Pages Navigation Menu

138. Illés a Karmel-hegyen

Üzenet – Téma:

* Isten az Úr. – Ki a te Urad?

Előzmények:

Illést az Úr Sareptába küldte, egy özvegy­asszonyhoz és a fiához. Az asszonynak a kevés olaja és lisztje, amije volt, nem lett kevesebb, pedig nap mint nap kenyeret sütöttek belőle. Amikor az özvegy fia hirtelen meghalt, Illés szavára feléledt.

Történet:

Három évvel azután, hogy Illés az özvegyasszonyhoz Sareptába érkezett, kijelentette neki az Úr, hogy Ahábhoz kell mennie: „Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre!” Illés elindult a királyhoz.

Súlyos éhínség volt Samáriában és a környékén.

Egy nap magához hívatta Aháb Óbadjáhút*, a palota felügyelőjét, aki az Urat félő, kegyes ember volt. Ahogy az istentelen Aháb környezetében forgott, hitbeli bátorságra, s különös éberségre vall. Hithősként viselkedik, mikor elrejti az Úr száz prófétáját, ötvenesével egy-egy barlangban, s élelemről is gondoskodik a számukra. Nagyon veszélyes feladat volt ez, mivel Jezábel királynő az Úr prófétáit*, akiket fellelt az országban, mind kipusztította. Ők százan menekültek csak meg.

Aháb magához hívatta Óbadjáhút. Elindult a palota-felügyelővel, hogy nyomozzanak az országban vízforrások után, s megtudják, van-e még fű valahol a lovaknak* és öszvéreknek, hogy éhen ne haljanak. Aháb az egyik irányba indult, Óbadjáhú a másikba. (Jobban tette volna a király, ha Istent „keresi”!)

Útközben Óbadjáhúval szembejött valaki. Azonnal felismerte Illést. Óbadjáhú arcra esett előtte: „Te vagy az, uram, Illés?”

„Én vagyok. Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés.”

De a felügyelő kétségbeesve kérdezte, mit vétett, hogy Illés őt Aháb kezébe akarja adni, hogy az megölje. Hiszen a király minden környező országban kerestette Illést, s mikor nemleges választ kapott, megeskette őket, hogy tényleg nincs ott. Ha most Ahábhoz menne, s az Úr Lelke közben elragadná Illést, és máshová vinné, úgy, hogy Aháb nem találná, biztosan megöletné Óbadjáhút. Pedig ő gyermekkorától féli az Urat, s Jezábel öldöklése elől is száz prófétát rejtett el, s lát el kenyérrel és vízzel.

Illés határozottan válaszolt: „A Seregek élő Urára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte.”

Óbadjáhú kénytelen volt engedni. Ahábhoz ment, és elmondta neki Illés üzenetét.

Aháb Illés elé indult. Amint meglátta a prófétát, így szólt: „Te vagy az, Izráel megrontója?” Illés készen állt a válaszra: „Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te a Baalokat követed.” Vagyis megfordította a szerepeket. Megparancsolta, hogy hívja Aháb egész Izráelt a Karmel-hegyre*, Baal* 450 és Asérá* 400 prófétájával együtt. Aháb nem tehetett mást, mint hogy engedelmeskedett Illésnek – és az Úrnak.

Az izráeliták és Baal 450 prófétája összegyűlt a Karmelen. Asérá 400 prófétája* láthatóan nem jelent meg. Aháb is ott volt, s természetesen Illés is, az Úr egyedüli képviselője.

Illés így szólt a néphez: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek!” Vagyis választania kell a népnek.

Illés azonban nem kapott választ. Erre kihívta Baal összes prófétáját, bizonyítsák be, hogy Baal az Isten. Ő is, meg a próféták is készítsenek el egy-egy bikát áldozathoz. Baal prófétái választhatnak először, vágják le az állatot, és rakják az oltárukon lévő fahasábokra. De ne gyújtsák meg. Illés ugyanígy tesz, és ő se gyújt tüzet. Ezután mindkét fél hívja segítségül istenük nevét. Amelyik tűzzel* felel, az az Isten. A nép beleegyezett, s a Baal-próféták sem tiltakoztak.

Elkezdődött az erőpróba. A Baal-próféták kiválasztották a bikát, elkészítették, s amint a levágott állat az oltáron feküdt, kiáltozni kezdtek Baalhoz. Kiáltoztak reggeltől délig: „Ó Baal, felelj nekünk!” Micsoda hangzavar, és mennyi torokból! De nem volt válasz. Ott „sántikáltak” az oltár körül, de nem segített. Délben Illés gúnyolni kezdte őket: „Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van. Vagy talán alszik, és majd fölébred.”

