ez Jézus megkenetése után történt.)

Júdás megkérdezte a nagytanács tagjaitól: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Harminc ezüstért* kész volt Jézust a kezükbe adni.

Jól ismerte Mestere szokásait. Bizonyára sikerül majd titokban elfogni. Ennek nagyon örültek a nagytanács tagjai. Végre véget vethetnek a gyűlölt názáreti Jézus működésének!

Júdás ezután visszatért a tanítványok közé. Azért tett így, nehogy gyanút ébresszen —nem gondolt arra, hogy Jézus mindent tud róla és galád tervéről —, de azért is, mert pontosan akarta tudni, mi a Mester terve, azért, hogy az övé sikerüljön.

Jegyzetek:

Kajafás —Kajafás Józsefet a római helytartó, Valerius Gratus tette főpappá Kr. u. 18-ban, s a római legátus, Vitellius váltotta le Kr. u. 36-ban. Az ApCsel 4,6 szerint Kajafás üldözte a tanítványokat Jeruzsálemben. Elődje az apósa, Annás volt Kr. u. 6-15 között. A Jn 18,13-ból és az ApCsel 4,6-ból az tűnik ki, hogy egyszerre voltak főpapok. Jézus idején Kajafás volt soron, Annás egy év múlva követte. Ám erre kevés a bizonyíték. Valószínűleg hivatala lejárta után is főpapnak nevezték Annást, s ő maradt a nagytanács legbefolyásosabb tagja.
A főpap rómaiak általi kinevezésével Isten törvényén tettek erőszakot. Ezeknek Áron családjából kellett származniuk, és az apát fia követte.
Kr e. 37 és Kr. u. 67 között 28 különböző főpap volt, mégpedig úgy, hogy hivatala a zsidó jog szerint élete végéig érvényben maradt.

30 ezüst — Egy ezüstpénz egy sékelnyi ezüstöt jelentett. Harminc ezüst igen alacsony ár volt egy rabszolgáért. Az árulás csekély bére mutatja, milyen kevésre értékelték Jézus személyét.
A Zakariás 11,12-ben a harminc ezüstről is olvashatunk: „Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 56:2-3; 58:1; 263:9-10.19; 338:1-2
Jertek, énekeljünk: 116; 226:1; 227:1-2
Harangszó: 50:3
Dicsérjétek az Urat!: 74:2-3; 83:2; 162
Erőm és énekem az Úr: 56:2-3; 132:2; 136:4

Megjegyzések:

Árulás — Az áruló a másikat kiszolgáltatja az ellenségnek. Ez sokféleképpen történhet. Egyik módja a besúgás, árulkodás, ami a kisebb gyerekek csúnya szokása.
A pénz és birtok utáni vágy vitte rá Júdást, hogy Mesterét elárulja. Júdás megállapította magában, hogy a jézusi tanítványság nem jelent előnyt (hasznot). Hiszen Jézus megmondta, hogy meg fog halni. Jobban teszi, ha hátat fordít neki. Csalódott, mert Jézus nem vágyott földi királyságra, ahol ő, Júdás, fontos szerepet játszhatott volna. S hogy mégis legyen valami haszna a Jézussal való kapcsolatából, elhatározta, hogy pénzért átadja Őt a szanhedrinnek. Eladta Mesterét.
Olvassuk Júdásról, hogy tolvaj volt (Jn 12,6; 290. lecke). Nála volt az erszény, amiben a rabbinak és tanítványainak szóló adományokat őrizték. Az ő kötelessége volt a Jn 13,29 szerint bevásárolni a csoport számára. A pénztáros, aki rendszeresen lopkodott a közösből, nem riadt visza az árulástól sem.
Szörnyű, hogy az Úr Jézust, aki sosem tett rosszat senkinek, így elárulja az egyik tanítványa! Ám vegyük figyelembe, hogy Ő ezt mindig is tudta, mert jól ismerte az áruló szívét. („Egy közületek mégis ördög.” — Jn 6,70) Ez Jézus szenvedéseit még nehezebbé tette, mégis tanítványai közé fogadta Júdást. Máté Júdást a tizenkettő egyikeként nevezi meg, hogy ezzel is kiemelje vétke nagyságát (Mt 26,14).
Mutassunk rá, hogy az ördög volt az, aki Júdást erre a tettre rávette.
Júdás öngyilkos lett a tette után (vö. 308. lecke). De a Sátának most sem sikerült Jézussal leszámolnia, még ha úgy látszik is. Hisz éppen a halál vállalásával végezte el megváltó munkáját.
Júdás nem „tanúskodott” Jézus ellen. A főpapok és társaik találtak olyan vádakat, melyek Jézust bűnösnek tüntették föl. A hűtlen tanítvány az ártatlan Jézusban semmiféle bűnt nem talált, sem a zsidó törvény áthágását nem tudta volna bizonyítani.
(Lásd még a 302. lecke Megjegyzéseit.)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Kapcsolata társainkkal: hűség vagy árulás. Árulkodás, besúgás, beárulás a gyerekek között. Életjátékok. Indítékok keresése. (***)
  • Helyes magatartás az árulóval szemben. Hogyan kerülhetjük el az árulást? (***)

Történelem

  • Árulók, árulások a történelemben. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Az áruló alakja Füle Lajos: Júdás is c. versében. (***)
  • Az áruló jellemzése (indítékai, tette és ennek következménye)
  • Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében;
  • Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. regényében. (***)
  • Egy áruló jellemzése írásban indítékai, tette és ennek következménye alapján. (***)

Vázlat:

Kajafás
zsidó nagytanács (szanhedrin — 70)
Júdás — áruló
30 ezüst

Júdás később visszacsinálná

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.