Szombati szabályok

3Móz 23,3

Kövessük most a nagy keresztyén gondolkodó, Aquinói Tamás vélekedését, hogyan értelmezte ő a szombatnapi parancsot.

„Mit kell kerülnünk? Mit kell tennünk?” – foglalja össze a filozófus a lényeget két kérdésben, s három dolgot említ:

Elsőként a testi munkát kerüljük. Hányan használják ki a vasárnapot arra, hogy még valami plusz munkát elvégezzenek. Kecskeméten nagy piac van vasárnap reggel, sokan inkább odamennek, mint templomba. Ebből is lett a szavunk vásárnap – vasárnap. Pedig „Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton és ne végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot.”

Másodikként a bűnt kell kerülnünk. A teher, amiről az ige is szól, nemcsak fizikai terheket jelent. A „lélek terhe”, a „rossz súly” a bűn, ami tönkreteheti egy napunkat, sőt még családunkét is. A bűnt letenni, rendezni dolgainkat, kapcsolatunkat az Úrral – erre alkalmas a vasárnap. Sokan töltik mégis munkával, s nem pihennek. Bizonyára nem véletlen, hogy olyan sok ötven év körüli férfi hal meg túlhajszoltság vagy infarktus következtében.

A harmadik kerülnivaló pedig a tétlenség. Nem elnyújtózást és semmittevést jelent az ünnepnap, hanem megszentelést. Ha az egyiket hangsúlyozzuk, említsük a másikat is! A görög elnyomók elleni Makkabeus szabadságharcban az ellenségtől súlyos vereséget szenvedtek a zsidók, mert nem vették fel a harcot szombaton, tétlenek maradtak. Ezért írja később az egyik apokrif (a kánonba be nem került könyv):

„Az ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot.” (1Makkabeusok 2,41)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024