Pages Navigation Menu

231. A béna meggyógyítása a Betesda tavánál

Üzenet – Téma:

* A betegség, mint a bűn következménye.
* A Biblia olvasása által ismerjük meg Jézust.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus hívta Lévit, a vám­szedőt, hogy kövesse Őt.

Első történet:

Zsidó ünnep volt Jeruzsálemben. Az Úr Jézus engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a nagy ünnepeken részt kell venni, és ezért fölment a fővárosba, ahol a templom volt. Melyik ünnepet ülték? Valószínűleg a húsvétot, mivel leginkább ezt szokták megünnepelni.

A tanítványokról nem történik említés, de feltehető, hogy Mesterükkel együtt utaztak.

Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az Úr Jézus a medencéhez ment, melyet héberül Betesdának* („Irgalmasság háza”) neveztek. A Juh-kapunál volt, a templomtértől nem messze. Ennek a medencének öt oszlopcsarnoka volt. Gyógyfürdőnek nevezhetnénk. Betesdában akkor nagyon sok beteg tartózkodott. A Biblia három csoportot említ: vakok, sánták, sorvadásosak (a Károli fordítás szerint: aszkórosok), tehát olyanok, akik nehezen tudtak gyorsan helyet változtatni. Mindnyájan a víz megmozdulását várták.

Miért? Egy meghatározott pillanatban (vagy: időnként) egy angyal jött Betesdába. Felkavarta a vizet. Aki a betegek közül elsőnek lépett a vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben is szenvedett. Arra is gondolnak, hogy az angyalt pont az ünnepnapokon küldte Isten, hogy ezt a munkát elvégezze. Ez persze csak feltevés. Erről a jelenségről különfélék a vélemények: Időszakosan felbuzgó gyógyforrásról van szó; gyógyító erejűvé vált a víz, miután az angyal felkavarta; vagy abban a pillanatban isteni erő volt ott jelen? Mindenesetre a víz gyógyított, miután az angyal felkavarta. De mindig csak egy valaki gyógyult meg, éspedig az, aki elsőnek lépett a vízbe. Az angyalok, Isten megbízásából, állandóan tevékenykednek az emberek között. Nem sokat tudunk a munkájukról. Talán többet tesznek a betegek gyógyulása érdekében, mint ahogy mi gyanítjuk? Mindenesetre tudnunk kell, hogy Krisztus visszajövetele után nem lesz többé semmiféle betegség.

Megjegyzés: Látták a betegek az angyalt? Hiszen, akik Istent igazán félik, nem tudnák elviselni, ha megpillantanának egy angyalt. Vagy csak a víz megmozdulását látták?

Szombat volt. Jézus egy a sok közül, akik ott jártak a Betesda csarnokaiban. A látogatók, nyilván a betegek hozzátartozói vagy barátai azok, akik arra használták fel a nyugalom napját, hogy betegeiket meglátogassák.

Jézus odalépett egy emberhez, aki, amint megtudta, már harmincnyolc éve beteg. Valószínűleg csaknem teljesen béna volt, amint a következőkből kitűnik.

Jézus megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”

Az Úr Jézus kérdése első pillanatra sablonosnak látszik. Úgy is mondhatnánk, hogy nem valami tapintatos. De akkor megfeledkezünk arról, kicsoda Jézus: Isten Fia! Isteni célja volt ezzel a kérdéssel. Hiszen szíve mindig tele volt irgalommal és szeretettel a bűnösök iránt: „Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik 7,18).

Így vonta a figyelmet a gyógyító eszközről (az angyal által felkavart vízről) az Orvosra, saját magára! A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, hogy amint felzavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Ennek az embernek tehát segítségre volt szüksége, bár láthatólag még tudott, ha lassan is, mozogni. Ez mutatja, hogy béna volt. (Ezért adtuk ennek történetnek ezt a címet: „A béna meggyógyítása a Betesda tavánál”.)

Meglepő, hogy a beteg nem beszélt csúnyán az emberekről. Szelíden jelentette ki, hogy senki sem segített rajta az elmúlt évek folyamán. De az is kitűnik, már föladta a reményt, hogy ez valaha is még megtörténik. Vagy talán ez az idegen tenni akar érte valamit?

Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”

Azonnal fel tudott állni. Fölvette az ágyát, és elment vele. Nincs szó arról, hogy köszönetet mondott-e jótevőjének. Viszont az kitűnik, hogy Jézus ennek az embernek a meggyógyítása után gyorsan elment, és eltűnt a tömegben. Így nyílván nem is volt alkalma köszönetet mondani.

De… szombat volt azon a napon. És a frissen meggyógyult ember az ágyát viszi! Ebből baj lesz…

A zsidók (gondoljunk itt a főtanács tagjaira) látták, hogy ez az ember az ágyát viszi. Nem tudjuk, vajon felismerték-e, hogy ő az, aki annyi éve feküdt már a Betesdában. Szigorúan rendreutasították: „Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.” Azok szerint a szabályok szerint, melyeket a szombattörvényekre hivatkozva a népre ráróttak, teljesen igazuk volt (vö. Jer 17,21).

A meggyógyult ember azt felelte: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!” Ezzel nem arra akarta hárítani a felelősséget, aki őt meggyógyította, hanem azt akarta bizonyítani, hogy jótevője iránti tiszteletből engedelmeskedett a parancsának.

Furcsa, hogy a zsidók nem is csodálkoztak azon, hogy ez az ember meggyógyult. Csak az érdekelte őket, hogy ki az, aki szombaton gyógyított, mert azt kérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel, és járj?” Számukra a szombat parancsának megszegése fontosabb volt, mint a gyógyulás.

Az embernek be kellett vallania, hogy nem tudja, ki gyógyította meg. Jézus ugyanis rögtön azután elment, és eltűnt a tömegben.

A meggyógyult ember a templomba ment. Lehet, hogy az ágyát valahol letette. Érthető, hogy első útja a templomba vezetett. Oly sok évig nem tehette! Most a megfelelő helyen adott hálát Istennek a gyógyulásáért. (Így kell nekünk is legelőször Istennek hálát adni a gyógyulásunkért.)

Jézus is elment a templomba. Ott találta a meggyógyult embert. Azt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled!” Mit jelent ez? Ennek az embernek a betegsége valami bűn büntetése volt? És most vigyáznia kellett, hogy ne vétkezzék, nehogy újból még betegebb legyen, vagy egy másik sokkal nagyobb baj ne érje?

Az Úr Jézus már kétszer említette beteg embernek a bűnt: itt és annak a bénának, akit négy barátja vitt Jézushoz. Annak azt mondta: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid” (lásd többek között Márk 2,5; 229. lecke), de ebből nem lehet azt feltételezni, hogy a bénaság valami bűn következménye volt. Itt azonban világosan összekapcsolta Jézus a betegséget és a bűnt. (Lásd a megjegyzésben: „A betegség, mint a bűn büntetése”.)

Jézus rá akart mutatni ennek az embernek arra, hogy valami módon vétkezett. Ismerte a szívét. Tudta, hogy hamar hajlandó a bűnre. Az a figyelmeztetés, hogy „valami rosszabb ne történjék veled”, a bűn örök büntetésére: az örök halálra céloz. Az ember most megtudta – honnan, arról nincs szó –, hogy Jézus gyógyította meg őt. Elsietett, hogy megmondja ezt a zsidóknak.

Ezzel kapcsolatban sokfélére lehet gondolni. Így akarta a zsidók vádját, hogy megszegte a szombatnapi parancsot, magáról Jézusra hárítani. Természetesen az is lehet, hogy Jézust akarta dicsérni, de arra nem gondolt, hogy ez jótevője számára veszélyes lehet. Mi ez utóbbit fogadjuk el inkább. Itt ügyelnünk kell arra, hogy természetesen jó az az igyekezet, hogy Jézust dicsőítsük, de néha óvatosan kell ezt tenni. Buzgóságunkkal rosszat is tehetünk.

Ennek a híradásnak a következményét könnyű kitalálni. A zsidók most Jézusra haragszanak. Ő, a rabbi vétett a szombatnapi törvények ellen azzal, hogy valakit szombaton gyógyított meg, és ezt még azzal is tetézte, hogy más valakivel is azt tetette, amikor azt mondta neki, hogy vigye a nyoszolyáját. Azt tervezték, hogy ezért megölik!

Amikor a zsidók megtalálták Jézust, kérdőre vonták bűnéért. Lehet, hogy a főtanács elé vitték, hogy ott nyilvánosan bevádolják, de ezt nem tudjuk biztosan.