A gúnyolódásra hangosan kiáltozni kezdtek, s szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. Révületben voltak, egészen az esti áldozat idejéig. Mégsem jött válasz.

Akkor Illés ezt mondta a népnek: „Jöjjetek ide hozzám!”

Odament hozzá az egész nép, ő pedig helyreállította az Úr lerombolt oltárát. Fogott tizenkét követ, Izráel minden törzsének egyet. Ezzel bemutatta, hogy az Úr a törzseket együtt nevezte „Izráelnek”. Utal a megtörtént szakadásra. Ezekkel a kövekkel épített Illés újra oltárt az Úrnak.

Azután széles árkot ásott az oltár körül. Elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. Majd, hogy a csalás minden látszatát elkerülje, négy vödör vizet hozatott a közel állókkal – valószínűleg a közeli tengerből –, és az áldozatra, fára, oltárra öntette. Ezt háromszor végeztette el, így összesen tizenkét vödörnyi (megint a szent 12-es szám) vizet öntöttek mindenre.

A templomi esti áldozat bemutatása idején Illés az oltár mellett Istenhez imádkozott: „Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem, uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR vagy az Isten, és te fordítsd vissza a szívüket!” (a bálványoktól)

Tűz csapott le erre, fölemésztette az égőáldozatot, a fahasábokkal, kövekkel és a porral együtt, az árokban levő vizet pedig szinte felnyalta.

A nép ekkor földre borulva kiáltott: „Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten.”

Illés habozás nélkül adta ki a parancsot: „Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük!” A körülötte állók engedelmeskedtek. Illés a hamis prófétákat levitette a Kisón-patak mellé, s ott lemészároltatta őket (vö. 1Kir 19,1).

Ezután Ahábhoz fordult: „Menj föl, egyél és igyál, mert eső zúgása hallatszik.”

Aháb megtette, amit mondtak neki.

Illés közben fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé szorította.

Végül így szólt a szolgájához*: „Menj föl, és tekints a tenger felé!”

A szolga megtette, majd visszajött: „Nincs ott semmi!”

„Menj vissza hétszer!” – hangzott a válasz.

Hetedszerre ezt mondta a szolga: „Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből.”

Illés erre elküldte Ahábhoz, hogy fogja be harci szekerét, míg föl nem tartóztatja az eső.

Közben viharfelhők borították el az eget, és nagy eső támadt. A szél is megerősödött.

Aháb a palotájába hajtott, Jezréelbe, mely Samáriához van közelebb.

Illés erőt kapott az Úrtól*, így Aháb szekere előtt futott Jezréelig. Illés volt tehát, aki a nagy szárazság végét megjövendölte, az Úr akarata szerint.

Jegyzetek:

Óbadjáhú – „Jáhve szolgája”. Különösen alkalmas név kegyes izráelitának. A neve előfordul még néhányszor az Ószövetségben, különösen a júdai prófétáé ismert, akivel nem szabad összekeverni. Óbadjáhú helyzetét leginkább József Potifár házában való helyzetéhez hasonlíthatjuk, vagy Dánieléhez Babilonban, esetleg Eszteréhez Ahasvérus udvarában, vagy Nehémiáséhoz Súsánban. Hűségesek maradtak Izráel Istenéhez.

Az Úr prófétái – Miután a papok és a léviták Jeroboám bálványimádásának bevezetését követően elhagyták a tíz törzs országát (vö. 2Krón 11,13–14), gondoskodott róla az Úr, hogy a nép mégse maradjon teljesen lelki vezetés nélkül. Sok prófétáról hallunk, olvashattunk már róluk, pl. Sámuel idejében (vö. 1Sám 19,20: „próféták csoportja”). Különösen Illés idejétől vannak megnevezve (vö. 2Kir 2,5.15; 6,1; 9,1). E próféták nem mindegyike volt „látó”, mint Sámuel és Illés, de többnek kell tekintenünk őket, mint csupán a nép tanítóit, olyan embereknek, akik imádkozva és böjtölve voltak együtt.

Lovak – Izráelben tilos volt harci lovak tartása (5Móz 17,16). Aháb így büntethető volt (mint annyi más király, Salamonnal kezdve).

Karmel – „Gyümölcsöskert”; háromszög alakú, egyedül álló hegyhát a tengerparton, a mai Haifa közelében. Régtől fogva pompás hely volt, gyümölcsfákkal és kertekkel (vö. Ézs 35,2: „Karmel díszében”), ahol valószínűleg volt már oltára Baalnak (egy természetes „magaslaton”), ezért is választotta Illés próféta az igazság kinyilvánítása helyéül (az Úr vagy Baál). De volt ott az Úrnak is egy régi oltára (1Kir 18,30).

