Pages Navigation Menu

233. A sorvadt kezű ember meggyógyítása

Üzenet – Téma:

* Egyedül Jézus a Szabadító.
* A jó cselekedet Istentől van.

Előzmények:

Az Úr Jézus tanítványaival szombaton gabo­naföldeken ment át. A tanítványok tépdesték és ették a kalászokat. A farizeusok emiatt elítélőleg szóltak Jézusnak. Jézus két példát mondott el nekik válaszul.

Történet:

Jézus azon a szombaton (a Mt 12,9 szerint; Lukácsnál „egy másik szombaton”), a tanítványok kalásztépéséről folytatott beszélgetés után, bement a zsinagógába. Ebbe a zsinagógába jöttek a farizeusok is, akikkel beszélt.

Volt ott egy sorvadt kezű ember. A farizeusok, akiket Jézus megfeddett, mert hiányzott belőlük a felebaráti szeretet, és akik dühösek voltak a Jézustól kapott válasz miatt, azzal a céllal, hogy vádat emeljenek ellene, egy fogas kérdést tettek fel neki: szabad-e szombatnapon is gyógyítani? Természetesen erre a részben béna emberre gondoltak. Nem mintha részvétet éreztek volna iránta, hanem csak föl akarták használni, hogy Jézust zavarba hozzák.

Jézus egy kérdéssel válaszolt: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az a verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!” A szombati nyugalom nem akadály, hogy felebarátunkkal jót cselekedjünk. Ekkor így szólt ahhoz az elszáradt kezű emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő megtette, amit Jézus mondott, és azonnal meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik.

Ez egyáltalán nem tetszett a farizeusoknak és az írástudóknak. Dühösek voltak Jézusra, és azon tanakodtak, hogy mi módon tudnák Őt megölni. (A zsidó törvény szerint a szombatrontót meg kellett ölni.)

Jézus tudta, mit terveznek ellene ellenségei. Még nem jött el az ideje, hogy meghaljon. Ezért eltávozott a zsinagógából.

Sok beteg követte Jézust, és Ő meggyógyította mindnyájukat azon a szombaton.

Szigorúan meghagyta nekik, hogy semmit se mondjanak róla, mert egyáltalán nem akarta ellenségeit felingerelni. Ezzel Ézsaiás próféciája teljesedett be, amelyik arról szól, hogy Isten szolgája, akit az Úr kiválasztott, Isten szerelmese, akiben lelke kedvét leli, meg fogja kapni Istentől az Ő Lelkét. Ezáltal tudja majd mindezeket a csodákat cselekedni.

Ez a prófécia természetesen az Úr Jézusról szólt. Őt nevezték Isten szolgájának, mivel megbízását az Úrtól kapta. Nagyon különös textus: „És igaz ítéletet hirdet a népeknek”. Az „ítélet”* itt az evangéliumot jelenti, és nem Jézus ítéletét az ítélet napján. Az evangélium, az

örömhír, nemcsak a zsidóknak, hanem más népeknek is hirdettetik. Az evangélium ugyanis a jó és rossz közti különbséget is tartalmazza.

Bár az Üdvözítő oly nagy hatalmat fog kapni, mégis alázatos marad. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Tehát azt akarja, hogy munkája lehetőleg titokban történjék.

Könyörül majd azokon, akik nyomorúságban vannak, és azokon, akiknek kicsi a hite: „Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest (a nádszál belét) nem olt ki.” (A nád gyönge, bizonyára törött, és mégis meggyújtható. Nem lángol fel hirtelen, hanem csak parázslik, és úgy áraszt valami meleget.)

Addig nem fejeződik be Jézus alázatos szolgálata, míg diadalra nem viszi az ítéletet.

„És az ő nevében reménykednek majd a népek”, ez azt jelenti, hogy a népek vágyakoznak Jézus Krisztus neve után. Megtanulják hinni, hogy csak benne nyerik el a megváltást.

Kiegészítés (csak felsősök számára):

Máté 12,22–37: Ezt a részt nem mint különálló elbeszélést tárgyaljuk, hanem az előző rész folytatásaként beszélhetünk róla. Ugyanazon a szombaton egy ördögtől megszállott embert hoztak Jézushoz (a farizeusok, hogy Jézust próbára tegyék?). Az Úr Jézus meggyógyította őt, aki a megszállottság következtében vak és néma volt. Azokra, akik látták, ez nagy hatással volt, de a farizeusok azzal rágalmazták meg Jézust, hogy csak Belzebubnak*, az ördögök fejedelmének segítségével űzhette ki az ördögöt.

Jézus erre azt felelte, hogy ez nem lehetséges, mivel az az ország, amely önmagával meghasonlik (gondoljunk csak egy polgárháborúra), elpusztul. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzné ki, nem maradhatna fenn az országa.

Ezt a témát Jézus még tovább folytatta. A rágalmazó farizeusokat komolyan elítélte (31. és 32. v.). Minden bűnt és káromlást meg lehet bocsátani az embereknek, még azt is, amit káromolva mondanak az ember Fia ellen, de azt nem, ha valaki a Szentlélek ellen (aki által Jézus ebből az emberből az ördögöt kiűzte) szól. Ez a bűn sohasem bocsáttatik meg.