Jézus arra a vádra, hogy megszentségtelenítette a szombatot, azt felelte: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Jézus nyíltan kijelentette, hogy Ő Isten Fia, Istent most Atyjának nevezte. (Ezt a kijelentését később Kajafás és a főtanács előtt még szemére vetik – lásd többek közt Lk 22,70; 307. lecke).

Hiszen: ha Isten szombaton a teremtett világról és teremtményeiről nem gondoskodnék, nem lehetne élet. Ezért munkálkodott a Fiú is. Az Ő munkássága ebben az esetben az, hogy meggyógyította azt az embert, aki már harmincnyolc éve beteg volt. Ez a munka Isten dicsőségére történt. Ilyen tevékenységet minden időben lehet a nyugalom napján végezni. Mivel Jézus maga is Isten, Ő is mindig munkálkodik. Azt is meg kell tehát említenünk, hogy Isten a világot Fia által teremtette (lásd Zsid 1,1–2).

A zsidók Jézus szavait súlyos istenkáromlásnak tekintették. Nemcsak a szombatot gyalázta meg, hanem azt is mondta, hogy Isten az Atyja, ezzel magát Istennel egyenlővé tette! Ezért még szilárdabb az elhatározásuk, hogy meg kell Őt ölni.

Második történet: (felsősöknek)

Jn 5,19–47: Ez Jézus tanításának egyik részlete. A gyermekek számára nagyon fontos rész, mivel ezáltal megismerik, milyen viszony van az Atya és a Fiú között.

Ezt a részt úgy próbálhatjuk meg legjobban tolmácsolni, ha olvassuk és magyarázzuk az igét.

19. v. Jézus az Atyához való viszonyáról beszél. A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya. Mert amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is. Azt is mondhatnánk, hogy az Atya és a Fiú egyformán cselekszik.

20–21. v. Hogy történik ez? Az Atya szereti a Fiút. Ez meglátszik abból, hogy az Atya mindent megmutat neki, amit Ő tesz. A Fiú mindent az Atya útmutatása szerint cselekszik. Az Atya a Fiúra még sokkal nagyobb dolgokat is rábíz, mint egy béna meggyógyítása. Az emberek csodálkozni fognak majd ezeken. Jézus egy példát mond: ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

22–23. v. Az Atya nem ítél senkit; az ítéletet a Fiúnak adta át. (Jól ismerjük ezt a mondást: „Krisztus ítélőszéke előtt” 2Kor 5,10.) Ezért mindenki, aki megjelenik a Fiú ítélőszéke előtt, úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem. Ez egyenesen a zsidóknak szóló figyelmeztetés! Óvakodjanak attól, hogy Jézust elítéljék, mert ha Őt nem tisztelik, az Atya Istent nem tisztelik. Az Atya és a Fiú egyek, azaz két személy, de egy Isten; a Szentlélekkel együtt Ők a Szentháromság Isten.

24. v. Ez a vers az evangélium lényegét foglalja magában. „Bizony, bizony, (azaz kétségbevonhatatlanul) mondom néktek, hogy aki hallja az én igémet, és hisz abban , aki elküldött engem, annak örök élete van…!” „Hallani” itt nemcsak „meghallgatni”. Ez alázatos tanítványként való hallás; ez engedelmesség, hittel és olyan szívvel való hallás, mely kész Krisztus akaratát cselekedni. Ezért nemcsak az a fontos, hogy meghallgassuk, amit a Biblia mond, hanem mindenekelőtt az is, hogy az Úr Jézusnak engedelmeskedjünk.

Ez sürgető felszólítás tehát, különösen, mivel így folytatódik: „…sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” Ezt az ellentétet el kell fogadnunk. Senki számára sincs vége mindennek a halállal, mert utána vagy az örök élet, vagy az örök halál várja.

25–29. v. Az Úr Jézus most arról a hatalomról beszél, melyet az Atya azért adott neki, hogy a feltámadáskor a halottaknak visszaadja az életet, és ítéljen. Ő nemcsak Isten Fia, hanem „Emberfia” is. Ez arra utal, hogy Ő Közbenjáró Isten és az emberek között. Különválasztja azokat, akik a jót cselekedték, akik számára a feltámadás az élet lesz, és azokat, akik a rosszat cselekedték, akik számára a feltámadás a kárhozatot jelenti.