Baal – „Úr, tulajdonos”. Kánaánban tisztelt pogány isten, akit egyes városok urának, védőistenének is tartottak (lásd Baal-Meón, Baal-Támár stb. városnevek). Őslakói szerint Kánaán országa is Baal tulajdona volt. Baal egyébként termékenység isten, a vihar és zivatar istene, amivel megtermékenyíti a földet.

Asérá – A Macceba, avagy Baal „szent oszlopa” mellett Asérát is tisztelték. A Macceba hímnemű, az Asérá nőnemű kiábrázolás volt.

Asérá prófétái – Illés arra kérte Ahábot, hogy úgy Baál 450, mint Asérá 400 prófétáját hívja Karmel hegyére. Mégis egyedül állt Baal prófétáival szemben. Nem hangzik el, hogy Asérá prófétáit is megölték volna.

Tűz – Baal papjai tudtak „tüzet csinálni”. Ez bűvésztrükk volt, amivel a népet lóvá tették. Most az egyszer be kellett bizonyítani, hogy Baal valóban képes tüzet adni.

Szolga – A prófétáknak gyakran volt szolgája. Gondoljunk Géhazira, Elizeus szolgájára.

Az Úr adott Illésnek erőt – E különleges erőről az Ézs 40,31-ben hallunk: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; …futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”.

138

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:9–12; 95:2–3; 97:1–4; 115:1–5; 236; 469:1–3; 473:2–3; 497:5–6
Jertek, énekeljünk: 67; 94; 185; 221:1
Harangszó: 41; 44:1–2; 49; 52:1–2.4; 54:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 8; 53:1–2.4; 69; 70; 75; 95:1; 165
Erőm és énekem az Úr: 10; 24; 41; 84; 102; 139

Megjegyzések:

Isten az Úr – néha egy népnek, még ha oly messzire szakadt is az Úrtól, el kell ismernie, hogy Isten Úr. Ezt leghamarabb ínséges időben látjuk. A második világháború idején sokan imádkoztak, és a felszabadulás után sokan mondtak köszönetet Istennek, még nem-keresztyének is. Isten elismerése még nem jelenti a tiszteletét. Ez az istenfogalom többnyire eltűnik. Ez történt Izráelben is, Illés idején. Csupán Isten Szentlelke által megérintett szívek maradnak megérintett szívek. (Zak 4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”)

Keresztelő János összehasonlítása Illéssel – Zakariás énekelte fiáról, Jánosról dicsőítő énekében: „és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével” (Lk 1,17). Ez a Mal 3,23-ból kölcsönzött szöveg: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” Feltűnő, hogy az Ószövetség az Illésre való emlékezéssel zárul, így készül kapcsolat Keresztelő Jánossal, Jézus útkészítőjével, aki Illéshez hasonlóan egyedül állt szemben népével.

Pogány szertartás – Öncsonkítást, azért, hogy az istenséget meghallgatásra és válaszolásra kényszerítsék, ahogy Baal prófétái tették, még mindig találhatunk, pl. Afrikában a gyógyító embereknél. E pogány rítusban vér is folyik. Az ún. sátánegyház szertartásaiban is előfordul. A pogányok is megpróbálják az üdvösséget elérni. Ezzel szemben áll a keresztyén, aki üres kézzel áll Isten előtt; aki mindent elnyert az Úr Jézus áldozata által.
Figyelmeztessük rá a gyerekeket, hogy az Úr nem válaszol külső pompával. „De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,23–24). Így imádkozott Illés is a Karmelen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

  • Hívő emberek üldözése, ellehetetlenítése a háború utáni években, évtizedekben. A segítségnyújtás módjai. Szemléltető példa Sztehlo Gábor életén keresztül a kitelepítések idejéből (részlet Miklya Luzsányi Mónika: Kistamás c. ifjúsági regényéből). (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz) / Történelem

  • Pogány kultuszok, rítusok a régebbi korok népei, és a természeti népek életében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • A tűz jelensége, a tűzgyújtás feltételei. A tűz haszna, tűzveszély. (*)
  • A napsütés és az eső, különböző időjárási helyzetek. (*)

Ének-zene

  • „Esik az eső…” – népi gyermekdal tanulása, éneklése. (*)
  • „Felvirradt az Isten napja…” – hálaadó ének tanulása, éneklése. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Makettépítés: Oltár agyag, kövek (és gipsz), ágdarabok felhasználásával. Kiegészítésként állatalak kukoricaszárból. (**)

Vázlat:

Aháb és Jezábel
Illés
Óbadjáhú – 2 x 50 próféta
Karmel
– áldozat
– tűz az égből

„Az ÚR az Isten!”
Baal prófétáit megölik
felhő – eső

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.