Jézus csípősen jellemezte ezeket a farizeusokat. Viperák fajzatai ők, azaz kívülről simának és ártalmatlannak látszanak, mint a vipera tojásai, de belülről mérges kígyók. Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, de ha rossz a fa, akkor csak rossz gyümölcsöt teremhet. Ilyenek ők is, és mindenki, aki gonosz: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat” (Károli fordítás).

Az Isten országa és a Sátáné tehát szemben állnak egymással. Az Úr Jézus figyelmeztetett, hogy minden haszontalan szóról számot kell adni az ítélet napján. Ügyelni kell minden szóra, amit kimondunk: „Mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”

Jegyzetek:

„Ítélet” – Jézus nem szószerint idézi az Ézs 42,1–4 textusát, hanem lényege szerint. Az eredeti szövegben ez áll: „törvényt hirdet a népeknek”. Majd később: „igazán hirdeti a törvényt”. Az igaz ítélet tehát az igazán hirdetett törvény, a megújított törvény, az evangélium.

Belzebub – „Bel” vagy „Baál” annyit jelent, hogy „úr”. „Zebub” „légy”, tehát Belzebub, a „légyisten” vagy a „legyek ura”, a filiszteus Ekron város istene (lásd 2Kir 1,2 kk.). A Mt 10,25-ben említett „a ház ura” ugyanaz. Az Újszövetség szerint tehát ő az ördögök fejedelme.

Énekek:

Református énekeskönyv: 89:1; 146:2–5; 200:1–6
Jertek, énekeljünk: 153; 166:1–3; 197
Harangszó: 37; 44; 53:1.5; 54
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 50:1.5; 51:1–2; 87
Erőm és énekem az Úr: 18; 29; 34

Megjegyzések:

Egyedül Jézus a Szabadító – A történet és a kiegészítés is arra mutatnak rá, hogy egyedül az Úr Jézusnál találjuk meg a betegségből és a bűnből való szabadulást. Ez mindig ellenkezést támaszt, itt a farizeusokban és az írástudókban, majd évszázadokon át mostanig számtalan tévtanítóban vallásos téren. Érthetetlen? Nem, mert az ember állandóan maga próbálja magát megtartani, és a trónra ültetni. Üdvözítő, Szabadító számára szívünkben természetünknél fogva nincs hely. Csak a Szentlélek nyithatja meg szívünket az Úr Jézus előtt. A farizeusok és írástudók ellenséges viselkedése valójában az emberiség Isten és Krisztus elleni általános magatartása. Vigyázzunk hát ezeknek az embereknek a megítélésével. Jó a saját szívünk mélyébe alászállni, hogy felfedezzük, mi is olyanok vagyunk. Ennél sokkal gazdagítóbb, ha, a Szentlélek által, az Úr Jézust Szabadítónkként elfogadhatjuk.
A kiskiskolásoknak csak a sorvadt kezű ember gyógyulásának történetét mondhatjuk el, de rámutathatunk még a farizeusoknak és írástudóknak az Úr Jézus elleni gyűlöletére is.

A jó cselekedet Istentől van – Jézus úgy lép fel, mint akinek hatalma van a szombat fölött. Új tartalmat ad a törvénynek, az irgalmasságot, a szeretetet helyezve a középpontba. Ahogy Pál apostol is mondja: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm 13,10) A szeretetből tehát jócselekedetek fakadnak, melyek világítanak (Mt 5,16); gyümölcsként ékesítik az embert (Mt 7,17kk), melyeket Isten előre elkészített az övéinek, hogy azok szerint éljenek (Ef 2,10).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (A NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A vasárnap, mint ünnep a család és a helyi közösség életében. (**)
  • A szeretet, mint legfőbb érték. A szeretet parancsa fontosabb a vallási törvények, formák külső megtartásánál. (** ***)
  • Segítségnyújtás a bajban. Kiindulás konkrét élethelyzetekből. (***)
  • A jó és a rossz cselekedet. A szándék, mint cselekedeteink mozgatója. Rejtett szándékok, indulatok. Önvizsgálat. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem

  • Egyháztörténet: Keresztyén- és eretneküldözések. (***)
    Keressünk példákat az egyháztörténelemben, kik voltak azok, akik hevesen szembefordultak az Úr Jézussal és követőivel, a keresztyénekkel, az evangéliummal. Találunk ilyeneket a római katolikus egyházban, de a reformáció egyházaiban is.

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Párbeszéd kifejező olvasása a beszélő szándékának érzékeltetésével. (**)
  • Bibliai történet dramatizálása írott párbeszéd felhasználásával, ill. spontán szövegalkotással. (**)
  • Szólásmagyarázat. (***)
  • Írásbeli szövegalkotás:
    – Élménybeszámoló valamelyik szereplő nevében. (**)
    – Elbeszélő fogalmazás a példabeszéd konkrét jelentéséhez kapcsolódva. (**)
    – Elbeszélő fogalmazás a példabeszéd (szólás) átvitt jelentéséhez kapcsolódva. (***)

Vázlat:

Jézus
zsinagóga
sorvadt kéz
farizeusok és írástudók
fogas kérdés
szombat: juh a veremben – abból való
kihúzás
„Nyújtsd ki a kezedet!”

Jézus csendben cselekszik
Ézsaiás

Kiegészítés:
ugyanaz a szombat
vak és néma megszállott
az ördög kiűzése

káromlás: Belzebub
ez a bűn nem bocsáttatik meg

a jó és rossz fa gyümölcse
farizeusok: viperák fajzatai

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.