Pages Navigation Menu

261. Jézus és a templomadó

Üzenet – Téma:

* Szabadságunk ne legyen botránkozás, mások javát szolgálja!
* Adakozzunk jó szívvel az egyház számára!

Előzmények:

Az Úr Jézus a hegyen történt megdicsőülése után meggyógyította a holdkóros fiút.

Bevezetés:

Mt 17,22–23: Miközben Jézus átment tanítványaival Galileán, megjövendölte, hogy az Emberfia az emberek kezébe adatik, akik meg fogják ölni, de a harmadik napon feltámad.

Másodszor szólt szenvedéséről. A tanítványok igen elszomorodtak, amikor ezt hallották. Elkerülte a figyelmüket, hogy a harmadik napon fel fog támadni.

Történet:

Amikor Jézus tanítványaival Kapernaumba érkezett, néhány férfi megszólította Pétert. „A ti mesteretek nem fizet templomadót*?” – kérdezték tőle.

Ezt az adót minden zsidónak évente meg kellett fizetnie.

Miért fordultak ezzel a kérdéssel Péterhez? Kapernaumi lakos volt, és amikor Jézus a városban tartózkodott, Péternél lakott. Általa akarták Jézust a kötelességére figyelmeztetni. Eddig kétségtelenül mindig megfizette az adót, de most Galileát járva elmaradt vele.

Vajon az adószedők rosszindulattal tették fel a kérdést? Némely magyarázók szerint okot kerestek arra, hogy Jézust sarokba szorítsák. Ha Ő és követői megtagadnák a templomadó fizetését, akkor bevádolhatnák őket. Mások úgy vélik, hogy az adószedők kérdése nagyon is udvarias és szerény volt. Ugyanis előfordulhatott, hogy valaki fel volt mentve az adófizetés kötelezettsége alól.

Péter habozás nélkül azt felelte: „De igen.”

Majd bement a házba. Ott azonban Jézus megelőzte, és megkérdezte tőle: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot* vagy adót*: fiaiktól-e vagy az idegenektől?” A „fiak”-kal a király fiaira célzott Jézus, az „idegenek”-kel pedig az alattvalóira (lásd a „sarc” jegyzetet).

Péter így válaszolt: „Az idegenektől.”

Jézus levonta a logikus következtetést: „Akkor tehát a fiak szabadok (az adófizetéstől)”. Ő Isten Fia, tehát nem köteles fizetni Atyja tiszteletéért! A templomi szolgák (papok és léviták) föl voltak mentve a templomadó alól. Ha ez érvényes a templomszolgákra, akkor biztosan érvényes az Úr Jézusra, Isten Fiára is!

Ám ezzel nem fejeződött be a dolog, mert Jézus így folytatta: „De hogy ne botránkoztassuk meg őket…” Hasonló akart lenni mindenben az emberekhez, így a templomadó fizetésében is. Nem akart botránkozást okozni. Itt a következő textusokra gondolhatunk: „asszonytól született a törvénynek alávetve” (Gal 4,4); „szolgai formát vett fel” (Fil 2,7); „emberekhez hasonlóvá lett”(Fil 2,7); „az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot” (Mt 3,15).

A 2Móz 30,15-ben az istentiszteleti hozzájárulást „váltságdíjnak” nevezi az új fordítás, de talán jobban kifejezi a lényegét a Károli fordítás: „engesztelésül a ti lelketekért”. Akármelyiket fogadjuk is el, Jézusnak nem volt szüksége sem váltságdíjra, sem engesztelési pénzre, mint ahogy arra sem, hogy Keresztelő János megkeresztelje (lásd többek közt Mt 3,13–17; 218. lecke). Mégsem akarta alóla kivonni magát.

Péter most azt a feladatot kapta, hogy menjen a tengerhez, és vesse be a horgot. Az első kifogott halnak nyissa fel a száját, abban talál egy ezüstpénzt* (Károli fordítás: státért). Azt vegye ki, és adja az adószedőknek Jézusért és saját magáért. Ahogy Jézus mondta, úgy történt (Isten Fia számára a mondás és a cselekvés egyet jelent!)

Csoda történt tehát. Jézus megmutatta, hogy mindenható és mindentudó. Minden teremtmény alá volt vetve neki, a hal is. Ismét láthatóvá válik, hogy Jézus eszközöket (horgot és magát a halat) használt fel. Végül: a hal szájában levő ezüstpénz éppen két személy templomadóját fedezte. Jézus nemcsak magáról gondoskodott, hanem Péterről is.

Jegyzetek:

Templomadó – A 2Móz 30,11–16 ír először a kötelező templomadóról, a „felajánlás”-ról. Minden „számba vett” (családfő) egy fél sekelt kellett hogy adjon évente az istentisztelet céljára. Minden 19 évesnél idősebb izraelitának, gazdagnak és szegénynek egyaránt ugyanannyit kellett adnia.
A Neh 10,33–34-ben van szó megint a templomadóról. Minden évben egyharmad sekelt kellett adni „Istenünk házának a szolgálatára”. A bevételt a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra, és az állandó égőáldozatra a nyugalom napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, minden más szent ügyre és a templom berendezésére fordították. Csak a templomi szolgálattevők voltak ez alól felmentve.
Sok egyházban, így nálunk Magyarországon is gyakorolják az évi önkéntes egyházfenntartói járulék fizetését.