30–32. v. Jézus rámutat arra, hogy amikor ítél, mindig az Atya akaratára figyel, aki elküldte Őt. Továbbá rávilágít arra, hogy az Atya tesz róla bizonyságot, és nem Ő maga.

33–38. v. Keresztelő János is Jézusról tett bizonyságot a zsidóknak. Jézusnak ugyan nincs szüksége János bizonyságtételére, de azért említi ezt a zsidóknak, hogy üdvözüljenek. Ha olyan tiszteletre méltó ember, mint János, Krisztusnak nevezte Őt, azt nyugodtan elhihetik. És ez a hit meg fogja őket tartani. Az Atya bizonyságtétele sokkal értékesebb, mint Jánosé. Ezek a zsidók azonban nem hallgattak hittel Isten szavára, ezért nem hittek Jánosnak, sőt Jézus saját szavainak sem.

39. „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.” Ez az ismert vers arra mutat rá, hogy a zsidók, akikhez Jézus szól, hiszik, és joggal, hogy a szent Írásokban megtalálhatják az örök élet „titkát”. Ezért tanulmányozzák. De a bibliai iratok tanulmányozása ellenére sem akarnak ezek a zsidó vezetők Jézusban hinni. Pedig azok a szent iratok róla, a Messiásról, mint Isten Fiáról tesznek bizonyságot.

Ez a jó szándékú tanács minden embernek szól!

Tanulmányozzuk mi is az Írásokat, tehát az Ószövetséget is, mivel azok az Úr Jézusról tesznek bizonyságot!

40. v. Sajnos, az Írások tanulmányozása ellenére sem akarnak Jézushoz jönni a zsidók, hogy általa elnyerjék az örök életet. Ezzel Ő a hitetlenségüket ítéli el.

41–42. v. Az emberek dicsőítésére az Úr Jézusnak nincs szüksége. Azért nem dicsőítik Őt, mert nincs bennük az Isten szeretete. Nem akarnak megtérni, ezért a saját bűnük, hogy elkárhoznak. Aki azonban hitért imádkozva Krisztushoz menekül, biztosan megkapja a hitet (lásd Mt 7,7; Lk 11,9).

43. v. Az Úr Jézus panaszkodik, hogy ők inkább befogadnának olyat, aki a saját nevében jön Messiásként, mint Őt, aki az Atya nevében jött a földre.

44. v. De ez érthető: ezek a zsidó vezetők egymással is harcolnak földi, múló dicsőségért. Nincs se idejük, se kedvük arra, hogy azt a dicsőséget keressék, mely egyedül Istentől van.

45–47. v. Nincs szükség arra, hogy az Úr Jézus vádolja őket az Atyánál. Mózes, akit tisztelnek, megteszi azt, mivel nem hisznek igazán abban, amit ő az eljövendő Krisztusról írt. (Gondoljunk itt Mózes öt könyvének azokra a részeire, amelyek Ádám és Ábrahám, Izsák és Jákób nagy leszármazottjára, és azokra a róla szóló különféle ígéretekre vonatkoznak, melyeket Mózes feljegyzett. Továbbá a szent sátorban való minden ceremoniális cselekedetre, melyeket Mózes, az Úr utasítására, előírt.)

Ha a zsidó vezetők már Mózesnek sem hisznek, hogyan hinnének Jézus szavainak?

Jegyzet:

Betesda – „Az irgalmasság háza” jelentés arra utal, hogy az épületben levő betegekről irgalmas emberek, köztük természetesen családtagok és barátok gondoskodtak.
Sok keresztyén kórházat, gondozó-intézetet neveznek Betesdának. A magyar fővárosban is van Betesda nevű gyermekkórház a régi diakonissza-kórház épületében, melyet 1992-ben kapott vissza a református egyház.

231

(Nagyobb méretben való megtekintéshez, töltsd le a pdf-et!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 130:1–3; 172; 272:1–6; 301:1–2.5–6
Jertek, énekeljünk: 68:1.5; 127; 197; 198
Harangszó: 24:1.4–5; 37:1.3; 46; 50; 51
Dicsérjétek az Urat!: 35: 1.5–6; 45:1–2; 50:1.6; 51:1–2; 55:1–3; 64; 145:2
Erőm és énekem az Úr: 6:1; 18:1–2; 29

Megjegyzések:

A betegség, mint a bűn következménye – A betegség mindig az emberiség, tehát a beteg bűnének is a következménye. Azok közé a büntetések közé tartozik, melyet az ember kapott édenkertbeli bukásáért. Bűnös állapotunk természetes velejárója tehát. De a betegség lehet kimutathatóan is egy bizonyos bűn következménye. Gondoljunk a szenvedélybetegségekre! Továbbá: gyakran megtörténik, hogy a gyógyulásért való hála hamar elmúlik. Az ember újra felveszi régi, rossz, bűnös szokásait. Figyelnünk kell tehát, hogy újból ne essünk bűnbe! A betegség idején gyakran teszünk ígéreteket, melyeket a gyógyulás után gyorsan elfelejtünk. Az is előfordul, hogy az emberek egy betegség után azt hiszik, oly sok mindent kell még pótolniuk az életben, hogy kicsapongásba esnek. Ennek az eredménye sokkal rosszabb lehet, mint az a betegség, melyből meggyógyultak.

Úgy ismerjük meg az Úr Jézust, ha olvassuk a Bibliát – A Biblia tanulmányozásának eredménye Krisztus megismerése. A bibliatanulmányozás szükségessége és értéke fontos lecke volt, melyet az Úr Jézus a zsidó vezetőknek adott. Nem az ismeret vezet üdvösségre, de a Biblia ismerete, és az Evangéliumnak azon keresztülhúzódó „vörös fonal”-a nélkül sem történik meg. Aki megtér, „szomjazik” arra, hogy Jézus Krisztust egyre jobban megismerje. Ez a textus elegendő indítékot ad arra, hogy a gyermekekkel a bibliatanulmányozás óriási fontosságáról beszélgessünk. Gyakran mondják, hogy nehéz megérteni a Bibliát. Ez csak kifogás, hogy ne sokat olvassák és tanulmányozzák. „Ti azért kutatjátok az Írásokat…” ösztönzés lehet arra, hogy mégis megtegyük.
Kálvin mondta egyszer: „A Biblia papírruha, melyben Krisztus hozzánk jön.”
Úgy olvassuk a Bibliát, mint ahogy egy madár issza a vizet! Csőrébe mindig csak egy kortynyit vesz, és aztán fölfelé tartja a fejét. Mi is gondolkodjunk el jól textusról textusra a Biblián, és a madárhoz hasonlóan, mindig emeljük fel a fejünket az ég felé, hogy kérjük, szívünkkel érthessük meg az igét.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A testi-lelki egészség összefüggései. A bűn és a betegségek kapcsolata. (***)
  • Hit, megismerés és tudás. A Biblia tanulmányozásának szükségessége. Az értelmes, gondolkozó, elmélyülő olvasási készség fontossága. (***)

Természetismeret / Biológia és egészségtan / Háztartástan / Technika / Emberismeret

  • Az emberi test felépítése, a testrészek. A végtagok szerepe a mozgásban. Papírmodell készítése: emberalak mozgatható végtagokkal. (*)
  • A testi fogyatékosság, és kialakulásának okai. Helyes viselkedés a fogyatékosokkal szemben. Segítségnyújtás a beteg embernek. (** ***)
  • Balesetek megelőzése, balesetvédelem. (**)
  • Egészségvédelem. Felelősség saját testünkkel szemben. (** ***)
  • Korunk jellegzetes betegségei. A betegségek oka, tünetei, elterjedése, gyógymódja. (***)
  • Egészségügyi intézmények. (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Magyarország (különösen lakóhelyünk környékének) jellegzetes gyógyvizei, gyógyfürdői. (***)

Dráma

  • Utánozó mozgások: gyermekjátékok jellegzetes mozgásformái. (*)

Testnevelés

  • Különböző, lábbal végezhető mozgásformák gyakorlása. Járások és futások versengéssel, játékos feladatokkal. (* **)
  • Gimnasztikai gyakorlatok a különböző testrészek mozgásának megfigyelésével. (**)

Vázlat:

Jézus – Jeruzsálem – ünnep
szombat

Betesda – „Irgalmasság háza”
5 oszlopcsarnok
vakok – sánták – sorvadásosak
medence – angyal
elsőnek meggyógyulni
béna – 38 éve beteg

„Akarsz-e meggyógyulni?”
„Kelj fel… és járj!”
gyógyulás
Zsidók – szombat – meg nem engedett
„Többé ne vétkezz”

„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik,  én is munkálkodom.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.