Tiltások sorozata, vagy ígéretek hordozója

Ézs 55,6–13

Istent sokszor olyannak képzeljük, mint aki örömét leli a tiltásokban. Túl sok van belőlük – véljük –, s pont azt nem szabad, amit legjobban szeretnénk.

Két fontos dologra kell figyelnünk:

1/ Isten egyszerre látja az egész emberiséget s minket. A közösnek és a személyesnek valamilyen konszenzusban kell lennie, hogy működni tudjon. Ahogyan a közlekedésben is szükséges a KRESZ, hogy kevesebb legyen a baleset. Ezek a szabályok nem akadályozni, hanem védeni akarnak. Minket s a másikat is védik, ha megtartjuk őket.

2/ Van egy fordítási lehetőség a héber nyelvben, a ragozási formában. A tiltó alakot ugyanis le lehet fordítani egyszerű jövő idővel is: „ne legyen” helyett „nem lesz”. Mi a különbség? Ha a magam kívánsága felől nézem: tiltás. Ha Isten rendje felől nézem: ígéret.

Ha ezzel a bizalommal olvassuk el a parancsolatokat most magunknak, ebben a „jövő idejű” fordításban egészen megváltozik az értelmük! Az első parancsolat is így lesz a többi hordozója. Ha Ő az Úr az életünkben, akkor minden tiltás ígéretté lesz!

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltókése bennem

Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem.

Tóth Árpád

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024