Talált tárgyak

5Móz 22,1–4

Nagy a kísértés, ha az ember pénzt, ékszert, földi javakat talál. Az nyilvánvaló, hogy valaki másé, de sokszor lehetetlen kideríteni, hogy kié. Mit tegyünk ilyenkor? Mindenek előtt, amit lehet, tegyünk meg a tulajdonos személyének kiderítéséért – mert neki hiányzik, amit elvesztett. Ha nem sikerül, akkor pedig feltétlen olyan célra használjuk fel, ami Isten ügyét szolgálja, és semmiképp se feleslegként verjük el.

Előfordult már olyan is, hogy később derült ki valakiről, hogy elvesztett valamit, s olyan jó, hogy megvolt még az a dolog, s nem kellett letagadni, hogy nem is hallottam róla!

Van olyan keresztyén, aki nem szól, ha a boltban a pénztáros többet ad vissza, mint ami járna, hanem lelkiismeretfurdalás nélkül zsebre teszi. Aki ezt megteszi, gondoljon arra, hogy a pénztáros fogja befizetni a figyelmetlensége miatt másoknak kifizetett pénzt. Ilyen károsodást ne okozzunk másoknak, hiszen akkor ez lopás, és nem „ingyen szerzett pénz”.

„Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt…, mert a kő is kiáltozik a falból, és a tetőgerenda válaszol neki!” (Hab 2,9.11)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024