Vám – Mi is ismerjük a vám fogalmát. Ha egy bizonyos összegen felüli értékben hozunk be valamit magunkkal külföldről, vámot kell érte fizetnünk. A teherárukat is megvámolják a határon. Az autópályákon fizetendő pályadíjak is voltaképpen vámok. Az egyes árukon levő „zárcédulák” és a fogyasztási adók is ez alá a fogalom alá esnek.

Sarc – Az adó egy fajtájának régi neve. Az emberek „sarc fizetésére kötelezett”-ek voltak. Sarcot a legyőzött népek fizettek évente a fejedelemnek, főleg természetben (jószágot, gabonát, aranyat és drágaköveket stb.). Jézus valószínűleg erre célzott, de gondolhatunk a király alattvalóinak az adójára is, amely alól, természetesen, a királyfiak föl voltak mentve. Az eredeti szövegben „telos” van: ismétlődő adó, főleg a vagyon után; és „kensos” („census” is: „szabad személyek” fejadója).

Ezüstpénz, státér – Az ezüstpénz, a státér négy drahma értékű görög pénz, mely Jézus korában Palesztinában forgalomban volt. Értékét a mai inflációs világban nehéz meghatározni. A templomadó egy személy számára így két drahma volt. Súlya mintegy 4 gramm.
A Neh 10,33-ban azt olvassuk, hogy akkor a templomadó egyharmad sekel volt. Egy ezüst sekel súlya 14,55 gramm. Tehát a templomadó értéke akkor és Jézus korában csaknem azonos volt. Egy drahma, egy negyed sekel abban az időben egy napi napszámot jelentett. A görög pénzeket Jézus napjaiban be lehetett váltani (nyereséggel a pénzváltók számára) „szent sekelre” (2Móz 30,13; 38,26). Ezt a Jn 2,12–22-ből (lásd 222. lecke) és többek közt a Mt 21,12–17-ből (293. lecke) tudjuk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 119:1; 201:1.6
Jertek, énekeljünk: 179
Harangszó: 43; 44:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 21; 155:1
Erőm és énekem az Úr: 134:1–2

Megjegyzések:

Az egyház anyagi terheinek hordozása – Kötelességünk gondoskodni arról, hogy a gyülekezetben, melyhez tartozunk, minden rendben történjen. Ehhez szükség van pénzre is, aminek biztosítására szolgál a perselypénz, a különféle adományok és az évi vagy havi önkéntes egyházfenntartói járulék.
Az Úr Jézus tudta, hogy a templomi szolgálat az Ő napjaiban többé nem jól működik. A templomot „kalmárkodás házá”-nak (Jn 2,16; 222. lecke), és „rablók barlangjá”-nak (Mt 21,13; 293. lecke) nevezte. Ennek ellenére mindig megfizette a templomadót. Ez lecke számunkra. Ha az egyház nem végzi jól a feladatát, akkor sem tagadhatjuk meg tőle anyagi támogatásunkat.

Ne legyen botránkozás – Hogy Jézus az Isten Fia, nem tudták a templomadó beszedői és a nép. Jézus egyelőre titokban akarta tartani (bár többször is fellebbentette kicsit róla a fátylat), ezért határozta el, hogy kifizeti a két drahmát.
A keresztyéneknek vigyázniuk kell arra, hogy kötelességüket mindig teljesítsék, nehogy a másként gondolkozók megbotránkozzanak rajtuk!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Két fontos emberi érték: a szabadság és a kötelességtudás. Hogyan élhetünk szabadságunkkal mások javára? Hogyan tehetünk eleget kötelezettségeinknek? (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Adózási formák a különböző korokban. A mai adórendszer. Adakozás az egyházakban. Mi az adó célja? (***)
  • A pénz szerepe. Pénzfajták az ókorban. (***)
  • Életmódtörténet és szabadidős tevékenység: Horgászat az ókorban és ma. A horgászat eszközei és módjai. Beszélgetés horgászélményekről. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Könyvtárhasználat

  • Magyar közmondások értelmezése, összehasonlítása a Biblia tanításával. Téma: Mit jelent adni? (***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása az adás, adakozás témájában. (***)
  • Horgászélmény megfogalmazása írásban. (***)
  • Egy halfajta bemutatása leírással adatgyűjtés (könyvtári búvárkodás) alapján. (***)

Természetismeret / Biológia / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Néhány jellegzetes halfajta bemutatása a Galileai-tengerből és hazánk vizeiből. (***)

Vázlat:

Kapernaum
Péter
templomadó
király: idegenek – fiak?
Jézus: Isten Fia

horgászás
hal – ezüstpénz
fizetés: Péterért és Jézusért

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.